Hegedűs Attila - Terdik Szilveszter: „Akik házad ékességét szeretik” A mogyoróskai templom szentségházáról

Az utóbbi idők családfa-kutatóinak többféle motivációjuk van. Sokan szeretnének nemesi eredetet bizonyítani, valakik eltűnt rokoni ágak után nyomoznak és olyanok is vannak, akik a ma kihívásaihoz gyűjtenek erőt az ősök értékeinek felkutatásával.

A mi családunk vonatkozásában - számos egyéb ok mellett - van egy nagyon konkrét indok, ami arra sarkallt, hogy elmélyüljek a család történetében. A mogyoróskai görögkatolikus templom főoltárán, a szentségházon két név szerepel adományozóként: Hegedűs Mihály és neje, Ferencz Zsuzsanna. Ők az apai ágú dédszüleim.

A felkutatott levéltári adatok alapján bizonyítható, hogy 1778-ban már élt Hegedűs Mihály nevezetű ősünk Mogyoróskán. A Trautson család kihalása után a bécsi kamara által elrendelt, latin nyelvű birtokleírásban a mogyoróskai lakosok között szerepel: Michael Hegedűs. Néhány évvel később, 1784-ben Franciscus Römisch, kamarai geodéta részletes leírásában már a Hegedűs Mihály tulajdonában lévő dűlőnevek (pl.: Csonkás stb.), illetve a tulajdonlás mértéke is megtalálhatók.

A fellelt egyházi anyakönyvi adatok alapján a fent említett szentségházat adományozó néhai Hegedűs Mihály Mogyoróskán, 1862. október 13-án született és ugyancsak Mogyoróskán, 1935 körül halálozott el. Míg felesége néhai Ferencz Zsuzsanna Baskón, 1861-ben született és Mogyoróskán, 1947. április 12-én, 86 éves korában hunyt el. A családi legendárium szerint egy pár ökör árát adták a szentségházért. A dédszüleimnek hét gyermekük - öt fiú és két lány - született. A legfiatalabb fiú, aki a keresztségben szintén a Mihály nevet kapta, 1906. április 2-án született, ő volt az apai nagyapám. Az ő házasságából két gyermek született, egyikük néhai édesapám volt, akit szintén Mihálynak kereszteltek. Ő 2012. július 17-én hagyta el a földi létet, ezzel az írással rá is emlékezünk. (Hegedűs Attila)

 

A regéci vár tövében, festői környezetben fekszik Mogyoróska. A ma már inkább üdülőfalunak tekinthető településen egykor szinte mindenki görögkatolikus volt. Az egyházközség pontos alapítási idejét nem ismerjük, a 17. században már biztosan létezett, legalábbis erre az alapítási időszakra utalt, hogy 1905-ben még két, a 17. századból származó harangja volt: az egyiket 1621-ben, a másikat 1635-ben öntötték. Az egyházközség történetét ekkor írta meg először a helybéli parókus (megjelent a Görög Katholikus Hírlap hasábjain 1905-ben, a 9. és 10. számban), aki művéhez alaposan átnézte az egyházközség iratait. Tőle tudjuk, hogy a jelenlegi templom a korábbi fatemplomok helyén 1806 és 1862 között épült hosszabb-rövidebb megszakításokkal, tornya csak a 20. század elején lett kész. Az oltárról kapcsolatban ennyit jegyzett föl: „A templom oltára meglehetős szép, azonban latin stylben, baldachin nélkül, egy értékes 180 forintos Mária-képpel 1864-ben ellátva.” Az utóbbi száz évben az oltár összképe jelentősen megváltozott, bár az említett Mária-kép ma is megvan. Szentségháza templom formára emlékeztet: négy sarkán, nyolcszögletű talapzaton csavart oszlopok állnak, a párkány fölött kisméretű, esztergált hagymakupolákon keresztek magasodnak. A szentségház ajtaja félkörívesen záródik, a kenyeret és bort megáldó Krisztust ábrázoló festmény díszíti. A szentségház két oldalán az ajtóval egyező kialakítású képmezőkben további festményeket helyeztek el: a Keresztről való levételt, illetve az Szent Család menekülését Egyiptomba. A szentségház központi részét alkotó szekrényt egy tornyocskával ékesített kupola fedi, csúcsán latin kereszt magasodik. Az egész építmény aranyozott. Az ajtó alatti lábazaton az adományozók nevét fekete felirat örökíti meg: „Hegedüs Mihály és neje Ferencz Zsuzsanna ajándéka”. Évszám sajnos nem szerepel. Mivel az 1905-ös cikk még nem, viszont a templom 1913-as leltára már említi a szentségházat, az adományozók nevét is kiemelve, a szentségház beszerzésére a két évszám között megadott intervallumban kerülhetett sor. A szentségházat valószínűleg nem környékbeli mesterek készítették, hanem valamelyik városi, kegytárgyakat gyártó, Műipari Intézettől rendelték.  Hasonlóképpen jártak el pl. Kenézlőn és Nyírlugoson, ahol szintén feliratok emlékeznek az adományozókra. A mogyoróskai oltár fölé magasodó baldachin egy emberöltővel később, 1955-ben készült el. (Terdik Szilveszter)