Galamb György (1905-1980)

Galamb György

1905-1980

Galamb György képgalériája

Rövid életrajzi adatok:

Hajdúdorogon (Hajdú vm.) született 1905. április 2-án.

Teológiai tanulmányait Budapesten (1925-1926) és Esztergomban (1926-1929) végezte.

Miklósy István megyéspüspök Nyíregyházán szentelte a Hajdúdorogi Egyházmegye papjává 1937. szeptember 19-én.

Nyírpazonyban s.lelkész (1937-1939),  Csegöldön i.h.lelkész (1939-1941), Balkányban h.lelkész (1941-1943),  Csékén h.lelkész (1943-1944), Rozsályban h.lelkész (1944-1947), Kálmánházán szervező lelkész (1947-1954), Hajdúdorogon (1954-1956), Nyíregyházán (1956) és Hajdúnánáson (1956-1957) kisegítő lelkész.  Tiszaeszláron h.lelkész (1957-1962), Kokadon parókus (1962-1975), Máriapócson kisegítő lelkész (1975-1978). 1978-tól nyugdíjas.

Tb. esperes (1978).

1980. június 13-án Budapesten hunyt el. Sírja a hajdúdorogi köztemetőben található. Nőtlen.

 

 

Ismeretlen szerző nekrológja Galamb Györgyről. Megjelent a Szolgálat 1981/51. számában (103-104. o.)

GALAMB GYÖRGY esperes-parochus

(1905-1980)

 

1905. ápr. 2-án született Hajdúdorogon, földbirtokos család első gyermekeként. Szülei mélyen vallásos görög katolikusok voltak, ennek köszönhető a komoly papi hivatás, ami korán jelentkezett és szülei örömmel egyeztek bele, hogy kövesse. Érettségi után Pestre ment, később Esztergomba. Itt fejezte be teológiai tanulmányait. Két évig nem szentelték fel, ez idő alatt Hajdúdorogon végezte áldásos munkáját. Megszervezte a szívgárdát, kalotot, hittant tanított. Ekkor érlelődött meg benne a nagy elhatározás: mindent Istennek adni, mindent a lelkekért.

Nőtlenül szentelte fel 1937-ben Nyíregyházán Miklóssy István hajdúdorogi püspök. Első állomáshelye Nyírpazony, azután Balkány, Csegöld, Rozsály. Szinte minden helyet maga szervezett meg. Ennek a nagy szervező munkának köszönhető, hogy X. Pius pápa szentté avatására személyre szóló meghívót kapott Rómából.

Mindig a legszegényebb, legelhagyatottabb helyeket választotta, ahová mások nem mentek. Ajtaja mindig nyitva volt a szegények, a bajbanlévők számára. Szerény falatját szó szerint megosztotta. Kocsija soha nem volt. Pénzét is mindig elosztotta a rászorulóknak. Soha nem hordta a piros cingulust. Nem szerette ha esperes úrnak szólították. Végtelenül egyszerű, Istennek élő pap volt.

Működött még Kálmánházán, Hajdúdorogon:innen átjárt Hajdúnánásra. Járta a tanyavilágot, hogy a lelkekbe erőt öntsön. Több mint 100 embert vezetett vissza az Egyházba. Úgy működött, mint missziós pap. Azután Eszláron, majd Tiszanagyfalun volt, itt kápolnát épített. Innen Kokadra ment, ahol a cigányokat patronálta. Szelíd báránnyá változtak, amikor megjelent, bármilyen civakodásban voltak előtte.

Mivel járatos volt a szláv nyelvekben, a püspök Máriapócsra helyezte, ahol szinte állandóan gyóntatta a búcsúra érkező zarándokokat. Pócson már gyengélkedett, de még egy évig működött. Gyakran végzete szentmiséjét a könnyező Szűzanya oltárán. Végül 1973-ban nyugdíjazták. Ekkor végleg Dorogra költözött, jó testvére házába, aki hűséges gondozója volt haláláig. Agyvérzést kapott. Még felépült annyira, hogy bejárt a görög katolikus székesegyházba misézni. Mintegy óramű, olyan pontosan jelent meg minden reggel 7 órakor az oltárnál. Miséjére mindig másfél órai imával készült. Bemutatta a szentmiseáldozatot és együtt hordozta Krisztussal a keresztjét. Egyszer aztán hiába várták a hívek, már nem bírt eljönni, végképp otthon maradt. Készült a halálra – éjjel égett a villany, s ő imádkozott, hol könyv volt a kezében, hol az olvasója.

 

1980. jun. 13-án – Szent Antal, a szegények pártfogója napján- szűnt meg nemes szíve dobogni.