Firczák Gyula

Marosi István

 

Firczák Gyula

(1836-1912)

munkácsi püspök élete és munkásságának súlypontjai

 

 

 

Előzetes gondolatok

 

A munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye 19. századi története alapvetően összefügg Kárpátalja történetével. Ez leginkább azért van, mert a 13. századtól a Kárpátok lejtőire betelepedő, majd később az Alföld irányába húzódó ruszin nép területi integritásának a megjelenítője a 17. századtól fokozatosan Munkácsi Egyházmegye volt. A felvilágosult abszolutista szellemiségben uralkodó Mária Terézia nem titkolt szándéka volt a Munkácsi Püspökség felállításával (1771[1]), melyet évszázados „harc” előzött meg, hogy az észak-keleti Felvidék rendjét megteremtse és Rákóczi „gens fidelissimáját”, a ruszin népet konszolidálja. Erre pedig az akkor már elterjedt és bizonyos szervezetséggel rendelkező görög katolikus papság volt a legalkalmasabb. Az egyházi unió, vagyis a Rómával való egyesülés (1646) a katolikus világhoz kapcsolta a terület bizánci szertartású keresztényeit.

Az egyházi unió lényegében a papság számára hozta meg a kívánt eredményt, a szellemi, anyagi és szociális felemelkedést. A hívek irányába lényegében nehezen tudott továbbfejlődni. Ennek számos oka volt, de a leginkább az emelhető ki, hogy a magyar politikai elit a romantika, a reformkor és a kiegyezés időszakában sem tudta megfelelően integrálni a nemzetiségeket. A „hosszú 19. század” nemzeti ébredésének az időszakában a magyar nemzettudat erőteljes fejlődése kirekesztően hatott a nemzetiségek integrálása tekintetében. Maga a Habsburg politika is rájátszik erre a problémára. Miután nem tudja maga mellé állítani a Monarchiába integrált nemzetiségeket, igyekszik olyan helyzetet generálni, amelyben a nemzetiségek az uralkodó nemzettel kerülnek feszültségbe.[2]

A ruszin nép és a görög katolikus papság elkötelezettsége a Rákóczi szabadságharc és az 1848-49-es forradalom idején nyilvánvaló. Ennek ellenére az erőteljes nemzeti ideológia kiegyezés utáni időszakában, mintha erről tudomást sem akarna venni a magyar politikai és társadalmi elit. Firczák Gyula[3] munkácsi görög katolikus püspök[4] politikai és társadalmi szerepvállasa kell hozzá, hogy a ruszin nép és a görög katolikus küldetésére és fejlődési lehetőségeire kezdjenek felfigyelni. A püspök munkásságával, politikai-, egyházi- és társadalmi szerepvállalásával igyekszik minden lehető eszközt latba vetni a ruszin nép felemelkedéséért.

Munkássága idején a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye 8 vármegyét fed le.[5] Ennek hegyvidéki részében többnyire ruszinok élnek, akik a falvakban helyezkednek el. (A városi lakosság csupán 2 százaléka volt ruszin a 19-20. század fordulóján.) A síkvidéki megyékben az Ungvár-Munkács-Huszt vonaltól az alföld irányába pedig magyarok élnek. A képzeletbeli határvonalának környéke ruszin magyar lakosságot foglal magába. A nemzetiségi keretek mentalitásbeli és prioritásbeli sajátosságokat is hordoznak. A hegyvidéki, ruszin nép által lakott területre végtelen nyomor, szociális elmaradottság mellett a tudatlanság, hiszékenység, befolyásolhatóság a jellemző lelkiállapot. Ehhez kapcsolódik még az analfabetizmus, iszákosság és munkanélküliség.[6] Az alföldi megyék területén erőteljesebb a gazdasági fejlődés, minek következtében nincs akkora szegénység. A tudományos, kulturális eszmék is hamarabb elérik az embereket. A gazdaság és az adminisztráció fejlődésével ezen a területen az asszimiláció is erőteljesebb, így nemzeti integráció (főleg a hajdúdorogi mozgalmak hatására) is jelentősebb.

Jelen munkánkkal arra törekszünk, hogy a Munkácsi Egyházmegye egyik legjelentősebb püspökének, Firczák Gyulának az életét és munkásságát meg tudjuk rajzolni. Egy olyan elkötelezett magyar embernek az életét vázoljuk fel, akit Róma és a magyar politika is „ruszinok püspökének tekintett”, de minden tevékenységével a „Magyar Haza” és az „államalkotó magyar nemzet” érdekeit szolgálta. Országgyűlési képviselőként és püspökként is felvállalta nézetét, miszerint a ruszin nép mindig is lojális volt a magyar nemzethez. Ennek kinyilvánítása azonban egy hosszú folyamat által lehetséges, melyre energiát, anyagi javakat kell biztosítani és idő, türelmet kell tanúsítani az államnak és az egyháznak egyaránt. S a ruszin nép magyar társadalomba való integrációjának előfeltételét a nyomor megszüntetésében látta. A szociális elmaradottság megszüntetésének a feltételét pedig az oktatás fejlesztésében, az iskolarendszer megfelelő kiépítésében és tudatlanság megszüntetésében képzelte el.[7]

munkánkban arra törekszünk, hogy a lehető legszélesebben felvázoljuk a munkácsi egyházmegye egyik legjelentősebb püspökének az életútját. Firczák Gyula munkásságát és szellemiségét olyan püspökelődök munkásságához lehet mérni, mint De Camelis János (1689-1706), aki az egyházmegye belső rendjének a megszervezésében és Bacsinszky András (1772-1809), aki az egyházmegye jogi státuszának a rendezésében alkotott maradandót az előző századokban.

Az életút megrajzolására több szakirodalmat igyekszünk feldolgozni. A püspök életéről széles, egyes témákat részletesebben is elemző összefoglalást találhatunk Botlik József, Hármas kereszt alatt című könyvében.[8] Annál is inkább fontos ez az írás, mert a püspök tevékenységéről a magyar nyelven megtalálható elemzések közül az eddig megjelent legbőségesebb adattal rendelkezik. Pirigyi István, A Magyarországi Görög Katolikusok története[9] című munkája hasonló, de a szerző csak nagyvonalakban jelöli meg az életrajzi adatokat és inkább az életének legfontosabb egyházi, illetve politikai vonatkozásaival foglalkozik. Az ukránok által mérvadónak tartott (bár jelentős nacionalista szemléletet magában hordozó) egyháztörténeti munka, a Rómában A. B. Pekár bazilita szerzetes által megírt és Lembergben ukrán nyelven kiadott Нариси історії церкви Закaрпаття[10] is csak alapadatokat tartalmaz a püspök életéből.

Ezeknek a munkáknak az anyagát szeretnénk kiegészíteni a Püspöki Levéltár[11] és a püspöki körlevelek anyagából, hogy minél pontosabban fel tudjuk kutatni és vázolni az életrajzi adatokat, kitüntetéséket és azok hátterét. A korabeli sajtó egy-egy példánya az Interneten[12] és magángyűjteményekben megtalálható[13]. A Kárpátaljai Állami Levéltárban őrzött anyag azonban, mely egyben a legautentikusabb forrást is jelenti, mindeddig nem volt feltárva a püspök élet szempontjából.

Nem az az elsődleges célunk, hogy kronologikus rendbe szedjük az eseményeket, hanem a feldolgozható források alapján a lehető legteljesebb mértékben rekonstruáljuk a püspök életpályájának egyes időszakait, és munkásságának kiemelkedő területeit. Igyekszünk minél konkrétabban utalni az előtte és egyházmegyéje előtt álló problémákra, s néhány mondatban a megoldási kísérletekről is szót ejteni. Ezért munkánkban három terület megfogalmazására törekszünk: (1.) Életrajzi adatok összevetése és kiegészítése a levéltári és körlevelekben leírt adatokkal, (2.) Firczák Gyula egyházértelmezése és a papság feladatkörének meghatározása első nagyböjti körlevelében. Programbeszédének gondolatvilága, és (3.) Munkásságának prioritásai és utalás a megoldási kísérletekre.

 

 

(1.) Életrajzi adatok összevetése és kiegészítése a levéltári és körlevelekben leírt adatokkal

 

Firczák Gyula 1836. augusztus 22-én született Horlyón (Hudljava)[14]. Erre vonatkozólag a legbiztosabb adattal a „kereszteltek és bérmáltak oklevele” szolgál, melyet a püspöki kinevezés környékén gyűjtött iratanyagban lehet megtalálni.[15] Ez kiigazít több tévedést, vagy elírást, mely a püspök születési dátumának meghatározásánál megtalálható a különböző munkákban. A 35. sorszámmal 1891. július 29-én Horlyón, Stéfán János lelkész által kiállított és az egyházközség pecsétje által hitelesített anyakönyvi kivonat a fenti dátumot hozza születési adatként[16]. Továbbá kiderül, hogy ugyanezen év szeptember elsején végezték el a keresztség és a bérmálás kiszolgáltatását.

Szüleire vonatkozó adatokként megtudhatjuk, hogy apja Firczák Bazil, helyi lelkész és anyja Hadzsega Terézia volt. Miután apja volt a helyi parókus, a szentségkiszolgáltatást Kecskovszkij Mihály, daróczi parókus (Ung megye) és szerednyei kerületi esperes végezte. Keresztapja Holosnyai András teológiai tanár[17], keresztanyja Doleszaij Veronika, Fundanius János, szerednyei lelkész hitvese volt.[18]

Firczák Gyula az elemi iskolát Munkácson végezte, majd Ungváron járta a gimnázium első hat osztályát. A továbbiakban egy-egy évet Szatmáron illetve Kassán végzett a gimnázium utolsó két osztálya közül.[19] Popovics Vazul püspök, édesanyjának az unokatestvére[20] Bécsbe küldte teológiát tanulni 1855-ben. A bécsi Szent Borbála szemináriumot és a teológiai képzést 1860-ban fejezte, ahol doktorátust szerzett.[21]

A teológia befejezése után az Ungvári Papnevelő Intézet tanára lett. 1861. szeptember 26-án pappá szentelték. Felesége, Gerevics Emilia 15 hónapos házasság után meghalt. Ettől a pillanattól kezdve, mint özvegy pap teljes egészében az egyházi és politikai életnek szenteli magát.

Tevékenységének fontos szakasza volt a Papnevelő Intézetben kifejtett munkája, melynek professzorává 1861-ben, rektorává pedig 1876-ben[22] nevezték ki. Már itt megmutatkozik igényessége a papnevelés iránt. Papneveldei tevékenységéhez tartozik a „Magyar Egyházirodalmi Iskola”, s a „Zenekör” megszervezése, a közegészségügy és a kertészet számára pedig külön tanszék felállítása.[23] Ezek a témakörök később is elkísérik, és körleveleiben többször bizonyítja az elkötelezettségét irántuk. Úgy gondolta, hogy a papnevelés egyik fontos eleme, hogy a pap olyan ismereteknek a birtokában legyen, amely képes számára egy-egy eldugott, hátrányos helyzetű faluban is tartást, kultúrált viselkedést biztosítani. Ilyen volt a zenei műveltségnek és a kertészetnek, gyümölcsfatermesztésnek az elmélyítése. A kinevezésekor egy kortárs írás a püspököt, mint a papnevelde igazgatóját méltatja. Bár mentegetőzik, hogy nem a személyes előmenetele érdekében és „hízelgésből” tesz ilyen kijelentéseket, de mint ideális nevelőt mutatja be a püspököt. Olyan elkötelezettséggel és nevelési tudatossággal igyekezett a fiatal papokat nevelni, amely kiemelkedő pedagógiai lelkületről, egyházmegyéje és népe körélményeinek az ismeretéről tanúskodik. A cikkíró azt is kiemeli, hogy olyan papi személyiségeket igyekezett nevelni a püspök, aki a Verchovinai falvak „művelt személyiségek társaságát nélkülöző” környezetében is feltalálja magát és elkötelezettségével, papi egyéniségével tudja egyházát és népét szolgálni.[24]

Ez az elképzelése életének további szakaszán is elkíséri. Már püspökként, körleveleiben megfogalmazza véleményét ennek a célnak a megvalósítására. A papságot többször felszólítja, és példamutatásra ösztönzi a gyümölcsfatermesztés, a kertészkedés megfelelő ellátásában. S nem különben fontos az a tevékenysége, mely az irodalmi és egyesületi élet szervezésére és az énekkultúra egységesítésére irányult. Közel kétszáz könyvet, közel ötven folyóiratot ajánlott olvasásra, megvásárlásra papjainak. A körleveleiben közel negyven egyesület szerepel megemlítve. Ezek közül olyanok is előfordulnak, melyek működésére, céljaira szervez gyűjtést. De sok olyan is van (pl. Olvasókör, Mértékletességi egyesület, stb.) melyeket alapszabály-tervezettel együtt ajánl a papságnak és szorgalmazza azok szervezését az egyházközségekben.

Nagy teljesítménye az énekkultúra tekintetében az egyházi-litugikus énekek egységesítése azáltal, hogy a Boksay-Malinics Irmologion megalkotatta és kiadatta.[25] Ennek a kottázott énektárnak a kiadása szorosan összefügg a liturgikus könyvek fordításának az ügyével, mely munkáról több iratanyag is tanúskodik.[26]

Az oktatáshoz kapcsolódó elhivatottsága több területen is megjelenik. A rektori feladatai mellett a kántortanítók árva lányintézetének az igazgatója. A szociális-gazdasági nyomor problémáiból a kiútkeresést összekapcsolta a magas szintű oktatás biztosításával. A felekezeti iskolák ügye és a szociális kérdés megoldásának jelentős munkája a gyermek és felnőttképzésre, felvilágosításra irányul. Számos elméleti és gyakorlati rendelkezése, tanítása van a körleveleiben az oktatással kapcsolatosan. Ilyen értelemben mai mércével tekintve is a tudásalapú és művelt társadalmat tekinti a leginkább megfelelőnek az emberi méltóság megélésében.

1879-ben becsületvölgyi apáttá, 1886-ban nagypréposttá[27] nevezik ki. Nagypréposti feladatkörében a püspöki kinevezéséig marad meg. Ezt a feladatát megtartotta országgyűlési képviselősége idején is, míg az összes többi tisztségéről lemondott.

1887-1891 között országgyűlési képviselőként tevékenykedik a szabadelvű párt színeiben. Politikai pályájának volt egy előző epizódszerű történése, amikor kortesként szerepel egyik képviselőjelölt mellett, de nem járnak nagy sikerrel.[28] A képviselőházi feladatkörével párhuzamosan nagypréposti feladatait is ellátja. Politikai tevékenysége az északkeleti felvidék oktatási-, nevelési-, szociális-, gazdasági gondjainak a megoldására irányul. A képviselőházban az oktatási bizottság elnöke a püspöki kinevezéséig, amikor a főrendiház tagja lesz.

Mint szabadelvű képviselő a kormányzó párt tagjaként van jelen az országgyűlésben, de a Bereg vármegyei nyomorúság és a nemzetiségi kérdés enyhítésére az ellenzéki Katolikus Néppárt képviselőivel is keresi az együttműködés lehetőségét. Az 1896-ban megalakuló Katolikus Néppárt a szociális és nemzetiségi területeken olyan célokat tűzött ki, amelyek szorosan kapcsolódtak a püspök céljaihoz. Az államapparátus nyomoztat utána a megbízhatósága miatt,[29] s még állami kitüntetését is (Lipót-rend) elhalasztják. Ennek ellenére nem a pártpolitikai elvek mentén, hanem nehézségek enyhítése érdekében kötelezi el magát. A képviselőválasztásokon az egyes választókerületekben nem pártpolitikát vesz alapul, hanem azt támogatja, aki a hatékonyabb megoldást igyekszik képviselni.

Mint nagyprépost adja hírül Pásztélyi Kovács János püspök halálhírét 1891. április 6-án.[30] A nagypréposti feladatokat ezen év október 21-ig látja el, amikor átadja a konzisztórium vezetését, a pecsétet és a nagypréposti jelvényeket.[31] Az előző püspök halála után az egyházmegye irányítását Gebé Viktor veszi át az új püspök beiktatásáig, mint „káptalani helyettes”.[32] Gebé Viktor ebben a minősítésében kapja Gr. Csáky Albin miniszter 29504. számú levelét, melyben bejelentik Firczák Gyula püspökké történt kinevezését.[33] A kinevezését a korabeli sajtó kitörő örömmel fogadja. Azt lehet érzékelni, hogy a munkácsi püspök kinevezése nem egy esemény a sok közül, hanem nagy horderejűnek tekinthető. Annál is inkább, mert a kinevezett személy már eddigi életével is bizonyította elkötelezettségét. A múltbeli munkája érdemesíti arra, hogy a bizalmat megkapja. „A szorosan vett egyházi hivatást a honpolgári kötelességgel együtt tudja teljesíteni… Firczák Gyula a legújabb kor az a püspöke, akinek felfogásában az egyház nem merev alkotmány, hanem élő szervezet, amely az élettel állandó kapcsolatban van. A polgárosult világban a vallások hódítása letűnt. Más földrészeken jár a hódítás zászlaja…”[34]

Firczák Gyula tényleges püspöki tevékenysége 1892. május 1-én az intronizációval[35] kezdődik. A püspöki kinevezése a király részéről azonban közel egy évvel korábban történik. I. Ferenc József király 1891. május 26-án nevezte ki[36], XII. Leó pápa 1891. december 17-én prekanonizálta[37] és Vályi János eperjesi püspök 1892. április 10-én, virágvasárnap az eperjesi székesegyházban püspökké szentelte Pável Mihály nagyváradi és Meszlényi Gyula szatmári püspök segédletével.[38] A püspöki kinevezésétől már püspöknek szólítják és a leveleket is így szignálja, de miután a püspök a joghatóságát az intronizációval és a hivatal átvételével (1892. május 1.[39]) kapja meg, ezért ezt az időpontot kell püspöki tevékenysége kezdetének tekinteni.

A 1912. június 1-én bekövetkezett haláláig terjedő bő húsz évet tekintjük konkrét püspöki tevékenységének. A beiktatásig egyébként ő is mindig hozzáírja az „l.k.” — legkegyesebben kinevezett jelzést, de saját magát is 1892-től tekinti tényleges püspöknek. Erre a máriapócsi templom emlékkönyvébe való bejegyzése utal, melyet 1902. május 1-én tett: „Tíz éves püspökségem jubileumát e kegyhelyen végeztem el Isten dicsősége mellett…”[40]

Érdemes visszatérni a korabeli sajtó szinte kirobbanó örömére, eufórikus hangulatára Firczák Gyula püspöki kinevezése kapcsán. A Kelet az 1891. július 8-i számában közli először a hírt: „Nagy örömet hirdetünk. Az örömhír harsonája bezengi a Kárpátok minden zugát, hogy ünnepeljen, és hálát adjon az Istennek az ősrégi egyházmegye minden fia… igen, egy vezércsillag támad ő benne… dicsőítsük népszerű apostoli Királyunkat és áldjuk a közjavunkat szívén viselő bölcs kormányt, hogy Firczák Gyula ő méltóságát, a magyar görög-katolicizmus legelső jelesét adták nekünk főpásztorul. Ő az, akit mindnyájan vártunk, akibe egy szebb és jobb jövendő iránti minden reményünket helyezzük…”[41] Ez az öröm és a beteljesült várakozás érződik mind az egyházi, mind pedig a társadalmi élet szereplőitől. A Kelet c. görög katolikus hetilap ezen kívül még három számban[42] is méltatja a kinevezett püspök személyiségét és addig munkásságát. Több magas rangú személyiség levelét is leközlik, s az országos lapok híradásait is átveszik és leírják a lap következő számaiban.

Az Ung, a Magyar Állam, a Budapesti Közlöny is terjedelmes cikkekben méltatja a kinevezést, s azt a bizalmat fejezik ki, hogy Firczák Gyula személyében megfelelő pásztora lette a görög katolikusoknak és az északkeleti felvidék népének. Hogy mennyire nemcsak egyház esemény, hanem a társadalom várakozása is megjelent a püspök kinevezésében, arra a Kárpáti Közlöny beiktatásra írt cikke a legnagyobb bizonyíték. Az újság azt ecseteli, hogy a munkácsi püspök személye a vármegye számára is fontos. S Firczák Gyulát a helyi társadalom saját emberének tekinti. A „mi emberünk” — írja a cikkíró arra utalva, hogy kárpátaljai régiónak a szülötte és a problémák jó ismerője.[43] A székfoglalásakor is óriási mennyiségű levelet, üdvözletet kap, melyben többnyire magánszemélyek, papok, esperesi kerületek, hivatalnokok írnak és a püspök személyesen megköszöni azokat.[44] Megemlítendő és jelképes ajándék a székfoglaláskor kapott díszpásztorbot, melyet az egyházmegye „Amerikában időző áldozárai”-tól kapott. Talán a kinti állapotok vezető nélküliségét akarták érzékeltetni. Biztosítja őket a lehetőség szerinti segítségről.[45] Az Észak-Amerikába vándorolt görög katolikusok, és az ottani görög katolikus püspökség felállításának az ügye kiemelkedő helyet foglal el a püspök életében.

Firczák Gyula, a Kelet közlése szerint, 1891. szeptember 8-án 12. órakor tette le Bécsben az esküt a király előtt.[46] A püspöki szolgálat teljességét lehetővé tevő különleges jurisdictiót pedig Rómából 1891. december 18-i hatállyal kapja meg.[47]

A püspökké való kinevezését Gebé Viktor, mint káptalani helyettes közli a papsággal 1891. július 15-én azzal a kitétellel, hogy a király „Firczák Gyula, munkácsi gör(ög). szert(artású). kath(olikus). székeskáptalani nagyprépost, becsületvölgyi címzetes apát és szentszéki ülnököt, a munkácsi gör(ög). szert(artású). kath(olikus). püspökké legkegyesebben kinevezni méltóztatott… egyházi ténykedéseknél és a püspöki jelleg – illetve névvel járó névemlítés iránti intézkedés később fog megtétetni.”[48] 1892. április 27-én pedig ugyanő bejelenti az intronizáció tényét, időpontját és a hozzá kapcsolódó lényeges tudnivalókat: „Az isteni gondviselés nem késik megvigasztalni a megszomorodottakat, kik reményüket beléje helyezik. Egyházmegyénk szomorúsága is örömre fordult. Árvaságunk gyásznapjai elmúltak, s ma már, szívemben legmélyebb hálával Isten végtelen jósága iránt, azt hozhatom tudomásukra Önöknek, Nagyontisztelendő testvéreim az Úrban, hogy kegyes főpásztorunk: méltóságos és főtisztelendő Firczák Gyula munkácsegyházmegyei püspök, Szent Péter és Pál apostolokról nevezett tapolcai apát úr[49], püspöki székét folyó évi május hó 1-én ünnepélyesen elfoglalja, s ezzel az egyházmegye kormányát átveszi…

Meghagyom végül, hogy már folyó évi május hó 1-ő napjától kezdődőleg, úgy a szent liturgiákban, mint minden más szent szolgálataikban, mindazon helyeken, hol a megyés püspökről szoktunk megemlékezni, Istenszerető Gyula püspök nevét említsék e kitétellel: „О Боголюбивомъ Епископђ нашемъ Іюліъ” illetve „Боголюбиваго Епископа нашего Іюлія” stb.”[50]

Firczák Gyula tudatában van úgy a megtiszteltetésnek, mint annak a feladat fontosságának, mely őt érte: „Kinevezésem, megerősítésem és székfoglalásom által… ezen nagy görög szertartású megyének, az ősi Munkács-egyházmegyének a kormányzása lett vállaimra téve. E megyét, e megyének híveit és papjait vezetni, igazgatni és kormányozni a lelkiekben, a hitéletet és az erkölcsiséget, a tudományt és igaz haladást előmozdítani, viszont távol tartani mindazt, mi a hitélet és erkölcsiségnek ártalmára lehetne, másodsorban a megye, a papság és mindennemű intézményeik anyagi érdekeit is szemmel tartani és pártolni, képezik feladatomat, mellyel az isteni gondviselés megbízott, és a mely feladat egyszersmind szigorú kötelmet is képez.”[51]

A beiktatás után új fejezet következik az életében és munkásságában. A püspöki ténykedés előtti időszak összefoglalására a legalkalmasabb a Vasárnapi Újság 1892. május 1-i cikke[52], mely legtömörebben vázolja addigi életét, tevékenységét (megjegyzi, hogy édesanyja ebben az időszakban még él), s előre sejtteti a kimagasló püspöki tevékenység gondolatát. A sajtó nem szűkölködik a méltató szavakban, amikor addigi tevékenységét dicséri. A Kelet című görög katolikus hetilapon kívül is, mely szinte „hivatalból is” dicséri a püspök személyét, a Magyar Állam (1891. július 7.), az Ung (1891. 23. sz.), Budapesti Hírlap (1891. július 9.)[53] is terjedelmes cikkel üdvözli a beiktatását és dicséri eddigi munkáját. Kiemelik a magyar nemzeti elkötelezettségét, az ungvári rutén papnevelő intézetben végzett nemzeties szellemiségét (a liturgikán és dogmatikán kívül minden tárgyat magyar nyelven oktatnak az ő kezdeményezésére), külön odafigyelt a zenei képzésre (az újság megjegyzi, hogy külön zenetanárt járatott a szeminárium zeneköre számára). Az egyik újság azt is kiemeli, hogy Felső-Magyarország egyik legjobb iskolája az ungvári görög katolikus árva lányiskola, mely szintén a püspök munkáját dicséri. Ma már mosolygunk a létrehozatala okán, miszerint „a művelt s képzett papok részére… gondoskodni kellett hasonló művelt jó házias s magyar gondolkozású anyákról.”[54] Zenei, oktatásügyi és jótékony célú kezdeményezéseit a megye azzal jutalmazta, hogy több bizottságnak is tagja volt, illetve számos jótékonysági programnak a szervezője lett.

A püspökszentelése előtti ténykedésének jelentős, kiemelten fontos állomása az 1887-1891 között betöltött országgyűlési képviselősége. A nagybereznai terület szabadelvű képviselőjeként az oktatási bizottság elnöki feladatát vállalja magára. A kisdedóvásról, az oktatási tanács újjászervezéséről, tanítói nyugdíjalap rendezéséről kell itt említést bizottsági munkája kapcsán.[55] Tudvalevőleg a kiegyezés utáni időszaknak egyik sarkalatos problémája volt az országban az oktatásügy, melyet ő a szellemi-lelki gyarapodás egyedüli feltételének tekintett. Nem véletlen tehát, hogy a parlamenti munkája idején is ezen területen igyekszik tevékenykedni.

A püspöki kinevezése után is jelentős munkálatokat végez. A püspökszentelésével és beiktatásával egyidőben folytatja ajándékozó és gondoskodó munkáját. A székfoglalásakor 6000 korona összeget ad szét az egyházmegye intézményeinek, egyházközségeknek és egyéb jótékony célokra.[56] Olyan fontos intézmények megalapítása és fejlesztése kapcsolódik a nevéhez, mint a tanítóképző, a kántortanítók árva leányainak „Erzsébet” intézete[57], a Firczák Gyula jubileumi alapítvány létrehozatala a szegény gyerekek érdekében[58]. Kiemelt jelentőségű az is, hogy állami segélyt eszközölt ki az özvegy papnék és az egyházi építkezések számára, a ruszin népet megismertette a szövetkezeti élettel. Csaknem 100 hitel és fogyasztási szövetkezetett alakított. Legkiemelkedőbb a vidék gazdasági életével is összekapcsolható tevékenysége a Hegyvidéki akció beindítása és felügyelete körül folyt.[59]

A naptáregyesítés és a cirill betűs szövegek latin betűkkel való átírása tekintetében tartózkodó, bár az állam részéről kétszer is komoly nyomás nehezedik rá a bevezetés tekintetében. A naptárkérdésben, 1898-ban[60] és 1910-ben[61] több alkalommal is meg kell nyilatkoznia. Erre vonatkozólag megjegyzendő, hogy a Munkácsi Egyházmegye Levéltárában több egyházközségnek a szavazása is megtalálható, melyek nagy számban elutasítják az egyesítést, így a püspök is visszafogottabbá válik a kérdésben.

A naptáregyesítés, a magyar istentiszteletnek az ügye és az ehhez kapcsolódó ideológiák, a ruszinok ébredező nemzetiségi küzdelme, a Hajdúdorogi egyházmegye felállítása, a skizmamozgalom, az észak amerikai görög katolikus püspökség felállításának az ügye is jelentős fejezeteket képez a püspök életében. Minden egyes területen a józanság és a mértékletesség híve volt. Éppen ezért fordulhatott elő, hogy a környezetet és az állami szerepvállalást erőteljes magyarosításnak tekintő ukrán szakirodalom is Firczák Gyula munkásságáról elismeréssel beszél.

Meg kell említenünk a 1896-os millenniumi megemlékezéseket is, miszerint a kereskedelemügyi miniszter, mint az ünnepségek főszervezője felkéri őt a történelmi főcsoport bizottsági tagságára. Ezt a feladatot szívélyesen elfogadja.[62] Külön is figyelmet fordítottak az egyházmegye területét a millenniumi megemlékezésre, melyből a püspök a bizottsági tagságon kívül is kiveszi részét. Az ungvári várban ő celebrálja a Szent Liturgiát, a munkácsi ünnepségen pedig ő a szónok. Ezek az események hívják fel a figyelmet az egyházmegye területén élő ruszin hívek nyomorára és szenvedésére, elmaradottságára. Ezzel indul el a később nagyon sikeres Hegyvidéki akció, mely a ruszinok szellemi és gazdasági felzárkóztatását tűzte ki célul.

Ezek után nem véletlen, hogy mind a pápa, mind pedig a király kitüntetések egész sorával értékeli a munkáját.[63]

A kitüntetései többnyire a levéltári anyagból rekonstruálhatóak s azok súlya és elismertsége is felfedezhető. 1897-ben a püspököt a Lipót-rend középkeresztjével tüntették ki. A Lipót-rendet[64] minden olyan feddhetetlen előmenetelű személy megkaphatta, aki az állam és az uralkodóház javát előmozdította. A kitüntetés indoklásában olyan érveket sorol fel az azt közlő újság, amelyek püspökségének első öt évét különösen termékenységgel jellemzi. Felsorolja, hogy székfoglalásakor 6000 forintot adott az egyházmegyei intézményeknek, átépítette a papárvafi intézetet a tűzvész után, a püspöki palota előtti és melletti teret rendezte, gondoskodott „a kathedrális templom gyönyörű és igazán nemes ízléssel történő felszereléséről”, papárvalány-nevelőintézetet alapított, rendszeres „canonica visitaciot” tart, elindított egy mozgalmat, melynek célja „megmenteni a szegény, elnyomorodott, kiszipolyozott rutén népet és egyúttal visszatartani a tömeges kivándorlástól”, a parókiák méltó és helyes adományozásával igyekszik előmozdítani, hogy a hitélet kárt ne szenvedjen.[65] Nagy valószínűséggel a millenniumi események is közre játszhattak a kitüntetés odaadományozásában. Tudjuk, hogy a honfoglalás 1000. évének a megünneplésében az ungvári és a munkácsi ünnepségekben tevékeny szerepet vállalt, az országos ünnepségekben is, mint a történelmi főcsoport tagja tevékenykedett, s 19. század második felében a ruthén nép megmentésére irányuló mozgalom ebben az időszakban ölt intézményes formát. A teljesség kedvéért azt is el kell mondanunk róla, hogy valószínűleg ez volt az a kitüntetés, amelynek átadását, Bottlik József véleménye szerint, a Bereg vármegyei 1896-os képviselőválasztást megelőző néppárti szervezkedéssel való együttműködés miatt elhalasztottak.[66]

A püspöki beiktatásának 10. évfordulójával egyidőben gratulált a papság és a tisztelői a pápai trónállóvá[67], római gróffá és házi főpappá történő kinevezéséhez, melyet XIII. Leótól 1902. májuk 20-án kapott. A pápa ezt pápaságának 25. évfordulója alkalmából „halászgyűrűje alatt kelt brevéjével” (így adja tudtul a Káptalan nyilatkozata) adományozta a munkácsi főpapnak.[68]

1903. február 15-én a király a püspököt érdemeire való tekintettel valóságos belső titkos tanácsossá nevezte ki.[69] Ez a cím ugyan a püspök életének és tevékenységének idején már jobbára csak szimbolikus jelentőségű, mégis fontos, mert a Görög Katolikus Szemle  a társadalomhoz hasonlóan a hazaszeretet kifejeződésének tekinti: „Annak a hazaszeretetnek, a mely ott van minden intézeted, minden iskolád levegőjében s a melynek törekvése Isten dicsőségén kívül csak egy: nagynak, boldognak látni édes hazánkat”[70]-írja az újság. A kinevezési irat a püspökségre 1903. március 13-án érkezik meg. A kitüntetés értékét jelzi, hogy annak hírüladása után közel 150 személy, közösség ír személyes hangvételű levelet, vagy táviratban gratulál, amelynek nagy részére a püspök személyesen válaszol.[71] Ung vármegye gratulációja a többitől is szembetűnőbb, s mint saját szülöttét köszönti ebből az alkalomból a püspököt. Mint a vármegye volt országgyűlési képviselője a magyar képviselőházban a magyar hazának, nemzetünknek, vármegyénknek érdekeit mindenkoron és minden körülmények között képviselte… Ung vármegyének és a város törvényhatóságának évtizedek óta „munkás tagja”, „egyházi, politikai, önkormányzati, kulturális, társadalmi és közjótékonysági téren kifejtett hazafias működése által” tette magát érdemessé a kitüntetésre. A „főpásztori működését az egyházi élet fejlesztése, templomok iskolák építése, közművelődési egyesületek létesítése örökíti meg.” Kifejezi azt is, hogy az egyházmegye 125 éves fennállása alatt, a három előtte élt püspöke alatt a munkácsi egyházmegye főpásztorai mindig hűségesek voltak az egyházhoz, a királyhoz és a hazájukhoz. Utal arra is, hogy a király és a kormányok mindig megbízhattak kölcsönösen egymásban.[72]

Firczák Gyula munkácsi püspököt a Magyar Királyi Tudományegyetemen a szeplőtelen fogantatás dogmájának 50. évfordulóján (1905) díszdoktorrá avatják.[73] A kitüntetés hírüladása idején Rómában tartózkodik. Ennek a római látogatásnak a legfontosabb célja az amerikai görög katolikusok ügye volt, mely ebben az időszakban már elég rossz helyzetben volt.[74] A díszdoktori kinevezés hírüladását magában foglaló táviratot a Kar a püspök tartózkodási helyére a Capitol Hotelbe küldi[75].

Az első osztályú vaskoronarenddel[76] való kinevezését a vallás és közoktatásügyi miniszter 1911. szeptember 29-én közli, melynek híre folyó hó 25-én érkezik Bécsből. A kitüntetést aranymiséjére kapja érdemei elismeréséül.[77] 1911. október 3-án vette át Budapesten.[78]

Halálhírének közzétételekor egész sor címet, kitüntetést kell közölni: a Lipót-rend középkeresztese, pápai trónálló, Ő szentsége házi főpapja, római gróf, valóságos belső titkos tanácsos, az I. oszt. vaskorona rend lovagja, Szent Péter és Szent Pál apostolokról nevezett tapolcai apát, aranymisés áldozópap címeket viseli.[79] Kitüntetéseinek nagy része a levéltári anyagból és a sajtóból rekonstruálható a leginkább.

Lelkipásztori szempontból jelentős volt a vizsgált időszakban a ma is elterjedt Páduai Szent Antal és Lourdesi Szűz Mária tiszteletének a bevezetése.[80]

A püspök halálhírét a papság számára és egyben életének összefoglalását, méltatását Papp Antal, mint utódlási joggal kinevezett püspök[81] jelenti be körlevélben 1912. június 8-i keltezéssel. Fontos összegzés is ez Firczák Gyula életéről, tevékenységéről egy kortárs szemével. Az egyik leghitelesebb tanúként, a legközelebb álló ember szólalt meg benne: „…Folyó hó 1-én táviratok, majd rövid idő múlva a hírlapok is hirdették mindenfelé, hogy Dr. Firczák Gyula munkácsi püspök… Ő Nagyméltósága hajnal 2 órakor Isten szent akaratában való példás megnyugvással majdnem két éven át viselt betegség következtében, a haldoklók szentségeinek többszöri buzgó fölvétele után, a pápa Ő Szentsége apostoli áldásával megerősítve, életének 76. és püspökségének 21. évében elhunyt… Önök – Krisztusban kedvelt fiaim! – velem együtt mindnyájan jól ismerték a megboldogult főpap fennkölt, nagyműveltségű lelkét, erényekkel ékesített nemes szívét, igazságszeretetét, jóságát, előkelő, vonzó modorát és tapintatosságát, amelyek segélyével a legnehezebb kérdéseket mindenkor sikerrel oldotta meg; jól tudjuk, hogy apostoli hivatásával járó kötelességeinek teljesítése közben sokszor milyen súlyos akadályokkal, mily sajnálatos félreértésekkel kellett megküzdenie, de a föl-fölmerülő nehézségek el nem csüggesztették, munkakedvét el nem vették, ellenfeleinek szívesen megbocsátott és a félreértések, támadások ellenére is rendíthetetlen kitartással, kötelességszerűen tovább haladt azon az úton, amelyet a gondjaira bízott halhatatlan lelkek örök boldogságának biztosítása követelt tőle… Általánosan ismeretes az a sokoldalú tevékenység, amelyet Őexellentiája 21 éves (a kinevezéstől tekintik püspöknek) egyházfejedelmi működése alatt egyházmegyénk hitéletének, tanügyének, hitközségeink, híveink szellemi és anyagi helyzetének fölvirágoztatása körül kifejtett. …nemcsak egyházi, hanem, állami és társadalmi téren is sokat tett, hogy mindenkinek osztatlan nagyrabecsülését… kiérdemelte. Hazafias tevékenységének művei között első helyen a hegyvidéki társadalmi akciót kell említenem… amely teljesíti azokat a feladatokat amelyeket a nagynevű főpásztor jelölt meg”[82]

A halálhírére számos távirat és levél érkezik az egyházmegyei hivatalba[83], melyek közül érdemes némelyik személyesebb hangvételűt idézni lelkülete és méltatása illusztrálására: az ungmegyei főispán mint fennkölt lelkületű, bölcs gondolkodású, önzetlen, szép és jó iránt érdeklődő, nemes szívű emberre emlékezik; Berzeviczy Albert, volt vallás- és közoktatásügyi miniszter kiváló hazafi, nagyra becsült személyes barátként fejezi ki szomorúságát; Darányi Ignác, egykori földművelésügyi miniszter egész személyesen fejezi ki, hogy „különösen pedig a hazafias rutén nép felsegítésére irányzott fáradhatatlan munkájának közvetlen tanúja voltam”[84]; Lukács László aktuális miniszterelnök az egész magyar közéletre nézve súlyos veszteségnek tekinti a halálát; Tanfi Iván máramarosszigeti iskolaigazgató eszméit és irányelveit tartja megtartandónak.

Életét, munkásságát és kapcsolatát a papjaival jól jelképezi a Görög Katolikus Szemle köszöntése az aranymiséje alkalmából, melyet másfél évvel halála előtt ünnepelt. „Ennek a papságnak ragaszkodása főpásztorához, lelkesedése magasztos intenciói megvalósításához valóban olyan, mint a keletiek rajongása az ő eszményeik iránt.”[85]

A közelmúltban, az ukrán sajtóban megjelent, róla szóló cikkekben is mindannyian ugyanazokat a területeket, munkásságának ugyanazon részterületeit emelik ki. Az énekkultúra, az oktatás, az intézményszervezés, a lelkiség, az alkoholizmus, a szociális munka és a hegyvidéki (ruszin) emberek gyarapodásért végzett tevékenysége a leginkább kidomborított témák. S bár nem felejtik el a kiegyezés utáni magyarosítást kidomborítani, azért többnyire elismeréssel és tisztelettel beszélnek a püspök személyéről.[86] Olyan egyházkormányzati magatartással élt és dolgozott, amelyek a legmélyebb tiszteletet fejtik ki a róla írókból. Az elismerés ellensúlyozza előforduló ellenszenvet is. Ha megfogalmaznak is véleményt a magyarosítással kapcsolatban, a fentebb említett módon azt az államnak tulajdonítják és nem személyesen a püspöknek. Nagy valószínűséggel ennek az az oka, hogy olyan egyetemes szellemiséget képviselt, amelyben a XIII. Leó és X. Pius által megjelentett értékrend külső és belső téren egyaránt. Az általa szervezett egyházmegyei zsinatok (1897 és 1903) is ennek a kifejeződését és szolgálatát valósították meg.

Működése a fentebb említett két pápának a tevékenységi időszakára esik. Beiktatásakor XIII. Leó pápa (1878-1903) már 14 éve hivatalban van, s a következő pápa X. (Szent) Pius (1903-1914) pontifikátusa idején hal meg. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy személyiségébe és egyházkormányzatába mindkét pápának a szellemiségét beépítette. Körleveleiből inkább az előző (XIII. Leó pápa) szellemisége tükröződik, azt tűnik a püspökhöz közelebbinek. De számos kérdésben (mint például az egyházi zene, liturgia, egyházfegyelem, stb.) tekintetében az utóbbi (X. Szent Pius) irányvonalait is magáévá teszi. Így az egyetemes egyház irányvonalait a részegyház tekintetében, annak sajátos helyzetében és kihívásai között igyekszik maradéktalanul megjeleníteni. Firczák Gyula keleti felvidéken végzett munkásságának, kiépített és megerősített intézményi rendszerének, felépített templomainak, iskoláinak a jelenléte igazolja munkásságának a helyes irányát. Ez emeli az egyházmegye egyik legjelentősebb főpásztorává, a Munkácsi és a Hajdúdorogi Egyházmegye[87] jelentős személyiségévé.

 

 

(2.) Firczák Gyula egyházértelmezése és a papság feladatkörének meghatározása első nagyböjti körlevelében. Programbeszédének gondolatvilága

 

A fennmaradt körlevelek tanúságából kiderül, hogy a püspök nemcsak napi utasításokat, hanem terjedelmesebb tanulmányokat is közöl körlevél formájában. Nagyböjti körlevelei értekezésjellegűek voltak. Miután gondosan ügyeltek a minden paphoz való eljuttatása, azt a célt szolgálta, hogy egységes gondolkodás mentén haladjon a papság munkája. Tartja magát munkácsi püspökök szokásához, írásának szándéka a papi munkához való teológiai megalapozás.

Első nagyböjti körlevelével[88] az egyházról alkotott képet tisztítja meg és tárja a papjai elé. Említést tettünk már XIII. Leó szellemiségéről, amely ebben a munkában is markánsan megjelenik. Világosan követhető, hogy a püspök egyházképe nem az addig megszokott mintára épül, amely az államigazgatás eszközének és az államapparátus részének tekinti az egyházat. Sokkal inkább az egyház önálló, minden hatalomtól mentes szellemiségét képviseli, amelyben úgy válik hatalmi tényezővé, hogy közben nem az uralkodók gondolkodásához kötődik, hanem saját értékrendjét követve kifejezetten a hívek felé a szellemi élet és elkötelezettség szándékozik képviselni a társadalomban. Ezzel az egyház önmaga és a hivők számára egy új szellemiséget, az államok feletti kereszténységet képviseli. Ennek különleges jelentősége van a 19. században kialakuló nacionalista alapokon nyugvó államrendszereknek, amelyek a saját identitásuk megfogalmazásában és tevékenységükben már egyre kevesebb teret engednek az egyháznak. A század második felében zajló kultúrharcok erőteljes nyomása az állam szeparálása az egyháztól. A magyar társadalom a század közepén kezdi el a több hullámban zajló egyházi autonómiaharcot. Az egyház azonban társadalmi küldetéséből kifolyólag mindig érintkezésben marad az álammal. Keresi azokat a területeket, melyeken keresztül van lehetősége szolgálni, illetve kidomborítani azokat a gondokat, amelyeket az állam kevésbé vesz figyelembe. A munkácsi egyházmegye püspöke számára, amint előtt már taglaltuk, a görög katolikus egyház sajátos helyzetéből kifolyólag a nyelvi sajátosságokból eredő nehézségek, a ruszinok gondja, az oktatás elmaradottsága, a szociális nehézségek, az egyház infrastruktúra megteremtése, illetve egy igényes vallási és társadalmi szemlélet kialakítása jelentette a legnagyobb kihívásokat. Firczák Gyula püspöknek, amint az életrajzi adatainál taglalt, életviteléből és egyházi, politikai előéletéből kifolyólag tapasztalata volt. Így amikor leírja ezt az értekezését, nem egy pusztán elméleti írás jelenik meg papjai számára, hanem egy olyan programbeszéd, melynek megírási előfeltételei adva voltak az egyházmegye és az ország társadalmi-politikai életében vállalt feladatainak betöltéséből.

A kor szokása alapján elmondja ugyan, hogy „dicsőségesen uralkodó apostoli királyunk Ő felsége legmagasabb kinevezése, és szentséges Atyánk XIII. Leó Pápa legkegyesebb megerősítése által mint az ősi munkácsi egyházmegyének törvényes püspöke, be lettem vezetve a ker(esztény). kath(olikus) világegyházba… A püspöki állás fennkölt magaslatáról végig tekintek a kath(olikus). egyház óriási, az egész világot magában felölelő, nagy rendezett táborán, melyben a hívek nagy tömege vezetve papjaik által mindnyájan kellő alávetettséggel a látható fej, az uralkodó Pápa, Krisztusnak látható helyettese és az egyház legfőbb kormányzója iránt, bámulatra keltő, de egyszersmind utánozhatatlan látványt nyújt…”[89]

1893-ban, mikor a levél íródik, már jóval utána vagyunk az első vatikáni zsinatnak, amely a pápaság tekintélyének megerősítésével tulajdonképpen az egyház 19. században megtépázott tekintélyét akarta védeni. Mindezek azonban feszültséget keltettek a demokratizálódó államokban, akik pontosan a demokrácia veszélyeztetését látták az egyház intézményi struktúrájának a megerősödésében. Az egyház újkori önértelmezésnek ezért alapos változáson kellett átmennie az előző korokhoz képest. A szekularizált eszmeáramlatok erősen individualizálódó és liberalizálódó hatása komolyan próbára tette az egyházat. A katolikus egyházat a középkor végén számos szellemi támadás éri. A világ egységes isteni rendjének az eszméje felborul, s az európai társadalomnak az egyház által fenntartott viszonylagosan zárt egysége megszűnt. A különböző nemzetek nemzeti egyháztörekvései is egyre markánsabbak lettek. A napóleoni háborúk után történnek ugyan restaurációs törekvések, de a „régi világképet” már nem sikerül visszaállítani. A pápaság nem tudta visszaszerezni az előtte volt befolyását az államok irányításában, ezért a saját belső rendszerét igyekszik erősíteni. Az egyház egyes vezetői a 19. század második felében megértik, hogy az egyre erősödő polgárság jogot követel magának az állam irányításában, s meg kellett velük megteremteni a kapcsolatot, s a katolikus szellemiségű politikusokon keresztül lehet befolyást szerezni a keresztény eszmék terjesztésére.[90] A laikusok[91] is egyre nagyobb szerepet vállalnak az egyház életében. Egyre jobban kezd erősödni a vélemény, hogy hit magánügy, s nem szükséges az egyházzal való kapcsolat a megéléséhez. A társadalom és az egyház már nem esik egybe, így a társadalmi és egyházi gondok sem fedik minden esetben egymást. Az egyház felekezetekre való szétesése is a társadalom pluralitásának a jegyében történik meg. A pápai primátus és ebben az időszakban a pápai tévedhetetlenség megértése még éles vitáknak az időszakát éli. Az egyháztól elszakadt és egyre inkább eltávolodó társadalmi csoportok számára az egyház erősíteni próbálja, hogy az általa képviselt tanítás független a világi hatalomtól és egyetemes értékeket képvisel. Az egyház önértelmezése a 19. század végén az egyén és a közösség kapcsolatának a megfogalmazása körül forog és gyökeret is ver, ti. az egyének (individuum) közösséget (communio) alkotnak, amely közösség az egyén önmegvalósításának a helye.[92] Firczák megfogalmazásában ez ilyen értelmezést nyer: „a kath(olikus). egyház az üdvözülésnek az Isten Fia Jézus Krisztus által a földön alapított azon intézménye, amelynek célja az emberiséget általában, és egyes embert egyenként is üdvözíteni… Mert az egyház nem egyéb, mint egyesülése és közössége, mindazon ker(esztény). katholikusoknak, kiket bensőleg ugyanaz a hit, remény és szeretet éltet az egy láthatatlan mennyei fő Jézus Krisztus alatt, s akik ugyanazon Jézus Krisztus rendelte törvényes pásztorok, elöljárók t.i. papok és püspökök, különösen a látható fő sz. Péter utódja, a római Pápa, mint Krisztus földi helytartójának kormánya alatt azon egy igaz hitet vallják, követik s ugyanazon szentségekkel élnek…”[93] Elsősorban tehát az egyház egysége áll a szeme előtt, amely az egyházmegyékben élő emberek számára kell, hogy segítse a hit és az erkölcs egységének, a földi boldogulásnak a megteremtését.

Az egyház lényegi, általános teológiai meghatározása után a konkrét működésének az összefoglalására törekszik. Az egyház működésének három területét domborítja ki: (1) „Az egyháznak elsősorban az emberi nem tanítójának, nevelőjének kell lennie.”[94] Itt érdemes megemlíteni az elvallástalanodás és az értékek relativizmusának a meglátását, mikor azt mondja „a mai kornak a fő jelszava már majdnem az, hogy az emberi nemet visszavezessék a régi boldog (?) pogányságra…”[95] (2) „Az egyháznak másodszor feladata, hogy az embert Istennel kiengesztelje, hogy az Isten és az ember között a jó viszonyt fenntartsa és ápolja.”[96] (3) „Az egyháznak harmadszor, hogy célját, feladatát megoldhassa, az embereket — ha már egyszer elfogadták tanait és Istennel ki lettek engesztelve — az üdv útján tovább kell vezetni.”[97]

Az egyház lényegi meghatározása és feladatainak megjelölése után a helyi egyház működéséről ír abban a szellemiségben, amelyet ő képvisel és szeretne megvalósítani. A gondoskodás és iránymutatás mutatkozik meg a püspök nagyböjti levelének jelentős részében, amelyben a munkatársainak a körét, s azok feladatait igyekszik meghatározni. Mintegy piramisszerűen felépülő szervezetként határozza meg az egyházmegyét, melyben nem alá és fölérendelések vannak, hanem a különböző hivatali szinteknek a saját területükön való kifejeződései mutatkoznak meg. Ezek a szintek egyre szélesebb köröket alkotnak. Minden szintnek a saját felelőssége óriási és az egyes hivatalok saját területeinek működésétől függ az egész egyháznak a működése és hatékonysága. A püspök gondolatmenetében felülről halad lefelé, de nem érződik az alárendelődés, sokkal inkább az egyes feladatkörök megélésének és teljesítésének az igazi felelőssége.

„Püspök → Káptalan → Esperesek → Papok” — rendszerén keresztül halad a hívek irányába. A püspök ebben a rendszerben, mint összefogó kapocs és atya jelenik meg. Ez persze nem azt jelenti, hogy ne lenne személyes kapcsolat az emberekkel és papjaival. Ezt bizonyítja, hogy nem zárkózik el a találkozásoktól. „…szükségesnek találtam papjaim, éneklésztanítóim, híveim s az összes ügyfelek személyes kihallgatásának az idejét meghatározott napokhoz és órákhoz kötni.”[98] — írja egyik első körlevelében a munka hatékonysága miatt. S hogy mennyire nem a hivatalnok mutatkozik meg ebben bizonyítja az a tény is, hogy időpontokon kívüli is szívesen foglalkozik a személyes problémákkal. Ugyanebben a levelében írja: „Mindamellett az oly természetű ügyekre nézve, melyek valamely igen fontos érdeket érintenek, ha elintézésük a legközelebbi fogadónapig csak az illető ügyfél jelentékeny erkölcsi avagy anyagi vesztesége árán volna elhalasztható, kivételt teszek.” Fontos lehetett a püspök számára a személyes kapcsolat és a parókiák, hívek látogatása, mert a Lipót renddel való kitüntetése alkalmával történt méltatásában a dicséretek sorában az is megjelenik, hogy „látogatja az egyházmegyéjét, „canonica visitaciot” tart”.[99]

A püspök legközelebbi munkatársi köre a tanácsadó testületként és a különböző hivatalok vezetőiként megjelenő Káptalan. „Ti képezitek az egyházmegye ékességét, a ti tisztelendő testületetek van hivatva arra, hogy az egyházmegye papsága elé úgy erkölcsi, mint minden egyéb tekintetben méltó példaképül és követendő például szolgáljon… a ti nyomotokon jár az egész egyházmegye… de még, egy más tekintetben is példával kell szolgálnotok az egész egyházmegyének s ez az erkölcsi tekintet főleg pedig a testületi egyetértés megegyezés, kölcsönös tisztelet és kölcsönös egymásiránti szeretet… az én közvetlen és legmegbízhatóbb tanácsadóim, kiktől minden kérdésben a hamisíthatatlan tisztaságot kell elvárnom.”[100]

Az espereseket és alepereseket a régi zsinatok megnevezésével élve „a püspök szemeinek”[101] nevezi. Mint fontos munkatársakat egy adott területen a paptársak iránti kölcsönös tisztelet, tettrekészség és megfelelő szigor kell, hogy jellemezze. Megjegyzendő tény az is, hogy nem lehet tapasztalni az egyházmegye irányításában, vezetésében olyan ügyet, amelybe nem lettek volna bevonva az esperesek. Minden kérdés megoldásánál (akár fegyelmi, akár egyéb jellegű ügyről volt szó) elsősorban az esperesek voltak megkérdezve, nekik kellett véleményt mondani. Az egyházmegyei levéltárban őrzött anyag alapján erre a következtetésekre juthatunk.

S végül a papság irányába fordul, s nagyon személyes hangon beszél hozzájuk. Érezhető belőle, hogy milyen fontos szerepet tulajdonít a lelkipásztori munkában az alsópapságnak, mely a püspök atyai hatalmának a legnagyobb részét képezi.[102] „szemmel láthatólag ti viselitek a nap terheit és fáradalmait az Úr szőlőjében közvetlenül. Ti vagytok, kik élteteket úgy szólva egészen arra áldoztátok, hogy az egyszerű híveket tanítsátok, oktassátok, a lelkiekben nekik szolgáljatok, és őket az üdv útján vezessétek a bölcsőtől úgyszólva a sírhalomig… Két dologra akarom atyailag felhívni a figyelmeteket: az egyik a szólás, a prédikálás, a másik az iskola, a gyermekek nevelése és tanítása… napjainkban ugyanis az anyagelviség és a hitetlenség, a hívő nem alsóbb rétegeibe is már behatolt… és arra tör, hogy ezt eredeti egyszerűségéből kivetkőztesse, romlatlan erkölcseit beszennyezze — és hitében megingassa… lépjetek minél gyakrabban a szószékre és hirdessétek Krisztust.”[103] Hosszan ecseteli az igehirdetés megfelelő módját, amely egyfelől a szószékről történik, másfelől pedig a helyesen megélt szellemiség példamutató életviteléből.

A másik lényeges eleme a papság feladatának, amelyet későbbi körleveleiben szinte minden alkalommal kiemel, az oktatás kérdése, illetve a papság szerepvállalása az oktatásban. Az oktatást, az iskolaügyet egy szintre helyezi az igehirdetéssel. „Ti vagytok Krisztusban kedvelt Fiaim iskolánk igazgatói… s járuljatok magatok is hozzá, hogy jól és lelkiismeretesen tanítsák a hit igazságokat, hogy az erkölcsi elveket a fiatalság szívébe csepegtessék… ha kikerülnek az iskola padjai közül, az egyháznak és a hazának hű, engedelmes fiai, s az emberi társadalomnak hasznos tagjai legyenek.”[104] Az iskolát nagyon gyakran a templom előcsarnokának nevezi és különös gonddal viseltetik annak megfelelő színvonala, szellemisége tekintetében. Későbbi körleveleinek egy jelentős részét az oktatással, neveléssel kapcsolatos rendelkezések töltik ki.

Harmadik problémaként a polgári házasság tényéről is beszél a körlevélben, mely a kor társadalmát és egyházát mélyen megrázta. Nyilvánvalóan gondot jelentett a hívek számára, ha fontosnak tartotta, hogy külön is írjon róla.

A levél utolsó részében még a teológiai tanárokhoz és a papnövendékekhez szól. Itt is fontos szempontként emeli ki a lelkületet, az elkötelezettséget és a hazafias, erkölcsi nevelést. Legvégül pedig a szerzetesekhez szól és buzdítja őket a szemlélődő lelki életre.

Mindezeknek a függvényében láthatjuk, hogy Firczák Gyula püspöki gondolkodása kiemelkedő és elkötelezett szellemiséget jelenít meg. Az egyházfejedelmi rendszerrel szemben inkább a XIII. Leó által sugallt szellemiséget, az egyház és a papság belső reformját, elkötelezettségének a munkálását tartja kiemelendő és elmélyítendő szempontnak. Olyan pasztoráló, szolgáló püspöknek a programbeszédje ez, aki a társadalomra igazi hatással akar lenni. Az erkölcsi rend, a szociális biztonság és a szellemi fejlődés elkötelezett híve, de aki tapasztalatból tudja meghatározni azokat a területeket, melyekre a legnagyobb hangsúlyt kell fektetni. Lelki és szellemi téren vezetője és nevelője akar lenni a Munkácsi Egyházmegye népeinek. Azt is láthatjuk belőle a levél hangulatából, hogy jól ismeri népe helyzetét és a társadalomban élő emberek problémáját. Látja azokat az irányzatokat, amelyek veszélyt jelentenek a hívek számára, s jól láthatóak a magyar egyháznak a problémái is. De haladó gondolkodással és a papokkal, mint néptanítókkal való kollegialitás szellemében érzi a lehetőséget a társadalom jobbá tételére.

 

 

(3.) Munkásságának prioritásai

 

Firczák Gyula az ország legszegényebb területén fekvő egyházmegyének a püspöke volt. Többnemzetiségű egyházmegyéjében a ruszin és magyar hívek egymástól különböző gondokkal voltak elfoglalva. A kiegyezés utáni társadalmi-politikai berendezkedés is alapvető nehézségek elő állította az egyházmegye papjait és híveit. A nyelvi-nemzeti sajátosságok is különbözőek voltak, így egyazon rendelkezés is más hatást váltott ki a ruszin és magyar törekvésekkel találkozva. A hegyvidéki és alföldi megyék tekintetében ugyanazok az elvek más-más megoldási lehetőségek és feladatok elé állították a püspököt és papjait.

Mindamellett voltak kiemelt területei a munkásságának, amelyekben igyekezett következetesen eljárni és miden tekintetben érvényesíteni azt.

A legkiemelkedőbb területnek az oktatást lehet tekinteni. Ez egyébként országos és európai viszonylatban is fontos volt, de abban az egyházmegyében, ahol az írástudatlanság, munkanélküliség és szociális nyomor a legnagyobb volt a Magyarország tekintetében, még nagyobb súllyal esik latba. Politikai és egyházi pályafutása alatt arra törekszik, hogy az oktatást a legmagasabb szintre emelje. A felekezeti iskolarendszer fejlesztésében jeleskedik az egyházmegyéjében, s az ehhez szükséges elvi és gyakorlati rendelkezéseit is minőségileg alakítja. Az oktatás területén egyházmegyéje minden vidékét fejleszthetőnek tekinti, hiszen míg a ruszinok között annak előfeltételeit kell megteremteni, addig a „magyar” (alföldi) területeken a magyar ajkú felekezetek közötti versenyképességet kell megteremtenie. Az oktatási rendelkezései teszik ki körleveleinek jelentős részét, s az egyházmegyei levéltár katalogizálásában főterületnek számítanak az iskolai ügyek.

A oktatás fejlesztésének és kiemelkedő művelésének az előfeltételeit is igyekszik megvalósítani. Segíti az új felekezeti iskolák épülését az egyházmegyéje területén, de igyekszik a minőséges papképzésre, a kántortanítók- és kántortanítónők megfelelő képzési intézményeinek a fejlesztésére. Ide sorolhatjuk a könyv-, a folyóirat- és a egyesületi életet támogató rendelkezéseit is. Ez utóbbiak nem annyira a gyerekek, sokkal inkább a felnőttképzésre és a tanárok, papok műveltségi szintjének az emelésére irányult. Meg kell említeni, hogy voltak olyan rendelkezései, amelyek a felnőttképzés szorgalmazására irányultak, melyeknek a felvilágosítás, az írni-olvasni tanulás és a mezőgazdasági ismeretek megszerzése képezte a tárgyát.

Mindezekben azonban a mérsékelt magyarosítás híve volt. A ruszinok tekintetében elismeri és fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy mindig lojálisak voltak a magyar nemzet irányába, de időre van szükség a teljes azonosulás és nemzeti egység tekintetében. A kiegyezés utáni következetes magyarosítás[105] tudatában nagy eredménynek tekinthető, hogy a munkácsi püspök eléri a kormányzatnál az ószláv szentírási könyvek kiadásának szándékát. A görög katolikus ruszinok ugyanis ragaszkodtak a szláv nyelvű szertartásokhoz. A szertartások végzéséhez szükséges könyveket pedig többnyire Oroszországból, vagy Galíciából lehetett beszerezni. A külföldről behozott liturgikus könyvek pedig számos veszélyforrást jelentettek a lojalitás tekintetében. Hogy a kormány ezt megértette, a leginkább Firczák Gyulának köszönhető.

Kiemelt helyet foglal el az Amerikába kivándorolt görög katolikusokról való gondoskodás is. Lényegében az is munkásságának tekinthető, hogy a magyar kormányzat ezzel igyekezett megfelelő szinten foglalkozni. A kivándorlásnak a problémája nem a népességfogyás miatt volt veszélyes, hanem a visszahatások miatt. Az Osztrák-Magyar Monarchia területéről kivándorolt ruszin, ukrán, szlovák nemzetiségük találkozva az orosz csoportokkal, nem kis oroszországi támogatás után felélesztik a pánszláv eszmét és a felszabadító cárba vetett hitet. Ez pedig a magyar államvezetés legrettegettebb problémája az adott időszakban. A 20. század elején kirobbant máramarosi skizmaper döbbentette rá az országvezetést, hogy igaza van a munkácsi püspöknek, hogy komoly szinten kell foglalkozni az amerikai kivándorlással és annak visszahatásaival.

Munkásságának leglényegesebb programszerű megnyilvánulása a Hegyvidéki (Ruszin) akció volt. Az ő szorgalmazására és folyamatos felügyelete mellett a magyar állam egy olyan komplex programot valósított meg, mely a szociális segítségnyújtás eszméjébe számos más területet is beépített. Elsősorban nem segélyezést igyekezett szorgalmazni, hanem a segítésnek azt a módját, amely a munkahelyteremtésre, a felvilágosításra, a felnőttképzésre, az infrastruktúrafejlesztésre, s mindezeket megelőzően az oktatásra épül. Az ismert közmondással élve nem halat akart adni, hanem a halászat megtanítására törekedett.



[1] XIV. Kelemen pápa 1771. szeptember 19-én adta ki a „Eximia regalium” kezdetű bullát, mellyel hosszas huzavonát lezárva megalapította a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegyét. Ennek értelmében a király nevezi ki a püspököt, a pápa pedig megerősíti. A püspök javadalmáról a király gondoskodik. Metropolitája az esztergomi érsek lett. Ez utóbbival szerették volna lezárni a munkácsi püspökök és az egri püspök közötti joghatósági vitát. A munkácsi püspökség felállításara nem voltak adatok és bizonyítékok, ezért kellett azt (ismételten) felállítani.

[2] Csehországban a cseh-lengyel, Magyarországon a magyar és ruszin, román, szerb szembenállásra gondolunk.

[3] 1836-1912 között élt és 1892-1912 között volt munkácsi püspök. Kinevezése 1891-ben történt.

[4] 1891-ben nevezik ki püspöknek, 1892-ben iktatják be 1912-ig, haláláig tölti be a tisztséget. Életének utolsó évében segédpüspökké neveik ki Papp Antalt, akinek a felszentelését már nem éri el.

[5] Bereg, Ugocsa, Máramaros, Borsod, Szabolcs, Hajdú, Szatmár, Zemplén.

[6] A püspök több körlevelében is beszél ezekről a problémákról.

[7] Erre is a körlevelek hangulatából és a parlamentben oktatási bizottsági elnökként elmondott beszédéből következtethetünk. Az 1889. május 22-i költségvetésről szóló országgyűlési vitának a lezárásaként, amolyan korrajzot látunk tőle, melyben a magyar oktatás egyik legnagyobb problémájáról beszél. A beszéd felvezetése az 1868-as oktatási törvényről mond véleményt, és pozitívan értékeli annak külső kereteit, amely az úgymond infrastrukturális feltételekről szól. De rögtön rátér a legnagyobb problémára, miszerint az iskolába nem járó tankötelesek száma még mindig nagyon nagy, megközelíti a félmilliót, s az államnyelv oktatása sok iskolában nem, vagy csak gyengén működik. Ez a fogyatékosság pedig az ország felvidéki megyéiben és a nem magyar ajkú lakosoknál tapasztalható leginkább. Mint ismeretes ő is egy ilyen területnek a képviselője ekkor (Nagybereznai kerület). De azt is elmondja, hogy ezen „ruthén nép magyarul érez.” Ecseteli a ruszin nép szellemiségét és a magyar államhoz való lojalitását, kiemelve a tényt, miszerint „A rutének kezdet óta, mint megbízható testvérek viselkedtek szemben a magyar elemmel. (…) És ha végigtekintünk ezredéves történelmünkön, arra nem találunk példát, hogy a magyarországi rutén nép valaha a magyar testvérnép ellenségének mutatta volna magát… A szabadságharc lezajlása után az ötvenes évek sok kínálkozó alkalmat nyújtottak a népnek — … — magyarellenes politika követésére. A kísérletezők azonban csakhamar meggyőződtek, hogy a ruténekkel e téren célt érni nem fognak. Nem értek célt azért, mert a magyarországi ruténeknek nem voltak és most sincsenek szeparatisztikus aspirátióik.”

Igazi szociális és szellemi korrajzot mutat be a következő leírással: „… a hiányokon segíteni nem is olyan könnyű feladat, mert itt maguk az elemek is a tanügy előhaladása ellen küzdeni látszanak. A nép földhöz ragadt szegény. Osztályrésze: tűrés és szenvedés. A talaj kevés és terméketlen; közlekedés, főképp tavaszszal és ősszel, szerfelett nehéz. A nép rosszul lakik, még rosszabbul táplálkozik és gyarlón ruházkodik. Általában véve a nép nem idegenkedik az iskolától és mégis gyakran gyermekét nem küldheti az iskolába, mert a legszükségesebb testi ruhával nem képes őket ellátni.

Ily szegény községekben mily nyomorteljes a tanító helyzete… Ily esetekben hiába való a nagyobb szigor, a kérlelhetetlen bíráskodás…

Meggyőződésem szerint e bajokon csak ugy lehetne segíteni, ha a t(isztelt). Kormány speciális gyámkodása által a magas kincstárral és az ottani nagybirtokok uraival egyetértőleg emelné valamiképpen e népnek a jólétét. Az anyagi gyarapodást bizonnyal követné a kulturális haladás is.”

Az oktatás igazi szellemiségét és elkötelezettségét fontosabbnak tartja, mint a katonai felkészülésre fordított anyagi és fizikai erőfeszítéseket. Kiemeli azt is, hogy bármilyen politikai küzdelménél, a vallások egyenjogúsításánál fontosabb értelmet nyer a keresztény szellem meggyökereztetése az oktató-nevelő munkában. A keresztény szellemet tekinti annak a kontrolnak, amely megvéd a „cosmopolitizmustál, az ateizmustól, a nihilizmustól. (A beszéd teljes terjedelemben megtalálható a következő helyen: http://www3.arcanum.hu/onapmuta/a0090302.htm?v=onapmuta&a=pdfdata&id=KN-1887_12&pg=134&l=hun (2010. február 7.))

Az oktatás és a szociális bajok a püspök politikusi magatartásában és elveiben egységet alkotott. A Szent–István-Társulat 1910. évi nagygyűlésének megnyitóján, melynek nyitóbeszédét tartotta ugyanez a szellemiség mutatkozik meg. Szinte ars poétikát fogalmaz meg a katolikus értelmiségiek számára. Ez a beszéd már életének a vége felé, püspöki ténykedésének a közel 20 éves tapasztalatából forrásozik. Amellett, hogy kiemeli a két terület együvé tartozását, megfogalmazásában az elesettek nem „alamizsnát, emberi jogokat kérnek és a haladás szellemének megfelelő intézményeket sürgetnek az egyenlőség és testvériség nevébe.” (Mihályfi Á. (szerk.), Katolikus Szemle, Budapest, Stephaneum nyomda Rt, 1910. 25. kötet, 467. o.)

[8] Bottlik, J., Hármas kereszt alatt, Görög katolikusok Kárpátalján az ungvári uniótól napjainkig (1646-1997, hatodik Síp Alapítvány-Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 1997, 114-161. o.)

[9] Pirigyi István, A Magyarországi Görög Katolikusok története II., Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza, 1990, 67-70.

[10] А. В. Пекар, Нариси історії церкви Закaрпаття (Szemelvények Kárpátalja egyháztörténetéből), Місіонер, Рим – Львов, 1997, 191. o.

[11] Jelenleg a Kárpátaljai Állami Levéltár Beregszászi Járási Fiókjának a részét alkotja a püspöki levéltár elkobzott anyaga. A kommunizmus idején államosított archívum minimális feldolgozottság mellett jelenleg az Ukrán állam tulajdonában van.

[12] www.oszk.hu

[13] pl. a Bendász-hagyatékban a Kelet c. folyóirat.

[14] Az adott korban Ung vármegyéhez tartozó község. Ma az ungvári járáshoz tartozik.

[15] in.: F. 151 op. 11 od. zb.. 1913. (A Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye elkobzott levéltári gyűjteménye a Kárpátaljai Területi Levéltár beregszászi fiókjában található a 151-es fondban.) — lap. 7.: a keresztlevél eredeti 1891. július 29-én kiadott igazolása. A lap. 8.: oldalon a keresztlevél latin fordítása szerepel. Nagy valószínűséggel a pápai prekanonizáció miatt, vagyis a Római Szentszék a papai megerősítéshez kérte azokat azt az iratanyagot. Erre az utalhat számunkra, hogy a különböző igazolások vagy latin nyelven vannak írva, vagy latin fordításban vannak becsatolva és a királyi kinevezés utáni dátumozással szerepel több irat a mappában. A magyar állami adminisztrációval való érintkezés nyelve abban az időben a magyar volt. Ugyanebben az iratanyagban szereplő további dokumentumok a következők: (lap.: 1.) Gróf Csáky Albin, vallás- és közoktatási miniszter levele Gebé Viktor prépostkanonoknak Firczák Gyula püspökké való kinevezéséről (Firczák Gyula kinevezésekor már birtokolt címei is fel vannak sorolva: székeskáptalani nagyprépost, becsületvölgyi címzetes apát, szentszéki ülnök); (lap. 2.) Gebé Viktor papsághoz írt levelének piszkozata, melyben bejelenti a püspöki kinevezést (1891(VI.), 1891. július 15-i keltezéssel jelent meg a levél); (lap. 6.) az addig viselt hivatalainak jegyzéke latin nyelven (Ugyanőt az 1876-os évben igen kegyesen a munkácsi székesegyház tényleges kanonokjává  nevezték ki, ettől az évtől egészen az 1886-os évig az Ungvári Szeminárium rektorának hivatalát látta el, 1886-tól pedig a fent nevezett egyház nagypréposti méltóságát viselte, az egyházmegyei káptalan élén állt a legutóbbi időkig.) (lap. 14.) teológiai végzetségéről szóló egyházmegyei igazolás.

[16] Bottlik József írásában 1836. augusztus 26-a szerepel születési dátumként (in.: Bottlik, J., Hármas kereszt alatt…, 114. o.). A Magyar Katolikus Lexikon is helytelenül az 1836. augusztus 26-át jelöli meg születési dátumul. (vö.: Magyar Katolikus Lexikon > F > Firczák , in.: http://lexikon.katolikus.hu/F/Fircz%C3%A1k.html (2010. február 27.)) Eszerint ugyancsak pontatlan Pirigyi István meghatározása is, aki szintén augusztus 26-ra teszi a születési dátumot. (vö. Pirigyi I., A Magyarországi Görög Katolikusok története II., 67. o.) A felszenteléséről tudósító korabeli „Vasárnapi Újság” szerzője is augusztus 26-át jelöli születési időnek. (vö.: Firczák Gyula a munkácsi görög szertartású katolikus püspök, 1892, XXXIX. évf. 18. szám, 1. o.) Bendász István pedig 1826. augusztus 22-ét jelöli meg születési dátumként (in.: Bendász, I., Részletek a Munkácsi Görög Katolikus Egyházmegye történetéből, KMKSZ, Ungvár, 1999, 196. o.). Ez utóbbinál inkább a nyomdai elütés valószínűsíthető.

[17] A magyar szövegben „NTdő Tudós Holosnyai András Ungvári Püspöki Lyc. tanár szerepel”, a latinban „A. R. D. Andreas Holosnyai Professor Lycei theol. Ungvariensis” szerepel.

[18] Uo.

[19] Vö. Bottlik, opcit., 114. o.

[20] Bottlik Firczák Gyula édesanyja unokatestvéreként jelöli meg Popovics Bazil püspököt. (vö.: Bottlik, J., opcit., 114. o). Pirigyi István azonban nagybátyjának írja. Ez utóbbi nem valószínű, mert Popovics Vazul nem lehetett testvére Firczák Gyula anyjának, hiszen annak neve Hadzsega Terézia volt. (Lásd a születési anyakönyvi kivonat adatait.)

[21] vö.: F. 151, op. 11, od. zb. 1913, lap. 14.

F. 151, op. 2, od. zb. 1336, lap. 6.

Magyar Katolikus Lexikon > F > Firczák , in.: http://lexikon.katolikus.hu/F/Fircz%C3%A1k.html (2010. február 27.)

[22] A püspöki kinevezését közlő Kelet hetilap egyik méltató cikke a szeminárium vezetésére való megbízását 1876-ra teszi. (vö.: Firczák Gyula, mint papnöveldei igazgató, in. Kelet hetilap, 1891. július 8. 4. évf. 28. szám, 2. o.) Pekár, a Magyar Katolikus Lexikon és A képviselőházi életrajza (vö.: Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887-1892. Rövid életrajzi adatok a főrendiház és a képviselőház tagjairól, Budapest, 1888, 206. o.) is ezt az 1876-os évet jelöli meg a rektorsága kezdetének, ugyanúgy mint levéltárban megtalált igazolás a viselt hivatalairól (vö.: F. 151, op. 11, od. zb. 1913., lap. 14.). Így a Bottlik József és Pirigyi István által az idézett műveikben leírt 1875-ös dátum pontatlan, mint a Vasárnapi Újság már említett 1892/18. számában is. Pirigyi István és Bottlik József által hozott életrajzi adatok egybeesnek ennek az újságnak az adataival, miből arra következtethetünk, hogy ezt használták forrásként, miután munkájuknál a levéltári anyag nem állt rendelkezésükre.

[23] Ezek Bottlik és Pirigyi munkáiban egyformán szerepelnek, s a sajtóban is megjegyzik a püspöki kinevezése kapcsán.

[24] Firczák Gyula, mint papnöveldei igazgató, in. Kelet hetilap, 1891. július 8. 4. évf. 28. szám, 2. o.

[25] Boksay, J., - Malinics, J., Egyházi közénekek a magyarajkú hívek használatára — Az 1906-os kiadvány reprint kiadását az Intermix kiadó 2000-ben közzétette.

Levéltári anyaga: F. 151, op. 2, od. zb. 23.

[26] F. 151, op 2, od. zb. 946

F. 151, op 3, od. zb. 27

F. 151, op 2, od. zb. 23

F. 151, op 3, od. zb. 1560

F. 151, op 3, od. zb. 1175

F. 151, op 3, od. zb. 1183

Összesen 458 oldalnyi iratanyagot tartalmaznak a jelzett mappák.

[27] nagyprépost (lat. praepositus maior): a káptalan vezetője, fő méltósága a magyar egyház hagyományában; másutt dékán, prépost vagy archipresbiter a neve. A régi egyházjog szerint a kórusban az első hely, a tanácskozásban az első szó illette meg. Őrködött a káptalan jogai fölött, védelmezte birtokait, perekben képviselte. Hivatala helybennlakásra kötelezte. Cédulákkal v. harangszóval hívta össze tanácskozásra a káptalant. Teendőivel, felelősségével, méltóságával arányban állt a jövedelme (Esztergomban pl. a jövedelmek 1/5-ét kapta). Ha a nagyprépostot a királyi udvar alkalmazta, a káptalan helyettest választott (CIC 1917:391-400.k.). A CIC 1993:507.k. is előírja, hogy „a kanonokok között legyen valaki, aki a káptalan élén áll”. Hatáskörét és kötelességeit a káptalani statútumok határozzák meg. (Magyar Katolikus Lexikon > N > nagyprépost, 2010. április 29.)

[28] Sztripszky Mihály görög katolikus pap kortese 1865-ben. — vö.: Bollik, J., opcit., 114.

[29] vö.: Bottlik, J., opcit., 118kk.

[30] F. 151, op. 25, od. zb. 1562, lap. 8.

[31] F. 151, op. 11, od. zb. 1848, lap. 11.

[32] F. 151, op. 11, od. zb. 1848, lap. 16.

[33] F. 151, op. 25, od. zb. 1571.

A munkácsi uj püspök, in.: Bereg, társadalmi és megyei érdekű hetilap, Beregszász, 1891., XVII. évf., 28. sz. — Firczák kinevezésénél teljes terjedelemben átveszi a Budapesti hírlap cikkét.

[34] Az uj munkácsi püspök, in.: Ung, XXX. évf., 18. szám, 1892. május 1, 1. o.

[35] A püspöki hivatalba való beiktatás ünnepélyes aktusa.

[36] „Az örvendetes királyi legfelsőbb kézirat így hangzik: Vallás és közoktatásügyi magyar miniszterem kezdeményezésére Firczák Gyula munkácsi gör. szert. kat. székeskáptalani nagyprépostot becsületvölgyi címzetes apátot és szentszéki ülnököt, munkácsi gör. szert. kat. püspökké kinevezem. Kelt Bécsben, 1891. május hó 26-án. Csáky Albin s.k. Ferencz József sk” — in.: Kelet hetilap, 1891., 4. évf., 28. szám, 2. o

[37] A prekanonizáció egy hosszú ideig gyakorlatban lévő szokás, mely szerint a király nevezi ki a pápa pedig jóváhagyja a helyi püspököt, egyházi vezetőt. A fogalomnak hosszú hatástörténete és joggyakorlata létezik.

[38] vö.: Vasárnapi Újság, 305. o.

[39] F. 151, op. 11, od. zb. 2182, lap. 4. —Vaszary Kolos, esztergomi érseknek jelzi, hogy átvette a hivatalát.

[41] Emeljük fel szíveinket! Adjunk hálát az Úrnak! Nagy örömet hirdetünk!, in.: Kelet hetilap, 1891. 4. évf. 28. szám, 1. o

[42] uo.

[43] Firczák Gyula munkácsi püspök beiktatásához, in.: Ungvári Közlöny1892.,  XIV. évf., 18, 1-2. o.

[44] F. 151, op. 11, od. zb. 2181 — az egész mappa (103. irat) ezeket az üdvözleteket és válaszokat tartalmazza.

[45] F. 151, op. 11, od. zb. 2182, lap. 35

F. 151, op. 11, od. zb. 1846, lap. 2. — Káptalannal való levélváltása, melyben őt köszöntik, a püspök pedig kifejti, hogy érzi a szeretetüket és kéri az áldást a Káptalanra, klérusra, néptanítókra és népünkre.

F. 151, op. 11, od. zb. 1846, lap. 4. — A Vikáriusnak köszöni meg a kinevezést és kéri a nép felemeléséhez a segítséget.

[46] vö. Kelet hetilap, 1891., 4. évf. 37. szám, 3. o. (híradás)

[47] F. 151, op. 11, od. zb. 1914, lap. 58. — A speciális joghatóság elemeinek magyar fordítása a Beregszászi Levéltárban őrzött anyagban a következőképpen hangzik: engedélyt kap (I.) missziók tartására, (II.) kiváltságos oltár kijelölésére és (V.) a caputium szentmise alatti viselésére. Továbbá (III.) az általa végzett halotti misékhez kötött, (IV.) az általa megáldott keresztek, érmék, rózsafüzérek és szentek szobraihoz engedélyezett, (VI.) az első egyházmegyei zsinat által engedélyezett, (VII.) az általa a székesegyházban és az egyházmegye főbb helyein végzett szentmiséken engedélyezett teljes, (VIII.) s a székesegyházban tartandó általános áldozás alkalmából adandó teljes, (IX.) s az általa végzendő egyházi látogatások alkalmával engedélyezett teljes indulgentiákra (bűnbocsánatra). Engedélyt nyert (X.) a betegeknek „in arti culo mortis” pápai áldás adására teljes búcsúval, (XI.) évente kétszer pápai áldás adására teljes búcsúval, (XII.), a naphoz, templomhoz és bizonyos oltárhoz kötött szentmisék áthelyezésére, (XIII.) 12 zsinati bíró „Iudices Synodalis” kiküldésére, (XIV.) 12 zsinati vizsgáló „Eximinitore loco Synodalium” kiküldésére, (XV.) az alapított szentmisék számának csökkentését. A felsorolás mellett közlik a brevé egyes bekezdéseinek rövid, tartalomszerű magyar fordítását is.

[48] 1891(VI.)/rendeletszám nélkül, 1891. július 15-én — A püspöki körleveleket egységesen időzzük a következő módon: 1891 (évszám)(VI) — (a körlevél száma az adott éven belül) /rendeletszám nélkül (a rendelet számát írjuk, amennyiben jelzik a körlevélben. Ez a szám nagy valószínűséggel egyezik a káptalani jegyzőkönyv soros határozatának jegyzetével.), 1891. július 15-én (a Káptalan rendelkezésének valószínűsíthető dátuma. Nem minden esetben jelölik a körlevélben.)

[49] A „tapolcai apát” címet a munkácsi püspökök 1777-től viselik. Ettől az évtől kezdve 1800-ig Bacsinszky András a tapolcai apát. 1800-1817 között betöltetlen. 1817-1831: Pócsi Elek, 1837-1864: Popovics Bazil, 1866-1874: Pankovics István, 1874-1891: Pásztélyi Kovács János, 1891. május 25-től pedig Frczák Gyula birtokolja.

Az apátság birtokai: (a.) Görömböly falú a hozzá tartozó erdők-, szántóföldek- és rétekkel, b.) Tisza-Valk Borsod megyei község, (c.) Jenke puszta, (d.) Mindszent községbe pincék, korcsmák és egy bérpalota, (e.) a miskolci „kúriában” létező mészárszékek, a miskolci határban egy szőlő és egy apró szántóföld, (f.) Csabán egy malom, Nótáji-puszta Sajó-Lád határában, (g.) Tapolca puszta és a tapolcai fürdőcske. — vö.: Görög Katholikus Szemle, 1903., 4. évf., 21. sz., 2-3. o.)

[50] 1892(III.)/2003

[51] 1893. évi sorszám és rendeletszám nélküli első nagyböjti, programalkotó körlevele.

[52] Firczák Gyula munkácsi görög szertartású katolikus püspök, in Vasárnapi újság, 1892., XXXIX., 18, 1-2. o.

[53] Ezek a cikkek valószínűleg a Kelet c. hetilapban jelentek meg. A pontos forrást, évfolyamot és számot nem lehet kideríteni, mert a nevezett újság 1891-es bekötött változatához minden további adat nélkül van bekötve a Beregszászi Levéltár anyagában.

[54] A munkácsi uj püspök, in.: Bereg, 1891. XVII. Évf. 18. szám, 2. o.

[55] Firczák Gyula munkácsi görög szertartású katolikus püspök, in.: Vasárnapi ujság1892, XXXIX., 18, 2. o.

[56] Vö.: Firczák Gyula székfoglalás, in.: Ung, 1892. XXX. évf., 18. 3. o. Tételesen hozza az adományozottak listáját.

Vö.: Az új püspök első ténye, in.: Ungvári Közlöny, 1892., X. évf. 18. sz. — szintén tételes felsorolás.

[57] F. 151, op. 2, od. zb. 14. — A kántortanítói „Erzsébet” árvák lányintézetének szervezésére vonatkozó gyűjtésre vonatkozó adatok és befizetések igazolások 18 oldalon.

F. 151, op. 3, od. zb. 1936. — Az Amerikai görög katolikus lelkészek gratulálnak a püspök 50 éves jubileumához, és 800 koronát adnak ajándékba a leányárva-intézetnek a püspök iránti tiszteletből. Miután tudják, hogy szerénysége nem engedi meg az ajándék elfogadását, s az számít neki ajándékul, ha más is fontosnak tartja intézményeit. Ebből a felajánlásból alapítja meg a Firczák Gyula jubileumi jutalomalapítványt.

[58] vö.: F. 151, op. 25, od. zb. 1562, lap. 78.

F. 151, op. 3, od. zb. 1994. lap 4-6. Az irat tartalmazza az alapító levelet, mint alapszabály-tervezetet.

Szinte minden korabeli sajtóorgánum foglalkozik a témával. Kiemelten a Munkács c. társadalmi hetilap.

[59] Bottlik, J., opcit., 135kk

[60] 1898(VIII.)/4262, 1899(XII.)/7540

[61] 1910(VI.)/3761 (ez a rendelkezése szlávul is megjelent), 1910(VII.)/4668

[62] F. 151, op. 11, od. zb. 2621. — az egész mappa az ünnepségre való előkészület levelezését tartalmazza.

[63] Pirigyi I., Magyarországi Görög Katolikusok története II., Görög Katolikus Hittudományi Főiskola, Nyíregyháza, 1990, 67kk

[64] A Lipó-rendet 1808-ban I. Ferenc király alapította. A rendet "minden személy elnyerheti, polgári vagy katonai, aki olyan érdemeket szerzett, mely az állam és az uralkodóház javát előmozdítják, lehet az a tudomány terén, vagy közhasznú munkálatokkal, vagy vállalatokkal, de ezenkívül még azt is kívánják, hogy feddhetetlen magaviseletű legyen. A rend tagjainak száma nincs meghatározva." (vö.: http://87.229.108.92/rendjel/adatok/lipot.htm)

Az 1897-es évben hárman kapják a Lipót-rend középkeresztje és 12-en ugyanezen rend lovagkeresztje kitüntetést. (vö.: http://akm.jjskoft.hu/rendjel/adatok/lipot.htm, 2010. március 7.)

[65] vö.: Kelet, 1897, 1897., 10. évf., 18. sz., 1. o.

[66] Bottlik, J., opcit., 119. o.

[67] Pápai trónálló (ol. assistenti al soglio): kiváltságos laikus személyiségek pápai kitüntetése. - A pápa a Trónállók Kollégiumán kívül megtiszteltetésük jeleként laikusokat is trónja mellé hívott. A 15. sz. előtt ilyen kiváltsága volt Róma prefektusának, szenátorának és zászlóvivőjének és a királyi követeknek… Az asszisztáló herceg a diakónus bíboros mellett végezte szolgálatát, pápai szentmisében a kézmosásnál ő segédkezett. Ma a pápai trónálló az államfők hivatalos látogatásakor szolgál a pápának. (http://lexikon.katolikus.hu/P/pápai trónálló.html, 2010. március 7.)

[68] F. 151, op. 2, od. zb. 411, lap. 67. Ez a mappa 70 üdvözletet tartalmaz, melynek 67. irata a Káptalan bejelentésének piszkozata. Az üdvözlő iratanyag a püspöki beiktatásra érkezett gratulációkat tartalmazza, de néhány helyen erre a kitüntetésre vonatkozó köszöntés is elhangzik.

[69] Titkos tanácsos, 16-17. sz.: a király bizalmas embere, a titkos tanács tagja. - A 16. sz: 4-6 fő, a 17. sz: azonban egyre többen, I. Lipót halálakor (1705) már 150-en voltak. Ennyien már nem vehettek tényleg részt az üléseken ezért a titkos tanácsosi, ill. a II. Ferdinándtól (ur. 1619-37) egyre gyakrabban használt valóságos titkos tanácsosi rang, amellyel az excellenciás megszólítás járt, puszta címmé vált. Az első magyar titkos tanácsos 1646-ban Pálffy Pál gróf. (http://lexikon.katolikus.hu/T/titkos%20tan%C3%A1csos.html, 2010. március 7.)

[70] Görög Katholikus Szemle, 1903., 4. évf., 7. sz. 1. o.

[71] F. 151, op. 2, od. zb. 1006. — Ebben az ügyiratban található az eredeti kinevezési okmányt is.

[72] F. 151, op. 2, od. zb. 982.

[73] Magyar országgyűlési almanach, A Magyar Tudósító Almanachja az 1906-1911. évi országgyűlésről, http://www.ogyk.hu/e-konyvt/mpgy/alm/al906_11/21.htm (2009. május 19.)

[74] Az „amerikai akció”-nak nevezhető problémakörrel számos levéltári anyag foglalkozik. Legjelentősebbek:

F. 151, op. 2, od. zb. 1336.

F. 151, op. 2, od. zb. 1337.

F. 151, op. 3, od. zb. 1556.

F. 151, op. 3, od. zb. 1936.

F. 151, op. 2, od. zb. 923.

[75] F. 151, op. 2, od. zb. 1336.

F. 151, op. 2 od. zb. 1712.

[76] Vaskoronarend: osztrák császári érdemrend, melyet I. Ferenc osztrák császár 1816 febr. 12-én három osztályban alapított. Az I. osztály tulajdonosai v. b. t. tanácsosi rangban állnak, a II. osztályéi régebben a bárói rangot, a III. osztályéi a nemességet nyerték; 1884. július 18. óta ez fel van függesztve. 1860 jan. 12-től a rendet katonai érdemekért hadi ékítménnyel díszítve is adományozzák. A rendnek külön öltözete van, melyet azonban már évek óta nem használnak. Jelvénye színes drágakövekkel ékített arany «vaskorona», rajta a koronás kétfejű birodalmi sas, jogar, kard és országalmával, mellén aranyszegélyű sötétkék pajzs, rajta arany F(ranz) betü. Szalagja aranysárga, sötétkék szélcsíkkal. Csillagja, melyet az I. osztály visel, ezüst, gyémántozott, rajta kerek pajzson a vaskorona, körülötte sötétkék karikagyűrűben «Avita et aucta» arany felirat. Az I. osztály ünnepélyes alkalommal a rendjelvényt nyakláncon viseli, mely aranyból van, 12 arany tölgykoszorú és ugyanannyi F(ranciscus) P(rimus) monogramból áll, melyeket a vaskorona köt össze. A hadi ékítmény babérkoszorúból áll. (vö.: http://www.kislexikon.hu/vaskoronarend.html, 2010. április 14.)

[77] Köszöntő levelek és táviratok aranymiséje alkalmából:

F. 151, op. 2, od. zb. 1187, 1188, 1189, 1190. Összesen 461 oldalnyi levelezés van az aranymisével kapcsolatosan a levéltári anyagban.

[78] F. 151, op. 3, od. zb. 1992, lap. 1-6.

[79] 1912(IV.)/rendeletszám nélkül 1912. június 08-án, Papp Antal püspök aláírásával.

[80] Pirigyi, Bottlik és Pekár is megjegyzi ezeknek a hagyományoknak a bevezetését.

F. 151, op. 2, od. zb. 1036.

[81] Papp Antalt 1912. április 3-án nevezi ki Ferenc József püspökké. Firczák Gyula „agg kora és betegeskedése” miatt volt erre szükség. Mielőtt felszentelték volna meghalt Firczák Gyula. Papp Antal a püspökszentelés után veszi át az egyházmegye irányítását. Az újságcikk méltatja eddig munkáját és elkötelezettségét. Életrajzi adatokat, iskolai végzettségre vonatkozó adatokat közöl, stb. — vö.: Pap Antal püspök felszentelése, in.: Ungvári Közlöny, 1912., 34. évf., 31. szám, 3. o.

[82] 1912(IV.)/rendeletszám nélkül 1912. június 08-án, Papp Antal püspök aláírásával.

[83] F. 151, op. 4, od. zb. 63, lap. 1-45.

F. 151, op. 4, od. zb.  29. Gyásztáviratok és –levelek küldői között van Berzeviczy Albert, volt vallás- és közoktatásügyi miniszter, Darányi Ignác, egykori földművelésügyi miniszter, Lukács László aktuális miniszterelnök, Tanfi Iván máramarosszigeti iskolaigazgató mellett Péter Ferdinánd Szalvátor főherceg, Vaszarzy Kolos hercegprímás, a hegyvidéki kirendeltség vezetősége, Patay főispán, Schönborn-Bucheim gróf, I. Ferencz József osztrák császár és magyar király kabinetének irodája, Del Val pápai államtitkár, az apostoli nunciatura, gróf Zichy János vallás- és közoktatásügyi miniszter, Kazay Samu honvédelmi miniszter, Serényi Béla földművelésügyi miniszter, gróf Szapáry főudvarmester, Samassa József bíboros, Kazinczy, Rakovszky Gyula mérnök, Szmrekovszky Tamás postatávközlési felügyelő, Dr. Zubrinszky Aladár Budapesti Kir. Magyar Tudomány-Egyetem Hittudományi kari dékán, , Ung megyei Királyi Építészeti Hivatal, Kereskedelemügyi minisztérium, Adria Biztosító társaság, Wallis Gyuláné szül. gróf Somogyi Ilona, Röczkel János fényképész, Bilácz Sándor tábori esperes.

[84] Darányi Ignác 1895-1910 között három évet leszámítva (1903. november 3-tól és 1906. április 8-ig) földművelésügyi miniszter. Minisztersége alatt indul el és szerveződik a hegyvidéki (ruthén) akció, melyet a püspök állhatatos munkája által indít el a Magyar Kormány.

[85] Főpásztorunk 50 éves papi jubileumához, in.: Görög Kath. Szemle, 1910., 14. évf., 45. szám, 315. o.

[86] В. Пронин, История Православной церкви на Закарпатье, Свято-Николайевский Мукачевский монастірь, 2005, 444-446. ст.

Г. В. Павленко, Дiячi iсторiï, науки i культури Закарпаття, Патент, Ужгород, 1997, 94. ст.

С. Федака, Єпископ Юлiй Фiрцак – пастир i оборонець наших краян, in.: Ужгород, 2002/23 (174), 11. ст.

І. Бачинський, Єпископ Юлiй Фiрцак, in.: Благовiсник, Ужгород, 2008/5 (191), 9. ст.

І. Бачинський, Єпископ Юлiй Фiрцак, in.: Благовiсник, Ужгород, 2008/6 (192), 18. ст.

А. В. Пекар, Нариси історії церкви Закрпаття, Місіонер, Рим – Львов, 1997, 192. o. ezen kívül még több helyen is megemlíti.

[87] 1912-ben állítják fel a Hajdúdorogi egyházmegyét a magyar görög katolikusok számára. Az egyik legnagyobb területét az új egyházmegyéhez a Munkácsi püspökség területéből hasítják ki. Első püspöke ugyan Pap Antal volt, de az egyházmegye felállításánál visszafogottan ugyan, de nagyon bölcsen tevékenykedett Firczák Gyula.

[88] 1893. február 13-án jelent meg sorszám és rendeletszám nélkül. Továbbiakban: nagyböjti körlevél.

[89] uo.

[90] vö.: Lafont, G., A katolikus egyház teológiatörténete, Atlantisz, Budapest, 1998, 377-385. o.

[91] Ebben a szövegösszefüggésben világi, nem egyházi személy.

[92] Wiederhofer, S., Ekkleziológia, in.: Schneider, T., (szerk.), A dogmatika kézikönyve, II. kötet, Vigilia, Budapest, 1997, 84-92. o.

[93] Nagyböjti körlevél, 2. o.

[94] opcit., 3. o.

[95] Ezen a helyen hosszan ecseteli az elvallástalanodás és a pogányság jeleit a társadalomban, s az erkölcstelenség, liberalizmus jeleit.

[96] Nagyböjti körlevél., 4. o..

[97] opcit., 5. o.

[98] 1892(VIII.)/3263

[99] Kelet, a magyarországi görög katolikusok érdekeit képviselő hetilap, Ungvár, 1897., 10. évf., 18. sz., 1. o.

[100] Nagyböjti körlevél, 6. o.

[101] opcit., 7. o.

[102] uo.

[103] uo.

[104] uo.

[105] vö.: H. Kinder – W. Hilgermann, Atlasz Világtörténelem, Athéneum kiadó, 1999, 357. o.

 

 

vissza