Álmos Zoltán

Pirigyi István

 

ÁLMOS ZOLTÁN

 

Nyíregyházán született 1873. március 12-én. A gimnáziumot Nyíregyházán és Egerben, a jogot pedig Eperjesen és Budapesten végezte. Tanulmányainak befejezésével a debreceni törvényszéken kezdett dolgozni, majd a técsői járásbíróság elnöke lett. Innen került vissza szülővárosába, Nyíregyházára, ahol már mint ügyvéd folytatta jogászi pályafutását. 1927-ben a Hajdúdorogi Püspökség és Székeskáptalan jogtanácsosa, akkori elnevezéssel ügyésze lett. De már jóval korábban bekapcsolódott a magyar görögkatolikusok egyházi és társadalmi életébe. Tevékeny szerepet játszott a Hajdúdorogi Püspökség megalapításában, majd nyíregyházi székhelyének megszervezésében. A Magyar Görögkatolikusok Országos Szövetségének (MAGOSZ) vezetőségi tagja volt. Résztvett az Actio Catholica hajdúdorogi egyházmegyei szervezetének munkájában is. Jogászi munkássága mellett széleskörű irodalmi tevékenységet folytatott. Már budapesti egyetemista korában hivatásos újságíró volt. Utóbb Nyíregyházán több újságnak volt szerkesztője és munkatársa. Rendszeresen jelentek meg tanulmányai a Görögkatolikus Szemlében is. írásai a görög szertartás iránti rajongó szeretetét tükrözik. Ezt a szeretetet akarta átültetni hittestvéreinek szívébe is. Ugyanakkor keményen szembeszállt a korszellem szűklátókörű, a magyarságnak mérhetetlen károkat okozó ostoba előítéleteivel. Az idősebbek még emlékeznek rá, hogy a görögkatolikusokat annak idején ki akarták rekeszteni a magyarság közösségéből.. Ezt külföldön még napjainkban is kihasználják ellenünk.

Álmos Zoltán írásaiban ismételten emlékeztetett arra, hogy a magyar nép először a kereszténység keleti formájával ismerkedett meg; népünket a görög egyház papjai térítették meg, az ország első püspöke, Hierotheosz görög szertartású volt, a régészeti leletek arról tanúskodnak, hogy a görög hittérítők az ország szinte egész területén hirdették az evangéliumot. Arra is rámutatott, hogy a XVIII. század második felében megindult görögkatolikus liturgikus mozgalom egyik láncszeme volt a magyar nemzeti megújulás folyamatának.

Hosszas betegség után Nyíregyházán halt meg 1944. augusztus 17-én. Másnap a Nyírvidéki-Szabolcsi Hírlap a többi között ezeket írta Róla:

" Tegnap életének 72. évében meghalt Álmos Zoltán Dr. az egyház, a haza, a szociális megújhodásért küzdő magyarság őserejű harcosa és hitvallója... tetemes magyarság siratja és gyászolj a...Tanúság-öröksége: merjünk magyarok és európaiak lenni, merjünk összefogni az embertestvérekkel, de magyar módra, idegen eszméktől, bántó, idegen faji indíttatásoktól mentesen... Emléke áldott lesz az igaz embereknek."

Egy korabeli költő pedig ezeket írja róla: " Szíve gazdag volt, nótás és szelíd: erőssége volt egyháza s a hit. Az igazságot hirdette... a szó tudta: ha szívből jő, vigasztaló. Nyíri föld, fogadd be tetemét! Idő-hirdesd az emlékezetét /Radvány Sándor/.

Temetése augusztus 19-én volt tisztelői hatalmas tömegének részvételével. A temetési szertartást a távollévő Dudás Miklós püspök helyett Bányai Jenő nagyprépost végezte a nyíregyházi görögkatolikus papság segédletével. Egyik szép mondása szerint : " ki múltjára érzéketlen, szebb jövőre érdemtelen". Napjaink példamutató emlékezete segíthet minket, mai görögkatolikusokat egy ígéretesebb jövő kiépítésében.... Ő írta az alábbi hitvalló, megrendítő szépségű sorokat fenséges rítusunkról:

„ ... ami a virágnak az illat, ami a szoborban az alak és kifejezés, ami a rajzban a vonal és a zenében a ritmus, ami a tragikumban a fenség, az írásban a stílus, a beszédben a modor, a festményben a színfolt, az építészetben a harmónia és a monumentalitás, az nekem az én szépséges keleti rítusom.

Nem mondom, hogy lényeg. De azt sem, hogy nem. Mert vegyük el a virágtól a színt és illatot, a szobortól a formát, a zenétől a ritmust, a rajztól a vonalat, és így tovább, összeomlik minden, amit tartalmilag e fogalmakhoz füzünk, míg az ibolya ibolya marad még akkor is, ha rózsafák erdeje borul is sátorként föléje. " (Megjelent a "Szemle" 1930. november 2-i számában) "Vallás, erkölcs, művészet" című tanulmánya a Görögkatolikus Szemle 1929. évi december 1-i és 22-i (18. és 19.) számában jelent meg.

 

 

vissza