Demjanovich Emil

Pirigyi István

 

Dr. DEMJANOVICH EMIL

 

A keresztény emberszeretetet tettekben megvalósító, vidámkedélyű, örökifjú főorvos Dolhán született 1861-ben.

A gimnáziumot Ungváron, az egyetemet Budapesten végezte. 1883-ban kapott orvosi diplomát. Pályafutását a Rókus Kórház sebészeti osztályán kezdte el, majd évtizedekig dolgozott a budapesti sebészeti klinikán. Közben sebész, szülész és gyermekgyógyász szakorvosi képesítést szerzett, s az egészségtan tanára volt a Kisdedóvó "Képzőben.

Rendkívül sokoldalú ember volt, az orvostudomány mellett melegen érdeklődött a művészetek iránt. Gyermekkorától kezdve kitűnő zongorista volt. Aligha véletlen, hogy nemcsak miniszterek, hanem művészek, írók, így Jókai és Mikszáth is háziorvosuknak választották. Neki köszönhető, hogy Jókai Mór Munkácsy Mihállyal együtt ismételten megfordult Kárpátalján, és szorgalmazta a vidék gazdasági megsegítését. Erre sor is került az ún. "hegyvidéki akció" keretében. Azt is az O befolyásának kell tulajdonítanunk, hogy Jókai, mint országgyűlési képviselő a magyar parlamentben felszólalt a keleti szertartásúak érdekében (1889. január 21).

A görög egyházban különleges tiszteletben részesítik az ún. ingyenes orvosokat, vagyis azokat a szent orvosokat, akik a betegeket minden ellenszolgáltatás nélkül gyógyították. Ilyenek voltak a többi között: Kozma és Dámján, Cirus és János, Panteleimon és Hermolaosz.

Demjanovich Emil az Ő példájukat követte, amikor Pesten, a Józsefvárosban orvosi rendelőt nyitott, ahol ingyen gyógyította a munkásokat, kisiparosokat és más szegény embereket akkor, amikor hazánkban még híre-hamva sem volt a munkásbiztosító intézményeknek.

Az orvosi és tanári munka mellett tudományos munkásságot is folytatott. Az örökké tevékenykedő ember számos szakmai cikket írt, fordított, lektorált. A többi között magyarra fordította Nil Fjodorovics Filaret moszkvai gyermekorvos, az orosz gyermekgyógyászat egyik megalapítójának "A gyermekgyógyászat kórisméje is tünettana" című könyvét, amivel jelentős nemzetközi sikert ért el. Ez volt az első orosz orvosi könyv, melyet magyarra fordítottak.

Kiváló munkásságának és közéleti tevékenységének elismeréseképpen 1912-ben a királytól "Barankai" előnévvel magyar nemességet kapott. 1923-ban egészségügyi főtanácsosi címmel tüntették ki.

Demjanovich Emil rajongásig szerette görög szertartású egyházát és görögkatolikus hittestvéreit. 1895-ben az akkor megalakult budapesti egyháztanácsunk tagja lett, és az maradt élete végéig. 1898-ban a Görög Szertartású Katolikus Magyarok Országos Bizottságának választmányi tagja. 1900-ban feleségével együtt résztvett a magyar görögkatolikusok római zarándoklatán. Ő volt az egyik alapítója a Magyar Görögkatolikusok Egyesületének (1902) és állandó munkatársa az egyesület lapjának, a Görögkatolikus Hírlapnak, melyben számos egyházi és egyházpolitikai témájú cikke jelent meg. Támogatta a budapesti görögkatolikus egyetemisták és főiskolások egyesületének, a Vasvári Pál Körnek megalakulását. (1904. október 20.) A szegény sorsú görögkatolikus egyetemistákat bőkezűen támogatta. Minden hónapban jelentős pénzsegélyben részesítette őket, ebédet és vacsorát biztosított számukra. Közülük nagyon sokan neki köszönhették, hogy egyetemi diplomát szerezhettek. Azt viszont megkívánta, hogy a szertartásunkat odaadóan gyakorolják. Azt kérte tőlük, hogy ne csak a szent liturgián, hanem az utrenyén és a vecsernyén is vegyenek részt és azokon énekükkel működjenek közre. O maga még öreg korában is lefekvés előtt elénekelte a napi tropárt.

1941. június 4-én halt meg. Temetésén hatalmas tömeg vett részt, emberek százai akiket meggyógyított, akiket önzetlenül támogatott. Temetése után elénekelték legkedvesebb dalát: "Átmentem a Királyhágón..." Ám mindenki arra gondolt, hogy átment az Örökkévalóságba és elnyerte az igazak koronáját.

 

vissza