Szamovolszky Ödön

Pirigyi István

 

SZAMOVOLSZKY ÖDÖN

 

 

Talán az egyetlen hitvalló magyar görög katolikus szobrászművész az Ung megyei Nagybereznán született 1878. december 26-án. Diákkoromban Ungváron számos idősebb emberrel beszéltem, akik őt közvetlen közelről ismerték. A többi között azt mondták róla, hogy már gyermekkorában érdeklődött a szobrászat iránt, ezért iratkozott be az ungvári agyagipari szakiskolába. Emellett odaadó lelkesedéssel szerette görög szertartású anyaszentegyházát. A tanuláson kívül más nem is érdekelte csak a templom. Ahogy visszaemlékeztek, a gyermek Szamovolszkynak csak két "szórakozása" volt: a ministrálás és a harangozás.

A görög katolikus magyarság nehéz helyzetére lelkiatyja, Valkovszky Miklós ungvár-ceholnyai parókus hívta fel a figyelmét. Amikor Ungváron tanult, a magyar görög katolikusok már javában küzdöttek a magyar püspökség felállításáért és a magyar liturgikus nyelv szentesítéséért. Harcukat az Ungváron lakó munkácsi püspökök megértéssel támogatták. Ám a káptalan tagjai, a kanonokok - akik között nem egy felkészült tudós is volt - elsősorban egyházjogi megfontolásból szembefordultak a magyar liturgia szentesítésére vonatkozó törekvésekkel. Arra hivatkoztak, hogy a kánonjog a népnyelv liturgikus használatát tiltja.

Azonban Valkovszky Miklós, aki rendkívül művelt és tudós magyar pap volt, a szláv nyelvet nem ismerő híveinek magyarul szolgáltatta ki a szentségeket. Ungváron ebben az időben még jelentős számú magyar görög katolikus élt. O is felismerte, hogy a magyar nyelv oltári használatának tilalmazása végzetes veszedelmet jelent a magyar görög katolikusok számára.

A köztiszteletben álló parókus összegyűjtötte az ungvári magyar középiskolás diákokat, s atyai szeretettel foglalkozott velük. Szívükbe oltotta a magyar haza szeretetét, és a keleti szertartáshoz való ragaszkodást, a haza és az egyház szolgálatára való elkötelezettséget. Ennek az elkötelezettségnek tudata kísérte végig a művészt rövid életútján.

 

Művészete

 

Szamovolszky Ödön ungvári tanulmányai után Pestre került az Iparművészeti Főiskolára, ahol Mátrai Lajos György (1850-1906) tanítványa lett. Mestere korának neves szobrásza volt. Legjelentősebb alkotásai: Izsó Miklós síremléke /Bp/, Károli Gáspár szobra /Gönc/, Kisfaludi Károly szobra /Győr/ és Széchenyi István szobra /Sopron/. A művész öt évig tanult mellette. Ezután Zala György, majd Róna József szobrászok műtermében dolgozott, később Párizsban és Rómában tett tanulmányutat.

Tanulmányútjairól hazatérve, 1902-ben a Műcsarnokban rendezett kiállításon bemutatták a "férfiképmás" című alkotását. A későbbiek során ugyanitt sorra mutatták be képmás-szobrait, és mindegyikkel igen nagy sikert aratott.

A Műcsarnokban aratott sikerei országszerte ismertté tették nevét. Munkakapcsolatot alakított ki Horvai Jánossal, a híres szobrásszal, aki számos Kossuth szobrot készített, az ő műve a genfi Kálvin szobor is. Szamovolszky vele együtt mintázta meg a rozsnyói gróf Andrássy Franciska-szobrot, valamint a kassai Honvéd-szobrot.

Szamovolszky Ödön 1903-ban készítette el a budapesti bazilika főkapujának a 12 apostolt ábrázoló bronz domborműveit, valamint a templom főoltárának szentségtartóját. 1910-ben készült el egyik legsikerültebb alkotása, az ungvári Dajka Gábor-szobor, a következő évben pedig a "Névtelenek" című szoborcsoportja, mely Münchenben aranyérmet kapott /l911/.

Életének talán legnagyobb sikerét 1907. június 27-én érte el. Pályázatot hirdettek az 1848-as szabadságharc emlékét megörökítő "Szabadságharc-szobor"-ra, melyet Budapesten a Parlament előtti téren akartak felállítani. Az első díjat és a szobor elkészítésére vonatkozó megbízatást Szamovolszky Ödön és a vele együtt pályázó Gách István szobrász nyerte el. A terv szerint a kompozíción a Hadúr alakja lett volna a középpontban, vele egy római bronzkocsi, amelyben a Szabadság géniusza Kossuth, Petőfi, és mások segítségével legyőzi a zsarnokságot. Az emlékmű elkészült részét 1913-ban a Műcsarnokban kiállították, és állami aranyéremmel jutalmazták. A szoborcsoport Szamovolszky halála miatt teljes egészében nem készülhetett el.

Szamovolszky Ödön korai halála azt is megakadályozta, hogy zseniális művészi képességeit kibontakoztassa. A HÉT című folyóirat, melyet Kiss József költő 1890-ben alapított, s mely korának egyik legjelentősebb sajtóterméke volt, azt írja róla, hogy Szamovolszky a magyar művészetben "új fordulatnak új határköve, új fogalom, új jelzővel ellátott új lobogó, és új reménység". S valóban, éppen legutolsó félbemaradt alkotásában, a szabadságharc emlékműben mutatkozott meg egészen kivételes művészi képessége, a korábbi szobrászati stílusokkal szakító realisztikus szemlélete.

 

Egyházunk szolgálata

 

Valkovszky Miklós - mint említettem - a közösség szolgálatára nevelte a fiatalokat. Azt mondotta nekik: "Magyarok vagytok a Földön, görög katolikusok Isten szolgálatában". Szamovolszky Ödön e gondolatok szellemében odaadó, lángoló lelkesedéssel szolgálta görög szertartású egyházát. A fennmaradást és a fejlődést biztosító pünkösdi tűz, mely annyira hiányzik ma a görögkatolikus ifjúság igen jelentős részének lelkiségéből az ő szívét teljesen betöltötte.

A fővárosba kerülve a'pesti egyetemisták egyik vezéregyénisége lett. Tizennégyen voltak, akik megfogadták, hogy elszántan küzdenek a görögkatolikus magyarságért. Szamovolszky lelkesítette őket.

A század végén a fővárosi fiatalok énekkart szerveztek, hogy gyakorolják szent énekeinket. Ennek is Szamovolszky volt a lelke. Közeledett a római jubileumi zarándoklat, amelyen a görögkatolikusok a pápától akarták kérni a magyar liturgia szentesítését. Erre a fiatalokat külön bizottság szervezte; s a rendezőségnek ő volt a legserényebb tagja. A zarándoklaton természetesen ő is részt vett.

Mindent elkövetett, hogy a jövőnket biztosító fiatalokat egybetartsa. Mint ismeretes, a magyar görögkatolikusok 1916. június 24-ig a Julián naptárt használták. Megtörtént, hogy a fővárosban tanuló fiatalok - iskolai szünet hijján - még karácsonyra és húsvétra sem tudtak hazamenni. Szamovolszky 1900-1904 között ifjúsági Szentestéket rendezett, 3-4 méteres karácsonyfát állított fel, hogy együtt ünnepelhessék a karácsonyt. Húsvét előtt egy pékműhelyben maga gyúrta ki azokat a tészta-díszeket /kereszt, rózsa, koszorú, stb./, melyek a fiatalok húsvéti pászkáira kerültek. Mindezen és egyéb kezdeményezéseivel az együvé-tartozás tudatát akarta erősíteni a fővárosi fiatalokban.

Vaszary Kolos esztergomi érsek, hercegprímás 1905-ben megalapította a budapesti görögkatolikus egyházközséget. Az egyháztanács már tíz évvel korábban 1895-ben megalakult. 1907-ben az egyháztanács Szamovolszky Ödönt tagjai sorába iktatta. Ezt a művész igen nagy megtiszteltetésnek tekintette, s amennyire elfoglaltsága engedte, örömmel vett részt a szervezet munkájában.

 

Halála

 

1914. december elején katonai sorozásra hívták be. Zimankós téli nap volt. Influenzában betegeskedett, s így kellett három órán át várakoznia egy nyitott, huzatos kapualjban. Tüdőgyulladást kapott, s három hét múlva, december 28-án Budapesten elhunyt. Haldoklása közben szaggatottan énekelte: "Szent Isten, Szent Erős, Szent Halhatatlan irgalmazz nekünk." Hisszük, hogy odaát valóban eljutott a Szentháromság színelátására.

 

 

A MŰVÉSZET című folyóirat megemlékezése Szamovolszky Ödönről 1915-ben:

http://www.mke.hu/lyka/14/053-055-szamo.htm

 

vissza