Krajnyák Gábor

Krajnyák Gábor

(1886-1955)

Krajnyák Gábor képgalériája

Rövid életrajzi adatok

Cigelkán (Sáros vm., ma Cigeľka, SK) született 1886. május 3-án.

Teológiai tanulmányait Eperjesen végezte (1907-1911). A Pázmány Péter Tudományegyetem Hittudományi Karán doktori fokozatot szerzett.

Papp Antal munkácsi püspök Ungváron szentelte a Hajdúdorogi Egyházmegye papjává 1913. szeptember 21-én.

Budapest-Rózsák-terén s.lelkész és a Központi Papnevelő Intézetben rítus tanár (1913-1932). Budapest-Rózsák-terén parokus (1932-1952). 1952-től nyugdíjas.

A Hajdúdorogi Egyházmegye és a Miskolci Apostoli Exarchátus szentszéki ülnöke. Tb. kanonok (1933), püspöki helynök (1945-1946).

1955. február 5-én hunyt el Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben található.

 

 

Felesége Melles Jolán (1891-1975), Melles Emil budapesti parókus és Nátolya Ilona leánya, akivel Budapesten, a Rózsák terei görögkatolikus templomban kötött házasságot 1913. augusztus 26-án.

 

 

 

 

 

Pirigyi István cikke Krajnyák Gáborról

 

Megjelent: Pirigyi István: Görög katolikus papi sorsok.  A százéves debreceni görög katolikus egyházközség alapítói és jótevői, elhunyt és élő papjai, szerk. Kiss Zsolt, Debrecen 1999.

 

Melles Emil veje és utóda a Sáros megyei Cigelkán született 1886. május 3-án. Teológiai tanulmányait Eperjesen végezte. Papp Antal munkácsi püspök szentelte fel Ungvárott. 1913. szeptember 21-én a Julián naptár szerint Kisboldogasszony ünnepén. Előbb segédlelkész, majd apósa halála után parókus lett Budapesten (1932). Már segédlelkész korában szentszéki ülnök (mai elnevezéssel: püspöki tanácsos) volt. Az egyházmegyei szentszék 1930. július 3-án Nyíregyházán tartott ülésén felvetette azt a gondolatot, hogy a papnék számára külön egyesületet kellene szervezni, s ennek keretében évente lehetne számukra lelkigyakorlatot rendezni. Ez az igény a papnék részéről már ismételten jelentkezett. A szentszék azonban anyagi nehézségekre hivatkozva a javaslatot elvetette.

Krajnyák Gábor a fővárosban áldozatos lelkipásztori munkát végzett. Ezt Miklósy püspök is igen nagyra értékelte, s 1934-ben ennek elismeréseképpen címzetes (tiszteletbeli) kanonokká nevezte ki.

Tevékenyen közreműködött a második fővárosi görögkatolikus parókia felállításában, a budai egyházközségünk megalapításában (1935), melynek első lelkésze Amerikából hazatért Balogh Bálint tiszteletbeli kanonok, kormanyfőtanácsos lett.

Krajnyák Gábor a lelkipásztori szolgálat mellett több más irányú, rendkívül fontos tevékenységet is folytatott. Ezekből mutatunk be néhányat.

A Hajdúdorogi Egyházmegye felállítása után papnövendékeink az ungvári szemináriumban nevelkedtek. Kárpátalja elcsatolása után nem maradhattak itt, tanulmányaikat az esztergomi papnevelő intézetben folytatták. Mint ismeretes, a magyarországi görög katolikusok metropolitája az esztergomi érsek, Csernoch János hercegprímás ezért fogadta be őket a szemináriumába.

A Hajdúdorogi Egyházmegye felállításakor a magyar állam kötelezettséget vállalt a szükséges intézmények, így a szeminárium felállítására is. Ezen ígéret betartását Róma ismételten sürgette. Miklósy püspök 1920 elején értesítette a vallás és közoktatásügyi minisztert Vass Józsefet, hogy az Osztrák-Magyar Bank nyíregyházi palotája jutányos áron eladó. Kéri, hogy az épületet vásárolja meg a minisztérium papnevelőháznak. Vass József az ügyet a minisztertanács elé terjesztette, majd közölte Miklósy püspökkel: "A magyar kormány áthatva a Hajdúdorogi Egyházmegye nagy jelentőségű vallási és nemzeti hivatásától, folyó év február 24-én megtartott gyűlésén határozatilag kimondta és hozzájárult ahhoz, hogy a nevezett egyházmegye az említett intézményekkel a lehetőségekhez képest mielőbb elláttassék." - Tehát a kormányülésen nemcsak a szeminárium, hanem a tanítóképző és más intézmények is szóba kerültek. Vass József Csernoch Jánostól is véleményt kért. A prímás Miklósy püspök kérelmét nem támogatta. Arra hivatkozott, hogy ő a görögkatolikus kispapokat befogadta az esztergomi szemináriumba, ott nincs szükség oly anyagi befektetésekre, melyek egy új szeminárium létesítésénél nélkülözhetetlenek. Csupán egy rítus-tanár alkalmazásáról kell gondoskodni. A miniszter a prímás véleményét magáévá tette, s az ország nehéz anyagi helyzetére hivatkozva a kérdést levette a napirendről. Csakhogy rítus-tanár alkalmazására sohasem került sor, sőt az 1928/29-es tanévtől kezdve Serédi Jusztinián helyhiányra való hivatkozással nem volt hajlandó görög katolikus papnövendékeket a szemináriumába felvenni. Valóban, a 20-as évek végétől a magyarországi római katolikus egyházmegyékben feltűnően megnövekedett a papi pályára jelentkezők száma. Miklósy püspök emlékeztette Serédi Jusztiniánt, hogy elődje, Csernoch János azzal az indokkal akadályozta meg a görögkatolikus papnevelő intézet felállítását, hogy ő a hajdúdorogi egyházmegye papnövendékeit felvette az esztergomi szemináriumba. Kérte a prímást, hogy hadd maradjanak teológusai továbbra is az érseki szemináriumban. A prímás azonban Miklósy kérését nem teljesítette, s már-már válságba került a papnevelésünk ügye. Végül két évi tárgyalás után papnövendékeink valamennyien a Budapesti Központi Szemináriumba kerültek és egyetemi szintű képzést kaptak.

A központi szemináriumba korábban minden magyarországi római és görögkatolikus egyházmegye 4-5 papnövendéket küldött. 1906 óta a keleti szertartású növendékek számára már volt rítus-oktatás. Az 1930/3l-es tanévtől kezdve az oktatást Krajnyák Gábor vette át. Szakszerű munkájának köszönhetően a központi szemináriumból, ill. a Pázmány Péter Tudományegyetem teológiai karáról szertartástani szempontból is felkészült papnövendékek kerültek ki. A papnövendékek a Rózsák terei templomban részt vettek a szombati és az ünnepek előtti vecsernyén, a vasár- és ünnepnapi utrenyén s szent liturgián. Itt sajátították el a szertartások végzésének gyakorlatát.

 

 

 

 

A magyar görögkatolikus egyetemista és főiskolás fiatalok történetében különleges hivatást töltött be a legendás hírű Vasvári Pál Kör (VPK).

A század elején nagyon megnövekedett a fővárosban tanuló görögkatolikus egyetemisták száma. Ezek közül az egyik hallgató, Prodán János javaslatára a fiatalok egy jelentős csoportja 1900 januárjától havonta vacsorára gyűlt össze. Ezeken az összejöveteleken rendszeresen részt vett Dr. Demjanovics Emil orvos, Dr. Rabár Endre törvényszéki bíró, Dr. Pászthélyi Jenő ügyvéd és Roskovics Ignác festőművész. 1902. júniusában az asztaltársaságnak 34 tagja volt.

Az éveken át tartó baráti találkozók után a fiatalok 1904. október 20-án megalapították a Vasvári Pál Kört. Az alakuló gyűlésen az Országos Bizottság is képviseltette magát. Az egyesület első elnöke Kutkafalvy Miklós lett.

Bár a VPK megalakulása után belépett az igen erősen politikai színezetű Magyar Országos Szövetségbe, az egyesület nem társadalmi, hanem vallási szervezet volt. Összefogtak és támogatta a fővárosban tanuló görögkatolikus egyetemistákat, s megerősítette bennük a keleti szertartáshoz való tartozás tudatát. A VPK-t az első világháború után újjászervezték. Az újjászervezett egyesület 1921. február 7-én megalakult újra. Ifjúsági elnöke Mankovich Jenő volt.

A VPK egyházi vezetője Krajnyák Gábor lett. Az 1922-ben megjelentetett VPK évkönyv szerint az alapító tagok száma 14, a pártoló tagok száma 119, a tiszteletbeli tagok száma 20, a rendes tagok száma 128. Ezeknek több mint fele a trianoni határokon túlról való volt.

 

 

 

 

 

 

A VPK Krajnyák Gábor vezetésével rendszeres összejöveteleket, baráti találkozókat tartott, kultúrestéjeket, bálokat rendezett igen nagy sikerrel, melyeken megjelent a fővárosi görög katolikusság színe-java, de nagyon sok kívülálló is. A rendezvényekből jelentős összegek folytak be, melyet a görög katolikus társadalom adakozása is megnövelt. Sőt még az is előfordult, hogy a kultuszminisztérium segély gyanánt nagyobb összeget bocsátott a VPK rendelkezésére. A pénzt a szegény sorsú görögkatolikus egyetemisták között osztották szét, ami megkönnyítette tanulásukat; nem egy közülük csak így tudott egyetemi diplomát szerezni, hiszen a két világháború között hazánkban volt a legmagasabb egész Közép-Európa térségében az egyetemi tandíj. A VPK ezen kívül ruhát, cipőt, felöltőt, ingyen ebédet, vacsorát, villamosbérletet biztosított szegénysorsú tagjainak.

A VPK tagjai rendszeresen rendeztek keleti egyházunk történetéről, szertartásairól előadásokat. Sokan közülük nemcsak a szentmisén, hanem a vecsernyén és az utrenyén is részt vettek. Húsvét előtt három napos lelkigyakorlatot tartottak számukra. Krajnyák Gábor még az egyházközség pénztárából is juttatott adományokat nekik, és atyai szeretettel irányította lelki életüket. Igen nagy része volt abban, hogy a Kör tagjai - bárhová is kerültek -, életük végéig megmaradtak hithű görögkatolikusoknak, és ahol csak tehették, támogatták egymást, elősegítették egymás, sőt, még a gyermekeik boldogulását is. Még élnek az országban néhányan, akik a VPK tagjai voltak. Mindig hálásan emlékeznek vissza mindarra, amit ettől a ma nagyon hiányzó görögkatolikus szervezettől kaptak.

Krajnyák Gábornak számos tudományos tanulmánya jelent meg  a Keleti Egyház című folyóiratban. Ezekben általában a görög szertartást igyekszik bemutatni. A "Századok" című folyóirat 1926. évi I.-lll. számában jelent meg „Szent István veszprémvölgyi donatiojának görög egyházi vonatkozásai" című tanulmánya, melyben a többi között a görög szertartás hazai ősiségével foglalkozik.

A maga idejében alapvető fontosságúak voltak ima-, énekes- és hittankönyvei. így:

-  Danilovics János: Görög Szertartású általános egyházi énckkönyv. Átdolgozta, és sajtó alá rendezte: Krajnyák Gábor. Bp. 1920.

-  Gyűjteményes nagy énekeskönyv Bp.1928.

- Lelki  kenyér.  Görög katolikus imádságoskönyv. II. bővített kiadás. Bp. 1931.

-  Görög katolikus Kis Biblia Bp. 1942.

-  Görög katolikus Kis Katekizmus Bp. 1942.

-  Gergely I. - Krajnyák G.: Görög katolikus Kis Képes Biblia Bp. 1948.

Fontos szerepet töltött be az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus görögkatolikus eseményeinek megszervezésében. 

Utolsó éveit Budapesten töltötte teljesen visszavonultan. Itt is halt meg 1955. február 5-én.

Lelkipásztori buzgóságával, közéleti szerepvállalásával, tudományos és egyházirodalmi munkásságával a görögkatolikus magyarságot szolgálta.