Tartally Józsefné

Pirigyi István

TARTALLY JÓZSEFNE

szül. STIMA ILONA 

 

Az Ékes virágszál első kiadásának (1946) címlapja

Dr. Timkó Imre megyéspüspök azt írja róla, hogy: "Nevét örökre beírta a magyar görögkatolikus egyház történetébe. Ékes virágszál című könyvét, amelyben a Máriapócsi kegykép első csodálatos könnyezésének állított maradandó irodalmi emléket, öntudatos örömmel tekintjük közös kincsünknek." /1980. évi III. sz. körlevél/

Valóban, az "Ékes virágszál" minden magyar görögkatolikus kedves olvasmánya. Szerzője - az eddig egyetlen magyar görögkatolikus írónő - Szabolcs megyében, Oroson született 1890. október 28-án. Édesapja görögkatolikus kántortanító, majd postamester volt.

1909 nyarán férjhez ment Tartally József eperjesi egyházmegyés tanulmányvégzett papnövendékhez. Férjét 1909. augusztus 28-án a Julián-naptár szerint Nagyboldogasszony ünnepén szentelték pappá. Sáros megyébe kerültek. Férje először a magas hegyen épült, mindössze 22 házból álló Gerált község, majd a Tárca melletti Décső papja lett. A hívek mindkét helyen szlovákok és ruszinok voltak, számuk egyik helyen sem érte el a háromszázat. A fiatal papné nyelvüket nem értette, nem tudott velük beszélgetni, ennek ellenére életüket alaposan megismerte. Egymás után három gyermekük született.

Írói tehetségének középiskolás korában tanújelét adta. A középiskolát Budapesten kezdte el, és Nyíregyházán fejezte be. Már ez utóbbi helyen elbeszéléseket és verseket írt, s viszonylag egészen fiatalon elismert írónő lett.

Húsz éves volt, amikor első novellája az Eperjes című lapban megjelent. Ettől kezdve az Eperjes, valamint az Eperjesi Újság rendszeresen közölte írásait.

Amikor Décsőre kerültek, a kassai Esti Újsággal vette fel a kapcsolatot, s ebben jelentek meg írásai, sőt, állandó rovata is volt Csütörtöki levelek címmel. Verseket is írt, ezeket a kassai Tavasz c. folyóirat közölte.

1922-ben családjával áttelepedett Magyarországra. Férjét Miklóssy István püspök átvette a Hajdúdorogi Egyházmegyébe, s Nagydobosra helyezte.

Miután átköltözött Magyarországra, írásai a Nyírvidék, a Szabolcsi Szemle, a Budapesti Hírlap, az Új Idők, a Napkelet, a Magyarság, a Magyar Múzsa, a Cél című és egyéb lapokban, így a többi között egy amerikai magyar újságban jelentek meg. Egy időben munkatársa volt a Görögkatolikus Szemlének is.

1930- ban felvette a kapcsolatot Móricz Zsigmonddal aki akkor a Nyugat c. folyóirat szerkesztője volt. A nagy író arról is híres volt, hogy igen meleg érdeklődést tanúsított a fiatal tehetségek iránt. Négy levelet intézett írónőnkhöz, /ezekből három jelenleg is meg-van /, a Nyugat szerkesztőségében pedig személyesen is találkoztak. Móricz elismeréssel beszélt írásairól, útbaigazítást, bíztatást és dicséretet kapott tőle. Ahogy ő maga írja visszaemlékezésében: "Boldog voltam ettől. Én kis falusi papné ilyen dicséretet kaptam a nagy magyar írótól, Móricz Zsigmondtól". /Csengeri Krónika, 1975. 296. o./ Bizonyára némileg ez is közrejátszott abban, hogy nemcsak novellák és versek, hanem nagyszabású társadalmi és történelmi regények megírására is vállalkozott. S ezekkel igen nagy sikert aratott.

A maga korában rendkívül termékeny írónőnek számított. Novelláinak száma 500-600 között van. Ezek - mint említettem - újságokban jelentek meg. Ugyancsak újságok közölték költeményeit is. Ez utóbbiak közül azonban jó néhány önálló kötetben is napvilágot látott, "Nyár" címmel Nyíregyházán jelent meg verseskötete. Az 1930-ban kiadott "Szabolcsi költők" című füzet tíz, "A magyar asszonyok versei" című antológia pedig négy versét közli. Ez utóbbiban egyébként huszonkét magyar költőnő verseit találjuk.

1931-    1946 között nyolc regényt írt. Ezek közül kettő a Nemzeti Újságban folytatásban jelent meg: Szerelem, a vasárnap délután regénye /1937/ és Vak véletlen c. regénye /1939/.

Önálló kötetben megjelent regényei:

-  A harminckettes ház /Nyíregyháza, 1931./ Cselekménye az I. világháború után játszódik. Egy vidéki kistisztviselő özvegye a fővárosban telepszik le. Fiatal albérlőket fogad, hogy szerény nyugdíját kiegészítse, s hogy a maga és a lánya megélhetését biztosítsa. Ezzel kezdődik a romantikus történet, mely nagyon is reális epizódokkal keveredik, és hitelesen ábrázolja a feltörni vágyó fiatalok küzdelmeit.

-  A hegy csodája /Budapest, 1934./ Cselekménye abban a községben játszódik le, ahol a férje paposkodott. Fenn, a hegygerinc alatt este kék lángok csaptak fel. A vizsgálatok során kiderült, hogy valahogy foszforos anyag gyulladt fel, ám az írónő úgy írja meg az eseményt, ahogy a nép "magyarázta".

-  Viharok sodrában /Budapest, 1941./ A regény eseményei egy kis faluban játszódnak le Kárpátalján, az 1848-as szabadságharc idején, amikor az embereknek választaniuk kell a császár és Kossuth között. A maga korában, a negyvenes évek elején nem jelent meg olyan magyar könyv, mely ilyen megértő szeretettel ábrázolta volna egy nemzetiségi község népét, életét, gondjait.

-  Emberek a végeken /Budapest, 1942./ A Nemzeti Újság így ír róla: "Szenvedő, nincstelen és magányos emberek drámája ez a regény, amelynek történése a Ruszinföld egy kis falujában pereg le. A gördülékeny regény alakjai jól megfigyelt, egyénien meglátott emberek, akiknek küzdelmes sorsa, szenvedése, szerelme valósággal szívügyünkké lesz... A kiváló írónő... ezúttal is érett, valóságtámasztó erővel és elevenséggel tárja fel a fenyvesek, s a kárpáti havasok egyszerű népének sok tekintetben ismeretlen és érdekes világát". - Az ismertetést a Görögkatolikus Szemle 1943. június 20.-i száma is leközölte. Ezt a könyvet sokan az írónő legjobb regényének tartják.

-  Ékes virágszál /Budapest, 1946./ E művében az írónő a pócsi kegykép első könnyezésének történetét örökíti meg, s a könnyezés 250. évfordulóján jelent meg.

-  Dicsőségbe öltözött /Budapest, 1983./ Ez a könyv a második könnyezés történetének regényes leírását tartalmazza.

E regény megjelenését az írónő már nem érte meg. Utolsó évei fájdalmas megpróbáltatásokkal teltek el. Eltemette férjét, három gyermekét, vejét. Férje halála után a nyíregyházi Szociális Otthonba költözött. Itt halt meg 1980. augusztus 12-én.

Irodalmi munkásságát a Görögkatolikus Szemle 1930-1944 között figyelemmel kísérte, megjelent munkáiról olvasóit azonnal tájékoztatta.

Munkásságáról igen értékes, tárgyilagos és alapos tájékoztatót írt Margócsi József, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola főigazgatója a Csengeri Krónika című, 1975-ben megjelent kiadványban. Egyben közli Móricz Zsigmondnak az írónőhöz intézett három meglévő levelét is. /291-301. o./ Timkó Imre püspök az említett 1980. III. számú körlevelében méltatja érdemeit és örökíti meg emlékét.

 

 

vissza