A Magyar Görög Katolikus Egyház vázlatos története

A Hajdúdorogi Egyházmegye története[fn]A szöveg rövidített változata megjelent A Szív 2010. januári számában.[/fn]A hajdúdorogi görög katolikus templom

 

 

1. Út az egyházmegye felállításig: útkeresés és kálváriaút

 

A Hajdúdorogi Egyházmegye 1912-ben történő megalapításáig a magyar görög katolikusok hosszú utat jártak be, melynek utolsó szakaszát – az egyházmegye felállításáért folytatott küzdelem évtizedeit – kálváriaútként élték meg. Ugyanebben az időszakban formálódott önértelmezésük is, mely három alappilléren nyugodott: a bizánci szertartás, a római Szentszékkel való egység és a magyar identitás. Az alapelvekhez való hűség tette útjukat kálváriaúttá.
Önazonosságuk megfogalmazásakor magyar görög katolikusok az államalapítás és a kereszténység felvételének koráig tekintettek vissza. Annak a bizánci keresztény jelenlétnek az örököseiként határozták meg magukat, mely a 10. századtól kezdődően kimutatható a magyar nemzet történetében. A bizánci hittérítés és a keleti szertartású kolostorok jelentősége a latin szertartás térnyerésével fokozatosan ugyan háttérbe szorult, de a bizánci kereszténység Árpád-kori jelenléte a későbbi korok magyar görög katolikusai számára alapvető identifikációs tényezővé vált. A 19-20. században önazonosságuk elfogadtatásáért küzdő őseinknek ezt a fontos üzenetet örökítette át: magyarság és keleti szertartású kereszténység nem egymást kizáró fogalmak.
A magyar görög katolikus identitás harmadik pillére, a Rómával való egység, a kora újkori uniós mozgalmak eredményeként épült fel és szilárdult meg. A történelmi Magyarország különböző régióiban a 17. század első évtizedeitől kezdve indultak útjukra azok a kezdeményezések, melyek görög katolikus egyházak létrejöttéhez vezettek. Ekkor Magyarországon – a korábbi korok betelepüléseinek következtében – a keleti szertartású közösségek döntő mértékben szláv és román nemzetiségűek voltak. A korszak nemzetiségi viszonyait ma már lehetetlen teljes egészében rekonstruálni, a betelepülések, illetve betelepítések dinamikáját, valamint a különböző népcsoportok és felekezetek egymás mellett élésének jellemzőit ismerve mégis joggal feltételezhetjük, hogy a keleti szertartású közösségekben éltek magyar identitású keresztények is. Ők is részesei az 1646-ban megkötött és a későbbi évtizedekben megerősödött ungvári uniónak, az 1690-es évektől kezdődően a nagyváradi egyházmegyében, majd pedig az évtized végén Erdélyben kibontakozó uniós kezdeményezéseknek.
A török kiűzését követő évtizedek népmozgásai a görög katolikus közösségek sorsát is meghatározták. A 18. század első évtizedeiben a mai északkelet-magyarországi régiókban a szervezett betelepítések révén sorra jönnek létre újabb görög katolikus közösségek, melyek meglepően hamar elindultak az asszimiláció útján. Már a század utolsó évtizedéből maradtak fenn nem hivatalos magyar nyelvű liturgia-fordítások, ami azt jelzi, hogy ekkorra már a közösségi élet leginkább zárt területén, a templomi nyelv használatában is megtörténhetett az elmozdulás a magyar identitás felé. A 19. században felgyorsult az asszimiláció folyamata, amit viszont a többségi magyar társadalom részéről nem kísért szemléletváltás. A magyar görög katolikusok magyar identitását – a közösségeikben hivatalos szláv vagy román egyházi nyelv miatt – a többségi társadalom megkérdőjelezte. A rutén és román egyházmegyék főpásztorai – néhány kivételtől eltekintve – sem támogatták a magyar nyelv liturgikus használatát. A magyar görög katolikusok ezért a 19. század közepétől kezdve szervezett formában törekednek céljaik elérésére. Útjára indul a hajdúdorogi mozgalom (Állandó Végrehajtó Bizottság), mely a magyar liturgikus nyelv elismertetése mellett már egy önálló magyar görög katolikus egyházmegye felállítását is felveszi programjába. Míg a magyar liturgikus nyelv elfogadtatása a latin egyház szemlélete és félelmei miatt százéves késést szenved, az önálló egyházmegye kérdésében már 1873-ban történt előrelépés. Ekkor került felállításra a munkácsi egyházmegye harminchárom magyar egyházközsége számára a hajdúdorogi vikariátus. A helynökség létrehozása ugyan nem elégítette ki a magyar görög katolikusok igényeit, de a kebelében működő liturgikus fordító bizottság Danilovics János helynök vezetésével nagyon fontos munkát végzett.
Az 1880-as évektől kezdődően a Végrehajtó Bizottság, majd pedig a század utolsó éveiben létrehozott Görög Szertartású Magyarok Országos Bizottsága fokozta tevékenységét mind a magyar nyelvű liturgia, mind pedig az egyházmegye felállítása érdekében. Az 1900-as Szentévben a magyar görög katolikusok egy nagy létszámú csoportja Rómába zarándokolva terjesztette fel kéréseit XII. Leó pápának. Az 1900. évi római zarándoklat tablója
A magyar görög katolikusok ügye szükségszerűen – a magyar állam határain is átnyúló – politikai kérdéssé vált, mivel a nemzetiségi viszonyok alakulását is érintette. Ebben a korszakban a magyarországi nemzetiségek körében nagymértékű, az állam által is támogatott asszimiláció ment végbe, ami kiváltotta az érintett etnikumok ellenkezését. Ugyanakkor az érintett nemzetiségek azokon a területeken, ahol többséget alkottak, maguk is asszimiláltak más nemzetiségűeket, köztük a magyar görög katolikusokat is. Ezek a folyamatok egy olyan multietnikus államban, mint a történelmi Magyarország, elkerülhetetlenek voltak, ahogyan kivédhetetlenek voltak az ezzel járó feszültségek is. A magyar görög katolikus egyházmegye felállítása részévé vált ennek a politikai kérdéskörnek, mivel a magyar jogrendszerben az egyházmegyék megalapítása a világi hatalmat megtestesítő uralkodó joga volt, aki a kormány indítványára cselekedett. A magyar kormány a párhuzamosan futó liturgikus nyelv kérdésében is fellépett, de ebben a Szentszék illetékességét nem vitathatta. A magyar liturgikus nyelv tekintetében Róma elutasító álláspontot képviselt és kifejezetten megtiltotta a magyar nyelv használatának már elterjedt gyakorlatát. Az egyházmegye kérdésében pedig a magyar görög katolikusoknak ki kellett várniuk a megfelelő politikai pillanatot. Ezeket az éveket élték meg kálváriaként: nem egy idegen ország nemzeti és vallási kisebbségeként küzdöttek céljaikért, hanem saját hazájukban.

 

2. Az egyházmegye megszervezése és története a két világháború között

Az egyházmegye felállításának ügye – elválasztva a magyar liturgikus nyelv kérdésétől – hosszas egyeztetések után 1912-ben oldódott meg. A kormány előterjesztésére Ferenc József király május 6-án alapította meg a hajdúdorogi egyházmegyét. Az alapítást X. Szent Piusz pápa 1912. június 8-án a Christifideles graeci X. Szent Piusz pápakezdetű bullával kanonizálta. Az új egyházmegyébe 162 paróchia került beosztásba a munkácsi, az eperjesi, a fogarasi, a nagyváradi és a szamosújvári görög katolikus egyházmegyékből, valamint az esztergomi érseki tartományból, ahová besorolásra került. Az egyházmegye felállításával és megszervezésével kapcsolatos költségek előteremtésére, illetve a püspök, a kanonokok és más tisztségviselők javadalmazására a magyar állam vállalt kötelezettséget. Az alapító bulla az egyházmegye liturgikus nyelvévé a klasszikus görög nyelvet tette, s kötelezte a papságot arra, hogy azt három éven belül sajátítsa el.
Az egyházmegye megszervezését apostoli kormányzóként Papp Antal munkácsi püspök kezdte el, de hamarosan sor került az első hajdúdorogi püspök kinevezésére is. 1913 áprilisában a király választása Miklósy István, sátoraljaújhelyi parochusra esett. Az uralkodó döntését X. Szent Piusz pápa két hónappal később megerősítette. A hajdúdorogi egyházmegye első püspökének felszentelésére 1913. október 5-én Hajdúdorogon került sor.
Mivel Hajdúdorog logisztikai szempontból nem tűnt megfelelő egyházkormányzati központnak, Miklósy püspök az egyházmegyét ideiglenesen Debrecenből kívánta irányítani. Debrecenbe való érkezése után néhány hónappal azonban – az egyházmegye felállítását kísérő politikai hullámok utórezgéseként – román szélsőségesek (valószínűleg orosz kormányzati és titkosszolgálati segítséggel) bombamerényletet kíséreltek meg ellene (1914. február 23.). A püspök sértetlen maradt, három közvetlen munkatársa viszont életét vesztette. A merényletet követően Miklósy püspök a székhely Nyíregyházára történő áthelyezése mellett döntött (1914. szeptember). Itt folytatódott az egyházmegye megszervezése a káptalan felállításával és a főesperesi kerületek – köztük a székelyföldi külhelynökség – beosztásával.
Az éppen csak elkezdett szervezőmunkát azonban megszakítja az első világháború és az azt lezáró trianoni békeszerződés, melynek következtében az egyházmegye elvesztette egyházközségeinek majdnem a felét. A püspököt személyes megaláztatás is éri a Nyíregyházát elfoglaló román katonák részéről, kiknek fogságából csak akkor szabadulhatott, miután írásban lemondott a gyulafehérvár-fogarasi érseki tartományból 1912-ben a hajdúdorogi egyházmegyébe sorolt egyházközségekről.
A trianoni Magyarországon a görög katolikusok számaránya a korábbi tíz százalékról mindössze két százalékra csökkent. Már önmagában ez a tény is jelentős hatást gyakorolt a politikai elit gondolkodására és az állami intézményrendszer hozzáállására. Másrészt az egyházakat egyébként bőkezűen támogató Horthy-rendszer azért is bánt mostohán a görög katolikusokkal, mert politikailag megbízhatatlannak tartotta őket. Az élet minden területén jelentkező társadalmi előítéletek és a magyar görög katolikusok identitásának megkérdőjelezése tömeges rítusváltoztatásokat eredményezett.
A katolikus reneszánsz áldásaiból egyházunk azért sem részesülhetett, mert a királypárti, s elveihez következetesen ragaszkodó, Miklósy püspök politikailag nem tudott azonosulni a Horthy-rendszerrel. Konfliktusba került a korszak vezető döntéshozóival, minek következtében az állam nem teljesítette az egyházmegye felállításakor vállalt kötelezettségeit. Ez a leglátványosabban talán az egyházmegyei papnevelő intézet megalapításának elmaradásában ragadható meg. Jóllehet az alapító bulla a legsürgetőbb feladatok közé sorolta az egyházmegyei szeminárium megalapítását, a görög katolikus kispapok 1950-ig az esztergomi papnevelő intézetben és a Központi Szemináriumban készültek fel hivatásukra.
Dudás Miklós püspök
Miklósy István püspök 1937. október 29-én halt meg, utódja Dudás Miklós, a Szent Bazil Rend magyarországi főnöke lett (1939. március 25.).
Az új főpásztor legfontosabb feladatának a görög katolikus identitás megerősítését és az egyházmegyei intézményrendszer kiépítését tartotta. Elődjéhez hasonlóan Dudás püspök is háborús években kezdte el püspöki szolgálatát, ami terveinek megvalósítását jelentős mértékben korlátozta. A nehézségek ellenére 1942-ben sor kerülhetett a Hajdúdorogi Tanítóképző Intézet megalapítására, ami az egyre növekvő tanítóhiányt volt hivatott enyhíteni. Dudás püspök 1935-ben még bazilita regionális vezetőként elősegítette a bazilisszák megtelepülését az egyházmegye lelki központjává váló Máriapócson. 1941-ben már püspökként áldhatta meg új épületüket, mely zarándokházként, majd pedig árvaházként is működött. A nővérek 1945-ben Sátoraljaújhelyen és Hajdúdorog is megkezdték működésüket. A 18. század közepe óta Máriapócson rendházzal rendelkező baziliták 1933-ban letelepednek Hajdúdorogon is, 1942-ben Dudás püspök szenteli fel rendházukat és az általuk működtetett diákotthont. Szintén a háborús évek alatt épül fel Nyíregyházán az új püspöki palota, használatba vételére azonban a világháborút követő kommunista hatalomátvétel miatt már nem kerülhetett sor.

 

3. Az új kálváriaút: az egyházmegye a kommunizmus évtizedeiben

Magyarország szovjet megszállását követően a magyar görög katolikusok joggal számíthattak arra, hogy osztozniuk kell kárpátaljai, ukrajnai és szlovákiai hittestvéreik sorsában, s rájuk is üldözés és a feloszlatás vár. Az 1940-es évek végére fokozódó egyházellenes intézkedések sorába logikusan illeszkedett is volna a magyar görög katolikus egyház felszámolása. Erre azonban nem került sor. Ebben nyilván az is szerepet játszott, hogy Magyarországon a görög katolikusok létszámban felülmúlták az ortodoxokat és nem létezett egy egységes ortodox egyház, ahová a magyar görög katolikusokat be lehetett volna olvasztani. Másrészt a feloszlatással való fenyegetőzés a hatalom birtokosainak kezében mindig kijátszható kártya volt, amivel megkönnyíthették céljaik elérését.
A görög katolikus egyház Magyarországon a római katolikus egyház sorsában osztozott. Törvényes működése elvben biztosított volt, de lehetőségei rendkívül korlátozottak voltak. Az iskoláit államosították, egyesületeit betiltották, ingatlanjait elvették, a bazilita és a bazilissza rendet felszámolták. Az egyházellenes intézkedések végső célja az egyház kiszorítása a társadalomból és elsorvasztása volt. Az államhatalom Dudás Miklós püspököt állandó megfigyelés alatt tartotta. A Mindszenty-perrel kapcsolatoban többször kihallgatásra vitték, folyamatos zaklatásban volt része. Az állambiztonság a papi békemozgalom megszervezésével a püspök és a papság közötti egység megtörésére is tett sikeres kísérletet és a papság körében ügynökhálózatot működtetett. A próbatétel évtizedeiben sokan tettek tanúbizonyságot hitükről, egyházhűségükről és emberségükről. Az Állami Egyházügyi Hivatal az egyházmegye kormányzását a legapróbb részletekig menően ellenőrizte. Az ötvenes évek közepétől Dudás püspök megpróbáltatásait fokozta súlyos betegsége.
A rendkívül nehéz körülmények ellenére Dudás Miklós püspök idejében a magyar görög katolikus egyház szempontjából nagyon fontos eredmények is születhettek.
1950-ben – a katolikus egyház elleni leghevesebb támadások kereszttüzében – alapítja meg Dudás Miklós püspök Nyíregyházán a Hittudományi Főiskolát és az egyházmegyei Papnevelő Intézetet. A feloszlatott bazilita rend hajdúdorogi házának berendezési tárgyaival és a püspöki székház egy részének átengedésével történt meg az alapítás, amit a püspök csak bejelentett a kommunista államhatalomnak. A rendkívül szegényes körülmények között alapított és létében évekig fenyegetett papnevelő intézet az egyházmegyei papképzés elsődleges intézményei napjainkban is.
Szintén nagy jelentőségű eredmény volt a magyar liturgikus nyelv szentesítése 1965-ben. Dudás Miklós püspök engedélyt kapott az államhatalomtól, hogy csatlakozzon a II. Vatikáni Zsinat záró ülésszakára kiutazó magyar küldöttséghez. A nemzeti nyelvek liturgikus használata tekintetében a Zsinaton − összhangban az előző évek fejlődésével − fontos előrelépés történt. Ezért kaphatott Dudás püspök lehetőséget arra, hogy november 19-én a Szent Péter bazilikában a zsinati atyák jelenlétében teljes egészében magyar nyelven mutassa be a Szent Liturgiát. Ezzel véget ért a magyar görög katolikusok évszázados küzdelme a magyar nyelvű liturgiáért.
1968-ban a szórványban élő görög katolikusok lelkipásztori ellátásának ügyében is fontos döntés született. Már az egyházmegye alapításakor is problémát okozott, hogy a görög katolikus hívek egy része a területileg illetékes római katolikus püspökök joghatósága alá került. A trianoni békeszerződés, majd pedig a második világháború utáni iparosítás következtében végbement belső migráció azt eredményezte, hogy jelentősen nőtt a szórványban élő görög katolikusok száma. A II. Vatikáni Zsinat irányvonalát követve 1968-ban a Szentszék kiterjesztette a hajdúdorogi püspök joghatóságát a szórványban élő görög katolikusokra is. Az ideiglenes intézkedés végérvényesítésére 1980-ban került sor. Dudás Miklós püspök a szórványterületek hatékonyabb lelkipásztori ellátása érdekében egy új egyházkormányzati egységet, a Szórványhelynökséget is felállította, melynek élére Timkó Imre a budapesti Hittudományi Akadémia tanára került.
Timkó Imre püspök
Dudás Miklós püspök 1972. július 15-én hunyt el. Utódja 1975-ben Timkó Imre szórványhelynök lett, aki a széküresedés alatt kormányzó helynökként vezette az egyházmegyét. Kinevezésével egyidejűleg a Szentszék Keresztes Szilárd teológia tanárt segédpüspökké nevezte ki, akire az új megyés püspök a budapesti helynökség irányítását bízta. Timkó Imre püspök elsődleges feladatának tekintette a II. Vatikáni Zsinat keleti egyházakról szóló határozatainak végrehajtását. Az egyházmegye liturgikus gyakorlatában és a papképzésben törekedett a keleti hagyományok helyreállítására, illetve megismertetésére. Az egyház korlátozott mozgásterét tekintve fontos előrelépésnek számítottak a hetvenes évek végén elkezdett építkezések az egyházmegyei központban. A püspöki székház udvarán szemináriumi kápolna és nyolc tanári lakás épült, majd pedig sor került a szeminárium és a székház rekonstrukciójára.
Timkó Imre püspök 1988. március 30-ánbekövetkezett halála után Keresztes Szilárd segédpüspök lett az egyházmegye főpásztora. Püspöki szolgálatát akkor kezdte meg, amikor Magyarországon alapvető − az egyházak helyzetét is befolyásoló − politikai és társadalmi változások mentek végbe.

 


4. Az 1989-es politikai fordulat után: új lehetőségek – új kihívások

 

Keresztes Szilárd püspök (1988-2008)
A rendszerváltoztatás meghozta az egyházaknak a teljes működési szabadságot. 1989-ben az állami felügyeletet ellátó Állami Egyházügyi Hivatalt jogutód nélkül felszámolták, 1990-ben pedig az országgyűlés új törvényt hozott az egyházakról. Útjára indult az egyházak kárpótlásának folyamata, mely az egyházi intézményrendszer helyreállításának anyagi fedezetét volt hivatott szolgálni. A környező országokban végbemenő politikai változásoknak köszönhetően a szomszédos görög katolikus egyházak újra működési engedélyt kaptak. Az újrakezdés első időszakában – elsősorban a papképzés gondjának enyhítésében – az egyházmegye jelentős testvéri segítséget tudott nyújtani nekik.
Az újrakezdés alaphangját II. János Pál pápa magyarországi látogatása adta meg, melynek során a Szentatya a máriapócsi kegyhelyre is ellátogatott és több százezer magyarországi és a környező országokból érkező zarándok jelenlétében görög katolikus szertartás szerint végzett Szent Liturgiát.
A kilencvenes évek elejétől kezdve az egyházmegyei intézményrendszer jelentős bővülésen ment keresztül. Az alsó- és középfokú oktatási intézmények korábbi teljes hiányát orvosolták a Hajdúdorogon és Nyíregyházán létrehozott oktatási intézmények. Hajdúdorogon görög katolikus óvoda, általános iskola, gimnázium és szakközépiskola, valamint diákotthon kezdte meg működését. Nyíregyházán óvoda és általános iskola, valamint főiskolai kollégium alapítására került sor. Látványos átalakuláson ment át a görög katolikus felsőoktatás. A nappali tagozatos teológus képzés mellett beindult a Levelező Tagozat, valamint a Nyíregyházi Főiskolával együttműködésben a hittanár képzés. Az oktatás színvonalának emelése érdekében a Hittudományi Főiskola a római Pápai Keleti Intézet először affiliált, majd pedig aggregált intézménye lett. Ennek eredményeként az alapképzés mellett (baccalaureátus) megindult a keleti teológiai speciális képzés (licencia). Az oktatás tartalmi bővítésével párhuzamosan sor került a főiskola infrastrukturális fejlesztésére is. 2004-ben az intézmény egy teljesen új, a 21. századi oktatási követelményeknek mindenben megfelelő épületet kapott.
A magyar görög katolikusok lelkiségi központjában, Máriapócson is jelentős fejlesztésekre került sor. A pápalátogatásra megújult a kegytemplom, majd pedig korszerű Lelkigyakorlatos- és Zarándokház épült, mely az év minden napján helyet tud biztosítani a zarándokoknak és a szervezett lelkigyakorlatoknak. A kegyhelyre visszatértek a bazilita atyák és a bazilissza nővérek, akik házukban idősek otthonát működtetnek.
A társadalmi változások és a törvényi feltételek kedvező alakulása lehetővé tették, hogy a lelkipásztorkodás egyik legfontosabb területén, a hitoktatásban jelentős előrelépés történjen. Az egyházmegye papjai és hitoktatói visszatérhettek az iskolákba, ahonnan a kommunista rendszer kiszorította őket. A kórház- és egyetemi-főiskolai lelkészségek (Debrecen, Nyíregyháza, Miskolc, Budapest) megszervezésével és a tábori püspökség munkájában való részvétellel egyházunk újabb fontos területeken fejtheti ki szolgálatát. Az egyházmegyei karitásznak a szociálisan rászorulók egyre népesebb táborában van fontos küldetése. Szintén a keresztény karitász intézményi megnyilvánulásai az egyes egyházközségek által működtetett otthonok idős emberek és segítségre szoruló anyák részére. Régi hagyományokat követve fejlődik a cigánypasztoráció. A nagy múltú és jelentős intézményi fejlesztéseket végrehajtó hodászi mellett Kántorjánosiban került megalapításra roma egyházközség. Az egyes egyházközségekhez tartozó roma közösségek sajátos lelkipásztori igényeinek felismerése napjaink egyik legnagyobb kihívása.
A 2001-es népszámlálás rávilágított a szórványban élő, sok esetben a lelkipásztori ellátást nélkülöző görög katolikusok nagy számára. A szórványban élő hívek összefogását szolgálják az utóbbi években alapított egyházközségek.
Mind a szórványban élő, mind pedig a „hagyományos” kelet-magyarországi görög katolikusok tájékoztatását és hitbeli gyarapodását segíti az egyházmegyei sajtóiroda és médiaműhely. A nyomtatott és az elektronikus sajtóban való rendszeres megjelenés által a sajtóiroda egyúttal a más felekezethez tartozó és a vallásilag közömbös emberek hiteles tájékoztatásának fontos feladatát is ellátja.
Kocsis Fülöp püspök

2008-ban a nyugállományba vonuló Keresztes Szilárd püspököt Kocsis Fülöp megyéspüspök váltotta az egyházmegye élén.
Az egyházmegye történetének áttekintéséből kitűnik, hogy egyházunk a rendszerváltozatással történelmi esélyt kapott. Történelmünk során még nem volt lehetőségünk ilyen kedvező külső körülmények között hirdetni az evangéliumot és szervezni hitéletünket. A történelmi eséllyel azonban új kihívások is jelentkeznek: a kilencvenes évektől kezdődően a magyar társadalomban jelentős átalakulások zajlottak le. A növekvő társadalmi feszültségek mellett az erkölcsi válság nyilvánvaló és cselekvésre serkentő jelei is megmutatkoznak. Egyházunk – papjaink, híveink, intézményeink – legfontosabb feladata az, hogy a kedvező külső körülményeket történelmi küldetésünk maradéktalan végrehajtására tudjuk felhasználni: tanúbizonyságot tenni Jézus Krisztus evangéliumáról − egységben a katolikus egyházzal, ragaszkodva bizánci szertartásunkhoz, magyar hazánk javát szolgálva.
 



A Miskolci Apostoli Exarchátus története


Az első világháborút lezáró trianoni békeszerződés következtében az eperjesi egyházmegye húsz, míg a munkácsi egyházmegye egy paróchiája Magyarország határain belül maradt. A Csehszlovákiához csatolt egyházmegyei központokból ezeket az egyházközségeket éveken át megbízottak útján irányították. 1924-ben XI. Piusz pápa felhatalmazása alapján Francesco Marmaggi prágai nuncius az érintett egyházközségeket kivette főpásztoraik joghatósága alól, s részükre apostoli exarchátust állított fel. Az exarchátus vezetésével a Szentszék Papp Antal munkácsi püspököt bízta meg, akinek politikai okokból le kellett mondani egyházmegyéje kormányzásáról és el kellett hagynia a Csehszlovák állam területét. A száműzött püspököt XI. Piusz pápa címzetes püspökké nevezte ki, a magyar állam pedig biztosította számára a tapolcai apátság haszonélvezetét.
Papp Antal érsek, apostoli kormányzó 1925-ben a hajdúdorogi egyházmegyéhez tartozó Miskolcon telepedett le, s onnan kezdte meg kormányozni az exarchátust. Rövid időn belül kiépítette az egyházkormányzat hivatalait: konzultori testületet nevezett ki, megszervezte a szentszéki bíróságot és bizottságokat állított fel. Kormányzósága húsz éve alatt öt új paróchiát szervezett. Az exarchátus 1938-39-ben a határváltozások következtében újabb parochiákkal gyarapodott, melyek a második világháború után visszatértek az eperjesi egyházmegye kötelékébe. Két paróchia ugyanekkor a hajdúdorogi egyházmegyéhez került.
Papp Antal apostoli kormányzó 1945-ben bekövetkezett halála után egy éven keresztül Szántay-Szémán István helynök, a korabeli magyar görög katolikus tudományosság kiemelkedő alakja, vezette az exarchátust. Szántay-Szémán István nevéhez fűződik a Keleti Egyház című tudományos és egyházpolitikai folyóirat megalapítása (1934), valamint a Szent Miklós Magyarországi Úniós Szövetség megszervezése (1939).
XII. Piusz pápa 1946. október 14-én Dudás Miklós hajdúdorogi püspököt nevezte ki az exarchátus kormányzójává. Ettől kezdve a kormányzóság élén mindig a hajdúdorogi püspök áll. 1975-től Timkó Imre püspök, 1988-tól 2008-ig Keresztes Szilárd püspök, 2008 óta pedig Kocsis Fülöp püspök vezeti a jelenleg harminc egyházközséget számláló kormányzóságot.
A rendszerváltoztatást követően az exarchátus intézményrendszere is jelentősen bővült. Miskolcon és Rakacaszenden görög katolikus óvodát és általános iskolát tart fenn. Miskolcon egyetemi és kórházlelkészség, valamint egyetemi kollégium működik.