Papp György (1909-1975)

Papp György

1909-1975

 

Rövid életrajzi adatok:

Nyírgelsén (Szabolcs vm.) született 1909. január 8-án. Szülei: Papp György (Biri, 1883.05.01. - Máriapócs, 1952.12.14.) és Mosolygó Mária (Fülöpfalva, 1884 - 1933.04.30.).

Teológiai tanulmányait Esztergomban (1927-1931) végezte. A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán doktori fokozatot szerzett (1944, egyházjog).

Miklósy István megyéspüspök 1933. december 6-án Nyíregyházán szentelte a Hajdúdorogi Egyházmegye papjává.  

Kutatóúton Rómában (1933-1934). Püspöki fogalmazó (1934-1939), püspöki titkár (1939-1946). Kutatóúton Rómában (1947-1948), ahonnan Kanadába távozik.

A hamiltoni Szt Mihály-templom parókusa (1949-1975). A Torontói Görögkatolikus Egyházmegye magyar esperesi kerületének első esperese (1956-1975). A Hajdúdorogi Egyházmegyében püspöki tanácsos (1939-1951), az egyházmegyei székeskáptalan prebendátus-kanonokja (1942-1950), kancellár-kanonokja (1950-1951). Pápai prelátus (1967). 1975. december 30-án hunyt el. Nőtlen.

 

Pirigyi István írása dr. Papp Györgyről (1909-1975)

 

(Megjelent: Pirigyi István: Görög katolikus papi életsorsok, Debrecen 1999, 128-135.) 

Itthoni egyházi pályafutása

Az egyházmegye közszeretetben álló Pappgyurkája - mindenki csak így emlegette - Nyírgelsén született 1909. január 8-án. Teológiai tanulmányait Esztergomban végezte. Ennek befejezése után a budapesti egyetemen kánonjogi doktorátust szerzett.

Miklósy István püspök szentelte áldozópappá 1933. december 3-án. Felszentelése után a püspöki irodába került fogalmazónak. Innen ment, mint ösztöndíjas Rómába, ahol a Pápai Jogi Intézetben folytatott kánonjogi tanulmányokat, de emellett a magyarság és a bizánci kereszténység kapcsolatainak kezdeteit is kutatta.

Hazaérkezése után újra a püspöki irodában dolgozott. Gyorsan emelkedett az egyházi ranglétrán: 1937-ben szentszéki jegyző, 1939-ben püspöki titkár, 1940-ben püspöki tanácsos, 1942-ben 33 éves korában pedig székesegyházi kanonok lett.

Tudományos munkássága

Fiatal korától kezdve írásaival is szolgálta a görög ka­tolikus magyarságot.

Szerkesztette a Görögkatolikus Élet és a Görögkatolikus Szemle című lapokat. Ezeknek az újságoknak minden egyes száma a görög katolikus magyarság korabeli történetének je­lentős forrásai. Részletesen tudósítanak az egyházmegye és a Miskolci Apostoli Kormányzóság életének minden fontosabb eseményéről. E lapokban és a Keleti Egyházban Papp Györgynek számos tanulmánya látott napvilágot.

Kutatási területe a magyar görög katolikusság története és a magyarországi egyházjog helyzete.

Éppen az ő fellépése idején indult hatalmas fejlődésnek a magyarországi bizantinológia. A Bizánc történetére vonatkozó kutatások eredményei sok szempontból megváltoztatták a magyar történészeknek a Bizáncra vonatkozó nézeteit.

Papp György egyik legelső művében bebizonyítja, hogy a kialakuló magyarság már jóval a honfoglalás előtt kapcsolatba került a keleti kereszténységgel. (A magyarság és a bizánci kereszténység kapcsolatainak kezdetei. Nyíregyháza, 1938.)

Majd több külön kiadványban foglalkozik az ősi Mun­kácsi Egyházmegye történetének néhány igen fontos esemé­nyével. Mivel az egyházmegye eredetét sűrű homály borítja, megírja saját elképzelését arról, hogy az milyen egyházjogi körülmények között alakulhatott ki. (A munkácsi püspökség eredete. Miskolc, 1940.) Forrásokra támaszkodva meghatározza az ungvári unió pontos évét. (Az ungvári unió időpontja Miskolc, 1941.) Az ungvári unió után a Munkácsi Egyházmegyében a római katolikusok mintájára káptalant szerveznek. Papp György összegyűjti és kiadja a szervezet működésének szabályzatát. (A Munkácsi Egyházmegye székeskáptalanjának statútumai. Ungvár, 1942.) A Munkácsi Egyházmegye első, valóban kiválóan képzett főpásztora De Camillis József volt (1689-1706), a filozófiai és a teológia doktora, aki görög származású volt ugyan, de gyermekkorától kezdve Rómában élt. Kollonich Lipót vette rá arra, hogy elvállalja a munkácsi püspökséget. Papp György róla állította össze az „Adalékok De Camillis József munkácsi püspök működéséhez (Miskolc, 1941).

Természetesen számos tanulmánya és kiadványa jelent meg a Hajdúdorogi Egyházmegyével kapcsolatban is. A trianoni békével az egyházmegye joghatósági területe is alaposan megváltozott. Ezt dolgozza fel „A Hajdúdorogi Egyházmegye területváltozásaí” című füzetében (Miskolc, 1942). A második bécsi döntés után a görög katolikus magyarok azt kívánták, hogy Róma csatolja vissza a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez azokat az egyházközségeket, melyek a trianoni béke előtt a hajdúdorogi püspök joghatósága alá tartoztak és most újra Magyarországhoz kerültek. Az erdélyi román püspökök ez ellen Rómában igen élesen tiltakoztak. Ezzel kapcsolatban adta ki Papp György a „Voci Romene contra la Diocesi di Hajdúdorog” című brosúráját. (Bp. 1942). Megírta a „Szabolcsi görög katolikus parókiák története”-t is (Nyíregyháza. 1942).

Egyházjogi művei:

A magyarországi görög katholikus püspökségek relatio diocesana kötelezettsége, Nyíregyháza, 1942. A püspökök meghatározott időközökben kötelesek a Szentszéknek be­számolni egyházmegyéjük állapotáról, a görög katolikus püspökök is.

Magyarország prímásának joghatósága és a görög katholikus egyház, Miskolc, 1943.

A magyar görög katholikus egyház partikuláris jogforrásai, Bp. 1943.

A Tametsi-dekrétum és a keleti egyházjog, Bp. 1944. A „Tametsi-dekrétum” az 1545-1563 között tartott Tridenti Egyetemes Zsinatnak 10 fejezetből álló határozata a házas­ság megreformálásáról. Papp György e tanulmányában azt bizonygatja, hogy ez a dekrétum a magyarországi keleti szertartásű katolikusokat is kötelezi. Házasságot csak az il­letékes parókus és két tanú jelenlétében lehet kötni, azokat anyakönyvbe be kell jegyezni, stb...

Egyházmegyei zsinati jogalkotás Magyarországon. A C.J.C. óta, Nyíregyháza, 1945. A C.J.C. = Codex Juris Canonici - az egyházi törvénykönyv. Az egyházjog kodifikációját X. Pius pápa rendelte el. Ebben a munkában igen nagy része volt Serédi Jusztiniánnak, aki később esztergomi érsek lett. Az elkészült egyházi törvénykönyvet XV. Benedek pápa hirdette ki 1917 pünkösdjén. A kódex a következő év pünkösdjén, 1918. május 19-én lépett életbe. Papp György kiadványában az azóta lezajlott hazai jogfejlődéssel foglalkozik.

A magyar görög katolikus szórványok egyházjogi helyzete, Nyíregyháza, 1945.

 

A politikus

A két világháború között a magyar fiatalok legelhanya­goltabb, legveszélyeztettebb rétege az ipari tanulók - ahogy akkoriban mondták: inasok, tanoncok - tömege volt. E fiatalok igen nagy része faluról jött a városokba szakmát tanulni. Szinte senki sem foglalkozott velük rendszeresen, nem egy közülük elzüllött, rossz útra tért.

A negyvenes évek elején a magyar katolikus püspöki kar országos gyűjtést rendezett katolikus, ún. tanoncotthonok felállítására. Papp György személyes kapcsolatai révén elérte, hogy Nyíregyházán, a Körte u. 9 sz. alatt külön, görög katolikus tanoncotthont létesíthetett. Ő maga is ide költözött a püspökség épületéből. A II. világháború végén számos üldözött embert rejtett itt el. Ezzel az életüket mentette meg, hiszen feltehetően menthetetlenül haláltáborba kerültek volna.

A háború után a kormány emberséges, nem kis veszéllyel fenyegető bátor magatartását és tudományos munkásságát azzal jutalmazta, hogy Szabolcs vármegye állami főtanfelügyelőjévé nevezte ki.

Az 1945 őszén megtartott országgyűlési választáson Papp György a Független Kisgazdapárt listáján bejutott a par­lamentbe. Mint országgyűlési képviselő, felkészültségével, szónoki tehetségével és emberi bölcsességével pártjának meg­határozó személyisége lett.

1947 őszén az akkori kormány számára már kényelmetlenné vált személye, szabadulni szerettek volna tőle. De nem támadták, nem vádolták, mint sok más képviselőtársát, hanem a lehető legkedvezőbb megoldást választották: állami ösztöndíjat utaltak ki neki, hogy tovább folytassa tanulmányait Rómában. Ezzel politikai pályafutása véget ért. Rómába ment, ott két évig folytatott kutatómunkát a Vatikáni Levéltárban, a görög katolikus magyarság múltjára vonatkozó ügyiratokat vizsgál gáttá.

1949-ben elhatározta, hogy Kanadába költözik. A Vatikán félhivatalos lapja, az Osservetore Romano jelentette, hogy elutazása előtt XII. Pius pápa magánkihallgatáson fogadta.

Kanadában

Kanadába érkezve Borecky Izidor torontói görög kato­likus püspök átvette őt egyházmegyéjébe és kinevezte a hamiltoni magyar görög katolikusok első parókusává. Itt meg­szervezte az egyházközséget, ezen kívül még három parókiát (Welland, Windsor, Courtland) és négy leányegyházat (Montreál, Oshawa, Toronto, Branford) alapított.

Borecky püspök az egyházmegyéjében lévő magyar egyházközségek számára külön Magyar Esperesi kerületet állított fel, melynek első esperese Papp György lett. Ő a magyar hívek számára imakönyvet adott ki: „Magyasztalja az én lelkem az Urat” címmel, Toronto, 1952.

Papp György kutató munkáját és tudományos tevékeny­ségét Kanadában is folytatta. Gyorsan felismerte a szétszórtságban élő magyar görög katolikusok egyházjogi helyzetének teljes rendezetlenségét, s már 1952-ben tanulmányt készített annak megoldására. Az országban szétszórtan élő kb. 15 ezer magyar görög katolikus hívő részesüljön saját rítusú lelkipásztori ellátásban is. Azt javasolja, hogy a latin szertartású papok szeretettel foglalkozzanak görög rítusú híveikkel, akik plébániájuk területén élnek. Legyenek az országban görög szertartású missziós papok, akik legalább évente egyszer látogassák meg a Kanadában szétszórtan élő görög szertartású magyar híveket, erősítsék meg őket katolikus hitükben és a saját szertartásukhoz való ragaszkodásukban.

Papp György éveken át tanulmányozta az USA-ban élő magyar görög katolikusok helyzetét is. Lesújtó tapasztalatairól egy 25 oldalas tanulmányt ké­szített, melyet 1965. május 26-án eljuttatott a Rómában élő Zágon József pápai prelátushoz. Elmondja, hogy 18 magyar és 6 rutén parókián összesen 3350 magyar család él, de rajtuk kívül sok magyar görög katolikus él szétszórtan a hatalmas ország területén. Szláv főpásztoraik semmiféle megértést nem tanúsítanak velük szemben, előfordul, hogy olyan papokat kül­denek közéjük, akik még magyarul sem tudnak. Ha megpró­bálnak magyarul prédikálni vagy misézni, de szavaikban nevet­séges hibákat követnek el, az derültséget vált ki. Sok magyar görög katolikus el is hagyja ősei szertartását és hitét, latin szertartásra, vagy protestáns hitre tér át. Itt a helyzet már annyira elmérgesedett, hogy csak egy önálló magyar egyházi szervezet felállításával lehetne megállítani ezt a folyamatot. Ez a kérés jogos is, hiszen Amerikában sokkal kisebb keleti szertartású egyházi közösségeknek is külön egyházi szervezetük, külön főpásztoruk van, csak a magyarok élnek szláv főpásztorok jog­hatósága alatt.

Papp György az amerikai magyar görög katolikusok tragikus helyzetére vonatkozó állításait számos konkrét adattal és esettel igazolja.

Zágon József prelátus július 3-án válaszolt neki. Ebben a többi között a következőket írja:

„Megkaptam... nagyon érdekes, sok tekintetben szomorú jelentésedet a görög katolikus hívek ottani helyzetéről. Megvallom, hogy olvasás közben sokszor bűnösnek éreztem magamat, hogy nem törődtem eddig ezzel a kérdéssel... Csak tavaly óta, amikor az USA-ban kapcsolatba kerültem görög katolikus papokkal és hívekkel, érlelődött meg bennem s gon­dolat, hogy valamit tenni kell a görög katolikus magyarok ér­dekében.”

„Megvallom, hogy az adatokat azért kértem, hogy a magyar görög katolikus püspökséget, vagy legalább egy püspöki rangban lévő vizitátort kellő alátámasztással szorgalmazzam. Nem vádolhatnak minket nemzetiségi ambíciókkal, hiszen sokkal kisebb csoportoknak van már püspökük. Nagy kár, hogy az otthoni püspökök nem állnak mögöttünk... pedig az ő kiállásuk volna döntő szempont a siker érdekében. De talán sikerül megnyerni egyiküket-másukat, hogy legalább szóval interveniáljanak a Szentszéknél.”

Papp György Dudás Miklós püspökhöz is eljuttatta ész­revételeit. A főpásztor éppen Rómában tartózkodott, a II. Vatikáni Egyetemes Zsinat záró szakaszán, és nagy gonddal készítette elő azt a magyar nyelvű szent liturgiát, melyet a Szent Péter bazilikában 1965. november 19-én végzett. A püspök Rómából válaszolt Papp Györgynek, a legnagyobb elfoglaltsága közepette szakított időt a levélírásra 1965. október 14-én. Válaszában a többi között ezeket írja:

„Leveled és a mellékelt dolgozat számba menő jelentésed igen nagy örömöt okozott nekem. Ebből azt látom, hogy a hosszú idő, és a sok csalódás és kudarc nem törték meg aktivitásodat. Ma is a régi lelkesedéssel és kitartással kiizdesz a magyar görög katolikusság létérdekeiért. Kanadában és Amerikában ugyanis valóban erről van szó, létünk forog kockán. Áldjon meg ezért a Jó Isten és engedje meg, hogy mielőbb megérhesd munkád és küzdelmeid gyümölcsét. Én ugyanis rendíthetetlenül bízom abban, hogy ez a kálvária-járásunk is feltámadással fog végződni... A közös nagy üggyel kapcsolatban már fel­vettem Zágon prelátus úrral a kapcsolatot, aki tanulmányozásra átadta nekem jelentésedet és egyéb, az ügyre vonatkozó irato­kat is. Arról talán felesleges is beszélni, hogy az ügy számomra elsőrendű közös, sőt létérdek és személyszerint is szívügyem. Amit csak megtehetek, mindent igyekszem megtenni. Felhasz­nálom régi és új kapcsolataimat, és állandóan zörgetni fogok, ahol csak támogatást remélhetek.

(Papp György két tanulmányát, valamint Zágon prelátus és Dudás püspök hozzá intézett leveleit unokaöccse, Bodnár István kanadai görög katolikus püspöki helynök juttatta el hoz­zánk.)

XXIII. János pápa Papp Györgyöt pápai prelátussá ne­vezte ki 1959-ben, Borecky Izidor püspök pedig feljogosította őt a püspöki korona viselésére 1975-ben.

Kanadában könyvet írt a görög-latin mitológiáról, ez azonban nyomtatásban nem jelent meg. Utolsó éveiben a magyar családnevek kutatásával foglalkozott, ezt a munkát azonban már nem fejezhette be, a szívével betegeskedett.

Papp György a görög katolikus magyar papságnak egyik legkiemelkedőbb, szüntelenül buzgólkodó személyisége Hamiltonban halt meg 1975. december 30-án, életének 66. ál­dozópapságának 42. évében.