Köszöntő

Lectori salutem!

Üdvözöljük a byzantinohungarica.hu-n!

Honlapunknak az a célja, hogy ismereteket közöljön a történelmi Magyarország területén létrejött bizánci szertartású (görög) katolikus egyházak történelméről és egyházi kultúrájáról.

Megpróbáljuk összegyűjteni, rendszerezni és (ha lehetséges, digitalizált formában) közkinccsé tenni az elmúlt évszázadokban/évtizedekben e témában született írásokat és a napjainkban is folyó kutatások eredményeit. Szeretnénk bibliográfiákat és adattárakat, illetve audiovizuális gyűjteményeket is összeállítani.

A tartalmak feltöltése folyamatos, érdemes újra és újra visszatérni.

Amennyiben olyan kép- vagy hanganyaggal rendelkezik, melyet szívesen megosztana másokkal ezen a felületen, vegye fel velünk a kapcsolatot: v.tamas71@gmail.com vagy használhatja a honlap kapcsolatfelvételi űrlapját is.

Reméljük, hogy  honlapunk segítséget nyújt Önnek is a görögkatolikus örökség megismerésében.

Eredményes böngészést kíván


a Görögkatolikus Örökség Kutatócsoport

Könyvbemutató

 

 Vukoszávlyev Zorán építész (BME)

„Szerb ortodox templomépítészet Magyarországon”

című könyvét Terdik Szilveszter művészettörténész, az Iparművészeti Múzeum munkatársa mutatja be.

A könyvbemutatón részt vesz Dujmov Milán kántor.

Időpont: 2014. november 25. (kedd) 17:00 óra

Helyszín: Iparművészeti Múzeum - könyvtár (Budapest IX. ker., Üllői út 33-37. I. em.)

A könyvet a TERC Kiadó és a Szerb Intézet jelentette meg közösen.

Támogatók: EMMI, NKA és a magyarországi szerb közösség.

 

A könyvbemutatót szervezte a Szerb Intézet, a Budapesti Szerb Kulturális Klub, együttműködve az Iparművészeti Múzeummal.

Könyvajánló: Terdik Szilveszter új könyve

A Collectanea Athanasiana VI. Ars Sacra byzantino-carpathiensis alsorozatának első köteteként jelent meg Terdik Szilveszter "Görögkatolikus püspöki központok Magyarországon a 18. században. Művészet és reprezentáció" című műve.

"A történeti Magyarország és Erdély területén a 17. század közepétől a következő század elejéig tartott az egyházi uniók kora, amikor a hazai ortodox közösségek jelentős hányada elfogadta a római katolikus egyházzal fölkínált egységet. Az unióra lépő közösségek garanciát kaptak arra, hogy bizánci hagyományú liturgiájukat és egyházi szokásaikat változatlanul megőrizhetik, csupán négy katolikus hittételt kellett egyértelműen elfogadniuk. A hitbéli egység mellett fölkínáltak egy másik, a papság társadalmi helyzetének javítását célzó változást is, amikor az uralkodó a katolikus klérust megillető jogokat ígért számukra. Mégis, a belpolitikai nehézségek, a háborúk, a papságnak szánt kiváltságokkal szemben mutatkozó ellenállás hosszú évtizedekig gátolták az unió megerősödését. Az új klérus helyzete a katolikus egyházon belül is másképp alakult, ugyanis a latin főpapság a „ görög” partnert fokozatosan teljesen alárendelt helyzetűnek tekintette. A 18. század jelentős hányada így azzal telt, hogy az unitus püspökök megpróbáltak helyzetükön javítani. Küzdelmük az uralkodói támogatásnak köszönhetően lassan sikerrel járt, megalapították a görögkatolikus egyházmegyéket, amelyek működését csak királyi birtok-, illetve pénzadományok tudták biztosítani. Ez a folyamat több egyházmegyében székhelyváltással is járt (Munkácsról Ungvárra, Fogarasról Balázsfalvára költöztek). Az új székhelyeken nagyszabású építkezésekbe fogtak, jelentős udvari támogatással. Új székesegyházak, püspöki székházak, szemináriumok épültek, amelyeken egyszerre érvényesülnek a közösségek önazonosságához tartozó, bizánci hagyományokat őrző művészetnek, illetve a korszak uralkodó stílusának, a barokknak jellemzői. A könyv ezt az izgalmas, kevésbé kutatott emlékanyagot mutatja be. A kötet főszövegét számos, eddig jórészt ismeretlen levéltári terv és rajz reprodukciója, a tárgyalt emlékeket részletesen bemutató archív és modern fotó illusztrálja, illetve nagyrészt kiadatlan levéltári dokumentumokból szerkesztett forrásválogatás egészíti ki. Arra törekedtünk, hogy olyan kötetet hozzunk létre, amelyet a témában járatlan, de érdeklődő olvasó is szívesen a kezébe vesz és haszonnal forgat."

A tartalomjegyzék és az előszó ide kattintva letölthető.

A kötet megvásárolható a Szent Atanáz Boltban (Nyíregyháza, Bethlen G. u. 5.) vagy megrendelhető a Tanulmányi Osztályon (atanaz@atanaz.hu).

Ára: 6000 Ft

Könyvajánló: A Munkácsi Egyházmegye 1848/49-ben. Tanulmányok és kronológia

Collectanea Athanasiana I. Studia alsorozatának hetedik köteteként jelent meg Molnár Ferenc "A Munkácsi Egyházmegye 1848/49-ben. Tanulmányok és kronológia"című műve.

Idézet a szerző előszavából: 

"A munkácsi püspökség történetének szakszerűbb ismertetéséhez mindenképpen szükség van új források felkutatására. Az ehhez vezető út egyik lehetséges állomása az egyházmegye történeti kronológiájának összeállítása. Jelen munkával e feladatra vállalkoztam.
A kronológiai adatok közlése előtt kísérletet teszek a munkácsi püspökség és a térségben élő görögkatolikusok szerepének bemutatására. E vállalkozást több olyan esettanulmány segítségével végzem el, amelyek reményeim szerint hozzájárulnak a püspökség 1848–1849. évi történetének mélyebb megértéséhez."

A kötetben való tájékozódást név- és helymutató, valamint térképek (a Munkácsi Egyházmegye parókiái és filiái 1847-ben) is segítik.

A tartalomjegyzék és az előszó ide kattintva letölthető.

 A kötet megvásárolható a Szent Atanáz Boltban (Nyíregyháza, Bethlen G. u. 5.) vagy megrendelhető a Tanulmányi Osztályon (atanaz@atanaz.hu).

Ára: 2700 Ft

Könyvajánló: Az 1741. évi görögkatolikus javadalom-összeírás

Véghseő Tamás - Terdik Szilveszter - Simon Katalin: Források a magyarországi görögkatolikus parókiák történetéhez. Az egri egyházmegye területén szolgáló görögkatolikus papok 1741. évi javadalom-összeírása

Nyíregyháza: Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, 576 p., (Collectanea Athanasiana II. Textus/Fontes; 5.), 2014.

A kötet az Esztergomi Prímási Levéltárban őrzött, a Connotio Proventuum Annuorum Venerabilis Cleri Graeci Ritus Unitorum Presbyterorum Anni 1741 Dioecesis Agriensis címet viselő javadalom-összeírás teljes szövegű átiratát tartalmazza. Az összeírás mintegy félezer, az egri püspök joghatósága alatt álló, Ung, Abaúj, Sáros, Zemplén, Szatmár, Ugocsa és Bereg vármegyei görögkatolikus parókia fontosabb adatait és jövedelmi viszonyait részletezi. Adatmezői a következőképpen épülnek fel. A parókia nevének megadása után következnek a parókus nevére (esetlegesen a leányegyházakra), a templom szerkezetére (kő vagy fatemplom), állapotára, felszereltségére, javadalmára vonatkozó információk. Ezt követi a parókia-épület jellemzése, majd a parókus jövedelemforrásainak és stoláris bevételeinek részletes bemutatása. A leírást a kegyúr és a tanító megnevezése, illetve az ez utóbbi javadalmazására vonatkozó adatok zárják.
A latin nyelvű forrás értelmezését latin-magyar szószedet segíti. Az egyes települések földrajzi beazonosítása, illetve későbbi összeírások névalakjaival való megfeleltetése a lábjegyzetekben megtalálható. A kötet végén személy- és helynévmutató segíti a tájékozódást.
 

A forrásgyűjtemény kiadását az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok K 108780 számú, Görögkatolikus egyház- és művészettörténeti források feldolgozása és közreadása, adattárak (történeti névtár és sematizmus) kiadása, digitalizált adatbázisok készítése (18–20. század) című kutatási projektje tette lehetővé.

A kötet megrendelhető a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Tanulmányi Osztályán (atanaz@atanaz.hu) vagy megvásárolható a nyíregyházi Szent Atanáz Boltban (Bethlen G. u. 5.).

Ára: 3000 Ft

Könyvajánló: Forrásgyűjtemény a magyar görögkatolikusok történetéhez

A Collectanea Athanasiana sorozat legújabb köteteként megjelent:

Véghseő Tamás - Katkó Márton Áron: Források a magyar görögkatolikusok történetéhez. 1. kötet: 1778-1905, Nyíregyháza 2014. (Collectanea Athanasiana II. Textus/Fontes, 4/1.), 608 oldal.

Magyarország 19-20. századi egyháztörténelmének sajátos és kevésbé ismert területe a magyar identitású görögkatolikusok mozgalma a magyar nyelv liturgikus használatának engedélyezéséért és egy magyar jellegű bizánci szertartású katolikus egyházmegye felállításáért.

Jelen kiadvány egy többkötetes forrásgyűjtemény első köteteként a magyar görögkatolikusok mozgalmának 1905-ig tartó szakaszát öleli fel. Hazai és külföldi levéltárak – döntő többségében eddig kiadatlan – iratai mellett korabeli újságok tudósításaiból, publicisztikájából, illetve országgyűlési jegyzőkönyvekből válogattunk forrásokat, melyek megítélésünk szerint jól illusztrálják a magyar görögkatolikusok mozgalmát. 
A válogatás során arra törekedtünk, hogy a mozgalom minden jelentős hivatalos dokumentuma (felterjesztések, határozatok) – lehetőleg az eredeti levéltári példányokból készült átírással – bekerüljön a kötetbe. A levéltári források legfontosabb lelőhelyei: a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációjának levéltára a Vatikáni Titkos Levéltárban, a miniszterelnökség levéltára a Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárában, a prímási szék – úgy is mint illetékes metropolitai szék – levéltára az Esztergomi Prímási Levéltárban, a Hajdúdorogi Külhelynökség gyűjteménye a Görögkatolikus Püspöki Levéltárban, illetve a Munkácsi Egyházmegye irattára a Kárpátaljai Területi Állami Levéltárban. 
A dokumentumok előtt tanulmány vázolja az eseménysort. Az idegen nyelvű források előtt rövid regeszta segíti az irat értelmezését. A forrásokban szereplő személyek fontosabb életrajzi adatait a kötet végén gyűjtöttük össze. Szintén a kötet végén névmutató segíti a tájékozódást.

A forrásgyűjtemény kiadását az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok K 108780 számú, Görögkatolikus egyház- és művészettörténeti források feldolgozása és közreadása, adattárak (történeti névtár és sematizmus) kiadása, digitalizált adatbázisok készítése (18–20. század) című kutatási projektje tette lehetővé.

A kötet tartalomjegyzéke ide kattintva letölthető.

A kötet megrendelhető a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola Tanulmányi Osztályán (atanaz@atanaz.hu) vagy megvásárolható a nyíregyházi Szent Atanáz Boltban (Bethlen G. u. 5.).

Ára: 3000 Ft

Könyvajánló: Tanulmánykötet Bacsinszky András munkácsi püspökről

Collectanea Athanasiana sorozat Studia alsorozatának hatodik köteteként jelent meg a Bacsinszky András munkácsi püspök című tanulmánykötet. A hazai és külföldi szerzők a Munkácsi Egyházmegye nagy főpásztorának életét és munkásságát, valamint korának fontosabb eseményeit mutatják be tizenhárom tanulmányban. A kötet két egyházművészeti vonatkozású tanulmányához színes képmelléklet kapcsolódik.

A kötet tartalma:

Spannenberger Norbert: Felvilágosult abszolutizmus, tolerancia és paritás. Egyház- és valláspolitika a 18. századi Habsburg Birodalomban 
Véghseő Tamás: Bacsinszky András püspök tanulmányai Ungváron és Nagyszombatban
Janka György: Bacsinszky András hajdúdorogi évei
Bendász Dániel: Bacsinszky András és a Munkácsi Egyházmegye kánoni felállítása
Baán István: Bacsinszky András munkácsi püspökké való kinevezése
S.E.R. Cyril Vasil’: Bacsinszky András püspök személye – püspöksége alatt kiadott – kánoni rendelkezéseinek fényében 

Forgó András: Adalékok Bacsinszky András püspöki tevékenységének eszmei hátteréhez
S.E.R. Milan Lach SJ: Joannicius Basilovits protoigumen, a Munkácsi Egyházmegye bazilita növendékeinek nevelője a 18–19. század fordulóján
Kocsis Mihály: Két, ruszinok számára nyomtatásban megjelent mű (az ún. Bacsinszky-biblia
és a Kutka-féle katekizmus) és a legújabb kutatások

Vojtech Bohač: Ószláv nyelvű könyvek Bacsinszky püspök korából
Nyirán János: Magyar nyelvű liturgiafordítás Bacsinszky püspök korában
Puskás Bernadett: Bacsinszky András püspöki reprezentációjának emlékei 
Terdik Szilveszter: Az egykori jezsuita templom székesegyházzá alakítása Ungváron, Bacsinszky András püspök (1773–1809) idejében
Képmellékletek
 

A kötet megrendelhető a Tanulmányi Osztályon (42/597-600) atanaz@atanaz.hu) és megvásárolható a Szent Atanáz Boltban (Nyíregyháza, Bethlen G. u. 5.). Ára: 3000 Ft

 

Görögkatolikus templomok építészeti felmérési rajzai

Válogatás az OTKA 78739. sz. kutatási projekt keretében készült templomfelmérési rajzokból

2009-2011 között a Görögkatolikus Örökség Kutatócsoport megbízásából Csajbók Csaba építészmérnök és csapata tizenhat görögkatolikus templom teljes építészeti felmérését végezte el. Az értékmentés és dokumentálás mellett az elkészült felmérési rajzok több esetben már a felújítási munkálatok során is hasznosultak. 

Az egyes templomokhoz tartozó galériát az egyházközség nevére kattintva tekintheti meg.

AbodBaskóGadnaSzerencs
Abaújszántó BodrogkeresztúrGaradnaTimár
AranyosapátiBodrogolasziKányVégardó
BalsaÉrpatakNyírgyulajVencsellő

Szabó Jenő beszédei és írásai digitalizálva

A magyar görögkatolikusok mozgalmának kiemelkedő alakja, Szabó Jenő 1913-ban Sztripszky Hiador közreműködésével sajtó alá rendezte beszédeit és cikkeit. A görög-katholikus magyarság utolsó kálvária-útja, 1896-1912 címmel megjelent kötet ma már nehezen elérhető, ezért honlapunkon digitalizálva közzétesszük a kötet tartalmát.  A gyűjtőoldal ide kattintva érhető el.

A digitalizálást az OTKA K108780 sz. kutatási projekt keretében végeztük el.

A debreceni bombamerénylet 100. évfordulója

1914. február 23-án, délelőtt 10 óra után néhány perccel hatalmas robbanás rázta meg a Hajdúdorogi Egyházmegye ideiglenes debreceni központjának épületét. Ahogyan az hamarosan bizonyossá vált, a pusztítást egy postai küldeménynek álcázott pokolgép okozta, melynek feladói Miklósy István hajdúdorogi püspök életére törtek. A bombamerényletnek Miklósy püspök három közvetlen munkatársa, Jaczkovics Mihály helynök, Slepkovszky János titkár és Csatth Sándor ügyvéd esett áldozatul. A püspöki hivatal munkatársai közül többen súlyos sérüléseket szenvedtek.

A debreceni bombamerénylet magyar görögkatolikus közösségünk legnagyobb tragédiája. A gyilkos indulat, az értelmetlen pusztítás és az ellentétek szításának szándéka, mely a merénylet hátterében állt, ma is borzongással és szomorúsággal tölti el szívünket. Magyar nyelvünk a pusztító, gyilkos szerkezeteket "pokolgépnek" nevezi, ami minden további magyarázatnál szemléletesebben mutatja meg, valójában kitől érkezik a megosztás, a pusztítás, a gyilkolás szándéka mindazok szívébe, akik ilyen eszközöket készítenek vagy készíttetnek.

A debreceni bombamerénylet 100. évfordulóján szeretettel és imádságban emlékezünk meg az áldozatokról. Templomainkban a vasárnapi Szent Liturgiákon mondjunk az elhunytakért könyörgéseket, végezzünk pannachidát, szólaltassuk meg a harangokat! 

Az eltelt száz év időben elválaszt, az emlékezés és az imádság szeretetköteléke viszont összeköt minket: egyházunkban a merénylet áldozatainak emléke örök!

Görögkatolikus papok történeti névtára - helyzetjelentés

A tervek szerint 2014 júliusában jelenik meg a Görögkatolikus papok történeti névtára című kiadvány. A névtár összeállítása a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán működő "Görögkatolikus Örökség" Kutatócsoport tudományos projektjének (OTKA K108780) részeként zajlik.

 

A névtár tartalmazza a Hajdúdorogi Egyházmegyében (alapítva 1912-ben) és a Miskolci Apostoli Exarchátusban (alapítva 1924-ben) szolgált és jelenleg is szolgáló görögkatolikus papok adatait. A kiadvány első részében az elhunyt papok (508), míg a második részében a még aktív, illetve nyugállományban lévő papok (269) adatai kapnak helyet. Ezt a fajta felosztást a kiadvány jellege indokolja. Célunk ugyanis az, hogy az egységes elvek szerint rendszerezett adatok alkalmasak legyenek összehasonlító elemzések, statisztikák összeállítására (pl. származási és képzési helyek, fokozatszerzések, szolgálati helyek száma, névváltoztatások, szolgálati idő átlagos hossza, gyermekek száma, stb.). Ezek a statisztikák és elemzések a kiadvány bevezető tanulmányában is helyet kapnak.  

 

A biogrammok az alábbi adatokból épülnek fel:

[Születés év/hó/nap]

[Születés helye (település)]

[Teológiai tanulmányok helye (város)]

[Teológia tanulmányok ideje (év-év)]

[Doktori fokozat megszerzésének helye (intézmény név) ideje(év) szakterülete (teológiai diszciplína)]

[Egyéb felsőfokú diploma (szerzés helye, éve, szakterülete)]

[Papszentelés helye (településnév); ideje (év/hó/nap);szentelő püspök neve, hivatala, inkardináló egyházmegye neve]

[Szolgálati helyek (település, év-év) beosztással(elnevezése)]

[Nyugdíjazás éve]

[Egyházi hivatalok (hivatal elnevezése, év-év)]

[Egyházi kitüntetése (elnevezés, adományozás éve)]

[Állami, önkormányzati és civil kitüntetések (elnevezés,adományozó szerv neve, adományozás éve)]

[Elhalálozás helye, ideje (év/hó/nap), sírhely helye (település,temető elnevezése)]

[Felesége neve és elhalálozási éve, gyermekeik keresztneve és születési éve.]

 

Az adatok elsődleges forrásai a Hajdúdorogi Püspöki Levéltárban őrzött személyi adatlapok, a Hajdúdorogi Egyházmegye és a Miskolci Apostoli Exarchátus körlevelei, illetve a korabeli görögkatolikus sajtó tudósításai. Nagy örömünkre sok adat és/vagy pontosítás érkezett a görögkatolikus papcsaládoktól.

 

Elképzeléseink szerint az elhunyt papok biogrammjai mellett fotót is közlünk. Eddig mintegy 80 papról sikerült portré-fotót beszereznünk, ami 16 százalékos eredmény. Bízunk abban, hogy a kötet zárásáig a papcsaládok és leszármazottak segítségével jelentősen tudjuk növelni a fényképes biogrammok számát.

 

Mintaoldal két papi biogrammal:

 

Könyvajánló

A Balassi Kiadó és a Bizantinológiai Intézeti alapítvány közös kiadásában jelent meg Baán István A XIV-XVI. századi magyar történelem bizánci és kora újkori görög nyelvű forrásai című könyve.

A kötet az 1301 és 1599 közti magyarországi, illetve a Magyarország sorsát érintő eseményekkel foglalkozó forrásokat közli, beleértve többek között a Bizánc bukása után működő történetírók műveinek idevonatkozó részeit is. Ezzel olyan forráscsoport válik megismerhetővé, amely eddig magyarul nem jelent meg. E hézagpótló munka nemcsak a szövegek megbízható fordítását közli, hanem a források értelmezéséhez szükséges bevezetéseket és magyarázatokat, valamint a legfontosabb szakirodalomra való utalásokat is tartalmazza. Ily módon a középkorral foglalkozó egyetemi oktatók, történelem szakos egyetemi hallgatók, középiskolai tanárok, de a történelem iránt érdeklődők számára is betekintés nyílik a magyar–bizánci kapcsolatoknak ebbe a kevésbé közismert, de sok, közérdeklődésre is számot tartó eseményt felölelő korszakába.

http://www.balassikiado.hu/product.php?id_product=1060

Görögkatolikus sajtótermékek honlapunkon

Befejeződött a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskola könyvtárában megtalálható 1948 előtti görögkatolikus sajtótermékek digitalizása és feltöltése. A digitalizálást Tóth Norbert végezte, az OTKA K108780. számú kutatási projekt keretében. 

A következő munkaszakasz feladata a hiányzó példányok/évfolyamok digitalizálása és feltöltése. 

A gyűjtőoldal az alábbi linkre kattintva érhető el:

http://byzantinohungarica.hu/node/733

Konferencia-beszámoló

Aki nincs ellenünk, az velünk van? címmel került megrendezésre főiskolánkon a görögkatolikus közelmúlt kutatási lehetőségeiről, feladatairól és problémáiról szóló tudományos konferencia 2013. november 7-én. A rendezvény alaphangját Romzsa Tódor ereklyéjének elhelyezése adta meg a főiskolai kápolna ikonosztázionjának a vértanú püspököt ábrázoló ikonjában. Az ereklyét Kondás Csaba ajándékozta főiskolánknak. Az elhelyezés szertartását Puskás László atya, Romzsa püspök sírjának megtalálója végezte. Az imádságos kezdés után a Szent Péter-teremben kezdetét vette a konferencia. Véghseő Tamás rektor köszöntőjében elmondta, hogy a görögkatolikus közelmúlt kutatása mindezidáig az elhanyagolt és kevés figyelmet kapott kutatási témák közé tartozott. A főiskolán 2013-2017 között tervezett, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok által is támogatott kutatások egyik kiemelt területe az 1945-1990 közötti időszak görögkatolikus egyháztörténetének feltárása. Ennek a kutatómunkának megkerülhetetlen forráscsoportja az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött iratok. Ezért a konferencia első előadója Gyarmati György, az ÁBTL főigazgatója volt (Múltfeltárás titkosszolgálati iratokból), aki előadásában rámutatott: az ÁBTL-ben őrzött források nélkül nem lehet megírni a közelmúlt történetét, ugyanakkor azok hitelességével kapcsolatban számos kérdés fogalmazódik meg. Másodikként Gárdonyi Máté egyháztörténész, a Veszprémi Hittudományi Főiskola tanára lépett az előadópulthoz, aki „Üldözött egyház vagy kollaboráns egyház? Katolikusok a Magyar Népköztársaságban” című előadásában a korszak megítélésével kapcsolatos álláspontokat mutatta be. A következő két előadó a két protestáns felekezetben már évek óta zajló tényfeltárás folyamatát és eddigi eredményeit mutatta be. Mind Szabadi István, a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár igazgatója (Tényfeltárás a református egyházban), mind pedig Kertész Botond, Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa (Sok, vagy kevés - az evangélikus tényfeltárás) kihangsúlyozta, hogy a tényfeltárás folyamata szükségszerűen fájdalmas, amire az érintett közösségnek fel kell készülnie. 
A rövid kávészünet után a történeti konferenciáinkon megszokott forgatókönyv szerint kitekintés történt a határokon túlra. Mivel a régió görögkatolikus egyházainak sorsa – az országhatároktól függetlenül – mindig szorosan összekapcsolódik, ez a kitekintés a tágabb szövegkörnyezet megismerését és az összefüggések feltárását szolgálja. Bohács Béla, Eperjesi Egyetem Görögkatolikus Teológiai Karának tanára „Az Eperjesi egyházmegye felszámolásának előjelei Csehszlovákiában (1946-1950)” című előadásában többször utalt arra a Jelevferij érsekre, aki az akkori Csehszlovákiában a görögkatolikus egyház beolvasztását az ortodoxiába levezényelte és aki a Moszkvából Magyarországra küldött kollégájának, Ivan Kopolovics protoierejnek is jó tanácsokat adott. Bendász Dániel kárpátaljai egyháztörténész („Hitvalló és vértanú papok” című könyvem forrásai) előadását követően joggal fogalmazódott meg a jelenlévőkben az a kérdés, hogy valóban lezárt múlt vizsgálatát végezzük-e, hiszen a jelenkor eseményei gyakran döbbenetes folytonosságot mutatnak a szovjet éra eseményeivel. 
Az ebédszünetet követően Véghseő Tamás rektor megnyitotta a főiskola aulájában felállított „Számon-tartva” című kiállítást, mely Tikovits Ernő gyűjtőmunkája eredményeként a kommunista rendszerben üldözést szenvedett katolikus papok személyes tárgyait mutatja be. Megnyitó beszédében kihangsúlyozta annak fontosságát, hogy a görögkatolikus egyházban is induljon meg az államszocializmus évtizedei alatt üldözést és hátrányt szenvedett papok és papcsaládok történetének összegyűjtése és a közösségi narratívába történő beépítése. 
A délutáni szekciót vezető Gárdonyi Máté Puskás László atyát szólította az előadópulthoz, aki személyes hangvitelű előadásában (A Kárpátaljai 20. századi egyházüldözés kutatása a boldoggá avatási eljárásokban) a Bendász Dániel atyával közösen a KGB-levéltáraiban végzett kutatásairól számolt be. A konferencia utolsó két előadása a magyar görögkatolikusokról az ÁBTL-ben őrzött iratanyagokba nyújtott betekintést. Véghseő Tamás egyháztörténész „Nekünk az a jó, ha nincs köztük egység” című előadásában egy görögkatolikus pap-ügynök sajátos feladatait, beszervezésének körülményeit és párhuzamos életének kialakulását mutatta be. Janka György egyháztörténész, tanszékvezető főiskolai tanár előadásában (Adalékok a közelmúltbeli történelmünkhöz) az 1965-ben a Szent Péter-bazilikában megtartott magyar nyelvű görögkatolikus Szent Liturgia történetéhez szolgáltatott eddig teljesen ismeretlen adatokat az állambiztonsági iratok és ügynökjelentések elemzése révén. A konferencia Orosz Atanáz püspök-exarcha hozzászólásával zárult, aki minden görögkatolikus imádságát kérte, hogy az ebben a kérdésben elindult kutatások egyházunk javát és fejlődését szolgálják.
A konferencián számos kérdés, hozzászólás is elhangzott, ami azt bizonyítja, hogy élénk érdeklődés mutatkozik a téma iránt. Reményeink szerint a források feltárásának előrehaladtával az esetleg még meglévő félelmek is visszaszorulnak, s a közelmúltról indított igényes párbeszéd a magyar görögkatolikusok közösségének megerősödését eredményezi.

Polyák Mariann doktori disszertációjának nyilvános vitája

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Doktori Iskolájában 2013. szeptember 27-én került sor Polyák Mariann PhD-disszertációjának nyilvános vitájára. A bírálóbizottság előtt a jelölt sikeresen védte meg a "Görög katolikus és állami elemi népiskolák Bereg vármegyében a dualizmus elején" című értekezését (témavezető: dr. Őze Sándor). Az opponensek (Dr. Botlik József és Dr. Véghseő Tamás) egybehangzó véleménye szerint Polyák Mariann dolgozatának számos erénye közül kiemelkedik adatgazdagsága, mely a téma további kutatását is megalapozza.

Polyák Mariannak szívből gratulálunk és további eredményes kutatómunkát kívánunk!

Terdik Szilveszter: Távol az Araráttól. Örmény kultúra a Kárpát-medencében. Katalógusbemutató

Távol az Araráttól

Örmény kultúra a Kárpát-medencében

A Budapesti Történeti Múzeum és az Országos Széchényi Könyvtár közös kiállítása

2013. április 5 – 2013. szeptember 15.

A kiállítást rendezte és a katalógust szerkesztette: Kovács Bálint, Pál Emese

 

A kiállítás katalógusát 2013. szeptember 16-án a Történeti Múzeumban Őze Sándor és Terdik Szilveszter mutatta be. Utóbbi szövege itt olvasható:

 

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Noha nem vagyok a hazai örmény történelem és művészet kutatója, mégis örömmel tettem eleget ennek a fölkérésnek, amit ezúton is köszönök.

Magyarországon úgy tűnik, hálás dolog örmény témákkal foglalkozni. Előbb vagy utóbb, kis túlzással élve, mindenkiről kiderül, hogy valamilyen örmény kötődése is van. A kiállítást megelőző konferencián hallottuk, hogy a magukat örménynek, vagy örménynek is vallók száma a legutóbbi népszámláláson növekedett. Néhány éve tudatosult családomban, hogy apai ágon mi is a Magyarországra került örmények kései leszármazottai vagyunk. Örültem, amikor ez kiderült, így azt is megértettem, miért is vonz már oly régóta az örmény templomok építészete, amelyet Tompos Erzsébet klasszikus építészettörténetéből ismerhettem meg. A fekete-fehér képek alapján jól ismert emlékek némelyikét egyszer aztán élőben, Örményországban is volt módom megszemlélni. Ekkor végleg elköteleződtem az örmény kultúra mellett, ha nem is tudományosan, de érzelmileg biztosan. Beigazolódott a mondás: Vér vízzé nem válik, – még a sokszori hígítás ellenére sem.

Jelen kiállítás az erdélyi és a magyarországi örmények történetét, kulturális-művészeti örökségét, illetve társadalomtörténetét mutatja be, a kényszerű együttélésre adott reakciókat, annak eredményeit feszegeti. A katalógus első részében tanulmányokat, a második részében pedig a kiállított tárgyak pontos ismertetését találjuk.

A tanulmányok többsége történeti, illetve művelődés- és társadalomtörténeti tematikát dolgoz föl, a művészettörténetet szorosabb értelemben csak két dolgozat képviseli. Végigolvastam a szövegeket, a kiállítást többször megnéztem, benyomásaimat, esetleges kérdéseimet most összegzem.

Az erdélyi örmények társadalomtörténete, korai története tárul föl Pál Judit tanulmányában. A szerző, aki a Kolozsvári Magyar Intézet igazgatója, már régóta foglalkozik az erdélyi örményekkel is. Tanulmányában kitűnően foglalja össze a kérdéshez kapcsolódó problémákat, stílusa a nem szakmai közönség számára is közérthető, olvasmányos, érződik, hogy a szerző mindent tud erről a kérdésről, ezért a kötet terjedelmi korlátaihoz igazodva megfelelő arányban, egyenletes minőségben adagolja mondandóját.

Nagy Kornél az erdélyi örmény egyház első meghatározó személyiségéről, Oxendio Virzirescóról írt tanulmányt. A szerző Schütz Ödön utolsó nagy tanítványa, nemcsak nevének, hanem tudományos munkásságának köszönhetően is, a hazai armenológia kiemelkedő, fiatal képviselője. Doktori dolgozatában már földolgozta az erdélyi örmény egyházi unió történetét, levéltári kutatásainak köszönhetően számos történeti legendát, régi beidegződést tudott új megvilágításba helyezni, ahogyan ez a kötetben olvasható tanulmányából is látszik. Persze a mítoszok lerombolása nem mindig kellemes. Kornél tanulmányát olvasva kitűnik, hogy a szóban forgó egyházi személy nem volt könnyű eset, aki persze nagyon következetesen ragaszkodott elveihez, elképzelései megvalósításához az erőszaktól sem riadt vissza, ami abban a korban teljesen normálisnak is számított. Megdöbbentett, hogy mennyire hasonló vonások jellemezték a néhány év múlva az 1720-as években kinevezett első fogarasi román görögkatolikus püspököt, Pataky Jánost és utódait is. Pataky, Virzirescóhoz hasonlóan, román léte ellenére latin rítusú volt, a kolozsvári jezsuitáknál nevelkedett, csak később vette fel a bizánci rítust. Persze így sebezhetővé is vált, hiszen a liturgiában elkövetett hibáit hívei rögtön észrevették, és ha tehették, arra hivatkozva, hogy püspökük megváltoztatja az ősi szertartásokat, visszatértek az ortodoxiába. Érdekes, hogy míg az erdélyi örmények az uniónak köszönhetően szinte maximálisan latinizálódtak a század végére, addig a román görögkatolikusok maximálisan igyekeztek a rítus tisztaságát megőrizni, ami egészen a 19. század végéig alapvetően sikerült is nekik. A két unitus közösség eltérő reakciójának oka különböző társadalmi, és egyházpolitikai helyzetükkel magyarázható: míg a románok viszonylag hamar megkapták az önálló egyházmegyét, addig az örményeknek sajnos ez nem sikerült.

A következő tanulmányok az örmény írásbeliséggel foglalkoznak. Armenuhi Drost-Abgarjan az örmény írás történetének kezdeteit villantja föl, míg Meliné Pehlivanian az örmény könyvnyomtatás korai fejlődését mutatja be. Bámulatos az az erőfeszítés, hogy egy alapvetően már diaszpóra létre kényszerült nép hogyan fedezi föl a kor technikai vívmányaiban rejlő lehetőséget, és hogyan alapozza meg ezzel azt az irodalmi keretet, amely a nyelv és kultúra továbbélésének záloga lesz a következő évszázadokban. Perger Péter külön tanulmányban foglalja össze az erdélyi Misztótfalusi Kiss Miklós szerepét az örmény tipográfia megteremtésében. A kiállítás egyik terme az örmény könyvnyomatás korai darabjait, illetve az erdélyi örmény írásbeliség kiemelkedően szép emlékeit mutatja be. Itt azért megjelennek még az örmény miniatúrák is, igaz nem túl nagy számban, de legalább nyújtanak némi ízelítőt arról a hihetetlenül pompás és finom miniatúrafestészetről, amely a 11. századtól kezdve úgy teremtett sajátos formavilágot, hogy a bizánci, a perzsa és más keleti népek művészétének legjavát is magába olvasztotta.

Ehhez az egységhez tartozik még Kovács Bálint tanulmánya is, amelyben az erdélyi örmény könyvkultúra sajátosságait mutatja be. A szerző a lipcsei Közép-Kelet-Európa Intézet munkatársa, évek óta foglalkozik az erdélyi örménységgel. Közreműködésével készült két alapvető jelentőségű kötet, amelyek nélkül az erdélyi örmény művelődéstörténet is nehezen írható meg: az erzsébetvárosi könyvtár, és a szamosújvári gyűjtőlevéltár repertóriuma. A korábbi örmény tematikájú konferenciák társszervezője, s nem utolsó sorban a jelen kiállítás egyik kurátora is.

A következő két tanulmány tekinthető szorosabb értelemben is művészettörténettel foglalkozónak. Tamáska Máté Szamosújvár építészeti fejlődését vázolja föl. Valóban lenyűgöző erdélyi viszonylatban ez a tervezett városszerkezet, amely még ma is sokat őriz egykori visszfényéből. A házak közül sok olyan áll még ma is, amely külön figyelmet érdemel. Itt jegyzem meg, hogy az erdélyi örmény szakrális építészet kutatásába a budapesti Műszaki Egyetem hallgatói is bekapcsolódtak néhány éve Veöres András vezetésével. Megtörtént a templomok fölmérése, ezek alapján az egyik résztvevő, Nagy Gergely Domonkos az erzsébetvárosi nagy templomról külön tanulmányt is írt a B. Nagy Margit-emlékkötetben.

Pál Emese, a kolozsvári egyetemen mostanában védi a témából írt doktori dolgozatát. Munkájával az erdélyi örmények művészetének kutatása új fázisába lépett, méltó módon folytatja a nagy elődök művét, eredményeire a kutatásokat komolyan megkezdő B. Nagy Margit is büszke lehetne. Tanulmányának első felében ő is fölteszi azt a kérdést, ami sokakban megfogalmazódik, akik az erdélyi örmény templomokban járnak: mitől is örmény ez, hiszen szinte semmiben nem különböznek egy átlagos római katolikus templomtól? Csak a feliratok, egy-két örmény ikonográfiájú kép tanúskodik a gyökerekről. Egyrészt valóban az egyházi uniónak köszönhető ez a nagyfokú latinizáció, másrészt látni kell, hogy a többségi társadalom normái erősen meghatározzák az adott kisebbség ideáit, elvárásait. Nekik is az kezd tetszeni, ami a többségnek. Az lesz az irányadó, amit a környezet annak tart. Néhány éve jártam a moldvai Suceava egyik örmény templomában, a Zamca-erődben. Erdélyhez képest ott hűen őrizték meg a hagyományos örmény liturgikus teret, bár az épület kívülről nem különbözik a korabeli ortodox templomoktól. Interneten rákerestem a többi moldvai örmény templomra is, és megdöbbenve láttam, hogy a 19. században divatba jött egy sajátos ikonosztázion is ezekben a templomokban. Függöny helyett egy olyan képfalat építettek a diadalívbe, amelynek nem három ajtaja van, mint a bizánciaknál, hanem csak egy nyílás középen, hogy az oltárt is látni lehessen. Hát, ez is egy helyi fejlődés, a többségi kultúrához való igazodás jele.

Pál Emese tanulmánya első felében a szamosújvári nagy templom eddig alig, vagy egyáltalán nem kutatott aspektusaival foglalkozik. Nagyon izgalmas új adatokat közöl az egykori főoltár építés- és bontástörténetéről. Ez az oltár Erdélyben az egyik utolsó példája volt annak a baldachinos oltártípusnak, amely a 18. század közepén a gyulafehérvári székesegyház mintájára az egész tartományban elterjedt. Külön szórakoztató az a levélrészlet, amelyben a közösség finoman kifejti egyik hittestvérének, miért is neki kellene állnia az oltár készítésének összes költségét.

Fontos új adatokat gyűjtött össze a templom Rózsafüzéres Mária-képével kapcsolatban is. A kegyképfunkcióra emlékeztet a kiállításon szereplő néhány fogadalmi kép, amelyek apró, de nagyon fontos kultúrtörténeti pillanatfelvételeit nyújtják a barokk város hétköznapjainak is.

Az erdélyi örmények Mária-tisztelete még sok izgalmas adatot tartogat a kutatás számára. Bizonyos kegyhelyek, kegyképek kultuszát ők közvetítették Erdélybe. Kovács Zsolt a dési ferences templom Mária-képeit vizsgálva jegyezte meg, hogy a częstochowai kép kultusza valószínűleg az ő galíciai kapcsolataiknak köszönhető Erdélyben. De a mariazelli kegyszobor másolatait is gyakran ők hozták be, a szamosújvári templomaikban is volt, sőt a kiállításon is szerepel egy másolat.

Pál Emese, tanulmánya második felében az erdélyi templomok szinte egyetlen tisztán örmény tematikájú csoportjának, a Világosító Szent Gergelyt ábrázoló, nem csak örmény templomokban található képeknek ikongráfiáját és előképeit mutatja be nagyon meggyőzően.

A kiállítás harmadik termében tárul föl az egyházi emlékek jelentős csoportja. Nekem az a kis fogadalmi kép a kedvencem, amelyen Szongott Meszrop térdel patrónusa, az örmény ábécét megalkotó Meszrop Mastoc előtt. Van valami elragadó bája ennek a kis kompozíciónak, amelyen a magyaros ruhában térdelő ifjú kilétét még az örmény írás magyarázza, tehát együtt van az ősi, és az új, fölvett kultúra. Talán valamelyik helyi örmény festő munkája lehet ez a kép, Kovács Zsolt a dési ferencesek adatai között talált is utalást pl. Zachariás örmény festőre. A térdelő fiú mögött föltűnik egy feliratokkal nem ismertetett szakállas alak, kezében olvasóval. A Hétszünyű Koponyáni Monyókot idéző figura nyilván nem az örmény-magyar folklór hasonulásának jele, hanem valamelyik pusztai aszkéta ábrázolása. Szerintem Szent Onufrius remete lehet, akinek testét 60 évnyi pusztai élet után már csak hosszúra nőtt szakálla és haja védte a sivatagi időjárástól. Tiszteletének több jelét láttam Lembergben is, míg Magyarországon és Erdélyben kevésbé volt ismert, talán ez a kép is az örmények galíciai kapcsolatainak halvány lenyomata.

Az utolsó két tanulmány társadalomtörténeti. Ifj. Bertényi Iván szemléletesen mutatja be, hogy a dualizmusban az örmények számarányukhoz képest milyen magasan voltak reprezentálva a politikai életben. Meggyőzően ismerteti és tárja föl az asszimilációs modellek működését, végeredményét. Kránitz Péter Pál pedig egy kevésbé ismert aspektust, a két háború közötti újabb diaszpóra történetét dolgozza föl, amely hiánypótló. A kiállítás utolsó termei kapcsolódnak ehhez a tematikához, ahol kitűnő portrék, karikatúrák, két nagyon szép szőnyeg és az örmény sajtótermékek villantják föl a hazai örmények társadalmi helyzetét, történelmi szerepét.

A kiállítás több hazai és erdélyi gyűjtemény együttműködésével jött létre, ami a kurátorok kitartatását dicséri, hiszen a bürokratikus korlátok leküzdése – Európai Unió ide vagy oda – , ma sem egyszerű. Nagyon fontos, hogy a hazai gyűjtemények föltérképezése is megtörtént, pl. az Iparművészeti Múzeum textiljei közül több most kerül először örmény kontextusban reflektorfénybe. Az 1950-es években ez a múzeum restaurálva adta vissza Romániának az összes, a háborúban ide menekített, a szamosújvári Örmény Múzeumból származó textilt. Ebből az anyagból mégis alig jött át valami, vagy talán semmi, hiszen régi-új hazájukban már nem mindig kerültek megfelelő körülmények közé.

Szép ez a katalógus, tetszetős kézbe venni. Mérete, formája ember- és olvasóbarát. A szépen szerkesztett kötet Lengyel János munkáját dicséri.

Ez a kiállítás és katalógus nem csupán történeti, nem csupán művészettörténeti, nem csupán művelődéstörténeti. Mindegyik szempont mindegyik egységben jelen van. A rendezők egymásba szőtték, jól összecsomózták a különböző erősségű szálakat, a különböző színű fonalakat. Az összkép olyan tarka lett, mint egy örmény szőnyeg. Geometrikusan rendezett ornamensek, önmagukban is szép formák, amelyek bizonyos távolságból nézve harmonikus egésszé állnak össze.

Köszönet érte.

Újabb OTKA-támogatott kutatások a Szent Atanáz Görögkatolikus Hittudományi Főiskolán

Az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok Bizottságának 2013. július 3-án meghozott döntése alapján főiskolánk két pályázata nyert támogatást.

A Nagyköltségű Kutatási pályázatok kategóriájában 
Véghseő Tamás pályázata (K 108780 Görögkatolikus egyház- és művészettörténeti források feldolgozása és közreadása, adattárak [történeti névtár és sematizmus] kiadása, digitalizált adatbázisok készítése [18-20. század], résztvevők: Véghseő Tamás, Janka György, Terdik Szilveszter, kutatási időszak: 2013-2017, támogatási összeg: 49.795.000.- Ft),

míg a Posztdoktori pályázatok kategóriájában

Jaczkó Sándor projektje részesül támogatásban (PD 109559 A görögkatolikus egyház élete a 18. században a Barkóczy instrukció fényében, kutatási időszak 2013-2016, támogatási összeg: 17.978.000.- Ft).

A nyerteslisták: Nagyköltségű Kutatási Pályázatok – Posztdoktori Pályázatok 
Kutatási tervek összefoglalói: Véghseő Tamás – Jaczkó Sándor

Mindkét pályázat kapcsolódik a 2009-2012 közötti, szintén az OTKA által támogatott kutatási projekthez.

Hegedűs Attila - Terdik Szilveszter: „Akik házad ékességét szeretik” A mogyoróskai templom szentségházáról

Az utóbbi idők családfa-kutatóinak többféle motivációjuk van. Sokan szeretnének nemesi eredetet bizonyítani, valakik eltűnt rokoni ágak után nyomoznak és olyanok is vannak, akik a ma kihívásaihoz gyűjtenek erőt az ősök értékeinek felkutatásával.

A mi családunk vonatkozásában - számos egyéb ok mellett - van egy nagyon konkrét indok, ami arra sarkallt, hogy elmélyüljek a család történetében. A mogyoróskai görögkatolikus templom főoltárán, a szentségházon két név szerepel adományozóként: Hegedűs Mihály és neje, Ferencz Zsuzsanna. Ők az apai ágú dédszüleim.

A felkutatott levéltári adatok alapján bizonyítható, hogy 1778-ban már élt Hegedűs Mihály nevezetű ősünk Mogyoróskán. A Trautson család kihalása után a bécsi kamara által elrendelt, latin nyelvű birtokleírásban a mogyoróskai lakosok között szerepel: Michael Hegedűs. Néhány évvel később, 1784-ben Franciscus Römisch, kamarai geodéta részletes leírásában már a Hegedűs Mihály tulajdonában lévő dűlőnevek (pl.: Csonkás stb.), illetve a tulajdonlás mértéke is megtalálhatók.

A fellelt egyházi anyakönyvi adatok alapján a fent említett szentségházat adományozó néhai Hegedűs Mihály Mogyoróskán, 1862. október 13-án született és ugyancsak Mogyoróskán, 1935 körül halálozott el. Míg felesége néhai Ferencz Zsuzsanna Baskón, 1861-ben született és Mogyoróskán, 1947. április 12-én, 86 éves korában hunyt el. A családi legendárium szerint egy pár ökör árát adták a szentségházért. A dédszüleimnek hét gyermekük - öt fiú és két lány - született. A legfiatalabb fiú, aki a keresztségben szintén a Mihály nevet kapta, 1906. április 2-án született, ő volt az apai nagyapám. Az ő házasságából két gyermek született, egyikük néhai édesapám volt, akit szintén Mihálynak kereszteltek. Ő 2012. július 17-én hagyta el a földi létet, ezzel az írással rá is emlékezünk. (Hegedűs Attila)

 

A regéci vár tövében, festői környezetben fekszik Mogyoróska. A ma már inkább üdülőfalunak tekinthető településen egykor szinte mindenki görögkatolikus volt. Az egyházközség pontos alapítási idejét nem ismerjük, a 17. században már biztosan létezett, legalábbis erre az alapítási időszakra utalt, hogy 1905-ben még két, a 17. századból származó harangja volt: az egyiket 1621-ben, a másikat 1635-ben öntötték. Az egyházközség történetét ekkor írta meg először a helybéli parókus (megjelent a Görög Katholikus Hírlap hasábjain 1905-ben, a 9. és 10. számban), aki művéhez alaposan átnézte az egyházközség iratait. Tőle tudjuk, hogy a jelenlegi templom a korábbi fatemplomok helyén 1806 és 1862 között épült hosszabb-rövidebb megszakításokkal, tornya csak a 20. század elején lett kész. Az oltárról kapcsolatban ennyit jegyzett föl: „A templom oltára meglehetős szép, azonban latin stylben, baldachin nélkül, egy értékes 180 forintos Mária-képpel 1864-ben ellátva.” Az utóbbi száz évben az oltár összképe jelentősen megváltozott, bár az említett Mária-kép ma is megvan. Szentségháza templom formára emlékeztet: négy sarkán, nyolcszögletű talapzaton csavart oszlopok állnak, a párkány fölött kisméretű, esztergált hagymakupolákon keresztek magasodnak. A szentségház ajtaja félkörívesen záródik, a kenyeret és bort megáldó Krisztust ábrázoló festmény díszíti. A szentségház két oldalán az ajtóval egyező kialakítású képmezőkben további festményeket helyeztek el: a Keresztről való levételt, illetve az Szent Család menekülését Egyiptomba. A szentségház központi részét alkotó szekrényt egy tornyocskával ékesített kupola fedi, csúcsán latin kereszt magasodik. Az egész építmény aranyozott. Az ajtó alatti lábazaton az adományozók nevét fekete felirat örökíti meg: „Hegedüs Mihály és neje Ferencz Zsuzsanna ajándéka”. Évszám sajnos nem szerepel. Mivel az 1905-ös cikk még nem, viszont a templom 1913-as leltára már említi a szentségházat, az adományozók nevét is kiemelve, a szentségház beszerzésére a két évszám között megadott intervallumban kerülhetett sor. A szentségházat valószínűleg nem környékbeli mesterek készítették, hanem valamelyik városi, kegytárgyakat gyártó, Műipari Intézettől rendelték.  Hasonlóképpen jártak el pl. Kenézlőn és Nyírlugoson, ahol szintén feliratok emlékeznek az adományozókra. A mogyoróskai oltár fölé magasodó baldachin egy emberöltővel később, 1955-ben készült el. (Terdik Szilveszter)

Oldalak

Subscribe to Byzantinohungarica - Görög Katolikus Örökség RSS