Janka György: A katolikus barokk szellemiség a magyarországi görög katolikusoknál

Janka György

A katolikus barokk szellemiség a magyarországi görög katolikusoknál

 

 

 

A 17-18. század Magyarországon a barokk kora. Ez a korstílus egyaránt érvényes a korabeli képzőművészetre, építészetre, zenére és irodalomra. A művészeti stílusfogalmat később az egész kultúrára, életre, így a vallásosság és lelkiség új jelenségeinek a jelölésére is átvették. Így lett használatos - bár nem igazán szakszerű fogalomként - az egyháztörténelemben is. A katolikus egyháztörténetben a barokk a protestantizmus megjelenése utáni katolikus megújulás korát jelenti, amelyben lépten-nyomon visszatükröződnek a korszak nagy egyetemes zsinatának, a Tridentinumnak (1545-1563) reformhatározatai, intézkedései[fn]V. ö.: Lexikon für Theologie und Kirche, (HÖFER, J. - RAHNER, K., Hrsg. von) Freiburg 1957-68, vol. I, 1258-1269.[/fn].

 

A már régóta esedékes és a hitújítás kérdéseire válaszolni hivatott zsinat céljai között szerepelt a katolikus tanítás szabatos megfogalmazása, az egyház belső reformja, szervezeti és egyházfegyelmi megerősítése, valamint a további egyházszakadás meggátolása és a katolikus misszió felkarolása.

 

A zsinat ezen célokat dogmatikus határozatokkal és reformintézkedésekkel akarta elérni. Előbbiekben a hitújítókkal polemizálva kifejtette az egyház tanítását a hét szentségről, a kinyilatkoztatás forrásairól, az eredeti bűnről, a megigazulásról, a szentmiseáldozatról, a szentek, az ereklyék, képek tiszteletéről és a búcsúkról. Utóbbiakban kötelezővé tette a klérus számára az igehirdetést, a rezideálást, az egyházközségek vizitációját, elrendelte az egyházmegyei papneveldék felállítását, a papképzés reformját. Elhatározta az egységes katekizmus, misekönyv, zsolozsma kiadatását[fn]V. ö.: DENZINGER, H. - SCHÖNMETZER, A., Enchiridion Symbolorum... Freiburg im Breisgau [33]1965, 363-427.[/fn].

 

Magyarországon először Oláh Miklós esztergomi érsek (1553-1568) tűzte ki célul következetesen a reformok megvalósítását egyházmegyei zsinatok tartásával s a jezsuiták Nagyszombatra való letelepítésével (1561)[fn]V. ö.: HERMANN, E., A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig, München 1973, 222. [/fn]. Ez az elgondolás folytatódott a germanikus Forgách Ferenc prímássága idején (1607-1615), aztán Pázmány Péter működésében rajzolódott ki egyre világosabban (1616-1637).

 

Pázmány - maga is jezsuita - érthető módon szorgalmazta a barokk lelkiséghez legközelebb álló Jézus Társaságának magyarországi letelepítését. Szent Ignác fiai a katolikus restaurációt vezetve a hármas szerzetesei fogadalom mellé egy negyediket is tettek a hitterjesztés előmozdítására és a pápa iránti közvetlen engedelmességre[fn]V. ö.: op. ult. cit. 260.[/fn]. Ennek szellemében épültek egymás után rendházaik Homonnán (1614), Nagyszombatban (1615), Pozsonyban (1626), Győrben (1627), Kassán (1631), Szatmáron (1634). 1640-ben a homonnai házat Ungvárra hozták át. Görög katolikus szempontból különösen ez utóbbi jelentős.

 

A jezsuiták missziós tervei nemcsak a protestánsoknak a katolikus egyházba történő visszavezetésében mutatkoztak meg, hanem a keleti egyház irányában, annak unióra való megnyerésében is. Jól illusztrálja ezt a folyamatot a magyarországi uniók története is.

 

Már az 1596-ban létrejött Breszt-litovszki unió megkötésénél jezsuiták bábáskodtak[fn]V. ö.: TIMKÓ, I., Keleti kereszténység, keleti egyházak, Budapest 1971, 304.[/fn]. így érthető, hogy az első magyarországi kísérletnél is jelen voltak. Homonnai Drugeth György, aki a prágai jezsuitáknál tanult és ott katolizált, 1613-ban meghívta Krupeczkij Atanáz przemysli püspököt téríteni. A főpap két jezsuitával jelent meg, akiknek prédikációjára ötven nem egyesült pap csatlakozott az unióhoz[fn]V. ö.: DE VRIES, W., Rom und die Patriarchate des Ostens, München 1963, 115. [/fn]. Ez a kezdeményezés azonban 1614-ben kudarcba fulladt, a megkezdett munkát baziliták folytatták.

 

A döntő egyesülés 1646. április 24-én következett be a jezsuiták kezelésében lévő ungvári vártemplomban, ahol hatvanhárom lelkész tette le a hitvallást Jakusics György egri püspök (1642-1647) kezébe. Jászberényi Tamás jezsuita rektor segédkezett Kisdi Benedek egri püspöknek, hogy két évvel később az uniót megerősítse és a nagyszombati zsinat azt tudomásul vegye. Jezsuita feljegyzések szerint Parthén Péter püspök több ízben is misézett az ungvári jezsuita templomban.

 

A Munkácson megkötött uniónál is (1664) szerepe volt a jezsuitáknak. II. Rákóczi György felesége, Báthori Zsófia, férje halála után visszatért katolikus hitére, és Millei Sebestyén és Kiss Imre jezsuiták lettek a lelkivezetői: Millei tevékenyen részt vett Parthén utódjának keresésében[fn]V. ö. Hodinka, A., A munkácsi görög-katholikus püspökség története, Budapest 1910, 361.[/fn]. Kiss pedig röplapot fogalmazott meg az unió érdekében[fn]V. ö. SIMON, C., “Les Ruthenes et les Jésuites”, in: Plamia, No. 82. 39-51.[/fn].

 

A máramarosi részuniónál is kérték a jezsuiták segítségét, de később ez nem valósult meg.

 

Jezsuiták indították el az uniós munkát a győri és a komáromi rácok között is. Utóbbit Pavao Zorcic márcsai püspök kötötte meg 1673-ban.

 

1690. január 18-án a pécsi jezsuita templomban került sor unióra, ahol Dombó, Döbrököz, Kaposvár, Mohács, Ozora, Pécs, Pécsvárad, Sásd, Székesfehérvár, Siklós, Simontornya és Szigetvár papjai a grábóci és orahovicai monostorok főnökei, valamint világi hívek képviselői tették le a katolikus hitvallást, kiegészítve olyan pontokkal, hogy a jezsuita atyákat katekézist tartani a templomaikba beengedik, hogy fiaikat, különösen a papságra készülőket a jezsuiták iskoláiba küldik, hogy azokban a helységekben, ahol a latinokkal vegyesen élnek, a latin ünnepeken tartózkodnak a nyilvános munkavégzéstől[fn]V. ö. NILLES N., Symbolae ad illustrandam historiam ecclesiae orientalis in terris coronae S. Stephani, Oeniponte 1885. 788-789.[/fn].

 

Ebben az időben P. Ravasz Ferenc volt a pécsi jezsuiták elöljárója (1688-1693), akitől “Schema Unionis” címmel egy 12 pontból álló tervezet maradt ránk, melyet 1687-ben küldött el Kollonich Lipót prímásnak[fn]V. ö. Ravasz, F., Schema Unionis. in: NILLES, op. cit. 780-782.[/fn]. Ebben alapfeltételként szabta meg az egyesüléskor a trienti hitvallás letételét az egész közösség részéről ünnepi formában, amit évente meg kívánt újíttatni. A továbbiakban olyan javaslatokat tett, melyekből latinizálási törekvésekre következtethetünk. Ilyen például a 7. pontban az, hogy a görög rítusú átmehet a latinra, míg ez fordítva nem lehetséges. Hasonló szándék érezhető abban a javaslatban, mely szerint ha vegyes rítusú helységben nincs külön görög templom, akkor a görög hívek ne építsenek saját templomot, hanem a rómaiba járjanak; valamint, ha a keleti szertartású híveknek nincs helyben saját papjuk, akkor minden lelki dologban a római rítusú plébánostól függjenek. Meg kell jegyeznünk, hogy más jezsuiták, például P. Hevenesi nem tette magáévá az előbbi véleményt, hanem a görög rítust eredeti tisztaságában szándékozott megőrizni[fn]V. ö. NILLES, op. cit. 783.[/fn].

 

Mindenképp meg kell említenünk a magyarországi uniós mozgalom egyik legfőbb támogatóját, Kollonich Lipótot (született: 1631-ben; pappá szentelték: 1668-ban; püspök: 1685 Győr, 1691 Kalocsa, 1695 Esztergom; meghalt: 1707-ben), aki oroszlánrészt vállalt a délszláv, ruszin, román uniók támogatásában, felkarolásában. Ezirányú tevékenysége jelenleg csak egyes részleteiben ismert[fn]V. ö. HODINKA, op. cit. 402-403. [/fn] olyan átfogó elemzés, mely számos ponton közelebb hozna a belső indítékok megértéséhez, még a jövendő kutatás feladata. Addig is nyilvánvaló, hogy szeme előtt legfőbb célként a görög szertartásúak unióra térítése lebegett. A gyakorlati megvalósításban trienti szempontok vezérelték. Ezt támasztja alá az 1701. április 4-én keltezett levele a szerémségi egyesült püspökhöz, melyben 22 pontban foglalja össze az egyesültekkel szembeni elvárásait. Ezek közé tartozik, hogy a gyermeket rögtön a születés után kereszteljék meg, hogy a házasságkötést a templomban nyilvánosan végezzék, azzal az ígérettel, hogy a házasok a születendő gyermekeiket a katolikus hitben nevelik. Vasár- és ünnepnap a templomban katekézist tartsanak. A görög rítusúaknak nem szabad megtiltani, hogy a latin rítusú templomot látogassák. A fiatalokat katolikus iskolába járassák, ahol katolikus katekizmust oktatnak, melyre, ha szükséges, a szülőket is oktassák[fn]V. ö. IKIC, N., Der Begriff “Union” in Entstehungsprozess der Unierten Diözese von Marca, Wien 1988. 277-278. [/fn].

 

Kollonich érsek Lengyelországból szlávbetűs nyomdát is hozatott, melyet a nagyszombati egyetemnek adott. Itt jelent meg 1698-ban a De Camelis püspök által írt katekizmus, Koniczki István fordításában. Ezt egy szláv ABC-s könyv követte 1699-ben[fn]V. ö. KARÁCSONYI, J., Magyarország egyháztörténete főbb vonásaiban 970-től 1900-ig, (reprint), Budapest 1985, 191. [/fn].

 

Barokk hatás, hogy 1703-ban román fordításban is kiadták a Canisius-katekizmust a román görög katolikusok részére. - Ugyanebben az évben Szentiványi Márton jezsuita egy hitvédelmi iratot fogalmazott meg az egyesülteknek az ortodoxokkal szemben, latinul, melyet szintén kinyomtattak[fn]V. ö. op. ult. cit., 193.[/fn].

 

A 18. századi görög katolikus püspökök közül a katolikus barokk szellemiség képviselőiként De Camelis József (1689-1706) és Olsavszky Emmanuel (1743-1767) emelkedtek ki.

 

De Camelis József 1689-ben Rómában Kollonich Lipót kérésére vállalta el az egyházmegye kormányzását. Görög szülők gyermekeként került az Örök városba, ahol szerzetes, majd a filozófia doktora, a teológia doktora és a pápai könyvtár munkatársa lett. Egyházmegyéjét elfoglalva, három év alatt tizenkét “zsinatot” tartott, és azonnal hozzálátott a korszerűsítéshez. Elrendelte a papi ruha használatát, az anyakönyvezést (Szatmári zsinat). Kérésére Nagyszombatban Kollonich alapítványi helyeket biztosított egyesült kispapoknak. A század szinte valamennyi görög katolikus püspöke itt tanult a jezsuitáknál. A De Camelis által írt katekizmusról már beszéltünk[fn]Pirigyi I.: A magyarországi görögkatolikusok története, I-II., Nyíregyháza, 1990. I. köt. 142-146. [/fn].

 

Olsavszky Emmánuel Nagyszombatban végezte a teológiát, 1743-ban lett munkácsi püspök. Fő célkitűzései közé tartozott az egyesült papság műveltségének, anyagi-erkölcsi tekintélyének növelése, az önálló egyházmegyei kormányzat és intézmények kiépítése. 1744-ben két évfolyamos iskolát nyitott Munkácson (1. év: írás, olvasás, számtan; 2. év: hittan, erkölcstan), ahová a képzetlen papokat is beíratta. Az iskola tankönyvét ő maga állította össze latinul és ruszinul. Elkezdte a püspöki rezidencia építését, melybe 1760-ban be is költözött. Tervbe vette önálló egyházmegyei szeminárium felállítását Munkácson. A királyné parancsa nyomán 1747-ben összeíratta a parókiákat: 538-at soroltak fel. 1756-os statutumának tükrében - melyre Udvari István kutatásai hívták fel a figyelmet - már egy nyugati mércével is barokk főpap arculata rajzolódik ki. Kötelezi papjait, a vasár- és ünnepnapi igehirdetésre, a napi szentírásolvasásra, anyakönyvezésre, a szertartások, szentségek egyházmegyeileg meghatározott módon való kiszolgáltatására, az engedelmességre az elöljárók iránt, a lelkészi vizsgák bevezetésére és letételére, a szentségi böjtök megtartására, a megfelelő időközönkénti gyónásra-áldozásra[fn]V. ö. UDVARI, I., Ruszinok a XVIII. században, Nyíregyháza 1992, 183-186.[/fn].

 

A trienti reformszellem legkiemelkedőbb megvalósulása a magyarországi görög katolikusság életében az 1773-as Mária Terézia által meghirdetett bécsi püspöki szinoduson valósult meg. A jelenlévő püspökök, Bozickovic, Bacsinszky, Major és tanácsadóik a bécsi horvát kollégiumban március 1-jétől május 6-ig 19 ülést tartottak. Megállapították a kiadandó 17 könyv listáját, 16 + 3 napban egységesítették az ünnepek számát, egységre jutottak a stóladíjszabás kérdésében, felemelték szavukat a klérus és a hívek emancipációja érdekében, kérték a királynőt, közvetítsen a görög és a latin klérus közötti megértés, egymás tiszteletben tartása érdekében[fn]V. ö. M. LACZKO.,: Synodus Episcoporum ritus byzantini catholicorum ex antiqua Hungaria Vindobonae a. 1773 celebrata. Roma 1975. 7-20.[/fn].

 

A püspöki szinodus új korszakot hozott a görög katolikus egyház életében. Létrejött a szertartások pontos végzése, rendeződött a papok és a hívek társadalmi helyzete, megindult egy értelmiségi réteg kialakulása. 1777-ben a körösi és a nagyváradi egyházmegyék fellálításával tovább bővült az önálló görög katolikus egyházmegyék hálózata[fn]JANKA, GY., Mária Terézia és a magyarországi görög katolikus egyházmegyék felállítása. (Dissertatio), Budapest 1991 (kézirat). [/fn].

 

A 18. század végére megfigyelhető, hogy a magyarországi görög katolikus egyház egyre több szállal kapcsolódott a katolikus barokk szellemiséghez, mind vezető személyiségei, mind külső és belső fejlődésének tekintetében.