Pirigyi István: A Miskolci Apostoli Exarchátus története

Pirigyi István

A Miskolci Apostoli Exarchátus története

 

 

 

Az első világháború után az Eperjesi Egyházmegye 20 paróchiája maradt hazánk területén éspedig az abaújmegyei Abaújszántó, Abaújszolnok, Barakony, Baskó, Boldogkőváralja, Csobád, Felsővadász, Filkeháza, Gadna, Garadna. Homrogd, Kány, Mogyoróska, Szárazkék; a Borsod megyei Abod, Irota, Mucsony, Rakaca, Viszló; a Zemplén megyei Mikóháza. Ezeken kívül itt maradt néhány filia is, melynek anyaegyháza csehszlovák területre esett. Ezekben az egyházközségekben közel 20.000 görög katolikus hívő élt, akik csaknem mind magyarok voltak. Az Eperjesi Egyházmegyei Hatóság a 20 paróchia kormányzásával előbb a kerületi espereseket, majd Vaskovics Antal mucsonyi esperes-lelkészt bízta meg, akit dr. Rusznák Miklós általános helynök püspöki biztossá, dr. Nyárádi Dénes körösi püspök és eperjesi apostoli kormányzó pedig általános helynökké nevezte ki. Vaskovics Antal 1925. október 27-ig töltötte be tisztségét.[fn]Az eperjesi egyházmegyei paróchiák sorsa. Görögkatolikus Tudósító, 1922. október 29. – Dr. Szántay-Szémán István: A Miskolci Apostoli Kormányzóság első tizenöt éve (1925-1940). – A Miskolci Görög Szertartású katolikus Apostoli Kormányzóság története, területi és személyi adatai. Miskolc, 1940. 5. l. – Tizenöt éves a Miskolci Görögkatolikus Apostoli Kormányzóság Keleti Egyház, 1940. 11. sz. 235-238. 1.[/fn]

 

A munkácsi egyházmegyéből mindössze egyetlen paróchia: Rudabányácska, valamint két jelentősebb filia: Beregdaróc és Kölcse maradt Magyarországon. Ezek kapcsolatban maradtak az egyházmegyei központtal. E községekben élő hívek mind magyarok voltak.

 

1898-ban a 20 egyházközségből 10 csatlakozott a Görög Szertartású Katolikus Magyarok Országos Bizottságához: Abaújszántó, Abaújszolnok, Baskó, Boldogkőváralja, Csobád, Gadna, Garadna, Homrogd, Mucsony és Viszló. De a többi paróchián is a szertartások nagy részét magyarul végezték. Érthető tehát, hogy az első világháború után az Eperjesi Egyházmegye papjai – Mocsár Endre szentszéki tanácsos, homrogdi lelkész kezdeményezésére – mozgalmat indítottak annak érdekében, hogy a Magyarországon maradt paróchiákat csatolják a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez. Kérelmüket eljuttatták Miklósy püspökhöz és a Papi Tanácshoz. Miklósy püspök az Eperjesi Egyházmegyei Hatóság iránti tapintatból kérésükkel nem akart személyesen foglalkozni, ezért az Országos Bizottság elnökségéhez továbbította azt.[fn]Egyházmegyei Levéltár, 181/1919. sz.[/fn]

 

A MAGOSZ 1922. január 10-én Miskolcon nagygyűlést rendezett. A megjelent eperjesi egyházmegyés lelkészek itt is kifejezték kívánságukat: “az eperjesi egyházmegyétől elmaradt lelkészeket csatolják a hajdúdorogi egyházmegyéhez”. Azonban a csatlakozás formájában nem alakult ki egységes álláspont. “Sokan a teljes beolvadásnak a hívei... De ezen radikális megoldásnak egyesek szerint a történelmi folytonosság szempontjából lehetnek indokolt aggályai, mert ez a kapcsolat nem történhetnék meg minden jogfeladás nélkül. Vannak, akik egy külhelynökség felállításával vélik megoldhatónak a kérdéses ügyet, mert ily közvetett egyesítés mellett kifejezésre juthat külsőleg is az egyházmegyénkkel való történelmi kapcsolat. De ezen megoldás gyakorlati kivitelénél könnyen a kisiklás esélyeivel számolhatnánk oly értelemben, hogy a húsz paróchiát esetleg egy idegen egyházmegyének csonkán maradt részeivel közös helynökség keretén belül helyeznék el...”; "...oly megoldási pontot kellene keresnünk, mellyel egyrészt megőrizhetnők és fenntarthatnók ősi egyházmegyénk tiszteletre méltó hagyományainak és összetartozandóságunknak emlékét is”. Az a gondolat is felvetődött, hogy vissza kellene állítani az Eperjesi Egyházmegye jogelődjét, a Kassai Vikáriátust, mely alá lenne rendelve a hajdúdorogi püspöknek, mint apostoli adminisztrátornak, s ezzel a megoldással az egyházkormányzat és a történelmi folytonosság egyaránt biztosítva lenne.[fn]Kobulniczky Cyrill: Kassai Vikáriátus. Görögkatolikus Tudósító, 1922. március 4.[/fn]

 

Egyes egyházközségek külön is kérték a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez való csatolásukat. Így a homrogdi paróchia hívei 1922. február 5-én közgyűlést tartottak, melyen elhatározták: az ország hercegprímásától, mint az egyházmegye metropolitájától kérik, hogy “a Magyarország területén maradt húsz anyaegyház – köztük a homrogdi anyaegyház részére is – egy püspöki külhelynökség szervezését, felállítását keresztülvinni, s azt a hajdúdorogi egyedül maradt, s mint kizárólag egyedül illetékes püspökség védnöksége alá helyezni... méltóztassék addig is míg egyházközségünk végleg a hajdúdorogi püspökséghez leendő csatolásának ideje elérkezik, mert ellenesetben a hívek elzüllése feltartóztathatatlanul be fog következni.”[fn]Homrogdiak a hajdúdorogi püspökség mellett. Görögkatolikus Tudósító, 1922. március 4.[/fn]

 

A papság mozgalmával Vaskovics Antal általános helynök is egyetértett.[fn]Kobulniczky Cyrill i. h.[/fn] Dr. Szántay-Szémán István volt egyházmegyei főfelügyelő, aki Eperjesről visszatért Magyarországra és Budapesten telepedett le, a papság mozgalmával szemben 1922. március 6-án memorandumot nyújtott be dr. Csernoch János hercegprímáshoz. Az emlékiratban elismeri, hogy a lelkészek személyes érdekei a 20 egyházközségnek a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez való csatolása mellett szólnak. Ugyanakkor rámutat arra, hogy a papság mozgalma figyelmen kívül hagyja azokat a magasabb egyházi és nemzeti érdekeket, amelyek e paróchiák különállását indokolják.[fn]Dr. Szántay: i. h. 6. 1.[/fn] A Szentszék – az összes körülmények figyelembevételével – e paróchiák különállása mellett döntött.

 

XI. Piusz pápa (1922-1939) felhatalmazása alapján Francesco Marmaggi prágai nuncius 1924. június 4-én kelt alapító iratával az eperjesi és a munkácsi egyházmegye Magyarországon maradt paróchiáit kivette a két egyházmegye joghatósága alól és számukra önálló egyházkormányzati szervezetet, apostoli exarchátust állított fel.

 

Az első világháború után a munkácsi egyházmegyében súlyos zavarok keletkeztek. Ennek során kb. 55.000 hívő elhagyta a görög katolikus egyházat, napirenden volt a görög katolikus templomok kifosztása, több községből elűzték a görög katolikus lelkészt. E tragikus eseményeknek számos oka volt, de sokan Papp Antal megyéspüspököt tették felelőssé érte, és azt állították, hogy a helyzet rögtön megváltozik, az egység azonnal helyreáll, mihelyt ő elhagyja a püspöki széket. Kétségtelen, hogy a magyar kormány nyomására 1916-ban elrendelt naptáregyesítést ellenségei eredményesen használták ki ellene a hagyományokhoz ragaszkodó nép körében, annak ellenére, hogy a háború után visszaállította a Julián-naptárt. Az is nehezítette a helyzetet, hogy a püspök megtagadta az államhűségi eskü letételét.

 

Papp Antal 1924. január 28-tól február 21-ig Rómában, tartózkodott, s XII. Piusz pápa előtt feltárta egyházmegyéje helyzetét. Hazaérkezése után a Szentszék felszólítására az egyházmegye érdekében lemondott a püspöki trónról, a pápa pedig őt küzikei címzetes érsekké és az új exarchátus apostoli kormányzójává nevezte ki. Felruházta őt a megyéspüspököket megillető jogokkal és kiváltságokkal. A küzikei érseki címet nem véletlenül kapta: X. Szent Piusz pápa 1912. április 29-én, a küzikei vértanúk ünnepén nevezte ki püspökké.[fn]Dr. Szántay: Harc az unióért. Keleti Egyház, 1935. 65-72. 1. A püspöki kar tanácskozásai. Szerkesztette: Gergely Jenő Bp., 1984. Csernoch János hercegprímás bejelenti, hogy Papp Antal a Szentszék felszólítására lemondott és érseki címet kapott. 111. 1.[/fn]

 

Papp Antal lemondása után még egy évig az ungvári püspöki palotában lakott, mert Miskolcon, melyet székhelyéül szemelt ki, nem tudott megfelelő lakást kapni. 1925. szeptember 11-én a csehszlovák hatóságok az országból kiutasították. Előbb Budapesten szállt meg, majd Miskolcon telepedett le, s 1925. október 27-én átvette az exarchátus kormányzását. A város a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez tartozott, de Papp Antal kénytelen volt itt felállítani székhelyét, mert az exarchátus területén sem város, sem székhelynek alkalmas község nem volt. Ezenkívül Miskolc mellett terült el a Szent Péter és Szent Pál apostolokról elnevezett tapolcai apátság birtoka, 3263 katasztrális hold föld, amely a munkácsi püspökség tulajdona volt ugyan, de Papp Antal Magyarországra való átköltözése után az Apostoli Szentszék közbenjárására a magyar kormány az ő számára biztosította a haszonélvezetet. Ez a birtok jelentette a főpásztor kizárólagos jövedelmét.

 

Miskolc városa nagy örömmel és szeretettel fogadta be falai közé a sokai; szenvedett főpásztort. Az apostoli Szentszék a székhely megválasztását tudomásul vette, s felhatalmazta Papp Antalt, hogy a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez tartozó miskolci görög katolikus templomban főpapi szertartásokat végezzen.[fn]Gergely Jenő u. o. 112. o. – Szántay-Sz.: Tizenöt éves... i. h. 7-8. l.[/fn] Az exarchátus elnevezésébe a székhely nyomán bekerült a “Miskolci” cím is.

 

Papp Antal székfoglalása után megalapította a káptalant helyettesítő négytagú konzultori testületet. Ennek első tagjai: Vaskovics Antal érd. általános helynök, mucsonyi paróchus (1925-1943), dr. Szántay-Szémán István általános helynök, pápai prelátus, archipresbiter (1925-1960), Zapotoczky Igor Konstantin c. kanonok, abaújszántói paróchus (1925-1948), Kovaliczky Elek c. kanonok, felsővadászi paróchus (1925-1946). A testület feladata volt a kánonokban meghatározott kötelezettségéi mellett a tapolcai apátság vagyona feletti felügyelet is. A főpásztor megszervezte a szentszéki bíróságot, valamint az egyházkormányzati szerveket és bizottságokat, továbbá a Nyugdíjalapot is. Később felújította a keleti szertartás ősi egyházi méltóságait. 1938-ban Szántay-Szémán István általános helynököt archipresbiterré, Zapotoczky Igor Konstantin abaújszántói esperest tb. archimandritává nevezte ki. A főpásztor a két főpapnak a szertartási előírások szerinti felavatását és megáldását 1938. október 28-án végezte házikápolnájában. Az archipresbiter (fő-áldozópap) címet a munkácsi és az eperjesi egyházmegyében a székeskáptalanok nagyprépostjai viselték, de az előírásoknak megfelelően felavatott archipreabiter hazánkban, már hosszú idő óta nem volt egyik egyházmegyében sem. Az archimandrita cím (a latin szertartásban megfelel az apáti címnek) nálunk már szinte feledésbe merült.[fn]Keleti Egyház, 1938. 262. és 280. l.[/fn] Több éves egyházkormányzati tapasztalat alapján a lelkészek számára “Emlékeztető” címmel gyűjteményes füzetet adott ki (1933), melyben összefoglalja a legfontosabb lelkipásztori és adminisztrációs tennivalókat.[fn]Emlékeztető... az Apostoli Kormányzóság lelkészkedő papsága számára. Miskolc, 1933.[/fn]

 

Papp Antal kormányzósága alatt az exarchátusban öt új paróchia létesült: az eperjesi részen: Szuhakálló (1926), Selyeb (1928), Szikszó (1928), Ózd (1945) és a munkácsi részen: Beregdaróc (1932). Az 1938. évi bécsi döntés nyomán a kassai esperesi kerület hat paróchiája: Ajfalucska, Bölzse, Izdoba, Kassa., Szeszta és Tornahorváti, majd 1939-ben Kártpátalja elfoglalása után a cirókavölgyi esperesi kerület öt paróchiája: Cirókafalu, Nagypolány, Takcsány, Zemplénoroszi, Zuella Magyarországhoz került. Ezeket az eperjesi egyházmegyés paróchiákat a Szentszék az exarchátushoz csatolta. Ugyanakkor Beregdarócot és Rudabányácskát visszahelyezte a munkácsi püspökség joghatósága alá. A második világháború után e két paróchiát nem az exarchátushoz, hanem – ideiglenesen – a Hajdúdorogi Egyházmegyéhez csatolta, feltehetően azért. mert Dudás püspök a Munkácsi Egyházmegye apostoli kormányzója volt. A 11 paróchia pedig visszakerült az Eperjesi Egyházmegyéhez.

 

Az exarchátus fenntartotta az Eperjesi Egyházmegyében kialakult liturgikus gyakorlatot. Az anyaegyházmegye és az exarchátus liturgikus egységét az évente kiadott “Egyházi Naptár és Szertartási Utasítás” előírásai biztosították. Az exarchátus az anyaegyházmegyét a liturgikus újításokban is követte. Itt is bevezették Krisztus királyságának ünnepét, terjesztették a Jézus Szent Szíve, az Úrnapja, a Fájdalmas Boldogasszony, Lisieuxi-i Kis Szent Teréz, az unió védőszentjének tiszteletét.

 

A liturgia hivatalos nyelve az óegyházi szláv volt, de ez kizárólag a szentmise kánoni részében érvényesült. A szent liturgia többi részét és minden más szertartást magyarul végeztek. E gyakorlatot Papp Antal kétszer is jelentette az Apostoli Szentszéknek, de Róma megjegyzés nélkül hagyta, tehát a hivatalosan még nem szentesített magyar nyelv liturgikus használatát az exarchátusban is tudomásul vette. A kor nacionalista beállítottságára jellemző, hogy egyesek még az óegyházi szláv nyelv minimumra csökkentett használata miatt, is támadták az exarchátus papjait. Pedig a hivatalos liturgikus nyelv ily csekély méretű alkalmazása lényegében csupán az anyaegyházmegyéhez fűződő történelmi kapcsolatok szimbóluma volt.[fn]Szántay-Sz. I.: Tizenöt éves... 12-17. l.[/fn]

 

Az exarchátusban számos liturgikus kiadvány jelent meg. Ezek közül az egész görög katolikus magyarság szempontjából is a legjelentősebbek:

 

1. Dicsérjétek az Úr nevét! (Miskolc, 1938). Görögkatolikus ima- és énekeskönyv, mely a mindennapi egyházi zsolozsma állandó részeit tartalmazza. A zsolozsmáskönyvet a Keleti Egyház című folyóirat szerkesztősége adta ki. Ez a több mint 2.000 oldalas kiadvány szinte változtatás nélkül tartalmazza a régebbi liturgikus fordításokból mindazt, amit a több évtizedes használat már szentesített; továbbá azokat az imákat és énekeket, melyek korábban megjelent szertartási könyvekből hiányoztak. Ezeket a szent liturgia csendesen mondott imáinak kivételével Kozma János hajdúdorogi egyházmegyés áldozópap görögből fordította nyelvünkre. Ő végezte a sajtó alá rendezés munkáját is. A szent liturgia csendes imáit dr. Szántay-Szémán István archipresbiter fordította le.

 

2. Énekeljetek a mi Istenünknek! (Miskolc, 1939). Egyházi énektár és imakönyv, az előbbi kivonata.

 

A budapesti Eucharisztikus kongresszus megrendezésébe az Apostoli Kormányzóság tevékenyen belekapcsolódott. Papp Antal c. érsek, apostoli kormányzó éppen úgy, mint Miklósy püspök már egy évvel. a kongresszus előtt körlevélben hívta fel. a papság és a hívek figyelmét annak jelentőségére. Mint említettük, a kongresszus hitbuzgalmi bizottsága keleti albizottságot szervezett, melynek elnöke Szántay-Szémán István, általános helynök lett.

 

Az albizottság öt nyelven folytatott levelezést a világ legkülönbözőbb pontjain élő keleti szertartásúakkal, megszerezte a görög énekek kottáit. A budapesti 16 tagú görög katolikus énekkart 50-re egészítette ki, mely megtanulta a magyar és a görög liturgikus énekeket. Gondoskodott asszisztenciás könyvről, kidolgozta az asszisztenciarendet, előterjesztésére a rendezőség előírta, hogy a magasabb beosztásban lévő görög katolikus papok ún. triboniont (ujjas köpenyt) viseljenek, ami kifejezésre juttatja egyházi rangjukat. Az albizottság elnökének sikerült elérnie, “hogy e kongresszus kereteiben keleti egyházunk olyan reprezentatív szerephez jusson, mely a keleti és nyugati szertartások egyenjogúságát bizonyító erővel demonstrálja”.[fn]Az Eucharisztikus Kongresszus és az egyesült keleti egyház. Keleti Egyház, 1938. 142. 1.[/fn]

 

Az exarchátus hívei is felkészültek a kongresszusra. 1937 őszén és 1938 tavaszán minden egyházközségben népmissziót tartottak, a szentév emlékére új oltárok, miseruhák, lobogók stb. kerültek a templomokba. Sok pap és hívő vett részt a kongresszuson is.[fn]Papp Antai: Hódolatunk az Eucharisztia és első szent királyunk jobbja előtt u. o. 85. l. – A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Keleti vonatkozású eseményei u. o. 153. 1.[/fn]

 

Az első világháború után Nyugaton megnőtt az érdeklődés a keleti kereszténység iránt. A keleti egyházról, annak történetéről, szertartásairól, művészetéről a tanulmányok sokasága jelent meg; uniós intézmények és egyesületek alakultak, uniós kongresszusokat rendeztek. E mozgalom elterjedéséhez Róma azon intézkedései is hozzájárultak, amelyekkel a Szentszék a keleti kereszténység megismerését és tárgyilagos értékelését akarja előmozdítani.

 

XI. Piusz pápa 1928. szeptember 18-án kiadta a “Rerum Orientalium” kezdetű enciklikáját, amelyben elrendeli, hogy a latin szertartású lelkészek behatóan foglalkozzanak a keleti egyházzal, annak szertartásaival és problémáival. A Szemináriumok és Egyetemek Kongregációja 1929. augusztus 28-án kelt körlevelében felkérte a megyéspüspököket: gondoskodjanak arról, hogy papnövendékeik tanulmányaik során a keleti egyházra vonatkozó ismereteket elsajátítsák. Ugyanezen Kongregáció útján XI. Piusz pápa 1935. január 27-én elrendelte, “hogy valamennyi papnevelő intézetben és a többi katolikus ifjúsági nevelő intézetben, szenteljenek évenként egy napot a keresztény Keletnek, hogy így mindjobban előrehaladjon a keresztény Kelet tanulmányozásának sikeresen megkezdett munkája”. A külföldön megindult uniós kezdeményezésekhez hazánkban elsőként a Miskolci Exarchátus csatlakozott.

 

Dr. Szántay-Szémán István archipresbiter, Papp Antal érsek, apostoli kormányzó támogatásával 1934. januárjában megindította a “Keleti Egyház” című uniós szemlét – a már említett – tudományos és egyházpolitikai folyóiratot, amelynek egyes számai a világ csaknem minden tájára eljutottak. Mint. ismeretes a “Keleti Egyház” szerkesztőinek kezdeményezésére alakult meg a SZEMISZ. Az uniós egyesület országos elnöke dr. Szántay-Szémán István lett. Dr. Szántay-Szémán István – a magyarországi uniós mozgalom vezetője és irányítója – több uniós vonatkozású írásművet alkotott és adott ki. A római katolikus intézményekben rendezett Keleti Napokon – több más, kiváló paptársával együtt – számos előadást tartott.

 

A Keleti Kongregáció az exarchátusban kifejtett uniós tevékenységért ismételten elismerését fejezte ki.[fn]Juhász Dénes: A Magyar Uniós Egyesület. Keleti Egyház, 1939. 53. 1. Tizedik évfolyamát... Keleti Egyház, 1943. 15. 1. – Dr. Szántay uniós vonatkozású tanulmányai és előadásai a Keleti Egyház című folyóiratban, vagy annak kiadásában jelentek meg. – L. Card. Sincero a Keleti Kongregáció titkárának Szántay-Sz. Istvánhoz – írt levele. Keleti Egyház, 1934. 209. és 210. 1.[/fn] Az exarchátus szellemi életének legkiemelkedőbb egyénisége dr. Szántay-Szémán István volt.

 

Számos dogmatikai, liturgikus, történelmi, valamint az egyházi unióval foglalkozó tanulmánya jelent meg a Keleti Egyházban. Ugyanebben a folyóiratban jelentek meg Bobák János, dr. Bubnó Andor, Gyulai Jenő, Juhász Dénes János, Vladimir Ede és Zapotoczky Konstantin Igor lelkészek értekezései. Ugyanezek a lelkészek más lapokban is közöltek írásokat.[fn]Az exarchátus lelkészeinek a Keleti Egyházban megjelent tanulmányai: Szántay-Szémán Istvántól: 1934. 11., 62., 81., 249., 281., 313. 1. 1935. 63., 242., 302. 1. 1936. 161., 1940 1. 1937. 51. 1. 1938. 41. 1. 1939. 75., 108., 144. 1. 1940. 38. 1. 1941. 208., 241. 1. – Bobák Jánostól: 1941. 231. 1. – Dr. Bubnó Andortól: 1934. 7., 90. i. – Dr. Gulovics Andortól: 1940. 253. 1. 1941. 38., 242. 1. 1943. 63. 1. – Gyulai Jenőtől: 1935. 292., 326. 1. 1937. 44., 86. l. – Juhász Dénestől: 1935. 266. 1. 1938. 10., 193. 1. 1939. 268., 287. 1. 1940. 224. l. – Vladimir Edétől: 1942. 20. 1. – Zopotoczky Konstantintól: 1934. 24., 254. 1. 1935. 43., 73., 297. 1. 1937. 18., 37. I. 1945. 59. 1.[/fn]

 

Papp Antal 1945. december 24-én meghalt. A konzultori testület az elhunyt főpásztor általános helynökét, dr. Szántay-Szémán István pápai prelátust választotta meg konzultori helynökké, aki ebben a minőségben csaknem egy évig kormányozta az exarchátust. XII. Piusz pápa dr. Dudás Miklós hajdúdorogi megyéspüspököt 1946. október 14-én az exarchátus apostoli kormányzójává nevezte ki. Az új főpásztor működését 1946. december 18-án kezdte meg.

 

Dudás püspök halála után, 1972. július 17-én a konzultori testület prof. dr. Timkó Imrét kormányzó helynökké választotta. VI. Pál pápa 1975. január 7-én kelt – már említett bullájával – dr. Timkó Imrét kinevezte a Miskolci Exarchátus apostoli kormányzójává. A főpásztor dr. Keresztes Szilárd c. püspököt 1975. március 15-én apostoli kormányzói általános helynökké nevezte ki.

 

A főpásztorok újabb egyházközségek alapításával fejlesztették az exarchátust. Egyházkormányzatuk idején a következő öt paróchia létesült: Pere (1955), Rakacaszend (1957), Edelény (1959), Sajószentpéter (1972), Encs (1983). A második világháború befejezése óta új templom épült Ózdon, Sajószentpéteren, Selyeben és Edelényben. Encsen megkezdték a templom építését. A régi templomokat minden egyházközségben tatarozták, sokfelé új festményekkel díszítették. Egyes helyeken új lelkészlakás épült.

 

Az exarchátus a budapesti Központi Szemináriumban három, a bécsi Pázmáneumban pedig egy ösztöndíjjal rendelkezett, így a lelkészképzés kellőképpen biztosítva volt. A nyíregyházi papnevelő intézet felállítása óta az exarchátus papnövendékeinek többsége ebben a szemináriumban, kisebb része a Központi Szemináriumban nevelkedik.

 

Az apostoli exarchátusok általában ideiglenes jellegű intézmények, amelyek a körülmények módosulásával vagy beleolvadnak más egyházmegyébe, vagy önálló egyházmegyévé alakulnak át. A Miskolci Apostoli Exarchátus felállítása után sokan úgy gondolták, hogy a kormányzóság “Papp Antal életéhez kapcsolódik, de végső sorsa nem lehet más, mint beolvadás a Hajdúdorogi Egyházmegyébe”.[fn]Görögkatolikus Szemle, 1932. április 10.[/fn] Azonban Papp Antal halálával ez az elgondolás nem valósult meg. S mint említettük, II. János Pál pápa 1980. július 17-én kelt, a hajdúdorogi ordinárius joghatóságának kiterjesztéséről szóló bullájában az exarchátus különállását megerősítette.