Roskovics Ignác

Pirigyi István

 

ROSKOVICS IGNÁC

 

 

Zemplén megyében, Szalókon született 1854. szeptember 20-án. Édesapja ekkor itt volt parókus, később nagyprépost lett Ungváron. Ő volt egyik megteremtője a mai magyar liturgikus nyelvünknek. Roskovics Ignác a gimnáziumot Debrecenben és Ungvárott végezte. Érettségi után másfél évig Bilkén élt. Itt Vidra Ferdinánd templomfestő mellett tanult és dolgozott. Festészeti tanulmányait Budapesten és Münchenben végezte. Még a budapesti mintaiskola növendéke volt, amikor a Képzőművészeti Társulat 1880. évi kiállításán bemutatták a "Tud-e váltani" c. festményét. Münchenben festette meg a "A Szentlélek eljövetele" képet, melyet Pesten 1882-ben kiállításon mutattak be, és amely őt azonnal az ország egyik legismertebb vallásos festőjévé tette. Kitüntetéseket, megrendeléseket kapott. A sikeres bemutatkozás után Rómában töltött egy évet, az ottani remekműveket tanulmányozta. Hazatérése után a fővárosban telepedett le és életképeket kezdett festeni. Ezek közül legismertebbek: Igyék már kelmed, Acél, kova, tapló, Extra passió, Pipacs, A rózsámnak, Csak neked, Olyan nincs!, és a Pici piros alma című képei. E legutóbbi alkotását az 1885. évi tárlaton mutatták be. A képnek hatalmas sikere volt, a művész megkapta érte a Képzőművészeti Társulat első díját. A reprodukciók tömegét készítették róla, s ezek révén az egyik legismertebb magyar festménnyé vált. Érthető, hogy a művész sorra kapta a megbízatásokat. A lévai piarista templom számára elkészítette a Szent József a kis Jézussal c. oltárképét, melyet 1883-ban kiállításon mutattak be. A Zemplén megyei Szinnán hét freskót és három oltárképet, Mária-Radnán oltárképet festett /1888./, freskókkal díszítette a józsefvárosi templomot /1894-95./, elkészítette a kőbányai új templom oltárképét /1899./, falfestményeket készített a budavári Szent István teremben (1900.),a kecskeméti nagytemplomban /1902./. Az előbbiért állami kis aranyérmet, az utóbbiért Lotz díjat kapott. Plascsenyicákat, vagyis síri lepleket készített görögkatolikus templomok számára. Számos híres kiadvány illusztrációját is ő készítette el. Munkásságáért az államtól magas kitüntetéseket kapott. Tevékenyen kapcsolódott be a fővárosi görögkatolikusok életébe. Az Országos Bizottság alelnöke lett, részvett az 1900. évi római zarándoklaton, sőt ő készítette el annak az emlékiratnak az illusztrációját, melyet a zarándoklat alkalmával átnyújtottak XIII. Leó pápának, s amelyben a magyar görögkatolikusok a magyar szertartási nyelv szentesítését kérik. Az Emlékirat fedőlapjára a művész a Patrona Hungáriáé című Mária képet festette.

A fővárosban a görögkatolikusoknak nem volt egyházközségük. Az itt élő hittestvéreink 1895. január 6-án egyháztanácsot szerveztek. Roskovics ennek is tagja lett, sőt az egyháztanács 1895. május 7-i gyűlését az ő műtermében tartották. A budapesti görögkatolikusok megkapták a Szegényház téri /ma: Rózsák téri / római katolikus templomot. A templomot természetesen át kellett alakítani a görög szertartás követelményeinek megfelelő formában. Ennek tervét Roskovics készítette el. A templom kegyura, a fővárosi tanács hozzájárult ahhoz, hogy ő készítse el a főoltár képét is, de kikötötte, hogy ugyanolyan képet fessen, mint amilyen a pápának átadott Emlékirat fedőlapját díszítette. E kép másolata látható a debreceni templomunk főoltárán. A budapesti görögkatolikus egyetemisták 1904. október 20-án megalapították a nagyhírű Vasvári Pál Kört. Roskovics az összejöveteleken rendszeresen részt vett s a Kör tagjainak életre szóló példát adott a görög szertartáshoz való töretlen ragaszkodása. Színes, vonzó egyénisége, szellemessége, kifogyhatatlan jókedve élményszerűvé tette a fiatalok együttlétét.

Roskovics 1915. november 29-én meghalt. Hagyatéki kiállítását 1918-ban rendezték meg a Nemzeti Szalonban. Számos műve a Nemzeti Galériában található. 1929-ben Budapesten a XII. kerületben utcát neveztek el róla. Síremlékét a Kerepesi temetőben 1931. október 11-én avatták fel.

 

 

vissza