Az országos bizottság és a hivők csatlakozása

Azok a súlyos megpróbáltatások, a melyeket a görög szertartásu magyarságnak hosszu időkön keresztül minden oldalról elszenvednie kellett, e szertartás követőinek a számát és az erejét nagyban lefokozták. Megpróbáltatásaink között nem a legkisebb volt, hogy az «orosz» és az «oláh» elnevezések miatt népünk értelmi osztálya mindinkább visszavonult a hitélettől és vagy a protestantismusra tért át, vagy legalább ritust változtatott és pedig legtöbbnyire engedelem nélkül.(1) De ha megmaradt is a szertartásánál, azt nem gyakorolta és istentiszteletektől távol tartotta magát.

Nem tartóztatta fel ezt a széthuzást a magyar nyelvü istentiszteletnek tényleges gyakorlása sem, mert a görög katholikus értelmiség a tűrt helyzetet nem tekintette és valóban nem is tekinthette egyenlő jelentőségünek a törvényszerü szentesitéssel.

A köznép aránylag kevéssé érezte ezen hátrányokat, mert a magyar nyelvü isten tisztelet tényleges gyakorlata által kielégitve látta lelke vágyát s gyakorlatának törvényes, avagy tűrött volta felől nem volt tiszta fogalma. De az értelmi osztály sehogy sem tudta magának megmagyarázni, vajjon mi lehet az oka annak, hogy a magyar nyelvnek az egyházi hatóságok által is szükségesnek ismert törvényesitése oly sokáig késik?

Midőn azonban látta világi értelmiségünk, hogy a késedelmet az okozza, hogy megyés püspökeink kezét az egyházi fegyelem korlátai kötik, tüstént tudatára jutott a kötelességének és felelősségének. Sérelmesnek tartotta ugyanis, hogy, ha hosszu időkön keresztül az egyházi magyar nyelv kivivására forditott törekvésekben hibák történtek is, olykor tulbuzgalomból, olykor tájékozatlanságból vagy türelmetlenségből, e hibáknak az összes hátrányait maga a szent ügy viselje el. Belátta világi értelmiségünk, hogy az elkövetett hibák miatt a néptől a magyar nyelvü istentisztelet törvényes gyakorlatát elvonni annyit jelentene, mint megtagadni az éhezőktől a mindennapi kenyeret és prédául oda vetni őket az eretnekségnek, a ritus elhagyásnak és a hithidegségnek. Belátta világi értelmiségünk, hogy kérelmeznie kell az Apostoli Szentszéktől nyelvünknek az istentiszteletben való törvényes alkalmazását, mert különben bekövetkezik az az idő, a melyben a görög katholikus magyarság ugy vallási, mint társadalmi tekintetben szétzüllik és a pusztulás örvényébe bukik. Pedig, ha a századok megpróbáltatásai után számban és erőben megfogyatkoztunk is, annyian mégis vagyunk, hogy, ha népünkben a hit meginog, ennek gyászos következményei az egyházra és a hazára egyaránt kiszámithatatlanok lesznek.

E szomoru eshetőség mellett, a hittestvéreink egy része által sürgetett görög katholikus magyar püspökség másodrendü kérdéssé vált, hiszen ezen eszményért 1868-ban is csak 51 hitközség lelkesedett, ezek pedig kisebb részét teszik azon magyar ajku hitközségeinknek, a melyeket a most emlitett komoly veszélyek fenyegetik.

Ezen fontos okok által indittatva, a magyarajku görög katholikusok világi értelmisége egy országos bizottságnak a megalakitását határozta el, a hajdu-doroghi végrehajtó helyi bizottság pedig, az 1868. évi kongresszustól nyert megbizásának a magyar szertartási nyelvnek a törvényesitésére vonatkozó részét, mint olyat, a mely a tervezett püspökség kérdésével szervi összefüggésben nincs, az országos bizottságra ruházta át.

Igy alakult meg az országos bizottság 1898. évi junius hó 20. napján, a szószerint ide iktatott következő programmal és czikkelyekkel:

 

I.

Az országos bizottság czélja: fentartani és megerősiteni a magyar nyelv használatát a görög katholikus istentiszteletben; kiemelni azt eddigi, immár közel egy évszázad óta tartó tűrött állapotából és e végből kieszközölni a magyar szertartás törvényes elismerését és szabályozását mindenütt, a hol ezt a görög katholikus magyarok száma és vallási érdekei megkivánják, tekintet nélkül arra, hogy mely egyházmegye területén laknak.

 

II.

E czél érdekében részint már megszereztük, részint meg fogjuk szerezni a felhatalmazást a haza összes görög katholikus magyarságától. Addig is az országos bizottság egyetértőleg fog eljárni a hajdu-doroghi végrehajtó bizottsággal, a mely 1898. évi május hó 6-án tartott ülésében reánk ruházta át a magyar liturgiára vonatkozó részét azon megbizásnak, melyet 51 hitközség részéről azoknak 1868. évi nagygyülésén nyert.

 

III.

Az országos bizottság székhelye: Budapest székes-főváros.

 

IV.

Buzgó kéréssel járulunk a hazai görög katholikus egyházmegyék főpásztoraihoz és az ország herczegprimásához, hogy legyenek hathatós szószólóink Krisztus földi helytartója előtt, kinek más nyelvü hittestvéreinktől eddig soha meg nem tagadott igazságos döntése alá terjesztjük és felebbezzük ügyünket.

 

V.

Az országos bizottság ünnepélyesen kijelenti, hogy sem a ruthén, sem a román görög katholikusok eddigelé megszerzett e nemü becses jogait csorbitani és őket jogaik gyakorlatában háborgatni nem akarja, sőt éppen az ő jogaikra támaszkodva arra törekszik, hogy e jogok a görög katholikus magyarokra is kiterjesztessenek.

 

VI.

Nemes és szent törekvésünk érdekében szeretettel kérjük és hálával fogadjuk az elfogulatlan hazai közvélemény érdeklődését és védelmét, különösen pedig a katholikus sajtó jóakaró támogatását.

 

VII.

Az országos bizottság a naptár-egyesités ügyét is felveszi a programmjába és oda fog törekedni, hogy a hibás és elavult Julianus-naptár egyházunkból kiküszöböltessék és helyébe a tudomány szinvonalán álló Gergely-naptár fogadtassék el.

 

VIII.

Teljes tudatában vagyunk ép ugy czélunk igazságos voltának, mint annak, hogy e czél meghiusulása beláthatatlan következményekkel járna. Ugyanazért el fogunk követni ügyünk érdekében mindent, a mit az egyházhoz való hüség, nemzetünkhöz való törhetetlen ragaszkodás és törvényeink megengednek. S ha törekvéseinket még sem koronázná siker, a felelősség a következményekért nem minket fog terhelni.

 

IX.

Kiegészitő czikkely.

Az országos bizottságnak mindvégig megmaradó jeligéje: «Dicsőség Jézus Krisztusnak!» - Midőn tehát az országos bizottság a magyar szertartás szentésitése érdekében általa tervezett római zarándoklatot a nagy jubileum szent évére helyezte át, ezzel egyuttal belépett a világ minden részében működő azon keresztény katholikus hivők szövetségébe, a kik ezen czélra egyesültek: «Ünnepélyes hódolat Megváltónknak, Jézus Krisztusnak és az Ő dicső földi helytartójának, a századforduló alkalmából!»

Midőn jelen programmunkat Szentségednek hódolattal bemutatjuk, abban a meggyőződésben vagyunk, hogy annak a tartalma sem az Anyaszentegyház hitelveivel és fegyelmével, sem az egyházi és társadalmi béke követelményeivel nem ellenkezik.

Megyés püspökeink áldásától kisérve, meg is kezdettük működésünket. Mellőztünk mindennemü agitácziót, sőt a mennyire lehetséges volt, a világi sajtót is fokozatosan elhallgattattuk. Arra szoritkoztunk csupán, hogy programmpontjaink kihirdetése mellett a magyar hittestvéreket a csatlakozásra felhivjuk és a bejelentett csatlakozásokat jegyzékbe foglaljuk.

1898. évi julius elején küldtük szét a felhivásokat és a nyári nagy munkaidő daczára már ugyanazon évi szeptember hó végén az volt az eredmény, hogy a Királyhágón inneni görög kath. magyarság zöme csatlakozott hozzánk. A csatlakozottak között 112 lelkész, illetve hittanár is van, de a tulnyomó rész földmüvesekből és iparosokból áll, a mi mozgalmunk tisztán vallásos jellegét legjobban igazolja.

Ámbár pedig prograrmmunk II. czikkelye értelmében nem volt szükség arra, hogy az 1868-ki hajdu-doroghi kongresszuson résztvett 51 hitközség programmunkhoz külön is csatlakozzék, e községek tulnyomó része, számszerint 38 ujból is bejelentette a csatlakozását, a mi természetesen nem szolgálhat okul arra, hogy az ujból nem jelentkezett hitközségeket, csatlakozottakul ne tekintsük. - Mindazonáltal itt is kivételt tettünk a román püspökségek főhatósága alatt levő hitközségekkel s ennélfogva Szent-Miklóst, Kis-Uj-Majtényt, Ér-Kenézt, Kakadot és Nagy-Létát, melyek összesen 2920 lelket képviselnek, a csatlakozottak sorából kihagytuk, mert ezek az 1868-iki hajdu-doroghi kongresszuson részt vettek ugyan, de csatlakozásukat ujból be nem jelentették.

A csatlakozott hitközségek jegyzékét hódolattal ide mellékeljük, ugyszintén a csatlakozási nyilatkozatokat is, csak a hitközségek részéről beérkezett külön felterjesztéseket és jegyzőkönyveket tartjuk meg irattárunk számára.

A csatlakozott tiszta magyar hitközségek lélekszámát a schematismus szerint, a vegyes nyelvü hitközségekből csatlakozottak lélekszámát pedig egy-egy aláiró családfőre négy tagot számitva, vettük fel a jegyzékbe, végül a még nem rendszeresitett budapesti görög katholikus hitközség lélekszámát, a hivatalos statisztika adatai szerint.

Az országos bizottság programmjához csatlakozott ily módon :

a munkácsi egyházmegyéből

84 anyaegyház

287 fiókegyház

207 tanya,

100,300 lélek

az eperjesi "

21 "

279 "

67 "

24,141 "

a nagyváradi "

6 "

2 "

- "

5,725 "

a szamos-ujvári "

1 "

- ".

- "

1,033 "

a budapesti hitközségből

1 "

- ".

- "

2,752 "

az ország különböző részeiből

- "

- "

- "

576 "

összesen

113 anyaegyház

568 fiókegyház

274 tanya

134,527 lélek.

 

A csatlakozott hitközségekről egy térképet vettünk fel, a mely kitünteti azokat a szomszédos hitközségeket is, a melyek nem csatlakoztak ugyan, de bennük a hivatalos statisztika szerint magyarajku hittestvérek laknak. E térképen a tisztán magyar és a vegyes nyelvü hitközségek külön-külön vannak megjelölve és egyuttal a görög katholikus templommal biró községek is ki vannak tüntetve. Kiemeljük, hogy a vegyes nyelvü községekből hozzánk csak a magyarság csatlakozott és csak annak a létszámát vettük jegyzékbe és hogy azon vegyes nyelvü községeket, a melyekből csak a lelkész, a gondnok, vagy mindkettő jelentkezett, nem mutattuk ki csatlakozottakul, hanem az illető lelkészt vagy gondnokot az ország különböző részeiből jelentkezettek létszámában tüntettük ki.

Ide mellékelünk egy másik térképet is, a mely a hivatalos statisztika alapján azon községeket mutatja, a hol a görög kath. magyarság az erdélyi részekben a román hittestvérek között lakik. Bár ezek programmunkhoz nem csatlakoztak és bár e szerint az ő nevükben nem kérelmezünk, mindazonáltal szükségesnek tartjuk Szentséged előtt kiemelni, hogy a görög kath. egyháznak csaknem minden püspöki megyében vannak magyar ajku hivei.

Tömör egészében mégis leginkább a munkácsi és az eperjesi püspökségek területén lakik a magyarság, a melynek a térképen feltüntetett helyzete is bizonyára azt a meggyőződést fogja nyujtani Szentséged bölcseségének, hogy e nagyszámu népesség legkomolyabb lelki ügye, jóakaratu, kegyes és igazságos elrendezés nélkül továbbra már nem maradhat.

 

 

Jegyzet

 

1. Bacsinszky András, püspök 1797. évi 71. számu körlevele: Némelyek pedig ősi keleti szertartásunkat teljesen elhanyagolják és a keleti Anyaszentegyház megsértésével másra térnek át. »