Megjelent a Keleti Kódex

Megjelent a Keleti Egyházak Kánonjainak Kódexe (CCEO 1990) magyar fordításban (fordította: Rihmer Zoltán).

Collectanea Athanasiana II. Textus/Fontes, vol. 1.

A kötet megvásárolható a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskolán (Nyíregyháza, Bethlen G. u. 13-19.)

vagy a Püspöki Hivatalban (Nyíregyháza, Bethlen G. u. 5.).

Megrendelhető a megrendeles.ca@gmail.com címen.

Ára: 2.400 Ft (+ 585 Ft - ajánlott küldeményként 810 Ft - postaköltség megrendelés esetén)

Görög katolikus paróchiák adatai a két világháború között

A Hajdúdorogi Egyházmegye 1918 és 1948 között nem adott ki schematizmust. A Hajdúdorogi Egyházmegyében és a Miskolci Apostoli Kormányzóságban bekövetkezett változásokról (kiegészítve az Egyesült Államokból érkező információkkal) 1929-től kezdődően a Máriapócsi MAGOSZ Naptár számolt be. A Schematizmusok ls összeírások rovatban kereshető pdf-fájlokban most közreadjuk az 1929 és 1936 közötti listákat.

 

Schematizmusok és összeírások

A Keleti Egyház című folyóirat

A Keleti Egyház című tudományos és egyházpolitikai folyóirat a két világháború közötti magyar görög katolikusság szellemi erőfeszítéseinek kiemelkedő eredménye. A lapot Szántay-Szémán István alapította 1934-ben, s a II. világháború végéig havonta egyszer jelent meg. Rendszeres szerzői között találjuk Kozma Jánost, Dudás Miklóst, Rohály Ferencet, Papp Györgyöt, Legeza Józsefet, Bubnó Andort és Petrasovszky Emmánuelt.

Teológiai, egyháztörténeti, patrológiai, egyházjogi, egyházművészeti, egyházzenei tanulmányok közlése mellett a keleti egyházakat érintő aktuális hírekről is rendszeresen beszámolt.

Görög katolikus múltunk becses emlékét és fontos forrását folyamatosan digitalizálva honlapunkon közkinccsé tesszük.

Az első szám - kereshető pdf-fájlban - letölthető innen:

Keleti Egyház 1934/1

A Miskolci Apostoli Kormányzóság létrejötte és fejlődése

A Miskolci Apostoli Kormányzóság létrejötte és fejlődése

 

 

Az első világháborút lezáró békeszerződések átrajzolták Kelet-Közép-Európa térképét. Mivel az új államhatárok kijelölésekor a döntéshozók egyházkormányzati szempontokat nem vettek figyelembe, azok számos esetben egyházközségeket szakítottak el a püspöki székhelyeiktől. Az ennek következtében előállt problémákat az Apostoli Szentszék ideiglenes egyházkormányzati egységek felállításával igyekezett orvosolni.

Az Apostoli Szentszéket a Miskolci Apostoli Kormányzóság (Adminisztratúra, Exarchátus) felállításakor is az a szempont vezérelte, hogy a püspöki székhelyeiktől elszakított egyházközségek kormányzata biztosítva legyen, ugyanakkor – tekintettel az ingatag politikai helyzetre – ne szülessen végleges döntés az érintett egyházmegyék esetleges feldarabolását illetően. A trianoni Magyarországon húsz eperjesi, illetve egy munkácsi egyházmegyés görög katolikus egyházközség maradt, melyek sorsáról 1924 nyarán az Apostoli Szentszék a fent említett szempont mellett az érintett püspökök személyét is figyelembe véve döntött. Az erősen katolikusellenes csehszlovák kormány nem csak a „magyar világban” kinevezett (latin és görög szertartású) püspökök eltávolítására, hanem a skizmatikus mozgalom támogatásával a görög katolikus egyház meggyengítésére is törekedett. Novák István eperjesi püspök még az új államhatárok kijelölése előtt elhagyta püspöki székhelyét és egyházmegyéjét helynöke kormányzatára bízta. A pápa 1920-ban felmentette a Budapesten letelepedett püspököt, aki – az Apostoli Szentszék felajánlott segítségét visszautasítva – fiatal kora ellenére a visszavonulás mellett döntött. Ezzel szemben Papp Antal munkácsi püspök Ungváron maradt. Személyét (legtöbb püspöktársához hasonlóan) a csehszlovák kormány politikai okokból nem fogadta el, ami kormányzati és lelkipásztori tevékenységének eredményességét kockáztatta. Ezen túlmenően az Apostoli Szentszéket a skizmatikus mozgalom sikerei is aggasztották. A Szentszék úgy ítélte meg, hogy Papp Antal püspök, aki 1924 elején lezajlott római látogatása során személyesen is beszámolt egyházmegyéje állapotáról, már nem tud úrrá lenni a kialakult helyzeten.

1923-ban Csehszlovákia és az Apostoli Szentszék diplomáciai kapcsolatokat létesített, melynek eredményeként Prágában pápai követ kezdte meg tevékenységét. Ezért XI. Piusz pápa Munkácsi Egyházmegyét és annak főpásztorát érintő rendelkezését Francesco Marmaggi prágai nuncius hozta az érintettek tudomására. Az Államtitkárság utasítására Marmaggi nuncius 1924. június 4-én adta ki azt a dekrétumot, melyben XI. Piusz pápa Papp Antalt küzikei címzetes érsekké nevezi ki, a Magyarországon maradt eperjesi és munkácsi egyházmegyés parókiák számára Apostoli Adminisztratúrát létesít, ennek élére 1924. július 1. hatállyal kormányzóként az újonnan kinevezett címzetes érseket állítja, illetve ugyanezen hatállyal a munkácsi püspökséget megüresedettnek nyilvánítja.

A dekrétum budapesti kormánykörökben döbbenetet váltott ki, mivel annak magyarországi parókiákat érintő intézkedéseit – a korábbi gyakorlattól eltérően – a magyar kormány megkérdezése nélkül hozták meg. Budapest értékelése szerint, amit a sajtó bőséges terjedelemben ismertetett, a Szentszék ezzel a lépéssel a Magyarországgal szemben ellenséges Csehszlovákia pártjára állt. A magyar hatóságok azzal próbálták meg a dekrétum végrehajtását akadályozni, hogy Papp Antal érsek többszöri kérésére se adtak neki útlevelet, s politikai megfontolásból arra bátorították, hogy várja meg, míg a csehszlovák hatóságok kitoloncolják.

Az Apostoli Adminisztratúra felállítása az érintett parókiák papságát is meglepte, mivel azok Mocsár Endre homrogdi esperes-paróchus vezetésével a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez való csatlakozást, vagy annak kebelében külhelynökség létrehozását támogatták. Ezt a törekvést a húsz eperjesi parókiát általános helynökként kormányzó Vaskovics Antal múcsonyi paróchus is magáévá tette. Ezzel szemben az eperjesi egyházmegye korábbi főtanfelügyelője, a Magyarországra áttelepült Szémán István (1934-től Szántay-Szémán) a Csernoch János hercegprímáshoz benyújtott emlékiratában a különállás mellett érvelt, mely a kialakult állapot ideiglenes jellegének megőrzését – összhangban a Szentszék álláspontjával – jobban szolgálta.

A létrehozott Apostoli Kormányzóság megszervezése mindaddig késedelmet szenvedett, míg a kinevezett kormányzó személye körül kialakult helyzet meg nem oldódott. A beutazási engedély kiadásával a magyar kormány nem kívánta elismerni a Szentszék és a csehszlovák állam eljárását, és minden szempontból a kiutasítás megvárását tartotta célszerűnek. Ezzel ugyanis a világ közvéleménye felé is bizonyíthatta Csehszlovákia elnyomó politikáját, illetve a főpásztorról való gondoskodás terhét nemzetközi fórumokon a kiutasítóra háríthatta. Mindeközben Papp Antal érsek Ungvárott utódja, Gebé Péter vendégszeretetét élvezve tisztában volt azzal, hogy a helyzet visszafordíthatatlan és a magyar kormány ellenkezése ellenére hamarosan el kell hagynia Csehszlovákia területét. Ugyanakkor tudta azt is, hogy nem hagyhatja figyelmen kívül a magyar kormány politikai érdekeit, hiszen magyarországi működése, illetve az Apostoli Kormányzóság elismerése a magyar államtól függött. Az érsek 1925. szeptember elsején tíznapos ultimátumot kapott a csehszlovák hatóságoktól az ország elhagyására. A magyar kormány a budapesti nunciuson keresztül – a hivatalos diplomáciai csatornák mellőzésével – azt üzente neki, hogy kiutasításakor a magyar határrendészeti szervek hivatalos tiltakozást fognak benyújtani, de az országba való belépését nem akadályozzák meg. Ilyen előzmények után került sort 1925. szeptember 11-én jelentős rendőri erők felsorakoztatása és nagy sajtónyilvánosság mellett Papp Antal érsek kiutasítására és áttoloncolására.

Az érsek először Budapestre ment, majd Miskolcra költözött és 1925. október 27-én átvette a kormányzóság irányítását. Létrehozta a káptalant helyettesítő konzultori testületet, melynek tagjai Szémán István általános helynök, Vaskovics Antal múcsonyi paróchus, Zapotoczky Igor Konstantin abaújszántói paróchus és Kovaliczky Elek felsővadászi paróchus lettek. A magyar kormány – némi habozás után – hozzájárult ahhoz, hogy a tapolcai apátság javadalmát, melyet munkácsi püspökként személyhez kötött javadalomként élvezett, megtarthassa.

 

Az Apostoli Kormányzóság megszervezése során az első megoldandó kérdés a székhely kiválasztása volt. Miskolc városa ugyan minden szempontból megfelelőnek bizonyult, de a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez tartozott. Ezért a konzultori testület 1925. november 9-én Papp Antal érsek támogatásával levélben kérte a Szentszéktől a miskolci paróchia átsorolását az Apostoli Kormányzóságba és a Búza téri templom székesegyházi rangra emelését. Az a szempont, mely az Apostoli Kormányzóság létrejöttéhez vezetett, ebben az esetben az új egyházkormányzati egység fejlődésének gátjává lett. A Szentszék ugyanis azzal utasította el a konzultorok kérését, hogy az Apostoli Kormányzóság ideiglenes jellege nem indokolja területének bővítését. A Szentszék Papp Antal kormányzó későbbi (1929 és 1938) próbálkozásai során is ragaszkodott ehhez az állásponthoz. A történelmi események az Apostoli Szentszéket igazolták. A Kormányzóság paróchiáinak száma nem csak a természetes fejlődés eredményeként nőtt (1945-ig öt új paróchia létesült), hanem az államhatárok módosításának következtében is. Az első bécsi döntést követően (1938) a Magyarországhoz visszatért területeken az Eperjesi Egyházmegye kassai esperesi kerületének hat paróchiája, majd pedig Kárpátalja visszafoglalása után (1939) újabb öt paróchia került a Kormányzósághoz. Ezzel egyidejűleg az eredetileg munkácsi egyházmegyés Rudabányácska és Beregdaróc (a Kormányzóság megalapításakor még leányegyház) visszatértek anyaegyházmegyéikhez. Papp Antal érsek már nem érte meg (1945. december 24-én halt meg), hogy a II. világháború utáni határrendezések eredményeként ezek a paróchiák visszatértek az Eperjesi Egyházmegyéhez, illetve az ismét Magyarországon maradt Rudabányácska és Beregdaróc immár a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez nyert besorolást.

Ez utóbbi döntés, illetve az, hogy Papp Antal érsek halála után XII. Piusz pápa 1946. október 14-én (a köztes időszakban Szántay-Szémán István konzultori helynökként vezette az Adminisztratúrát) Dudás Miklós hajdúdorogi püspököt nevezte ki apostoli kormányzónak, arra utalnak, hogy a Szentszék az ideiglenes állapotok megszűnésével számolt. A végleges rendezést azonban a magyarországi belpolitikai események – a kommunista hatalomátvétel és az egyházak ellen indított frontális támadás – megakadályozták, s a Miskolci Apostoli Kormányzóság megőrizte önállóságát. Dudás Miklós kormányzói kinevezésétől kezdve mindig a hajdúdorogi püspökök vezették kormányzóként az Adminisztratúrát: Timkó Imre püspök 1975 és 1988 között (Dudás Miklós püspök 1972-ben bekövetkezett halála után már kormányzó helynökké választották), Keresztes Szilárd püspök 1988 és 2008 között (1975 és 1988 között az Adminisztratúra általános helynöke volt), illetve Kocsis Fülöp püspök 2008 és 2011 között. Miközben a hajdúdorogi püspök joghatóságát az Apostoli Szentszék az egész országra kiterjesztette (1968-ban ideiglenesen, 1980-ban pedig véglegesen), a Miskolci Apostoli Kormányzóság önállóságát fenntartotta.

Orosz Atanáz 2011. március 5-i püspök-exarchává való kinevezése, illetve az Apostoli Kormányzóság területének megnagyobbítása huszonkilenc hajdúdorogi egyházmegyés paróchia átcsatolásával mérföldkő az önálló egyházmegyévé válás felé vezető úton.

 

Véghseő Tamás

Könyvbemutató

A Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola
és a Görög Katolikus Örökség Kutatócsoport

meghívja Önt

a Collectanea Athanasiana sorozat legújabb köteteinek bemutatójára.



Véghseő Tamás: „...mint igaz egyházi ember”. A történelmi Munkácsi Egyházmegye görög katolikus egyházának létrejötte és 17. századi fejlődése - CA I/4.
Bemutatja: Molnár Antal, történész (MTA Történettudományi Intézet)

Terdik Szilveszter: „…a mostani világnak ízlésse, és a rítusnak módja szerint”. Adatok a magyarországi görög katolikusok művészetéhez - CA I/5.
Bemutatja: Kárpáti László, múzeológus (Miskolc)


Iparművészeti Múzeum, díszterem (Budapest, Üllői u. 33-37.)

2011. május 31. kedd, 17.30.


Közreműködnek a Szent Efrém Férfikar tagjai  Bubnó Tamás vezetésével.


A kiadványok, valamint a sorozat korábbi kötetei a helyszínen megvásárolhatók.

Szántay-Szémán István

Pirigyi István

 

Szántay-Szémán István

általános helynök (1880-1960)

 

 

Személyében tiszteljük a főpapot, a nyelvtudóst, a teológust, az egyháztörténészt, az egyházjogászt, a liturgikust és az irodalmán. Ez a felsorolás nemcsak sokoldalú felkészültségét, hanem a magyarországi görög katolikusok történetében betöltött szerepét is érzékelteti.

Élettörténete

 

Eredeti neve: Szémán István. 1934-ben a belügyminisztériumtól - érdemeire való tekintettel - engedélyt kapott a Szántay név felvételére és a kettős családnév használatára.

Abaújszántón született 1880. július 5-én. Teológiai tanulmányait Eperjesen végezte, a budapesti egyetemen szerzett doktori oklevelet. Vályi János eperjesi püspök szentelte pappá 1903. szeptember 20-án. Felszentelés után előbb Sófaluba, majd Eperjesre nevezte ki segédlelkésznek. 1905-ben az eperjesi királyi katolikus gimnázium hittanára, 1907-ben pedig egyben az egyházmegye tanfelügyelője lett. Hírlapírói és irodalmi tevékenységét már ekkor megkezdte. Munkatársa volt a Magyar Állam című lapnak, majd éveken át szerkesztője az Eperjesi Lapok, valamint az Egyház és Iskola című újságoknak.

Főpásztora 1911-ben szentszéki tanácsosnak, 1916-ban pedig egyházmegyei főtanfelügyelőnek nevezte ki. Az első világháború idején tábori főlelkészként teljesített szolgálatot. 1920-ban püspöke "címzetes kanonok" címmel tüntette ki.

A trianoni békekötés után Eperjesen nem volt maradása. Magyarországra menekült, Szuhakállóban telepedett le, rövid ideig vezette az itteni helyi lelkészséget. Innen került Budapestre még 1920-ban. Előbb a Nemzetiségi Minisztérium, majd a Nemzeti Múzeum, végül a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium munkatársa lett. Ez utóbbi helyen kapta a "tanügyi főtanácsos" címet. Közben az újságírással sem hagyott tel. Munkatársa volt a Görög Katolikus Tudósító, a Görög Katolikus Lelkipásztor című újságoknak és több pesti lapnak.

1925-ben a minisztériumi beosztásból nyugdíjba ment, mert időközben megalakult a Miskolci Apostoli Kormányzóság, és annak első főpásztora Papp Antal maga mellé vette általános helynöknek és tanfelügyelőnek. Utóbb a konzultori testület (a főpásztor tanácsadói szervezetének) és a szentszéki bíróság feje is lett.

Érdemeit a Szentszék és főpásztora újabb kitüntetésekkel ismerte el. XI. Pius pápa 1927-ben pápai prelátusnak, Papp Antal 1938-ban archipresbiternek nevezte ki. Az archipresbiter más néven: protopresbiter, protopopasz, magyarul: fő áldozópap, a keleti egyházban az egyes egyházmegyékben az első méltóság volt a püspök után. A magyarországi görög katolikus egyházmegyékben ilyen méltóság már régen nem létezett. A munkácsi és az eperjesi egyházmegyében a káptalanok nagyprépostjai, mint puszta címet viseltek ugyan, de a szertartási előírások szerint felavatott archipresbiter itt sem volt.

Papp Antal e feledésbe merüli tisztséget felújította Szántay-Szémán István kinevezésével. Felavatását 1938. október 28-án végezte házi kápolnájában.

1934-ben megindította a Keleti Egyház című folyóiratot, melynek jelentőségét külön is méltatjuk. Még ugyanabban az évben a Szent István Akadémia tagja, 1938-ban a Miskolcon felállított állami Közoktatásügyi Tanács elnöke, 1939-ben az akkor megalakult uniós egyesület, a SZEMISZ ügyvezető elnöke, 1940-ben pedig a Szent Pál Társulat alelnöke lett. Mindezeken kívül számos más társulat és egyesület tagja is volt.

Tevékenyen vett részt a budapesti Eucharisztikus Kongresszus megszervezésében és lebonyolításában. XI. Pius pápa 1935. január 27-én elrendelte, hogy valamennyi papnevelő intézetben évente rendezzenek egy KELETI NAPOT, hogy a növendékek jobban megismerjék a keleti kereszténységet. Szántay-Szémán István szinte minden magyarországi szemináriumban tartott az ilyen rendezvényeken előadást. Ezek "Az egyház egysége " címmel külön kötetben is megjelentek.

Papp Antal halála után (1945. december 24.) csaknem egy évig. mint konzultori helynök kormányozta a Miskolci Apostoli Kormányzóságot. XII. Pius pápa 1946. október 14-én Dr. Dudás Miklós hajdúdorogi püspököt nevezte ki apostoli kormányzónak. Az új főpásztor 1946. december 18-án kezdte meg itteni működését. Általános helynökévé ő is Szántay-Szémán Istvánt nevezte ki.

Gazdag életművét számos különleges kitüntetéssel is jutalmazták. 1937-ben a Szentsír lovagja. 1941-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjének tulajdonosa lett. Több magyar és bajor háborús kitüntetést kapott.

Élettörténetének változatos ismertetése után most részletesebben is bemutatjuk életművének történelmi jelentőségű állomásait.

 

 

A miskolci Apostoli Kormányzóság felállítása

 

A trianoni béke tragikus változást hozott a magyarországi görög katolikusok sorsában is.

Trianon előtt nyolc görög katolikus egyházmegye volt az országban. Trianon után a Gyulafehérvár-fogarasi és a Szamosújvári egyházmegye román fennhatóság alá került. A román egyházközségek közül a nagyváradi egyházmegyéből egy: Bedő, a lugosiból szintén egy: Battonya maradt Magyarországon. Ezeket a Szentszék 1935-ben a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez csatolta. A Délvidéki körösi egyházmegye teljes területe Jugoszláviáé lett.

A Hajdúdorogi Egyházmegye parókiáinak csaknem a fele jutott román, ill. csehszlovák uralom alá. A munkácsi egyházmegyéből mindössze egyetlen parókia: Rudabányácska és két jelentősebb fília: Beregdaróc és Kölcse maradt hazánk területén. Az eperjesiből ennél jóval több: 20 parókia és számos leányegyház. Ezen egyházközségek papjai Mocsár Endre szentszéki tanácsos, homrogdi lelkész kezdeményezésére mozgalmat indítottak a hajdúdorogi püspökséghez való csatolásuk érdekében. Azt a gondolatot is felvetették, hogy ezen parókiák számára a Hajdúdorogi Egyházmegye keretein belül külhelynökséget kellene felállítani.

Az erre vonatkozó kérelmüket eljuttatták az első világháború után szervezett Papi Tanácshoz, Miklósy püspökhöz és a sajtóhoz. A püspök az eperjesi főhatóság iránti tapintatból kérésükkel nem akart személyesen foglalkozni, ezért a még létező Országos Bizottság elnökségéhez továbbította azt.

Ugyanakkor felvetődött az a gondolat is, hogy a hajdúdorogi püspökség székhelyét Miskolcra kellene áthelyezni.

Schirilla Szolon miskolci parókus felhívta Miklósy püspök figyelmét arra, hogy jelenleg a városban kedvező feltételek mellett lehetne megfelelő épületeket szerezni az egyházmegyei központ számára. A püspök a miskolci székhely gondolatától egyáltalán nem idegenkedett volna, ha a Szentszék ezeket az északi parókiákat az ő joghatósága alá rendeli.

A papság mozgalmával szemben az Eperjesről hazatért Szántay 1922. március 6-án memorandumot intézett Csernoch János hercegprímáshoz. Ebben elismeri, hogy a lelkészek személyes érdekei, elhelyezkedési és megélhetési nehézségei a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez való csatolás mellett szólnak. Ugyanakkor rámutat arra, hogy a papság mozgalma figyelmen kívül hagyja azokat a magasabb egyházi és nemzeti érdekeket, melyek ezen egyházközségek különállását indokolják.

Feltehető, hogy e memorandumnak jelentős szerepe volt abban, hogy a Szentszék e parókiák különállása mellett döntött. XI. Pius pápa felhatalmazása alapján Francesco Marmaggi prágai nuncius 1924. június 4-én kelt alapító iratával az eperjesi és a munkácsi egyházmegye Magyarországon maradt anya-és leányegyházközségeit kivette e két püspökség joghatósága alól és számukra külön egyházi szervezetet, Apostoli Kormányzóságot (adminisztratúrát, exarchátust) állított fel. A szervezel megjelölésére újabban általában az "exarchátus" szót használjuk.

Az exarchátus első főpásztora a Csehszlovákiából kiutasított Papp Antal munkácsi megyéspüspök lett. A Szentszék Papp Antalt e tisztségből felmentve, címzetes küzikei érsekké és megyéspüspöki jogokkal felruházott apostoli kormányzóvá nevezte ki. Minthogy joghatósági területén nem volt oly város, vagy község, mely főpásztor székhelynek alkalmas lett volna, a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez tartozó Miskolcon telepedett le. Innen ered az exarchátus "miskolci" elnevezése.

Szántay-Szémán István, mint ahogy élettörténetében láttuk, az exarchátusban a legmagasabb tisztségeket töltötte be.

 

A Keleti Egyház c. folyóirat megalapítása

 

Szántay, Papp Antal támogatásával megalapította a Keleti Egyház című tudományos és egyházpolitikai folyóiratot, melynek ő lett a főszerkesztője. Első száma 1934. januárjában jelent meg, az utolsó pedig a második világháború végén. A szerkesztésben rendkívül nagy munkát végzett Kozma János miskolci hittanár. Igen értékes teológiai, egyháztörténeti, patrológiai, egyházjogi, egyházművészeti, egyházzenei stb. tanulmányok jelentek meg benne. Ezek szerzői a legfelkészültebb magyarországi görög katolikus lelkészek: Dudás Miklós, Rohály Ferenc, Kozma János, Papp György, Legeza József, Bubnó Andor és sokan mások. Külön meg kell említenünk Petrasovszky Emmánuel festőművésznek "A bizánci művészet szelleme" című sorozatát. A folyóirat fordításban közli a keleti kereszténységről írt, idegen nyelven megjelent tanulmányokat, ismertetéseket közöl az ilyen jellegű kiadványokról. Beszámol a hazai és a külföldi görög katolikusok életének minden nevezetesebb eseményéről.

A folyóirat mindvégig az unió szolgálatában állt, az egyház egységének helyreállításán fáradozott.  A világnak szinte minden tájára eljutott, s mindenütt a legnagyobb elismeréssel fogadták. A Keleti Kongregáció is ismételten kifejezésre juttatta elismerését. A Keleti egyház a maga idejében úttörő munkásságot végzett a keleti kereszténység megismertetésében, a róla kialakított téves nézetek eloszlatásában. Ma már minden egyes száma becses kortörténeti forrásnak számít.

 

Az Eucharisztikus kongresszus

 

A 34. Eucharisztikus kongresszust - a katolikusok világtalálkozóját - Budapesten rendezték 1938. május 24-28 között.

A kongresszusra való felkészítést Szántay már 1937-ben megkezdte a Keleti Egyházban. Ebben az évben a folyóiratban sorra jelentek meg az Oltáriszentségre vonatkozó tanulmányok, elsősorban olyanok, melyek a bizánci egyház felfogását tükrözik. A márciusi szám Szántay két írását is közli. Az egyik címe: "A 34. Eucharisztikus kongresszus és mi", a másiké: "Aranyszájú Szent János, az Eucharisztia doktora. A további számokban Liki János, Rohály Ferenc, Kozma János, Zapotoczky Igor Konstantin, Papp Antal c. érsek, Krajnyák Gábor írásai jelentek meg. Ezeket Szántay külön kötetbe gyűjtve kiadta. De ő maga is összeállított egy füzetet "Eucharisztia-Únió" címmel. Mindkét kiadványt eljuttatták Rómába a Keleti Kongregációhoz, s ennek titkára, Tisserant bíboros meleg hangú levélben fejezte ki köszönetét Szántayhoz intézett levelében.

Szántay mindent elkövetett annak érdekében, - ahogy ő maga írja, - hogy "e kongresszus keretében keleti egyházunk olyan reprezentatív szerephez jusson, mely a keleti és a nyugati szertartások egyenjogúságát az egész világ színe előtt, bizonyító erővel demonstrálja." (Keleti Egyház, 1938. 143.0.) Törekvése sikerrel járt. A kongresszus rendezőbizottságának liturgikus szakosztálya 1937. december 10-i gyűlésén keleti albizottság szervezését határozta el. Ennek elnökévé Szántayt nevezte ki. Az albizottságnak 10 tagja volt: nyolc hajdúdorogi egyházmegyés és két adminisztratúrás áldozópap.

Az albizottság mindössze két gyűlést tartott: 1938. január 15-én Miskolcon és február 9-én Nyíregyházán. Ezeken összeállították a keleti egyház teljes programját, a további teendőket már csak egy négytagú bizottság intézte Szántay elnökletével.

Szántay és közvetlen munkatársai öt nyelven, több mint száz levelet írtak és kaptak. Levélváltásaikkal elérték, hogy külföldről számos kiemelkedő görög katolikus egyházi személyiség jelent meg és tartott előadást a kongresszuson. Szántay és munkatársai azt is elérték, hogy a kongresszus keleti rendezvényei példamutató rendben zajlottak le.

A reprezentatív görög nyelvű mise május 27-én volt, Geórgiosz Kalavasszy c. érsek, Dionisziosz Varoukhász görög és Kurtyff Cyrill végezte. A magyar társmiséző Szántay volt.

A görög katolikus ünnepi ülést május 28-án tartották a Központi Katolikus Kör nagytermében. Témája: Az Eucharisztia és az unió eszméje. A megjelenteket Szántay köszöntötte magyar és latin nyelvű beszéddel. A nagysikerű rendezvényen külföldi személyiségek tartottak előadást, s azon számos keleti és nyugati szertartású főpap megjelent. Az előadásokat a Keleti Egyház 1938. évi száma ismerteti.

A kongresszus után, 1938. június 9-én Serédi Jusztinián hercegprímás levelet intézett Szántayhoz, melybe a többi között ezeket írja: "...örömmel használom fel az alkalmat, hogy Méltóságodnak a keleti szertartásúak albizottsága körül kifejtett odaadó munkálkodásáért mélységes hálámat és köszönetemet fejezzem ki." (In: Keleti Egyház, 1938. 180.o.)

 

A liturgikus könyvek körüli problémák

 

Szántay már fiatal korában találkozott azokkal a problémákkal, melyek a magyarországi ószláv és magyar liturgikus könyvekkel és szertartási nyelvvel kapcsolatban felmerültek.

Görög katolikus szertartási könyvek kiadásával az ungvári unió után sem foglalkozott senki.

Így a papok a szertartásokat kézírással sokszorosított füzetecskékből végezték, vagy olyan kiadványokból, melyeket orosz könyvárusok csempésztek be az országba. Ezek viszont az orosz pravoszláv egyház kiadványai voltak. Ezért szeretett volna a máriapócsi templom kriptájában nyugvó Olsavszky munkácsi püspök már a 17. század derekán Cirill-betűkkel felszerelt nyomdát felállítani, de ez nem sikerült neki. De nem sikerült Mária Terézia királynőnek sem, aki mindenképpen szerette volna a liturgikus könyvek hazai kiadását megoldani, így továbbra is Oroszországból jöttek a könyvek, vagy éppen a Monarchiához tartozó Lembergből. Az előbbiek természetesen pravoszláv, az utóbbiak görög katolikus kiadványok voltak. Az előbbiekben a cárért imádkoztak a szertartásokban, az utóbbiakban pedig nem az apostoli királyért, hanem az osztrák császárért. De mindezeken kívül nemcsak az orosz pravoszláv, hanem még a galíciai görög katolikus kiadványok szövegei sem egyeztek a magyarországi ószláv liturgikus gyakorlattal. Ez a helyzet a 19. század második felében már politikai színezetet öltött.

A századfordulón maga a magyar kormány is felismerte a görög katolikus szertartási könyvek itthoni kiadásának szükségességét. A Vallás - és Közoktatásügyi Minisztérium 1905. február 23-án közölte az eperjesi, a munkácsi és a körösi - vagyis a három szláv egyházmegye püspökeivel hogy a magyar kormány gondoskodni akar az ószláv liturgikus könyvek hazai kiadásáról és azok magyarra való fordításáról. Kéri a püspököket, hogy maguk is tegyék meg a szükséges intézkedéseket.

A három egyházmegye és a VKM megbízottai Budapesten Vályi János eperjesi püspök elnökletével értekezletet tartottak. A főpásztor bejelentette, hogy a magyar kormány hatalmas összeggel, 400 ezer koronával támogatja a könyvek kiadását.

A munkálatok elvégzésére két bizottság alakult. Az egyik feladata az ószláv könyvek felülvizsgálata, szövegének revíziója volt, a másiké pedig az új magyar fordítások elkészítése.

Szántay tagja volt mindkét bizottságnak, sőt a magyar bizottság jegyzője is volt. Mindkét bizottság azonnal megkezdte a munkát, de az első világháború kitöréséig nem fejezte be. Nem is jelent meg az elkészült munkáiból egyetlen sem. Szántay minderről a ''Liturgikus könyvek ügye" c. Eperjesen 1914-ben megjelent írásában számol be.

A trianoni béke után az ószláv liturgikus szövegek revíziójával és ószláv könyvek kiadásával már nem kellett foglalkozni. Ám sürgetőbbé vált a pontos és egységes magyar szövegek megállapítása. Szántay több tanulmányban is foglalkozik ezzel a kérdéssel. Így Az uniónizmus c. művében (Miskolc, 1932), valamint "A görög rítus liturgikus könyvei s magyar nyelvre való átültetésük." (Előadás a bécsi Pázmáneum "Keleti Napján". Megjelent a Keleti Egyház 1938. évi számában a 41-55. oldalon. A tanulmányban ismerteti az említett ószláv revíziós és magyar fordítóbizottság munkáját is.)

Szántay ez utóbbi tanulmányban kifejti, hogy jelenleg a magyar egyházközségekben igen nagy zavart okoz az, hogy különböző fordítású, egymástól eltérő szövegű énekeskönyvek vannak használatban (Roskovics, Danilovics fordításában megjelent könyvek). Sőt, még az is előfordul, hogy ugyanabban az egyházközségben is különböző fordításokat használnak, ami nem kis zavart okoz a szertartások végzésénél. Nincs olyan előírás, mely kötelezővé tenné valamelyik énekeskönyv kizárólagos és általános használatát. De ilyen rendelkezést szerinte egyelőre nem is lehetne kiadni.

Mert, ahogy megállapítja: "A használatban lévő fordítások ugyanis csak előkészítő kísérletnek tekinthetők, amelyek némelyike dogmatikai és nyelvi hibáin kívül szöveghűség tekintetében is revízióra szorul."

A Roskovics-féle fordítás nyelve archaisztikus és utánköltésben bővelkedik, a Danilovics-féle fordítás újabb nyelvű, de szöveghűségben nem kifogástalan (u.o. 50.o.). Roskovics a nagycsütörtöki szertartást teljesen átköltötte, Danilovics pedig ebben őt követte. Ugyanígy a többi fordítás is csupán jóakaratú kísérletezés volt a minimumra redukált igények kielégítésére (Lukács József, Melles Emil, Krajnyák Gábor és mások fordításai). Sürgeti az egységes, szöveghű és kifogástalan fordítást, "mely a liturgia fenségéhez, dogmatikai mélységéhez, hymnológiai szépségéhez s egyben a magyar nyelv géniusához egyaránt méltó." (U.o. 51 .o.).

A magyar nép 1938-ban ünnepelte Szent István királyunk halálának 900. évfordulóját. A Szent István év méltó megünneplésére Darányi Kálmán miniszterelnök Szent István Emlékév Országos Bizottságot alapított, melynek tagjául Szántayt is meghívta.

A Keleti Egyház szerkesztősége egészen különleges módon ünnepelte meg és örökítette meg az emlékévet. Kiadta a "Dicsérjétek az Úr nevét" c. ima- és énekeskönyvet (Miskolc, 1938), mely az egyházi zsolozsma állandó részeit, az ünnepek és szentek énekeit tartalmazza. Ez a több mint 2000 oldalas, hatalmas kiadvány szinte változtatás nélkül tartalmazza a régebbi liturgikus fordításokból mindazt, amit a több évtizedes használat már szentesített; továbbá azokat az énekeket és a papi recitálásra való imákat, melyek a korábban megjelent szertartási könyvekből hiányoznak. Ezeket a szent liturgia részeket - a csendesen mondott imáinak kivételével- Kozma János miskolci hittanár, hajdúdorogi egyházmegyés áldozópap görögből fordította nyelvünkre. Ő végezte a sajtó alá való rendezés igen nagy munkáját is. A szent liturgia csendes imáit Szántay-Szémán István fordította le.

A zsolozsmáskönyv kivonata a következő évben jelent meg "Énekeljetek a mi Istenünknek" címmel. Ez a kiadvány a híveknek szánt énektár és imakönyv.

Újabb görög szertartású katolikus énekes- és imakönyv jóval a háború után, 1954-ben jelent meg "Dicsérjétek az Urat" címmel. Majd ugyanezzel a címmel jelent meg énekeskönyv 1959-ben, 1974-ben és 1984-ben is. Ezek kivétel nélkül a Keleti Egyház által kiadott könyvek szövegét tartalmazzák. Sőt 1985-ben "Dicsérjétek az Úr nevét" címmel jelent meg az 1938-as kiadás utánnyomása is. (A szent liturgia szövege hiányzik belőle, hiszen azóta ismételten megjelent a Liturgikon, a Misekönyv is). Ezek az énekeskönyvek terjedtek el a magyar egyházközségekben, a többi fordítást kivonták a használatból, így tehát megvalósult Szántay régen megfogalmazott vágya: az egységes, általánosan használt liturgikus énekek magyar szövegrendje, melynek megteremtésében Kozma János mellett neki is halhatatlan érdemei vannak.

 

Álláspontja a liturgikus újításokkal kapcsolatban

 

A galíciai görög katolikusok a zamosci zsinat határozatai alapján több olyan liturgikus újítást vezettek be, melynek a nyugati egyház erőteljes hatását tükrözik. Így átvették a római katolikusoktól az Oltáriszentségnek a Szent Liturgián kívüli kultuszát, a Jézus Szíve és a Fájdalmas Szűz tiszteletét. Zsolozsmát és ájtatosságokat szerkesztettek, ünnepet vezettek be az Oltáriszentség (Úrnapja), Jézus Szíve és a Legszentebb Istenszülő együtt szenvedésének tiszteletére. Az újítók közül egyesek oly eszméket vettek fel, melynek már a bizánci rítus teljes átformálódását célozta. Mindez természetesen Galíciában is, de nálunk is éles vitákat váltott ki.

Szántay a liturgikus könyvekről tartott előadásában, ill. tanulmányában e jelenség okait is vizsgálja. A liturgikus újításokat elsősorban a dogmatikai fejlődés kívánta meg, így került a Hiszekegybe a "Filioque" szó ( = és Fiútól, vagyis a Szentlélek az Atyától és Fiútól származik) Az újításoknál azonban közrejátszott az utánzási hajlam és a gyakorlatiasság is (Pl. a római egyházban az egyszín alatti áldozás). Emellett idézi Dr. Raes jezsuita atyának a római keleti intézet professzorának megállapítását, aki az újításoknál a felsorolt okokon kívül ,,a népnél sokszor megnyilvánuló önérzet-inferioritást is ok gyanánt említi, mely a gyengébb, a szegényebb lelket arra ösztönzi, hogy hatalmas és gazdag szomszédjaihoz, annak szokásaihoz simuljon. Csakugyan vannak történelmi és társadalmi helyzetek, mikor egy nép nem hisz a maga erejében, eltékozolja sajátját, és idegen cicomával kívánja magát ékesíteni." (u.o. 53.)

Azt elismeri, hogy vannak szükségszerű újítások. De: ,,a nem indokolt rítus utánzásoknak abban a félrevezetett közvéleményben is gyökere van, hogy a latin rítus tökéletesebb, mint a többiek". (53.o.)

Ahogy írja, vannak hozzá nem értő kívülállók, akik a görög katolikusoktól elvárnák, hogy változtassák meg rítusukat, vegyék át a római egyházban újabban kialakult szertartási gyakorlatokat (Krisztus Király Ünnepe, Első péntek megtartása stb.). Szerinte ez az "Unifikálás" vagy "Latinizálás" az unió legnagyobb veszedelme és akadálya. Az ortodoxokat a többi között ez tartja vissza attól, hogy a római egyházzal egyesüljenek. Arra is emlékeztet, hogy az egyházszakadás előtt a nyugati egyház is vett át keleti szertartási formákat. De - teszi hozzá: "A liturgiát tapasztalható kölcsönhatása azonban csak akkor egészséges, ha nem változtatja meg azok arculatát, hanem értékeit gazdagítja." (u.o. 54.o.)

Álláspontja szerint liturgiánk továbbfejlesztésénél két alapelvhez kell ragaszkodnunk: "amikor a liturgikus életünket új fordulóhoz vezetjük, vagy gazdagítani kívánjuk, egyetlen lépésünk se szakadjon el megszentelt hagyományainktól, s hogy csak olyan újítást mozdítsunk elő, amely népünknek a liturgikus életben való nagyobb aktivitását növeli és biztosítja. " (u.o. 54.0.)

 

Véleménye a rítusváltoztatásról

 

A század harmincas éveiben Magyarország egyes vidékein nagyon sok görög katolikus hagyta el ősei szertartását és tért át latin szertartásra. Ennek egyházjogi lehetőségét XI. Pius pápa egyik intézkedésének félremagyarázása teremtette meg. A pápa ugyanis 1928. december 6-án felhatalmazást adott a nunciusoknak, hogy egyes esetekben és csakis világi katolikusoknak megengedhessék a rítusváltoztatást. Voltak, akik ezt úgy értelmezték, hogy a nuncius bármikor, bárkinek, minden különösebb ok nélkül engedélyezheti a rítusváltoztatást és az egyes vidékeken valóságos szertartásváltoztatási hullámot idézett elő. Ennek részben társadalmi, részben anyagi okai voltak. Az országban a görög katolikus hívek a legszegényebb réteghez tartoztak, és sokan nem tekintették őket magyaroknak. Aki tehát elhagyta a görög szertartást, megszabadult a nemzetiségi megbélyegzéstől és kiemelkedett a "szegények vallásának" sorából. Hiszen a feudális társadalomban és a nacionalista légkörben mindkettő szégyennek számított.

Szántay-Szémán István a Keleti Egyház 1935. évi számában megjelent "Rítus és rítusváltoztatás" című tanulmányában foglalkozik ezzel a kérdéssel.

Leszögezi, hogy a rítusváltoztatás "nálunk sokszor a szeretetlenségig menő harcot provokál a különböző szertartású katholikus testvérek között, sőt, a kérdés kezelése évtizedes elhidegülést szül egész vidékeken." (242.)

Szántay úgy véli, hogy a rítusváltoztatásnak a legtöbb esetben nem vallási, hanem anyagi okai vannak: "Nálunk a testvéri szeretet rovására menő rítusváltoztatási mozgalom szítása erősen beleütközik a hitközségek és a lelkészek existenciális érdekeibe is. A tömeges rítusváltoztatás nemcsak az egyházi adózás terén okozott zavart, de a lelkészi szolgáltatások (párbér, stóla, köteles munka) tekintetében is...(305.) De egyúttal "ebben van az unionizmusnak egyik fő akadálya" (242.)

A főpásztorok öt évenként jelentést tesznek Rómának az egyházmegyéjük helyzetéről. Papp Antal érsek az 1930. évi jelentésében említést tesz a tömeges rítusváltoztatásról is. Róma válaszában határozottan kijelentette, hogy "a Szentszéknek az az akarata, hogy mindenki tartsa meg a születésével kapott rítusát, s hogy ennek minden akadályát el kell hárítani." (242.o.) Mindemellett Szántay úgy véli, hogy "a pápák és az anyaszentegyház tárgyilagos megértése nem vonul végig az egyház szervezetének minden területén" (242.) Ő az egyházi egység híveinek nevében jelenti ki: "Az uniós gondolat terjedésétől és a belőle fakadó testvéries érzéstől várjuk a rítus változtatások helyes korlátok közé való szorítását is."

 

Főbb teológiai, liturgikus és irodalmi munkái

 

A Keleti Egyházban és más lapokban megjelent számos tanulmányán kívül több önálló kötete is napvilágot látott. Ezek közül soroljuk fel a legjelentősebbeket:

A három szent püspökről nevezett ungvári növendékpapság egyházirodalmi könyvtárának jegyzéke. Ungvár, 1900.

Innen-onnan. Orosz elbeszélése, Bp. 1908

A boldogságos Szűz Mária tisztelete a görög egyházban. Budapest, 1908.

Mária felé. Eperjes, 1911.

Görögkatolikus szertartástan. Bp. 1911.

Az újabb orosz irodalom. Bp. 1926.

Az unionizmus. Vázlatok az egyházak egyesülésének kérdésében, Miskolc, 1932.

Eucharistia-únió, Miskolc, 1937.

A pápaság az orosz ortodoxia tükrében, Miskolc, 1938.

 

Császárnőm parancsára. Legendás történet a képrombolás korából. Miskolc, 1940. (A bizánci birodalomban a szentképek pusztítása kegyetlen harcokhoz vezetett. Megszakítással 726-tól egészen 843-ig tartott).

A tükör összetört, Miskolc, 1942.. Uniós irányregény. Ez az első ilyen jellegű irodalmi alkotás. Főhőse egy görög katolikus magyar pap, Szekeres Péter, aki Hegyaljáról került Kárpátaljára. Az ő küzdelmes életén keresztül mutatja be a szerző igen élvezetes és olvasmányos stílusban - a Beszkidek alján élő görög katolikus papság és nép tragikus sorsát. Az első világháború idején kezdődik a történet. A papot a magyarok - feljelentésre - orosz kémnek tartják, az oroszok, akik az első háború idején betörtek a vidékre a Kárpátokon át, fogságba hurcolják, családját menekülésre kényszerítik. Majd népe lázong a naptáregyesítés miatt, megjelennek a községben az egyházszakadásra buzdító agitátorok, meginog a nép hite, az emberek lelkébe beférkőzik a bizalmatlanság. A pap még megéri, hogy nyugodtabb körülmények között hirdetheti az Isten igéjét népe körében, de azt is érzi, hogy itt a munkájának nincs felső határa.

A szent unió hőskora. Kuncevics Szent Jozafát polocki érsek élete és vértanúsága, Miskolc, 1943.

 

Halála és méltatása

 

Szántay-Szémán István teljes értékű emberi és papi élet után, 80 éves korában, 1960. december 22-én halt meg Miskolcon. Alkotásai, tudományos és irodalmi műveivel, előadásaival, közéleti szereplésével nemcsak a görög katolikus magyarság történetébe írta be nevét. Tudatosította társadalmunkkal létünket, eloszlatta a körülöttünk kialakult és elterjedt téves nézeteket, megbecsülést szerzett munkásságán keresztül egyházunknak. Személye iránytű mindazoknak, akik ugyanazon az úton akarnak járni, melyet ő oly következetesen végigjárt földi életében. Dudás Miklós megyéspüspök, apostoli kormányzó a hajdúdorogi egyházmegye 1961. évi I. körlevelében méltatta érdemeit.

Krajnyák Gábor

Krajnyák Gábor

(1886-1955)

Krajnyák Gábor képgalériája

Rövid életrajzi adatok

Cigelkán (Sáros vm., ma Cigeľka, SK) született 1886. május 3-án.

Teológiai tanulmányait Eperjesen végezte (1907-1911). A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán doktori fokozatot szerzett.

Papp Antal munkácsi püspök Ungváron szentelte a Hajdúdorogi Egyházmegye papjává 1913. szeptember 21-én.

Budapest-Rózsák-terén s.lelkész és a Központi Papnevelő Intézetben rítus tanár (1913-1932). Budapest-Rózsák-terén parokus (1932-1952). 1952-től nyugdíjas.

A Hajdúdorogi Egyházmegye és a Miskolci Apostoli Exarchátus szentszéki ülnöke. Tb. kanonok (1933), püspöki helynök (1945-1946).

1955. február 5-én hunyt el Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben található.

 

 

Felesége Melles Jolán (1891-1975), Melles Emil budapesti parókus és Nátolya Ilona leánya, akivel Budapesten, a Rózsák terei görögkatolikus templomban kötött házasságot 1913. augusztus 26-án.

 

 

 

 

 

Pirigyi István cikke Krajnyák Gáborról

 

Megjelent: Pirigyi István: Görög katolikus papi sorsok.  A százéves debreceni görög katolikus egyházközség alapítói és jótevői, elhunyt és élő papjai, szerk. Kiss Zsolt, Debrecen 1999.

 

Melles Emil veje és utóda a Sáros megyei Cigelkán született 1886. május 3-án. Teológiai tanulmányait Eperjesen végezte. Papp Antal munkácsi püspök szentelte fel Ungvárott. 1913. szeptember 21-én a Julián naptár szerint Kisboldogasszony ünnepén. Előbb segédlelkész, majd apósa halála után parókus lett Budapesten (1932). Már segédlelkész korában szentszéki ülnök (mai elnevezéssel: püspöki tanácsos) volt. Az egyházmegyei szentszék 1930. július 3-án Nyíregyházán tartott ülésén felvetette azt a gondolatot, hogy a papnék számára külön egyesületet kellene szervezni, s ennek keretében évente lehetne számukra lelkigyakorlatot rendezni. Ez az igény a papnék részéről már ismételten jelentkezett. A szentszék azonban anyagi nehézségekre hivatkozva a javaslatot elvetette.

Krajnyák Gábor a fővárosban áldozatos lelkipásztori munkát végzett. Ezt Miklósy püspök is igen nagyra értékelte, s 1934-ben ennek elismeréseképpen címzetes (tiszteletbeli) kanonokká nevezte ki.

Tevékenyen közreműködött a második fővárosi görögkatolikus parókia felállításában, a budai egyházközségünk megalapításában (1935), melynek első lelkésze Amerikából hazatért Balogh Bálint tiszteletbeli kanonok, kormanyfőtanácsos lett.

Krajnyák Gábor a lelkipásztori szolgálat mellett több más irányú, rendkívül fontos tevékenységet is folytatott. Ezekből mutatunk be néhányat.

A Hajdúdorogi Egyházmegye felállítása után papnövendékeink az ungvári szemináriumban nevelkedtek. Kárpátalja elcsatolása után nem maradhattak itt, tanulmányaikat az esztergomi papnevelő intézetben folytatták. Mint ismeretes, a magyarországi görög katolikusok metropolitája az esztergomi érsek, Csernoch János hercegprímás ezért fogadta be őket a szemináriumába.

A Hajdúdorogi Egyházmegye felállításakor a magyar állam kötelezettséget vállalt a szükséges intézmények, így a szeminárium felállítására is. Ezen ígéret betartását Róma ismételten sürgette. Miklósy püspök 1920 elején értesítette a vallás és közoktatásügyi minisztert Vass Józsefet, hogy az Osztrák-Magyar Bank nyíregyházi palotája jutányos áron eladó. Kéri, hogy az épületet vásárolja meg a minisztérium papnevelőháznak. Vass József az ügyet a minisztertanács elé terjesztette, majd közölte Miklósy püspökkel: "A magyar kormány áthatva a Hajdúdorogi Egyházmegye nagy jelentőségű vallási és nemzeti hivatásától, folyó év február 24-én megtartott gyűlésén határozatilag kimondta és hozzájárult ahhoz, hogy a nevezett egyházmegye az említett intézményekkel a lehetőségekhez képest mielőbb elláttassék." - Tehát a kormányülésen nemcsak a szeminárium, hanem a tanítóképző és más intézmények is szóba kerültek. Vass József Csernoch Jánostól is véleményt kért. A prímás Miklósy püspök kérelmét nem támogatta. Arra hivatkozott, hogy ő a görögkatolikus kispapokat befogadta az esztergomi szemináriumba, ott nincs szükség oly anyagi befektetésekre, melyek egy új szeminárium létesítésénél nélkülözhetetlenek. Csupán egy rítus-tanár alkalmazásáról kell gondoskodni. A miniszter a prímás véleményét magáévá tette, s az ország nehéz anyagi helyzetére hivatkozva a kérdést levette a napirendről. Csakhogy rítus-tanár alkalmazására sohasem került sor, sőt az 1928/29-es tanévtől kezdve Serédi Jusztinián helyhiányra való hivatkozással nem volt hajlandó görög katolikus papnövendékeket a szemináriumába felvenni. Valóban, a 20-as évek végétől a magyarországi római katolikus egyházmegyékben feltűnően megnövekedett a papi pályára jelentkezők száma. Miklósy püspök emlékeztette Serédi Jusztiniánt, hogy elődje, Csernoch János azzal az indokkal akadályozta meg a görögkatolikus papnevelő intézet felállítását, hogy ő a hajdúdorogi egyházmegye papnövendékeit felvette az esztergomi szemináriumba. Kérte a prímást, hogy hadd maradjanak teológusai továbbra is az érseki szemináriumban. A prímás azonban Miklósy kérését nem teljesítette, s már-már válságba került a papnevelésünk ügye. Végül két évi tárgyalás után papnövendékeink valamennyien a Budapesti Központi Szemináriumba kerültek és egyetemi szintű képzést kaptak.

A központi szemináriumba korábban minden magyarországi római és görögkatolikus egyházmegye 4-5 papnövendéket küldött. 1906 óta a keleti szertartású növendékek számára már volt rítus-oktatás. Az 1930/3l-es tanévtől kezdve az oktatást Krajnyák Gábor vette át. Szakszerű munkájának köszönhetően a központi szemináriumból, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem teológiai karáról szertartástani szempontból is felkészült papnövendékek kerültek ki. A papnövendékek a Rózsák terei templomban részt vettek a szombati és az ünnepek előtti vecsernyén, a vasár- és ünnepnapi utrenyén s szent liturgián. Itt sajátították el a szertartások végzésének gyakorlatát.

 

 

 

 

A magyar görögkatolikus egyetemista és főiskolás fiatalok történetében különleges hivatást töltött be a legendás hírű Vasvári Pál Kör (VPK).

A század elején nagyon megnövekedett a fővárosban tanuló görögkatolikus egyetemisták száma. Ezek közül az egyik hallgató, Prodán János javaslatára a fiatalok egy jelentős csoportja 1900 januárjától havonta vacsorára gyűlt össze. Ezeken az összejöveteleken rendszeresen részt vett Dr. Demjanovics Emil orvos, Dr. Rabár Endre törvényszéki bíró, Dr. Pászthélyi Jenő ügyvéd és Roskovics Ignác festőművész. 1902. júniusában az asztaltársaságnak 34 tagja volt.

Az éveken át tartó baráti találkozók után a fiatalok 1904. október 20-án megalapították a Vasvári Pál Kört. Az alakuló gyűlésen az Országos Bizottság is képviseltette magát. Az egyesület első elnöke Kutkafalvy Miklós lett.

Bár a VPK megalakulása után belépett az igen erősen politikai színezetű Magyar Országos Szövetségbe, az egyesület nem társadalmi, hanem vallási szervezet volt. Összefogtak és támogatta a fővárosban tanuló görögkatolikus egyetemistákat, s megerősítette bennük a keleti szertartáshoz való tartozás tudatát. A VPK-t az első világháború után újjászervezték. Az újjászervezett egyesület 1921. február 7-én megalakult újra. Ifjúsági elnöke Mankovich Jenő volt.

A VPK egyházi vezetője Krajnyák Gábor lett. Az 1922-ben megjelentetett VPK évkönyv szerint az alapító tagok száma 14, a pártoló tagok száma 119, a tiszteletbeli tagok száma 20, a rendes tagok száma 128. Ezeknek több mint fele a trianoni határokon túlról való volt.

 

 

 

 

 

 

A VPK Krajnyák Gábor vezetésével rendszeres összejöveteleket, baráti találkozókat tartott, kultúrestéjeket, bálokat rendezett igen nagy sikerrel, melyeken megjelent a fővárosi görög katolikusság színe-java, de nagyon sok kívülálló is. A rendezvényekből jelentős összegek folytak be, melyet a görög katolikus társadalom adakozása is megnövelt. Sőt még az is előfordult, hogy a kultuszminisztérium segély gyanánt nagyobb összeget bocsátott a VPK rendelkezésére. A pénzt a szegény sorsú görögkatolikus egyetemisták között osztották szét, ami megkönnyítette tanulásukat; nem egy közülük csak így tudott egyetemi diplomát szerezni, hiszen a két világháború között hazánkban volt a legmagasabb egész Közép-Európa térségében az egyetemi tandíj. A VPK ezen kívül ruhát, cipőt, felöltőt, ingyen ebédet, vacsorát, villamosbérletet biztosított szegénysorsú tagjainak.

A VPK tagjai rendszeresen rendeztek keleti egyházunk történetéről, szertartásairól előadásokat. Sokan közülük nemcsak a szentmisén, hanem a vecsernyén és az utrenyén is részt vettek. Húsvét előtt három napos lelkigyakorlatot tartottak számukra. Krajnyák Gábor még az egyházközség pénztárából is juttatott adományokat nekik, és atyai szeretettel irányította lelki életüket. Igen nagy része volt abban, hogy a Kör tagjai - bárhová is kerültek -, életük végéig megmaradtak hithű görögkatolikusoknak, és ahol csak tehették, támogatták egymást, elősegítették egymás, sőt, még a gyermekeik boldogulását is. Még élnek az országban néhányan, akik a VPK tagjai voltak. Mindig hálásan emlékeznek vissza mindarra, amit ettől a ma nagyon hiányzó görögkatolikus szervezettől kaptak.

Krajnyák Gábornak számos tudományos tanulmánya jelent meg  a Keleti Egyház című folyóiratban. Ezekben általában a görög szertartást igyekszik bemutatni. A "Századok" című folyóirat 1926. évi I.-lll. számában jelent meg „Szent István veszprémvölgyi donatiojának görög egyházi vonatkozásai" című tanulmánya, melyben a többi között a görög szertartás hazai ősiségével foglalkozik.

A maga idejében alapvető fontosságúak voltak ima-, énekes- és hittankönyvei. így:

-  Danilovics János: Görög Szertartású általános egyházi énckkönyv. Átdolgozta, és sajtó alá rendezte: Krajnyák Gábor. Bp. 1920.

-  Gyűjteményes nagy énekeskönyv Bp.1928.

- Lelki  kenyér.  Görög katolikus imádságoskönyv. II. bővített kiadás. Bp. 1931.

-  Görög katolikus Kis Biblia Bp. 1942.

-  Görög katolikus Kis Katekizmus Bp. 1942.

-  Gergely I. - Krajnyák G.: Görög katolikus Kis Képes Biblia Bp. 1948.

Fontos szerepet töltött be az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus görögkatolikus eseményeinek megszervezésében. 

Utolsó éveit Budapesten töltötte teljesen visszavonultan. Itt is halt meg 1955. február 5-én.

Lelkipásztori buzgóságával, közéleti szerepvállalásával, tudományos és egyházirodalmi munkásságával a görögkatolikus magyarságot szolgálta.

 

 

 

Megjelent

Terdik Szilveszter

„…a mostani világnak ízlésse, és a rítusnak módja szerint”

Adatok a magyarországi görög katolikusok művészetéhez

 

(Collectanea Athanasiana I/5.)

Tartalom

Bevezetés

I. Templomépítkezések

1. Fatemplomok; 2. Középkori eredetű templomok, 3. Szilárd anyagból épített új templomok; 3.1. A gótizáló alaprajz; 3.2. A kliroszos alaprajz; 3.3. Klirosz nélküli kőtemplomok; 3.4. Vályogból épült templomok; 4. Összegzés

II. A templomok berendezése: oltárok, ikonosztázionok

1. 18. századi oltárok; 2. 18. századi ikonosztázionok; 2.1. Máriapócs; 2.2. Sátoraljaújhely; 2.3. Nyírparasznya; 2.4. 18. századi ikonosztázion töredékek Szatmárban; 2.5. Az ungvári székesegyház ikonosztázionjának vonzásában; 3. Ikonosztázionok, oltárok a 19. században; 3.1. A hajdúdorogi ikonosztázion; 3.2. Jankovics Miklós, az ikonosztázion faragója; 3.3. A Jankovics-műhely további munkái; 3.4. A dorogi ikonosztázion festői; 3.5. Szüts és Hittner további munkái; 3.6. A Jankovics-műhely továbbélő hagyománya, Pádits Péter munkái; 4. Egyházmegyei festők; 5. Más kismesterek; 6. A Műipari-Intézetek; 7. A Műintézetek árnyékában; Összegzés; Függelék; Képmellékletek;

 

150 színes és 19 ff. képpel

(B/5-ös méret, keményborítós, 190. o.)

A kötet kereskedelmi forgalomba nem kerül. Ára: 2500 Ft + postaköltség.

Megrendelhető a megrendeles.ca@gmail.com e-mail címen, illetve megvásárolható a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Tanulmányi Osztályán (Nyíregyháza, Bethlen G. u. 13-19.).

Megjelent

Nyirán János

Az első magyar nyelvű liturgiafordítás Lupess István 1814-es kéziratában

 

Tartalom

1. A magyar nyelv „oltárra emelésének” rövid áttekintése; 1.1. Bevezetés; 1.2. Kiváltó okok; 1.2.1. Árpád-kori emlékek; 1.2.2. Valódi kiváltó okok; 1.2.3. Összegzés; 1.3. 19. század végi fellángolások és csalódások; 1.3.1. Fellángolások és lehűtő csalódások; 1.3.2. Eredmények; 1.4. A Hajdúdorogi Egyházmegye megalapítása; 1.5. Utórezgések; 1.5.1. Az 1920-as Liturgikon; 1.5.2. Róma utolsó próbálkozásai; 1.6. A magyar nyelv hivatalosan is az oltárra kerül;

2. A Krucsay Mihálynak tulajdonított liturgia-fordítás fennmaradt kézirata és más liturgia-fordítások; 2.1. Történeti háttér; 2.1.1. Bevezetés; 2.1.2. Bacsinszky András püspök kora; 2.1.3. Célkitűzés; 2.2. A kézirat ismertetése; 2.2.1. Kódextani leírás; 2.2.1.1. Általános információk; 2.2.1.2. Díszítés; 2.2.1.3. Tartalom; 2.2.2. Kézirattani leírás; 2.2.2.1. Általános megfigyelések; 2.2.2.2. Nyelvészeti megfigyelések; 2.2.3. Tanúságok a kéziratról; 2.2.4. Krucsay és Lupess, avagy a fordító és a másoló; 2.2.4.1. Krucsay Mihály; 2.2.4.2. Lupess István; 2.2.5. A fordítás eredetije;

2.2.6. A kézirat útja; 2.2.6.1. Murányi Miklós; 2.2.6.2. Timkó Imre; 2.3. A liturgia-fordítások egymáshoz való viszonya; 2.3.1. Status quaestionis; 2.3.1.1. Kritsfalusi, majd Krucsay; 2.3.1.2. Krucsay, majd Kritsfalusi; 2.3.1.3. Kritsfalusi, majd Krucsay; 2.3.2. A liturgia-fordítások összehasonlítása; 2.3.2.1. Az összehasonlítás szükségessége; 2.3.2.2. Problémafelvetés; 2.3.2.3. A három liturgiaszöveg összehasonlítása; 2.3.2.4. Következtetések;

3. Lupess István 1814-es kéziratában fennmaradt Szent Liturgia szövegének átírása; 3.1. Előzetes megjegyzések; 3.1.1. Bevezetés; 3.1.2. Jelmagyarázatok; 3.2. A Szent Liturgia szövegének átírása;

4. Liturgikus kommentár Lupess István kézirata és az 1920-as Liturgikon összehasonlító elemzése alapján; 4.1. Bevezetés; 4.1.1. Általános megjegyzések; 4.1.2. Fogalomtisztázás: a Szent Liturgia felosztása; 4.2. Igeliturgia; 4.2.1. A nagy ekténia; 4.2.2. Az antifónák; 4.2.3. Kisbemenet; 4.2.4.

Triszághion; 4.2.5. Az olvasmányok; 4.2.6. Ekténiák; 4.3. Az Eucharisztikus Liturgia; 4.3.1. Nagybemenet; 4.3.1.1. Az oltár körüli teendők a Nagybemenetben; 4.3.1.2. Az előkészületi asztalnál végzett teendők; 4.3.1.3. Visszatérés az oltárhoz; 4.3.2. Hitvallás és Anafora; 4.3.3. Miatyánk előtt és után; 4.3.4. A fractio (megtörés) és elegyítés; 4.3.5. Áldozás; 4.3.6. Konszumáció; 4.3.7. Amboni ima és antidór;

5. Konklúzió

 

(B/5-ös méret, kartonált, 112. o.)

A kötet kereskedelmi forgalomba nem kerül. Ára: 1000 Ft + postaköltség.

Megrendelhető a megrendeles.ca@gmail.com e-mail címen, illetve megvásárolható a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Tanulmányi Osztályán (Nyíregyháza, Bethlen G. u. 13-19.).

Könyvajánló

Véghseő Tamás könyve

Véghseő Tamás:  

"...mint igaz egyházi ember..."

A történelmi Munkácsi Egyházmegye görög katolikus egyházának létrejötte és 17. századi fejlődése

 

című könyve (Collectanea Athanasiana I/4.)

A kötet a Magyar Királyság északkeleti régiójában a 17. század közepén létrejött görög katolikus egyház történetébe vezeti be az olvasót a kezdetektől a 17–18. század fordulójáig. A szerző az első uniós kezdeményezésektől az ungvári unión (1646) át egészen De Camillis János József munkácsi püspök haláláig (1706) mutatja be az eseményeket és tárja fel az okokat, motivációkat és összefüggéseket.
Kik és miért kezdeményezték a térségben élő keleti szertartású keresztények integrációját a katolikus egyházba? Hogyan illeszkedik az unió, vagyis a keleti közösségek Rómával való egysége a kora újkori felekezetszerveződés folyamatába? Milyen szerepet játszott a katolikusok és a protestánsok közötti felekezeti versengés a görög katolikus egyház létrejöttében? Milyen lehetőségeket rejtett magában az unió az elmaradott társadalmi és kulturális viszonyok között élő görög katolikusok számára? Az első évtizedekben kik és miért segítették − kik és miért akadályozták a görög katolikus egyház létrejöttét és az unióban rejlő lehetőségek kibontakozását? Hogyan próbálták meg kijelölni a görög katolikusok helyét a katolikus egyházon belül?

A képekkel és térképekkel illusztrált kötetet korabeli forrásokból készített válogatás egészíti ki.

Letölthető tartalomjegyzék

(B/5-ös méret, keményborítós, 190. o.)

A kötet kereskedelmi forgalomba nem kerül. Ára: 2000 Ft + postaköltség.

Megrendelhető a megrendeles.ca@gmail.com e-mail címen, illetve megvásárolható a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskola Tanulmányi Osztályán (Nyíregyháza, Bethlen G. u. 13-19.).

Oldalak

Subscribe to Byzantinohungarica - Görög Katolikus Örökség RSS