Konferencia-beszámoló

Aki nincs ellenünk, az velünk van? címmel került megrendezésre főiskolánkon a görögkatolikus közelmúlt kutatási lehetőségeiről, feladatairól és problémáiról szóló tudományos konferencia 2013. november 7-én. A rendezvény alaphangját Romzsa Tódor ereklyéjének elhelyezése adta meg a főiskolai kápolna ikonosztázionjának a vértanú püspököt ábrázoló ikonjában. Az ereklyét Kondás Csaba ajándékozta főiskolánknak. Az elhelyezés szertartását Puskás László atya, Romzsa püspök sírjának megtalálója végezte. Az imádságos kezdés után a Szent Péter-teremben kezdetét vette a konferencia. Véghseő Tamás rektor köszöntőjében elmondta, hogy a görögkatolikus közelmúlt kutatása mindezidáig az elhanyagolt és kevés figyelmet kapott kutatási témák közé tartozott. A főiskolán 2013-2017 között tervezett, az Országos Tudományos Kutatási Alapprogramok által is támogatott kutatások egyik kiemelt területe az 1945-1990 közötti időszak görögkatolikus egyháztörténetének feltárása. Ennek a kutatómunkának megkerülhetetlen forráscsoportja az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában őrzött iratok. Ezért a konferencia első előadója Gyarmati György, az ÁBTL főigazgatója volt (Múltfeltárás titkosszolgálati iratokból), aki előadásában rámutatott: az ÁBTL-ben őrzött források nélkül nem lehet megírni a közelmúlt történetét, ugyanakkor azok hitelességével kapcsolatban számos kérdés fogalmazódik meg. Másodikként Gárdonyi Máté egyháztörténész, a Veszprémi Hittudományi Főiskola tanára lépett az előadópulthoz, aki „Üldözött egyház vagy kollaboráns egyház? Katolikusok a Magyar Népköztársaságban” című előadásában a korszak megítélésével kapcsolatos álláspontokat mutatta be. A következő két előadó a két protestáns felekezetben már évek óta zajló tényfeltárás folyamatát és eddigi eredményeit mutatta be. Mind Szabadi István, a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár igazgatója (Tényfeltárás a református egyházban), mind pedig Kertész Botond, Evangélikus Országos Múzeum tudományos munkatársa (Sok, vagy kevés - az evangélikus tényfeltárás) kihangsúlyozta, hogy a tényfeltárás folyamata szükségszerűen fájdalmas, amire az érintett közösségnek fel kell készülnie. 
A rövid kávészünet után a történeti konferenciáinkon megszokott forgatókönyv szerint kitekintés történt a határokon túlra. Mivel a régió görögkatolikus egyházainak sorsa – az országhatároktól függetlenül – mindig szorosan összekapcsolódik, ez a kitekintés a tágabb szövegkörnyezet megismerését és az összefüggések feltárását szolgálja. Bohács Béla, Eperjesi Egyetem Görögkatolikus Teológiai Karának tanára „Az Eperjesi egyházmegye felszámolásának előjelei Csehszlovákiában (1946-1950)” című előadásában többször utalt arra a Jelevferij érsekre, aki az akkori Csehszlovákiában a görögkatolikus egyház beolvasztását az ortodoxiába levezényelte és aki a Moszkvából Magyarországra küldött kollégájának, Ivan Kopolovics protoierejnek is jó tanácsokat adott. Bendász Dániel kárpátaljai egyháztörténész („Hitvalló és vértanú papok” című könyvem forrásai) előadását követően joggal fogalmazódott meg a jelenlévőkben az a kérdés, hogy valóban lezárt múlt vizsgálatát végezzük-e, hiszen a jelenkor eseményei gyakran döbbenetes folytonosságot mutatnak a szovjet éra eseményeivel. 
Az ebédszünetet követően Véghseő Tamás rektor megnyitotta a főiskola aulájában felállított „Számon-tartva” című kiállítást, mely Tikovits Ernő gyűjtőmunkája eredményeként a kommunista rendszerben üldözést szenvedett katolikus papok személyes tárgyait mutatja be. Megnyitó beszédében kihangsúlyozta annak fontosságát, hogy a görögkatolikus egyházban is induljon meg az államszocializmus évtizedei alatt üldözést és hátrányt szenvedett papok és papcsaládok történetének összegyűjtése és a közösségi narratívába történő beépítése. 
A délutáni szekciót vezető Gárdonyi Máté Puskás László atyát szólította az előadópulthoz, aki személyes hangvitelű előadásában (A Kárpátaljai 20. századi egyházüldözés kutatása a boldoggá avatási eljárásokban) a Bendász Dániel atyával közösen a KGB-levéltáraiban végzett kutatásairól számolt be. A konferencia utolsó két előadása a magyar görögkatolikusokról az ÁBTL-ben őrzött iratanyagokba nyújtott betekintést. Véghseő Tamás egyháztörténész „Nekünk az a jó, ha nincs köztük egység” című előadásában egy görögkatolikus pap-ügynök sajátos feladatait, beszervezésének körülményeit és párhuzamos életének kialakulását mutatta be. Janka György egyháztörténész, tanszékvezető főiskolai tanár előadásában (Adalékok a közelmúltbeli történelmünkhöz) az 1965-ben a Szent Péter-bazilikában megtartott magyar nyelvű görögkatolikus Szent Liturgia történetéhez szolgáltatott eddig teljesen ismeretlen adatokat az állambiztonsági iratok és ügynökjelentések elemzése révén. A konferencia Orosz Atanáz püspök-exarcha hozzászólásával zárult, aki minden görögkatolikus imádságát kérte, hogy az ebben a kérdésben elindult kutatások egyházunk javát és fejlődését szolgálják.
A konferencián számos kérdés, hozzászólás is elhangzott, ami azt bizonyítja, hogy élénk érdeklődés mutatkozik a téma iránt. Reményeink szerint a források feltárásának előrehaladtával az esetleg még meglévő félelmek is visszaszorulnak, s a közelmúltról indított igényes párbeszéd a magyar görögkatolikusok közösségének megerősödését eredményezi.