Bonkáló Sándor

Pirigyi István

BONKÁLÓ SÁNDOR

 

 

A szláv irodalom és nyelvészet egyik leghíresebb, legjelentősebb magyar kutatója Kárpátalja festői szépségű, vadregényes vidékén lévő Rahó községben született 1880. január 22-én. O is, mint nagyon sok kárpátaljai " vegyes házasságból " származott: édesapja magyar, édesanyja ruszin volt. Ezért a magyar mellett anyanyelvi szinten beszélte a ruszint is, de elsajátította a szlovák, lengyel, bulgár, orosz, ukrán, német és francia nyelvet is.

A gimnáziumot Ungváron és Máramarosszigeten végezte. Érettségi után felvették az ungvári görögkatolikus teológiára. A teológia elvégzése után tanulmányait a budapesti egyetem bölcsészkarán folytatta, ahol 1906-ban latin-német-szláv szakos tanári oklevelet, 1910-ben pedig bölcsész doktori diplomát szerzett.

A tanári munkásságát megszakítva 1910-ben a lipcsei, 1913-ban pedig a szentpétervári egyetemen folytatott nyelvészeti tanulmányokat. Ez utóbbi helyen ismerkedett meg Alexej Petrov orosz tudóssal, aki a helyszínen tanulmányozta korábban Kárpátalja történetét, és megállapította, hogy itt a ruszinok nem őslakók. Ugyanezt az álláspontot képviselte mindvégig Bonkáló Sándor is.

Tudós hittestvérünk 1917-ben az orosz nyelv és irodalom magántanára lett a pesti egyetemen, két évvel később egyetemi professzorrá nevezték ki, és megbízták a ruszin nyelv és irodalom tanszékének megszervezésével. Itt az 1919/20-as tanévben meg is kezdte a rutén nyelv és irodalom oktatását, ám a tanszéket 1924-ben megszüntették, és a fiatal professzort 44 éves korában nyugdíjazták. Ettől kezdve 20 éven keresztül szakmai tanulmányokat írt és fordított, a magyar rádióban előadás sorozatot tartott az orosz és a rutén irodalom területéről. De nemcsak szakmai, hanem irodalmi alkotásokat is átültetett nyelvünkre. Ezek közül legjelentősebb Tolsztoj: Háború és béke c. regényének fordítása, mely 1928-29-ben jelent meg. A második világháború után 1945. november 1-én újra tanítani kezdett a pesti egyetemen: az ukrán nyelv és irodalom professzora lett. Ám ebből a beosztásából is felfüggesztették. Azzal vádolták meg, hogy lekicsinylő nyilatkozatot tett a szovjet irodalomról. Végül politikai okokból 70. születésnapján 1950-ben végleg nyugdíjba tették. Önálló müvei: A rahói kisorosz nyelvjárás leíró hangtana /1910/; A szlávok /l915/; A magyar rutének /1920/; Az ukrán mozgalom története 1917-1922 /1922/; Az orosz irodalom története /1926/; A kárpátaljai rutén irodalom és művelődés /l935/; A rutének/1940/.

Dr. Salga Attila, Bonkáló Sándor munkásságának kiváló kutatója és egyben folytatója összeállította a nagy tudós munkásságának jegyzékét. Eszerint Bonkáló újságokban ,folyóiratokban és más kiadványokban 64 tanulmányt, a Guttenberg Nagy Lexikonban a Hungária Irodalmi Lexikonban és az Irodalmi Lexikonban számos cikket írt, 26 müvet fordított oroszról magyarra.

Egész életén át hitvalló görögkatolikus volt. Magas tisztséget töltött be a Magyar Görögkatolikusok Országos Szövetségében: a Szövetség igazgatóságának volt tagja. Tudományos nézetei ellenkeztek a múlt rendszer felfogásával, ezért nevét alig említették, legfontosabb müvét, "A rutének" c. munkáját pedig szinte teljesen kivonták a forgalomból. A közelmúltban jelent meg újra Dr. Salga Attila jegyzeteivel, utószavával ellátva.

Bonkáló Sándor Budapesten hunyt el 1959. november 3-án. Külföldön jobban becsülték, mint itthon: születésének 100. évfordulóján számos helyen megemlékeztek róla, így még a svédországi Upsalában is, ahol tudományos emlékülést rendeztek tiszteletére. Csak a rendszerváltás után indult meg újraértékelése, elsősorban Dr. Salga Attila kezdeményezésére, aki még 1974-ben róla írta doktori disszertációját " Bonkáló Sándor emlékezete" címmel.

 

vissza