Janka György: A munkácsi egyházmegye felállítása

Janka György

 

A munkácsi egyházmegye felállítása

 

 

 

A munkácsi püspökség eredetéről több feltételezés is napvilágot látott, de a rendelkezésünkre álló levéltári adatok szerint a püspökség a Munkács melletti Csernek-hegyen lévő Szent Miklós tiszteletére emelt kolostor vezetői által kormányzott paróchiák közösségéből fejlődött ki. A XIV. század végén telepedett le Magyarországon Koriatovics Teodor podóliai herceg, akit Zsigmond király a munkácsi várral és uradalommal ajándékozott meg. Az ő keleti szertartású szerzetesei alapították a Csernek-hegyi kolostort,  melynek apátjai fokozatosan joghatóságot kezdtek gyakorolni a környező területeken élő minden keleti szertartású pap és hívő felett, függetlenül a nemzetiségi hovatartozástól.

 

A kolostor első ismert apátja Lukács presbiter volt, őt Mátyás király nevezte ki 1458. augusztus 14-én keltezett oklevelével. Az első püspök, akit II. Ulászló 1491. július 31-én írt oklevele említ, János nevezetű. 1498 és 1551 között egyetlen adat sem szerepel a munkácsi püspökségről. 1551. október 1-jén I. Ferdinánd király László munkácsi püspök számára adott ki oklevelet, ettől kezdve megszakítás nélkül élt püspök a kolostorban, mint a kolostor apátja.[fn]PIRIGYI I., A magyarországi görögkatolikusok története, Nyíregyháza 1990, 1 , 74-82.[/fn]

 

Ebben a korai időszakban a püspökséghez tartozó papok híveikkel együtt jobbágysorban, kétkezi munkájukból éltek. Iskoláik nem voltak, önképzésre nem nyílt lehetőségük, a felszenteléshez szükséges – többnyire szertartási – ismereteiket idősebb papoktól sajátították el. A püspökök szintén társadalmilag teljes kiszolgáltatottságban éltek, a munkácsi és a környező uradalmak földbirtokosai kegyuraknak tekintették magukat és kényük-kedvük szerint bántak velük. A magyar királyok a püspökök kérésére ún. oltalomlevelet azaz a püspöki joghatóságot támogató okiratot adtak ki, melyben felszólították a keleti szertartású papságot, hogy a munkácsi püspököt ismerjék el főpásztoruknak, a földesuraknak pedig meghagyták, hogy őket tisztségük gyakorlásában ne akadályozzák. Ez azonban a püspökök közjogi helyzetén nem változtatott.[fn]PIRIGYI, I., “A magyar kereszténység kezdetei”, in Új Ember Évkönyv 1996, Budapest, 48-50. [/fn]

 

A püspökség életében döntő fordulatot az uniós mozgalom jelentett, melynek során az eddig ortodox, keleti szertartású keresztények egyesültek a római katolikus egyházzal, kinyilvánították, hogy elfogadják a pápa primátusát és a római egyház egész tanrendszerét, melynek fejében három ígéretet kaptak: görög egyházi rítusukat (szertartásaikat és egyházfegyelmi rendjüket) sértetlenül megtarthatják, püspökeiket a papok szinódusa választja és a pápa pedig megerősíti, az egyesült papok megkapják mindazon jogokat és kiváltságokat, melyek a magyarországi római katolikus papságnak járnak. Az egység ügyén különösen Parthén Péter bazilita szerzetes fáradozott sokat, melynek gyümölcseként az unió ünnepélyes megkötésére 1646. április 24-én került sor az ungvári vár kápolnájában, ahol 63 pap tette le a katolikus hitvallást Jakusics György egri püspök jelenlétében. Ezt az ungvári uniót Jakusics utóda, Kisdi Benedek egri püspök erősítette meg, az 1648-as nagyszombati zsinat pedig tudomásul vette. Az uniós folyamat a 13 vármegyére kiterjedő munkácsi püspökségben teljes egészében 1721-ben fejeződött be.[fn]PIRIGYI, I., “Az ungvári unió”, in Vigilia 6 (1996) 402-406.; PIRIGYI, I., Parthén Péter püspök emlékére, Szakoly 1996, 22-24. [/fn]

 

Jóllehet az ungvári unió megkötése magában hordozta annak reményét, hogy végre megnyugtató módon rendeződik e hányatott sorsú egyházmegye helyzete, erre mégsem került sor. Tisztázatlan maradt ugyanis, hogy az egyházmegye kánonjogilag meg lett-e alapítva, s ha igen, ki által, valamint a munkácsi görög és az egri római püspök viszonya sem lett pontosan meghatározva. Így a magyar király főkegyúri jogánál fogva a görög katolikus főpásztort munkácsi püspökké, a pápa apostoli vikáriussá és címzetes püspökké nevezte ki, akiben az egri püspök pusztán rítushelynököt, azaz joghatósága alá beosztott főpapot látott, magát tartva egyedüli ordináriusnak. Ez a kaotikus helyzet az ungvári uniótól számítva 125 évig tartott, amikor is a munkácsi egyházmegye megkapta teljes önállóságát. Jelen tanulmány e hosszú emancipációs küzdelem utolsó esztendeit tekinti át, keresztmetszetet adva e korszak történetéről.

 

 

1. A felállítást sürgető közvetlen előzmények

 

Amikor megpróbáljuk felsorolni azokat a közvetlen eseményeket, amelyek felgyorsították a munkácsi görög katolikus egyházmegye kánoni felállításának folyamatát, első helyre kell tennünk a bécsi udvarban egyre jobban teret nyerő jozefinista egyházpolitikai irányváltozást, illetve érveket.[fn]VANYÓ, T., A bécsi pápai követség levéltárának iratai Magyarországról 1611-1786, Budapest 1986, 58-61. [/fn] 1765 után Mária Terézia udvarában felvilágosult gondolkodású miniszterek kerültek kulcspozícióba, akik úgy vélték, hogy hatalmuk az állam és végső soron a nép felvirágoztatása érdekében feljogosítja őket a katolikus egyház elmaradottnak és konzervatívnak tűnő rendszerének megreformálására. Ezzel a jozefinizmus alapjait rakták le, mely az egyháznak belső fórumon a lelki-erkölcsi nevelést, a szentségek kiszolgáltatását és az istentiszteletek végzését szánta, de külső fórumon meg akarta vonni tőle a társadalmi kérdésekbe való beleszólás, a Szentszékkel való kapcsolattartás jogát, és az állam javára csökkenteni akarta az egyház joghatósági és gazdasági hatalmát, és fel kívánta számolni rendi előjogait és mentességeit.[fn]RIESER, H., Der Geist des Josephinismus, Wien 1963, 35-36.[/fn]

 

Mária Terézia buzgó katolikusként lehetőleg egyszerre igyekezett tekintettel lenni az állam és az egyház javára, de fia, József és Kaunitz kancellár, valamint az udvar vezető körei szemében már az elsődleges szempont az állam külső-belső megerősítése, engedelmes, hű alattvalók nevelése volt, s ennek rendelték alá a bécsi udvar egyházpolitikai arculatának kialakítását. Ennek tükrében kell látnunk az egyházmegye felállításában szerepet játszó tények, események súlyát, jelentőségét.[fn]MAAS, F., Der Frühjosephinismus, Wien-München 1969, 9- 10.[/fn]

 

 

 

1. Skizmatikus mozgalmak Erdélyben és Magyarországon

 

Az alapítás indokai között az egyik legdöntőbb érv az uniót veszélyeztető skizmatikus mozgalom volt, amely több hullámban is végigsöpört a görög katolikusok által lakott területeken. A legkomolyabb hatást unióellenes beszédeivel először 1744-ben érte el egy Viszárion Sarai nevű szerb szerzetes.[fn]MAKKAI, L., Magyar-román közös múlt, Budapest 1989, 172. [/fn] Dél-Erdélyben az ott élő egyesülteket azzal vádolta, hogy eltértek atyáik ősi vallásától s az unió álarca alatt valójában a latin rítushoz húznak, amivel nemcsak örök üdvösségüket, de saját szabadságukat is veszélyeztetik, s a luteránusokkal és kálvinistákkal válnak egyenlővé.[fn]NILLES, N., Symbolae ad illustrandam Historiam Ecclesiae Orientalis in terris Coronae S. Stephani, Oeniponte 1885, 2, 557.: “eos ab avita patrum suorum religione aberrasse; sub Unionis specie ad ritum latinum compelli; non modo aeternam eorum salutem, sed et ipsam libertatem eorumque bona periclitari; nil aliud intendi, nisi ut ipsi, aeque ac Calvinistae et Lutherani, uno interitu eradicarentur”.[/fn] A népet Viszárion szuggesztív beszédei annyira megigézték, hogy sok helyen papjaikat elkergették, s ortodox papot fogadtak. A mozgalommal szemben Inocentiu Micu-Klein fogarasi görög katolikus püspök (1730-1751) eleinte nem tanúsított kellő ellenállást, így az hamar elharapódzott, s végül a püspök bukásához is vezetett.[fn]Erdély története, (Köpeczi, B. szerk.), Budapest 1988, 2 1017. [/fn] A tarthatatlan helyzet lecsillapítására a királynő Olsavszky Emmánuel munkácsi püspököt (1743-1767) is kiküldte vizitációra, hogy a népet nyugtassa meg, s írjon jelentést a valódi helyzetről. Olsavszky – akit egyébként Micu-Klein szentelt fel Máriapócson[fn]PELESZ, J., Geschichte der Union der Ruthenischen Kirche mit Rom, Wien 1878. 2,1033: “Er vom Bischof von Fogaras in Mária-Pócs consecriert wurde”. [/fn] – két fő okot jelölt meg az eltántorodás okaként: az egyesültek latin rítusra csábításának szándékát, továbbá a papság nyomorúságos anyagi feltételeit.[fn]PEKAR, B., De erectione canonica Eparchiae Mukacoviensis, Romae [2]1956, 65: Az okok: “a/ intentio pertrahendi Unitos ad ritum Latinum; b/ misera conditio materialis cleri uniti".[/fn] Ezek miatt kb. 60 000 ember tért vissza az ortodox egyházba.

 

Még ki sem heverte egészen a Viszárion okozta megrázkódtatást a görög katolikus egyház, amikor az 1760-as évek elején újabb tápot adott az egyesülés ellenes mozgalmaknak egy Popovics Szofroniusz nevű, a karlócai szerb patriarkával kapcsolatban lévő szerzetes, aki már nem korlátozta működési területét Erdélyre, hanem magyarországi és főként munkácsi egyházmegyei területeket vett célba.[fn]NILLES, op. cit., 868. [/fn] Szofroniusz és társai a királynő valójában csak szerbekre vonatkozó kiváltságlevelének félremagyarázásával, valamint annak terjesztésével, hogy “valami napkeleti pátriárka fog eljönni hozzájuk”,[fn]DRAGOMIR, S., Istoria Dessobirei Religioase a Romanilor diu Ardeal: in secolul XVIII, Sibiiu 1920, 2, 382-383. Károlyi Antal jelentése Mária Teréziához: “ …sperant venturum... Patriarcham Orientalis... Ecclesiae a quo novum episcopum sint accepturi.” [/fn] különösen a Közép-Szolnok megyében fekvő Szántó mezővárosban, valamint a Szatmár megyei Réztelek és Szaniszló községekben a népet egyesült papjuk elzavarására bujtották fel.[fn]IVÁNYI, E., “Az állam és a klérus a parasztság viszonylagos vallásszabadsága ellen”, in: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon 1711-1799, (Spira, Gy. szerk.) Budapest 1952, 96.[/fn] Az udvar azonban most már tanult a korábbi erdélyi esetből, katonai erőt és kemény intézkedéseket vetett be a mozgalom megfékezésére. Útlevél nélkül senki sem jöhetett át Erdélyből s a földesurak is a legszigorúbban megtiltották falvaik népének a skizmatikus papokkal való tárgyalást.[fn]Op. ult. cit., 98. [/fn] Mária Terézia felkérte Olsavszkyt egyházmegyéjének vizitációjára s az indulatok fékezésére. A munkácsi püspök beszédeket tartott az unió védelmében (ezek vezérfonalául a Jer 6,16 verset választotta: “Vegyétek szemügyre az ősi utakat és kérdezősködjetek a régi ösvényekről: Melyik volt a jó út? És azon járjatok”), s kifejtette, hogy Krisztus egyetlen egyházat alapított, s ez az egységes egyház az ősi, nem pedig a kettészakadt, aminek nevében a pópák megzavarják a tudatlan népet.[fn]NILLES, op. cit., 871-896. [/fn] Ugyanakkor Olsavszky Emmánuel rámutatott arra is, hogy a szakadár mozgalmak térhódítása azért következett be, mert a munkácsi püspök nem rendelkezik kellő számú iskolával, így Moldvában és másutt kiképzett kántorokat és papokat kell alkalmaznia, akik “valóságos báránybőrbe bújt farkasok s a Szent Unió ellenségei”.[fn]DRAGOMIR, op. cit., 2, 385.[/fn]

A püspökség felállítását illetően biztos, hogy nagy szerepe volt annak az unióellenes mozgalomnak, amely 1765-ben robbant ki és “dorogi ügy” néven vált közismertté.[fn]TIMKÓ, I., Keleti kereszténység, keleti egyházak, Budapest 1971, 459.[/fn] Az esemény aktáiból kitűnik,[fn]HODINKA, A., A munkácsi görög szertartású püspökség okmánytára, Ungvár 1911, Helytt. O. Acta relig. Lad. F. 8.[/fn] hogy a Tokajban állomásozó orosz csapatok ortodox papjának befolyására és a protestánsok gúnyolódása miatt a dorogi egyesültek a karlócai metropolitához fordultak, hogy küldjön nekik ortodox papot. A tekintélyes zavargásnak végül Dőry zempléni főispán vetett véget, akit a királynő küldött ki biztosként a rend helyreállítására.[fn]HODINKA, A., A munkácsi görög-katholikus pöspökség története, Budapest 1910, 608-609.[/fn]

 

Mária Teréziában ezek a körülmények megérlelték, az udvar vezető emberei számára pedig nyilvánvalóvá tették egy átfogó rendezés szükségességét.

 

 

 

2. Viszályok az egri és a munkácsi egyházmegye papjai között

 

Az 1760-as évek a fenti események mellett alkalmul szolgáltak a már eddig is meglevő ellentétek felújulására mind az egri és a munkácsi püspökök között, mind pedig a két egyházmegye papsága között is. Legmagasabb szinten az egyik kiváltó ok az új egri püspök, Eszterházy Károly személyéhez is kapcsolódott, aki 1762-ben nyerte el az egyházmegye püspöki székét, s határozott, a nézetei mellett következetesen kitartó, igazi barokk főpapként vette kezébe az ügyek irányítását. Az egyesült keleti szertartású püspököt nem tekintette megyéspüspöknek, hanem – elődeihez hasonlóan – csak alárendelt rítusvikáriusokként kezelte őket, s ehhez az álláspontjához mindvégig ragaszkodott is. Az első botrányos eset ebből 1763 januárjában Sáros megye közgyűlésén történt,[fn]Op. ult. cit., 605-606. [/fn] ahol az 1692-es Lipót-diploma felolvasásakor – amely a munkácsi püspököt megyéspüspöknek nevezi – Eszterházy nyilvánosan kijelentette, hogy ez a cím tévedés, mert az egri püspökség területén csak egy megyéspüspök van és ez ő, senki más. Szintén nagy feszültséget keltett Eszterházy püspöknek Olsavszky Emmánuelhez címzett megerősítő levele, amelyben a görög katolikusok főpásztorát rituális püspöknek nevezte ki,[fn]1763. március 18-án. [/fn] megtoldva azzal, hogy a vegyes rítusú házasságkötéseknél az egyedüli illetékes esketőként a latin plébánost nevezte meg. E rendelet nagy ellenkezést szült a munkácsiak körében, amelynek eredményeként a papság folyamodványt intézett a királynőhöz, s ezt az iratot Bradács Jánossal 1764-ben Bécsbe küldte fel. Válaszként Eszterházy püspök is benyújtotta védekező iratát 1765-ben, amelyben tételesen kifejtette a görögök által sérelmesnek vélt intézkedéseinek jogosságát. Ezzel újra kezdetét vette az érvek és ellenérvek csatája, amely jegyzékváltások sorozatát indította el lavinaként az udvar, Róma és egymás felé.

 

Nagy békétlenséget okozott az előbb említett vegyes rítusú házasságkötések ügye. Ilyenkor mind a görög, mind pedig a latin pap egyformán magának tartotta fenn az esketés jogát s nem ritkán a fizikai erőszak alkalmazása tett pontot a vita végére, ahogy ez például a sókuti plébános és a rudlyói paróchus esetében történt, akik az egybegyűlt násznép szeme láttára összeverekedtek és a földön hemperegve köznevetség tárgyai lettek.[fn]HODINKA, op. cit., 1910, 608. [/fn]

 

A temetésekkel kapcsolatban is sok visszaélés történt. A papok kölcsönösen akadályozták egymást, főként a helyben lakó pap működött a máshol lakó, de illetékes oltártestvére kárára. Előfordult olyan eset is, ahol az egyik rítusú pap a másik szertartása után nyomban hozzálátott a temetéshez – saját szertartása szerint.

 

Számtalan vitára adott alkalmat a papok évi járandóságának beszedése is. A latin papok beszedték ezt a görögöktől is, ha nem volt helyben lelkészük, de fordítva is megtörtént, hogy a görög pap a vegyes rítusú házasságban élő latintól is követelte a pénzt.

 

 

Külön feszültségek okozója volt az eltérő naptárak használata, továbbá az ünnepek számának különbsége. Így sokszor előfordult vegyes rítusú községekben, hogy egyik vagy másik fél erőszakkal kényszerítette munkára, illetve ünneplésre a falubeli latin vagy görög híveket. Szerencsen például a görög pap szántszándékkal latin ünnepen rendeztetett nagymosást. De botránykőnek számított a görögök szemében a latinok szombati böjtölése és enyhébb böjti fegyelme, amely megengedte a tejnek és tojásnak fogyasztását.

 

A latinok viszont megvetették a görögöket tudatlanságuk miatt. Eszterházy püspöknek egy rutén férfi a szentségekkel kapcsolatos kérdésére azt felelte, hogy két szentség van, a szenteltvizes edény és a szenteltvíz hintő.

 

A görögök ugyanakkor erősen sérelmezték, hogy Eszterházy Károly őket a nem egyesültek botránkozására graecanicusoknak nevezte, s különösen fájlalták azt, hogy a latin püspök engedélye nélkül templomépítéshez nem foghattak.[fn]Magyar Országos Levéltár (OL) Magyar Kancellária (A) Conceptus Expeditionum (35) 92/1766; VANYÓ, op. cit., 109-111.[/fn]

 

Se szeri, se száma nem volt ezeknek az eseteknek, s ez az egyre mélyülő válság újfent csak a rendezés szükségességét sürgette.

 

 

 

2. Eszterházy Károly egri püspök álláspontja

 

Eszterházy Károly egri püspök (1762-1799) az egyházmegye legnagyobb, legkiválóbb főpásztorai közül való volt, s a XVIII. század magyar püspökei közül is a legjelesebbek közé tartozott. Nemcsak születésénél, hanem szellemi képességeinél fogva is arisztokrata volt, amit római doktorátusán, s tanárai ragyogó jellemzésén túl a közel 20.000 (!) kötetre rugó könyvtára is igazol. Kormányzása idején hatalmas lendületet vettek a központi építkezések: biztos érzékkel a legkiválóbb mesterekkel dolgoztatott, hogy ezzel is emelje az egyház tekintélyét.[fn]SZMRECSÁNYI, M., Eger művészetéről, Budapest 1937, 107-114. [/fn] S itt tetten érhető Eszterházy cselekedeteinek, személyiségének egyik legfontosabb összetevője: a püspök igazi barokk főpap, s az ennek megfelelő triumfalista egyházszemlélet elkötelezett képviselője. Ez adja meg nagyságát, de ebből magarázhatjuk fogyatékosságait is. Az ellentmondást nem tűrő, s a teljhatalom megtartásáért harcoló, keménykezű magatartás az egyesült keleti keresztények számára megalázóvá, az udvar részéről pedig túlhaladottá vált.

 

Eszterházy Károly őszinte meggyőződésből, minden eszközzel harcolt a munkácsi görög szertartású püspökség kanonizálása ellen. Indítékait legjobban az “Opinio et informatio de episcopatu G. R. Munkacsiensis non erigendo”[fn]Közli BASILOVITS, J., Brevis notitia fundationis Theodori Koriathovics, olim Ducis de Munkács etc. 6 partes, Cassoviae 1799-1805. IV. rész 75-133, továbbiakban OPINIO + nr. [/fn] című beadványában foglalta össze, amelyet 1767. március 31-én küldött el XIll. Kelemen pápának, s amellyel négy évre meg tudta akadályozni a püspökség felállítását. E munkából tisztán kirajzolódott az egri püspöknek nemcsak a felállítás-ellenes magatartása, amelyet a legjobb egyházjogi érvekkel igyekezett alátámasztani, hanem az a barokk, centralista egyházszemlélet is, amely erre magyarázattal szolgált.

 

Eszterházy szeme előtt az Egyház úgy jelent meg, mint egy jól szervezett hadsereg, amelyben mindenkinek megvan a maga kijelölt helye, s az egyéneknek vagy pedig a részegyházaknak az a feladata, hogy belesimuljanak ebbe a kánonokkal rendszabályozott hierarchikus rendbe, amelyben az összhangot csakis a hatalom osztatlansága és az alattvalók feltétlen engedelmessége teremtheti meg. Kifejtette: Krisztus egyetlen főt rendelt az Egyház kormányzására, ez volt az, akitől mindenki teljesen függött, s az Egyház mindig is éberen őrködött azon, hogy az egyes részegyházaknak és kerületeknek csakis egy prímása, egy pátriárkája, püspöke, a paróchiának pedig egy plébánosa legyen. Ha szükség van nyelvi vagy rítusbeli okok miatt kisegítő püspökre, ez mindig csak alárendelt helyettes maradhat, a rend megőrzésének érdekében.[fn]OPINIO nr. 68: “...Unum Caput... a quo tota dependebat,... ut unum Regnum, unum dumtaxat Primatem, una Provincia, unum Metropolitam, una Dioecesis, unum Episcopum, una Paroecia, unum Parochum habeat... Oves etiam unitas esse ex eodem cum LATINIS Ovili Christi (!)”. [/fn]

 

Az ilyen elképzeléssel való teljes azonosulásból természetszerűleg következik az, hogy a legkisebb függetlenedési törekvés is a rendszer alapjait látszik megingatni. És csakugyan, Eszterházy püspök azonnal felhozta, hogy az előjogok hajszolása és az egyenlőségre való törekvés csakis szakadáshoz vezet, amint ez Konstantinápoly esetében történt. Azt kívánta, hogy az egyesültek unió iránti szeretete az Egyház által rendelt utakon haladjon, ne pedig a Katolikus Egyház törvényei és a pápai rendelkezések meglazításában nyilvánuljon meg.[fn]OPINIO nr. 67: “Scimus aliunde, quod huius praerogative ambitio avulserit primum Graecos ab Ecclesiae, dum suam Constantinopolitatem Sedem Romanae aequare cupilbant... si igitur... Unionem... Clerus Graeci Ritus amat non periculosis praerogatinis non SS. Canonum et Pontificalium Dioecesiorum relaxationibus illam fovere, sed idoneis, et ab Ecclesia Ordinatis vüs custodire satagat”.[/fn] Ehhez az abszolút egységhez való ragaszkodás adja kezünkbe a kulcsot a munkácsi ügyben való konkrét elképzeléseinek megértéséhez. A hatalmas főúrnak és szellemi arisztokratának sokszor bizony nagy erőfeszítésébe került megérteni az egyesült papságot és népet. Szinte egy egész világ választotta el őket egymástól. Amikor Eszterházy a ruténekről beszélt, nem tudott elvonatkoztatni műveletlenségüktől, nyersességüktől zabolátlan erkölcseiktől, a papság parasztos viselkedésétől.[fn]OPINIO nr. 88.: “Scandalos commisit ignorantiam, ruditatem, turpissimos errores Cleri Rutheni clarius exhibent”. [/fn] Ezt támasztották alá püspökelődjének vizitációs jegyzőkönyvei, saját tapasztalatai és espereseinek jelentései. Ennél fogva teljesen meg volt győződve arról, hogy ezt a társaságot csakis állandó éber őrködéssel lehet rendre szorítani,[fn]OPINIO nr. 87: “ita porro eundem Vigili sua cura optime conservare possunt”.[/fn] s a legjobb esetben is csak gyerekként tudta kezelni ezt a népet, s hálátlanságnak érezte, ha a gyerek nevelőinek és gyámolítóinak tanácsát nem követte vagy megvetette.[fn]OPINIO nr. 86: “Ingrata Soboles, quae Genitores suos despicit, indignus Pupillus, et Miniorennis, qui Tutoribus, et Curatoribus suis Annos pubertatis excedens, gratus non est, eorumque Consilia, quibus feliciter profecit, contemnit”.[/fn]

 

Összehasonlíthatatlan különbséget láttatott Eszterházy, szembeállítva a sokszor bárdolatlan, és az illem elemi szabályaira nem sokat adó munkácsi klérust és püspököt a latin papsággal és az egri püspökkel. Ő maga “ha dicsekedni kell, azzal dicsekszik – és igazat mond –“ hogy az egri katedra élén áll, s ez mind a szent és igaz vallás, tanítások és fegyelem terén messze felülmúl sokakat.[fn]OPINIO nr. 70: “Divinae Agriensi Cathedrae... non tantum Sanctitate verae Religionis, sanioris Doctrinae, et eruditionis gloria Religiosa, disciplinae observantiae alias antecellit, sed illis etiam, quae in sensus incidunt, superabundat”. [/fn] Tudták ezt a kegyes királyok is, akik az egyházmegye élére elöljárónak olyan férfiakat állítottak, akikben “a tapasztalás és erény bősége, a születés fénye és az egyszerű nép szeretete egyaránt megvolt”.[fn]OPINIO nr. 71: “in quibus cum Eruditione virtus certavit, Splendor Natalium cum amore populi, et aestimatione coniuncta fuerunt”.[/fn]

 

Ebből az álláspontból szinte önkéntelenül az következett, hogy az egri püspök az uniót csakis elődeinek érdeméül tudta be (“a görög klérust a katolikus hithez nem a munkácsi püspökök, hanem Jakusics egri püspök vezette”),[fn]OPINIO nr. 13: “Clerus Graecus ad Fidem Catholicam a Schismate non ab Episcopis Munkacsiensibus, sed per Jakusichium Episcopum Agriensem conversus sit”. [/fn] sőt, tovább élezte azzal, hogy az unió előmozdításában a “rítus-püspökök” vajmi keveset, vagy semmit sem tettek, mert tanulatlanok, barbárok voltak és ebben nem sokban különböztek a skizmatikusoktól.[fn]OPINtO nr. 14: “Munkacsini Rituales Episcopi parum, vel nihil effecerunt, S. Unionem nullatenus promovere potuerunt; quia rudes et indocti fuere, ac barbari, quin et nonnulli ex illis Schismatici”.[/fn] A kérdés megoldását Eszterházy szerint egyértelműen az adná, ha a görög nép egy tanult férfit jelölne ki, aki Egerben a püspöknek mint ordináriusnak a szeme előtt élne,[fn]OPINIO nr. 14: “Populo Graeco Vir doctus pro Episcopo Rituali praeficiatur, isque rite consecratus Agriae, prae oculis Episcopi Agriensis velut Ordinarü, qua eiusdem Suffraganeus, aut Vicarius, habitet”.[/fn] mint annak helynöke, de még így is ezt a népet – amely magáért csak bajosan tudna kezeskedni – méltó módon csakis az egri püspök tudná képviselni mind a világi hatóságok, mind a földesurak előtt.[fn]OPINIO nr. 44. [/fn] Ezt a koncepciót jogi bizonyítékokkal és az egyesült papság függetlenséget kérő indokainak cáfolásával támasztotta alá. Mindenek előtt leszögezte, hogy a munkácsi püspökség hivatalosan sohasem volt megalapítva, püspökeiről nem lehetett biztosan eldönteni, melyik egyházhoz tartoztak, püspökségük csak a címre korlátozódott, amelynek nevét a munkácsi monostorról kapták.[fn]OPINIO nr. 8: “Episcopi Munkacsienses... aut Schismati fuerunt, aut certe honorem tantum et titulo Episcopi Ruthenorum insigniti...”[/fn] Az unió létrejöttében – mint fentebb állította az egrieknek volt oroszlánrésze. Ők az egyház törvényei alapján – IV. Piusz: “Romanus Pontifex” bullájára[fn]OPINIO nr. 37. [/fn] a IV. Lateráni Zsinat “Quoniam in plerisque” című fejezetére[fn]OPINIO nr. 38 [/fn] és a Tridenti Zsinat “De reformatione” konstituciójának 11.[fn]OPINIO nr. 39. [/fn] és 20.[fn]OPINIO nr. 40. [/fn] fejezeteire hivatkozva, amelyek azt deklarálták, hogy ugyanazon egyházmegyének egyszerre nem lehet több püspöke – jogosan gyakoroltak joghatóságot az uniáltak felett. Eger működése Isten dicsőségére való volt, amelynek gyümölcse az unióra elfogadottak nagy száma.

 

Eszterházy Károly pontról pontra cáfolta az egyesült papság panaszait és érveit, amelyek szerint A/ a saját rítusú püspök az egyesülés feltétele volt;[fn]OPINIO nr. 58.: “Presbyteri hanc conditionem posuerint, ut Episcopum sui Ritus habere possint”.[/fn] B/ a függő helyzet miatt a görögök gúny tárgyát képezik;[fn]OPINIO nr. 59. [/fn] C/ a hívek száma indokolja a függetlenséget;[fn]OPINIO nr. 60. [/fn] D/ máshol is van rá példa, hogy a görög és latin rítusú püspökök egy területen működnek;[fn]OPINIO nr. 61.: “simille exemplum iam habeatur alibi... in Polonia Leopoli etc”. [/fn] E/ az önállósággal véget érnének a viszálykodások.[fn]OPINIO nr. 92.: “per hoc ipsa Sacra Unio stabiliretur, firmareturque”.[/fn]

 

Eszterházy ezen érvek ellenében kifejtette, hogy A/ elismeri a püspök személyének igényét, mint az unió feltételét, de ez a katolikus egyház fent említett törvényei értelmében neki csak szuffragáneusa lehet;[fn]OPINIO nr. 14. [/fn] B/ nem érti, a görögöket ki gúnyolná, amikor az egyházmegye területén elenyésző számban élnek ortodox kereskedők,[fn]OPINIO nr. 69.: “In Dioecesi Agriensi... nulli sunt Schismatici, nisi in Regiis Civitatibus”.[/fn] de egyébként is az ő személye nem ad okot a szégyenkezésre, hisz bármelyik ortodox püspökkel felvenné a versenyt,[fn]OPINIO nr. 70. [/fn] továbbá a teljes függetlenség lehetetlen, hisz legalább a Szentszéktől az egyesültek mindig is függeni fognak,[fn]OPINIO nr. 76.: “ Episcopus Munkacsiensis saltem a Sede Apostolica utique dependere deberet”. [/fn] C/ a hívek nagy száma az Eger erőfeszítéseként létrejött unió eredménye, így ennek csak javát szolgálja, s nem képezheti ellentmondás tárgyát;[fn]OPINIO nr. 85.: “sed ipsa est gloria Episcoporum Agriensium, quod eorum Opera, ut Unio... confirmata, aucta... est”. [/fn] D/ való igaz, hogy Lembergben két külön rítusú püspök van, de ez azért alakulhatott így, mert ott a görögöké az ősibb püspökség, és tudomása szerint ez az állapot sem mentes a feszültségektől, akár csak Erdélyben, ahol szintén van példa ilyen esetre.[fn]OPINIO nr. 91 [/fn] Viszont arról is tud, hogy az Esztergomi egyházmegyében 14 paróchia áll egy latin plébános vezetése alatt, mégis béke és rend uralkodik;[fn]OPINIO nr. 78.. “qui tamen Praelatum Graecum nullum habent, a Vicario Generali Scepusiensi Latino reguntur... immo tam pacifice vivunt”.[/fn] E/ nem hiszi, hogy ezért az önállósággal véget érnének a viszályok, sőt, attól tart, hogy a görögök még kevésbé fogják a latin püspök tekintélyét tisztelni és, a fegyelmi dolgokon túl, előbb-utóbb a dogmák tekintetében is el fognak távolodni, nem beszélve arról, hogy a vegyes rítusú helységekben – amint erre már sokszor volt precedens – minden szertartás végzését maguknak fogják vindikálni.[fn]OPINIO nr. 99. [/fn] Hozzáfűzte ehhez még azt, hogy a hit terjesztésének szempontja is csak csorbát szenvedne azzal, ha a nemkatolikusok látnák a két katolikus rítusbeliek viszálykodását.[fn]OPINIO nr. 97. [/fn]

 

Utoljára, de nem utolsó sorban, felhívta XIII. Kelemen pápa figyelmét, hogy bár a királynő 1766. április 30-i oklevelében ugyan ígéretet tett arra, hogy az új püspökség felállításából az egri megyére kár nem származik,[fn]NILLES, op. cit., 2, 904. [/fn] azonban a valóságban ez biztosan nem fog ilyen konfliktusmentesen rendeződni. Utalt arra, hogy a Szent István és Szent László királyok által adományozott tizedszedési jogot Bereg megyében az unitusok már próbálták megszerezni.[fn]OPINIO nr. 103-105.[/fn] Márpedig, ha ez így folytatódik, közeli a veszély, hogy a szent királyoktól gazdagított és díszített egri egyházmegyének “dísze elváltozik, aranya elhomályosul”.[fn]OPINIO nr. 111.: “timeo, ut Aurum, quo (Sanctissimi Reges) Ecclesiam Agriensem ditarunt, obscuretur”. [/fn] A görögök pedig vérszemet kapva még hatalmasabban fognak követelőzni, mondván: “hogy a rutén és oláh népnek ők az egyedüli pásztorai, akik méltók arra, ,hogy juhaik gyapjával takarózzanak és tejével táplálkozzanak.[fn]OPINIO nr. 106.: “quod illi sint... veri Episcopi... et soli digni, qui lana ovium suarum vestiantur, lacte pascantur”. [/fn]

 

Így lehet tehát röviden összefoglalni Eszterházy Károly egri püspök véleményét, szemléletét a munkácsi egyházmegye felállítását illetően. Ennek próbált mindinkább érvényt szerezni a nagy befolyással rendelkező egri püspök. Csaknem egy évig halogatta az “Opinio” beküldését Rómába, hogy ezzel is akadályozza az ügyintézés menetét. 1768 júniusában érkezett meg Bécsbe, hogy maga mellé állítsa, és meggyőzze igazáról az Államtanács tagjait, s a pápa mozgósításával győzzön az ügyben.[fn]PEKAR, op. cit., 100. [/fn] 1768. augusztus 15-én az Államtanács Eszterházy mellett döntött, s a királynő augusztus 24-i rendelete is (átmenetileg ugyan) tiszteletben tartotta ezt a patthelyzetet.[fn]BASILOVITS, op. cit., 127-133. [/fn] Ám Bradács János munkácsi püspök látogatása Egerben (1769. szeptember 15.) nem a várakozásokat teljesítette be, hanem újabb krízishelyzetet teremtett,[fn]DULISKOVICS, J., Isztoricseszkije cserti Ugro-ruszkich, Ungvár 1877, 3, 199-206.; HODINKA, op. cit., 1910, 616-617.; BOSÁK N., Eszterházy Károly egri püspők és a görög katolikusok, Budapest 1979, (kézirat), 38-43.; ZSATKOVICS K. GY., “Az egri befolyás és az ez ellen vívott harc a munkácsi görög szertartású egyházmegye történetében”, in: Századok 1884.[/fn] s Eszterházy Károly 1770-es bécsi kísérlete az újra fellángolt küzdelem eloltására már vajmi kevés reménnyel kecsegtetett.

 

Az udvar számára Eszterházy érvei már egészen más súllyal estek latba, mint ahogyan szerzője erről vélekedett.

 

 

3. Róma állásfoglalása

 

XIV. Benedek pápa halálát követően (1758) ismét nagyon küzdelmes időszak következett a pápaság életében. Európaszerte a felvilágosodás hatására megerősödtek a fejedelmi abszolutizmusok. Ennek legkézzelfoghatóbb eredménye az volt, hogy a fejedelmek nem kértek többet a pápaság gyámkodásából, s az egyházzal egyre kevésbé óhajtottak számolni a politikai küzdőtéren. A nemzetközi diplomácia hadat üzent a jezsuita rendnek, s ezzel a legnagyobb próbának tette ki a Szentszék tűrőképességét.[fn]PASTOR, L., Geschichte der Päpste, 1931, XVI/1, 602. [/fn] XIII. Kelemen pápa (1758-1769), ha egészsége árán is, de végig kitartott, nem adta fel a harcot, míg utóda már nem tudott ellenállni a ránehezedő terheknek, s teljesítette a Bourbonok akaratát – majd ebbe betegedett bele. Érdekes, hogy ez a párhuzam a munkácsi ügyben is felállítható: XIII. Kelemen uralma nem hozta meg a munkácsiak és a királynő óhajának teljesedését, az egyházmegye felállítása az utód, XIV. Kelemen nevéhez fűződött.

 

 

 

1. A felállítás ügye XIII. Kelemen pápa (1758-1769) idején

 

Carlo Rezzonico bíborost 1758. június 6-án választották meg társai Krisztus földi helytartójának székébe, s személyével, csöndes, jó szándékú, ám ugyanakkor nem különösebben rugalmas pápát nyert az egyház.[fn]JEDIN, H., Handbuch der Kirchengeschichte, Freiburg-Basel-Wien 19621973, Bd. V, 627-631.[/fn] A korszellemmel nem tudott mit kezdeni, s a felvilágosodás eszméiből elsősorban ezek negatív hatásait látta. Változtatni nem akart, nem is tudott, így tovább mélyült a szakadék az egyre inkább elterjedő modern szellemiség és a régi gondolkodási formákban megrekedt egyházi vezetőség között. A pápa a legnagyobb horderejű döntések kikerülésével inkább a passzív rezisztenciát választotta, s ehhez hozzájárult államtitkárának, Torrigiani bíborosnak halogató politikája.[fn]PASTOR, op. cit., 456-459.[/fn] Amennyire lehetett, XIII. Kelemen és kormányzata igyekezett mindjobban békét keresni az uralkodókkal, de maximálisan védte és próbálta megőrizni a régi fegyelmi struktúrákat.

 

Így volt ez a munkácsi püspökség felállításának kérelmezési ügyében is. A királynő 1766. április 30-i kérelméhez a pápa alapvetően jó szándékkal közeledett, ám ugyanakkor életbe léptette az ilyenkor szokásos kivizsgálási mechanizmust,[fn]1766. június 16-án küldött erről levelet Mária Teréziának. Vö. PEKÁR, op. cit., 94. [/fn] s az egri püspöktől információkat kért a helyzetről. Eszterházy, ismerve a pápai kormányzat lassúságát, maga is egy évig halogatta helyzetelemzésének (“Opinio”) elküldését. A bécsi nuncius Vitaliano Borromeo (1760-1767) a királynő mellé állt, és XIII. Kelement úgy tájékoztatta, hogy a munkácsi püspök teljesen méltó a kegy elnyerésére.[fn]Op. ult. cit., 94. “Episcopum ritus graeci pro Munkacsiensibus gratiam omnino meritatam esse.” [/fn] A kérelem meghallgatása mellett szólt még egy – a Szentszék szempontjából meglehetősen súlyosnak minősített – érv, hogy II. Katalin cárnő hatására a varsói országgyűlés 1767-ben a kijevi és a krakkói püspökök tiltakozása ellenére megszavazta a nem katolikusok vallásszabadságát és jogegyenlőségét.[fn]CHOBOT, F., A pápák története, Rákospalota 1909, 425. [/fn] Mindez a pápát félelemmel töltötte el, nehogy a munkácsi egyesültek is a skizmától reméljenek függetlenséget, ha ügyük Rómában süket fülekre talál.

 

Az ellenállás vezéralakja, Eszterházy Károly püspök 1767 végén éppen azon fáradozott, hogy az időközben elhunyt OIsavszky Emmánuel helyére ne Bradács Jánost nevezzék ki munkácsi püspöknek, vagy ha igen, akkor csakis egri függéssel. XIII. Kelemen ebben az ügyben ismét a köztes megoldás híve: 1768. január 28-án Bradácsot kinevezte, de nem püspöknek, hanem apostoli helynöknek (helyt adva ezzel részben Eszterházy kérésének), ugyanakkor nem tett említést egri függésről (nem akarta a királynőt megsérteni).[fn]PEKÁR, op. cit., 96-97. [/fn]

 

Közben a Szentszék teljesen magáévá tette az egri püspök véleményét. Érthető ez, hiszen az évszázadok során jól bevált és érthető nyelven beszélt, s az egyházra semmilyen közvetlen veszéllyel nem fenyegetett, míg az ugyan buzgó katolikus, de tanácsosai véleményére sokat adó királynő lépései már nem voltak ilyen tisztán kiszámíthatóak. Az új bécsi nuncius, Eugenio Visconti (1767-1774) kezdetben Eszterházyt segítette az udvar radikálisabb szárnyával szemben. 1768 nyarára az egri püspöknek sikerült befolyásos pártfogókat szerezni, akiktől álláspontjának győzelmét remélte. Ezek a nuncius, Migazzi bíboros, bécsi érsek, Nény báró és a bátyja, Eszterházy Ferenc kancellár voltak.[fn]Op. ult. cit., 100.[/fn] Maga a pápa is megerősítette brevéjével Eszterházy pozícióját, amikor 1768. július 30-án keltezett levelében kifejtette, hogy IV. Lateráni Zsinat és XIV. Benedek pápa konstitucióinak értelmében “a munkácsi püspökséget nem tudja felállítani”.

 

Az 1768. augusztus 15-én tartott Államtanács gyűlése így Eszterházy püspöknek adott elégtételt, amit a Szentszék örömmel hallott, ám maga sem volt teljesen meggyőződve arról, hogy ezzel a döntéssel az ügy véglegesen lezáródott volna. De XIII. Kelemen uralkodása alatt már újabb komoly lépésre nem került sor.[fn]Op. ult. cit., 105. [/fn]

 

 

 

2. A felállítás ügyének alakulása XIV. Kelemen (1769-1774) idejében

 

Amikor XIII. Kelemen tíz és fél éves uralkodása után 1769. február 2-án elhunyt, temetése után több mint három hónapos viharos konklávé következett.[fn]PASTOR, op. cit., XVI/2, 54-55.[/fn] Végül Lorenzo Ganganelli kardinálist választották meg, aki a XIV. Kelemen nevet vette fel. Uralkodása alatt (1769-1774) amennyire tudta, el akarta nyerni az uralkodók jóindulatát, így például a jezsuita generálissal kerülte a találkozást, majd pedig három évi fontolgatás után, nagy politikai nyomás hatására a rendet feloszlatta.[fn]JEDIN, op. cit., 632-636.; KARCSÚ, A. A., A római pápák történelme, Pest 1871, VIII, 151.[/fn] A feszült diplomáciai csatározásokat figyelve nem csoda, hogy készséggel meghallgatta az apostoli királynő megismételt kérését a munkácsi ügyben, hiszen az ausztriai ház még viszonylag a legkevesebb problémát jelentette, habár már itt is erős felvilágosult szellem befolyásolta az egyházi ügyek irányítását.

 

Mária Terézia először 1770. május 12-én írt levelében fordult XIV. Kelemenhez a munkácsi görög katolikus püspökség felállítása ügyében,[fn]FRAKNÓI V., Oklevéltár a magyar királyi kegyúri jog történetéhez, Budapest 1899, 491.[/fn] s most már Visconti nuncius is a királynő pártjára állt, látva, hogy a viszálykodások a legutóbbi rendezés óta sem akartak megszűnni a két egyházmegye papsága és püspökei között. Mária Terézia kérése annál inkább is tetszetős lehetett a Szentszék számára, mert nem teljes függetlenséget akart kiharcolni a görög katolikus klérus számára, hanem csak az egri felügyeletet óhajtotta megszüntetni.

 

Eszterházy Károly 1770-es bécsi útja már nem járt olyan osztatlan sikerrel, mint két évvel azelőtt. A királynőt meggyőzni nem tudta, mert most már Kaunitz herceg is érvényre tudta juttatni saját elgondolását, s határozott állásfoglalásra késztette az uralkodót, aki 1770. november 6-án a legfélreérthetetlenebb módon közölte akaratát, hogy fel kívánja állítani a munkácsi görög katolikus püspökséget, aminek a pápa 1770. november 17-i brevéjében már késznek mutatkozott eleget tenni.[fn]A pápa levele Mária Teréziához, vö. PEKÁR, op. cit., 105. [/fn]

 

Ennek megfelelően, hogy az ügyet gyorsabban be lehessen fejezni, a következő év tavaszára az összes dokumentumot átvizsgálták jogászok és teológusok segítségével, hogy az 1771. március 20-i konzisztóriumon már minden információ rendelkezésre álljon.[fn]PEKÁR, op. cit., 106.[/fn] Ezek között már szerepelt a császárnő nevében a Római Kúria ügyvédei által elkészített újabb és hathatósabban alátámasztott kérelem a felállításra. Mivel Mária Terézia minden kételyt eloszlatott és a felelősséget magára vállalta, a konzisztorium kibocsátotta az alapító bulla tervezetét, amelyet elküldtek az udvarnak véleményezésre.

 

 

 

 

 

4. Az udvar állásfoglalása

 

Mária Terézia uralkodása második szakaszának egyházpolitikai arculatát egyre növekvőbb arányban alakították ki a királynő mellett dolgozó s osztatlan bizalmát élvező felvilágosult tanácsosok, politikusok. Ezért, ha Mária Terézia indítékait keressük a munkácsi egyházmegye felállítása kapcsán, a pasztorális gondoskodás mellett az új prejozefinista egyházpolitika kibontakozását is megfigyelhetjük.

 

Mik voltak ennek jellemzői? Mindenekelőtt a királyi hatalom legszélesebb körű kiterjesztése, nem kímélve a régi struktúrákat konzerválni akaró pápai és egyházi hatalmat. Az egyre erősödő államhatalomnak a régi, nagy kiterjedésű püspökségek is útjában álltak, mert inkább kisebb, könnyebben áttekinthető és jobban irányítható egyházi irányítást akart kormányozni. Az új szellem hadat üzent a műveletlenségnek, a nyomornak és erre megoldást az állam által felügyelt és meghatározott anyagi javakkal és forrásokkal kívánt elérni.

 

Vizsgálódásunk alapjául Mária Teréziának a felállítást először kérő 1766. április 30-án kelt oklevelét tekintjük.[fn]NILLES, op. cit., 902-905. [/fn] Ennek jelentősége nem csupán időbeli elsőbbségében rejlik, hanem abban, hogy csírájában már magában foglalja mindazon érveket, amelyek a heves vita tárgyát pro vagy kontra képezik. S ha ezt az alapdokumentumot kiegészítjük az udvar későbbi megnyilvánulásaival, magunk is megdöbbenünk, mennyire tisztán rajzolódik ki előttünk a jozefinista egyházpolitika a munkácsi egyházmegye sorsában.

 

A mesterien megszerkesztett kérelem hét bekezdésből áll. Mindjárt az elsőben Mária Terézia röviden felvázolta a pápának a munkácsi egyházmegye előtörténetét: a Koriatovics Teodor általi kolostoralapítást (1360), majd az első püspökről tett említést (László, 1491-ben), utána közvetlenül az unióra lépés körülményeit vázolta, külön kiemelve hogy a saját rítusú püspök igénye az egyesülés feltétele volt.[fn]1766. április 30-án kelt oklevél 1. bek.: “sub illa praec: e = ratv conditione amplexus fuisset, ut populus graeci ritus unitus sui ritus Episcopum habere possit”.[/fn] A második bekezdés a hívek sokaságára fordított nagy gondot, így akarva kiemelni ezzel is az ügy jelentőségét.[fn]Uo. 2. bek.: “Sub moderatione uniti Episcopi Munkacsiensis ecclesiae quidem 839, actuales vero parochi 675, personae demum confessionis capaces 119.107 de praesenti numerentur”. [/fn] A következő sorokban hangsúlyozta, hogy az eddig sajátosan létező, de a kánoni felállítást el nem nyert, s az egri egyházmegye területén belül működő püspökség főpásztorait hivatalos egyházmegye hiányában más részek püspöki címeire kellett felszentelni, s ebből fakadt az, hogy az egri püspökök, helyi ordinárius jogcímen a görög katolikus püspököket maguk alá rendelték, azoktól teljes függést követelve, felettük joghatóságot gyakorolva, és erre minden módon, újra meg újra emlékeztetni törekedtek, nagy zavart okozva ezzel úgy az egyesült papság, mint a nép lelkében, alkalmat nyújtva az uniótól való eltántorodásra.[fn]Uo. 3. bek.: “Episcopi Agrienses tamquam loci Ordinarii unitos Episcopes Munkácsienses sibi subiectos reddere... et recognoscere modis omnibus studuerint... in Episcopo autem, et clero ac populo unito maximam animi perturbationem excitavit”. [/fn] A továbbiakban is az uniót fenyegető veszélyre fektette a hangsúlyt: nem akarja, hogy a független skizmatikusok az egyesülteket a függőség miatt alacsonyabb sorsúnak, vagy pedig az uniót jelentéktelenebbnek és silányabbnak tartsák, hanem inkább még ezek is egyesülésre legyenek hajlandóbbakká.[fn]Uo. 4. bek.: “Ne proinde aut Episcopus Munkacsiensis cum clero suo sub sorte inferiori schismaticis reputetur... potius ipsi etiam schismatici exemplo aliorum ad amlpectendam sacram Unionem pelliciantur”.[/fn] A jövőre nézve úgy vélte, hogy a két püspökség közti viszályok megszüntetésére és az unió gyarapodására az lenne a legkézenfekvőbb megoldás, ha a munkácsi püspökséget a Szentszék kanonizálná,[fn]Uo. 5. bek.: “ut Episcopatus ea ratione eligatur et canonisetur”.[/fn] mindez persze nem történne az egri püspök kárára, hiszen ő évi 5000 forintot biztosítana az új püspökség szükségleteire.[fn]Uo. 6. bek.: “Cuius intuitu eo minus esse potest difficultas”.[/fn]Végül mindezt összegezve a pápa tekintélyére, jóindulatára, az egyház és az unió javára apellálva ajánlotta magát és kérését a Szentatya figyelmébe.[fn]Uo. 7. bek.: “autoritate sua pientissime stabilire”.[/fn]

 

Ezek voltak azok az indítékok, amelyek elégtelenségét próbálta pontról pontra bizonyítani Eszterházy Károly egri püspök, az “Opinio” szerzője. A királynő viszont mindvégig kitartott ezek védelmezésében, még akkor is, ha egy időre 1768-ban, nem akarva szembeszállni XIII. Kelemen pápával, felfüggesztette a harcot.

 

Az uralkodó további megnyilatkozásaiban is legteljesebben az apostoli király kegyúri jogának igénye dominált, ez nyíltan vagy burkoltan csaknem mindig kimutatható. Különös hangsúlyt adott ennek 1766. november 18-án kelt leveleiben, amelyeket a pápának, Eszterházy püspöknek és Albani bíborosnak, római képviselőjének címzett. Utóbbinak kifejtette, hogy négy címen is joga van püspökséget alapítani.[fn]OL. A 35 99/1766, “1. ratione fundationis, 2. ratione christianitatis, 3. ratione praescriptionis, 4. quia libertas Regis... olim tempora Sigismundi... ac celebri Concilio Constantiendi”.[/fn] A pápával is tudatta, hogy Magyarország apostoli jogon állíthat fel püspökségeket.[fn]OL. A 35 98/1766 [/fn]) Eszterházytól nem kért, csak közölte kompetenciáját és engedelmességre szólította fel.[fn]OL. A 35 100/1766. “Nos nihil ominus non obstante hac facta inculptione, melius de Fidelitate Vestra speramus”.[/fn] Két évvel később 1768. június 6-án újra az “Apostoli királyok püspökség alapításra vonatkozó teljhatalma”[fn]PEKÁR, op. cit., 99. [/fn] alapján sürgette a nunciust kérése tolmácsolására. Hasonlóképpen ezzel a fő érvvel késztette XIV. Kelemen pápát 1770. május 12-én, hogy végre-valahára szánja el magát a döntésre.[fn]Op. ult. cit., 103.[/fn]

 

A második legfontosabb ok a munkácsi püspök függetlenítésére az udvar szempontjából kétségtelenül az volt, hogy megszűnjenek az állandóan napirenden lévő viszályok, veszekedések. Ezt a királynő rendeletekkel már addig is igyekezett megfékezni, amíg a munkácsi egyházmegye sorsa nem tisztázódott. 1768. augusztus 24-én kelt körlevelével igazságos rendezésre törekedett. Ebben kihirdette, hogy 1. Az egyesült papok az őket illető éves és stoláris jövedelmet maradéktalanul kapják meg mind az anyaegyházakban, mind pedig a fíliákban; 2. A görög rítusú papokat valódi paróchusoknak és a legkevésbé sem a latin plébánosok káplánjainak kell tekinteni; 3. A munkácsi “püspök és apostoli helynök” mint az egyesült klérus és a nép feje nem az egriektől függ; 4. Az egyesültek mentességét és kiváltságait helyre kell állítani és meg kell őrizni.[fn]Op. ult. cit., 101. [/fn] Ezen túlmenően a királynő Eszterházyt a “görög rítusú püspökkel való egyetértő cselekvésre” buzdította,[fn]BASILOVITS, op. cit., IV, 127-131.: “Cointelligentia cum Episcopo Graeci Ritus”.[/fn] Bradácsnak pedig lelkére kötötte: “Ti az egri püspököt valódi és törvényes ordináriusnak ismerjétek el,... te pedig mint helynöke viselkedj”.[fn]Op. ult. cit., 131-133.: “Vos... Episcopum Agriensem pro vero ac legitimo Ordinario Vestro cognoscere... tamquam eius respective Vicarius”.[/fn] Valójában az udvar kezdettől fogva látta, hogy megoldást csakis az Egertől való függetlenedéstől lehet remélni. Nyilván közrejátszott a főszereplők jelleméből fakadó összeférhetetlenség is ebben (Mária Terézia Eszterházy Károlyt merev, nehéz természetű és hatalomvágyó embernek tartotta,[fn]PEKÁR, op. cit., 103. [/fn] de Bradács Jánosért sem vállalt kezességet,[fn]FRAKNÓI V., A magyar királyi kegyúri jog Szent Istvántól Mária Teréziáig, Budapest 1895, 492.; ARNETH, A., Geschichte Maria Theresias, Wien 1863-1879, Bd. IX, 86. [/fn]ugyanakkor a napnál fényesebben látszott, hogy a vitás ügyekben döntőbíró sem egyik, sem másik érintett fél nem lehet, hanem csak egy túlfűtött érzelmektől mentes pártatlan harmadik. Ezt a meggyőződést képviselte a királynő 1768. június 6-án keltezett, s a nunciushoz intézett levelében, amikor úgy fogalmazott, hogy a munkácsi püspök az egriektől a szent hatalom gyakorlásában ne függjön,[fn]PEKÁR, op. cit., 99. [/fn] és ugyanezt ismételte meg két évvel később 1770. május 12-én XIV. Kelemenhez írott kérelmében.[fn]Op. ult. cit., 107.: “Solique Archiepiscopo Strigoniensi, utpote suo Metropolitano subiectus, ab alio Episcopo non pendat”. [/fn]

 

A harmadik okként az unió erdélybeli ingatag helyzetét, illetve az ezzel kapcsolatos szakadár mozgalmakat, valamint a lengyelországi ún. disszidensek elismerését tüntethetjük fel.

 

A vagyoni háttérrel kapcsolatban az 1766. április 30-i, a pápához címzett felállítási kérelem lett az irányadó, amelyben az uralkodó 5000 forintot kínált a püspökség szükségleteire.[fn]NILLES, op. cit., 902-905. [/fn]Két évvel később (1768. június 6.) az udvar a klérus és a nép nehéz anyagi helyzetén kívánt könnyíteni, nem sokkal ezután az augusztus 24-i rendelet újra szabályozta a papok jövedelmét és jogi helyzetét.[fn]BASILOVITS, op. cit., IV, 127-133. [/fn]

 

Mivel 1768-ban XIII. Kelemen uralkodása idején az udvar kérelme a munkácsi egyházmegye felállítását illetően nem talált meghallgatásra, s ez jórészt az Eszterházy püspök által összeállított “Opinio” című emlékiratnak volt köszönhető, az újabb fordulóban a királynő nagyobb nyomatékot helyezett egy korszerű egyházjogi indoklás benyújtására. Aloysius Coquelinusnak, aki az előző, hasonló jellegű, de eredménytelen munka társszerzője volt, most sikerült valóban komoly érvekre támaszkodva kánonjogi szempontból is a munkácsiak, illetve a királyi udvar javára billenteni a mérleg nyelvét.

 

A negyven pontból és nyolc csatolt dokumentumból álló irat lényege,[fn]Op. ult. cit., 143-185. [/fn] hogy bebizonyította az egri püspökök joghatóságának törvénytelenségét, ugyanis az apostoli helynökök kánonjogilag közvetlenül a pápa helyettesei, ezért nem lehetnek püspöki helynökök.[fn]HODINKA, op. cit., 1910, 617-620.[/fn] Továbbá legdöntőbb érvként az Eszterházy által felhozott zsinati okmányokkal szemben X. Leó pápa “Accepimus” kezdetű bulláját állította, amely kimondta, hogy a latin püspök a latinok, a görög püspök pedig a görögök felett éljen a joghatóságával.[fn]Nr. 21.: “Sed Episcopus Latinus Latinorum, Episcopus vero Graecus Graecororumdumtaxat curam, regimen ac iurisdictionem respective habeant et exerceant. – BASILOVITS, op. cit., 143-185. [/fn] Kimutatta továbbá, hogy a munkácsi püspökség kanonizálásából Egernek kára nem származhat, és meggyengítette a “Quoniam in plerisque” zsinati dokumentum perdöntő jelentőségét.

 

Végül néhány szó a királynő személyes állásfoglalásáról. Mária Terézia a dokumentumok tanúsága szerint 1766-tól, amikor az ügyet a legkomolyabb szándékkal elindította, végig ragaszkodott ahhoz a meggyőződéséhez, hogy a munkácsi püspökséget fel kell szabadítani az egri függés alól. Látszik ez az 1768 januárjában kelt Albanihoz írt leveléből, amelyben bizakodva írt a kanonizálásról[fn]BASILOVITS, op. cit., 34. [/fn] és hangot adott ennek a legkritikusabb helyzetben is, amikor kérelmét 1768-ban XIII. Kelemen elutasította mondván: “Nem az észérvek, hanem csak a pápa tekintélye térített el a felállítástól”.[fn]PEKÁR, op. cit., 101.: “non rationes, sed auctoritas Summi Pontificis eam a proposita erectione declinavit”. [/fn] 1770. szeptember 1-jén a nunciusnak így fejtette ki álláspontját: “Biztosítom, nuncius úr, hogy én a szőnyegen levő ügyet illetően nézeteimet sohasem változtattam. És a két utolsó esztendőben tett szomorú tapasztalatok elhatározásomban még inkább megerősítettek.[fn]FRAKNÓI, op. cit., 1895, 492. [/fn]

 

Minden kételyt eloszlató levelét 1770. november 6-án címezte XIV. Kelemenhez: “Kellő módon megvizsgáltam és legbiztosabban hiszem, hogy semmi sem hasznosabb, minthogy az egyesült görögöknek saját püspökük legyen... Az egész ügyet és mindazt, amit ebből az unió számára remélni vagy félni lehet, magamra vállalom... Szolgálóleányi tisztelettel kérem tehát, hogy a munkácsi püspökség kánoni felállítását a legfőbb tekintély hiánya tovább ne késleltesse.”[fn]PEKÁR, op. cit., 105.: “Satis exploratum habeo certissimeque credo... nihil magis expedire, quam ut Graeci Uniti proprium sibi habeant Episcopum... rem autem omnem, et quidquid exinde pro Unione sperari aut timeri potest, in me suscipere... filiali cum ergo reverentia rogo, ne Episcopatus Munkácsiensis erectioni canonica auctoritas Sua deesse longius differat”. [/fn]

 

És valóban, már csak az alapító bulla tervezetének kifejezésbeli pontatlanságait[fn]HODINKA, op. cit., 1910, 623-624. Ezek a kegyúri jogot sértő kifejezések voltak, pl.: a királynő nem a felállítást, hanem annak megerősítését kéri, a pápa Munkácsot nem püspöki várossá emeli, hanem csak kijelenti, a pápa a királynak a kinevezés jogát nem adományozza, hanem ehhez hozzájárul stb.[/fn] és a Bradács János püspöki kinevezése körüli bonyodalmat kellett megszüntetni,[fn]Bradácsot két általa jóváhagyott liturgikus könyv keleti szellemisége miatt jelentették fel. Vö. PEKAR, op. cit., 110-11 5. [/fn] hogy 1771. szeptember 19-én kiadásra kerüljön az “Eximia Regalium” kezdetű bulla, amelyben a királynő kérésére XIV. Kelemen pápa felállította a Munkácsi görög katolikus egyházmegyét.[fn]NYSSEN-SCHULZ-WIERTZ, Handbuch der Ostkirchenkunde, Düsseldorf 1984, Bd. 1. 227. A püspököt a király nevezi ki, a pápa megerősíti, metropolitája az esztergomi érsek. [/fn] S bár a felvilágosult abszolutista rendszer előremutató meglátásai mellett a katolikus egyháznak súlyos – lelki – károkat is okozott, paradox módon a Munkácsi püspökség esetében egy addig kellően nem rendezett kérdésben megoldást nyújtott, pontot téve ezzel az ungvári unió óta húzódó hosszú küzdelem végére és megadva az esélyegyenlőséget az egyházmegye püspökének, papjainak és híveinek egy önálló, saját egyházi élet megkezdésére.