Mészáros Károly

 

Pirigyi István

MÉSZÁROS KÁROLY

 

 

Egyik dédunokájának férje, Volodimir Fedinisinec, kárpátaljai újságíró hagyatékában megtalálta önéletrajzát, ami „Mészáros Károly önéletrajza" címmel a debreceni Déri Múzeum kiadásában 1974-ben meg is jelent. Ebből a kiadványból ismerhetjük meg a leghitelesebben írója életútját, valamint sokoldalú, szerteágazó tevékenységét.

 

Életrajza

 

Mészáros Károly Hajdúdorogon született 1821. július 20-án, „becsületes polgári szülőktől, kik földműveléssel foglalkoztak, s tisztességesen ugyan, de nyomorúságosan éltek". (Önéletrajz, 10. o.)

Iskolai tanulmányait szülővárosában kezdte el. Tehetségével és szorgalmával szinte azonnal kiemelkedett társai közül. Ennek még a városban is híre ment, s alig töltötte be a 9. életévét, amikor tehetősebb szülők „házitanítónak" fogadták fel gyermekeik mellé. Tíz éves volt, amikor édesapja meghalt. Ekkor úgy tűnt, hogy fel kell hagynia a tanulással, s munkájával kell hozzájárulnia végső nyomorban lévő családja gondjainak enyhítéséhez.

Azonban Kerekes Demeter hajdúdorogi esperes-lelkész felismerte rendkívüli tehetségét, fiává fogadta és megígérte, hogy kitaníttatja. Mészáros mindig a legnagyobb hálával és elismeréssel emlegeti. Azonban nemcsak személyes háláját, hanem a magyar liturgikus nyelv bevezetésére vonatkozó kezdeményezését is kifejezésre juttatja:

„Kerekes Demeter, bár orosz pap és esperes volt, oroszul (mint általában az alföldi gör. kath. papok) nem is tudott jól, sőt, csak arra volt büszke, hogy magyarnak vallhatá magát, a görögorosz egyházi szertartáshoz mindazonáltal, különösen annak fölséges költői jellege miatt, rendkívűleg ragaszkodott. Ő már ez időben (1834-36) tett kísérleteket a keleti egyház rítusát magyar nyelven szólaltatni meg templomban s az oltárokon, s bennem is ezáltal támadt az erős hitfogadás, hogy amit e derék férfiú nem hajthatna végre - én fogom, vagy legalább előmozdítani igyekvendem. (u. a. 21. o.)

Mészáros Károly már gyermekkorában találkozott azokkal a - számunkra - tragikus jelenségekkel, melyek a magyar liturgikus nyelv hiányából keletkeztek. A társadalom az ószláv liturgia miatt a magyar görögkatolikusokat oroszoknak tekintette, és mélységesen lenézte.

Kerekes Demeter Mészárost az elemi iskola befejezése után beíratta a debreceni piarista gimnáziumba. Debrecenben előbb a görögkatolikus Kecskés János postai ellenőrnél lakott, utóbb a hírneves orvoshoz, Zsebők Jánoshoz került, aki hívő református volt, és akinél házitanítóságot vállalt. „Engem - írja - ezen idő óta mindenki és mindenütt csontostól és velőstől sült kálvinistának tartott, amire én annál inkább büszkébb voltam, mert ha tudták volna a világ léha emberei, hogy vallásomra nézve rusnyák vagyok, a kutyánál is kevesebbnek, hitványabbnak néztek volna." (u.a. 24. o.)

Házitanítóságot azért kellett vállalnia, mert időközben jótevője, Kerekes Demeter meghalt, s még hozzá oly szegénységben, hogy paptársai adományaiból temették el. Ugyanis Mészároson kívül számos más szegény gyermeket is támogatott, az egész jövedelmét erre fordította.

Kerekes Demeter halála után Mészáros házitanítóskodásból tartotta fenn magát. Növendéke bőven akadt, mert egyrészt az iskola egyik legkitűnőbb növendéke volt, másrészt sorra jelentek meg költeményei, levelei, tudósításai a Nemzeti Újság, a Hasznos Mulatságok, a Jelenkor, a Társalkodó című lapokban, írásai nevét országszerte ismertté tették. Szívesen fogadták őt a debreceni kollégium hírneves professzorai, így a többi között Budai Ézsaiás; Molnár Péter római katolikus prépost-plébános pedig a nagyváradi róm. kat. papnevelő intézetbe akarta őt irányítani. Ő azonban a középiskola befejezése után az ungvári püspökségen jelentkezett kispapnak. Popovics Bazil püspök azonnal fel is vette papnövendékeinek sorába, sőt még azt is lehetővé tette neki, hogy a munkácsi egyházmegye költségén bárhol az országban elvégezheti a filozófiai és a jogi tanulmányokat. (1839) Ezt a kedvezményt már az Ungvárra is eljutott hírnevének köszönhette. Ő a pesti egyetemet választotta.

Másokkal együtt szekerén utazott Pestre, ahol akkor alig hallott magyar szót, az emberek németül és tótul beszéltek.

Egyetemi tanulmányait a bölcsészkaron kezdte el. Itt filozófiát, nyelvészetet, magyar irodalmat, történelmet, vallástudományt és matematikát tanult; az olasz nyelvet magánszorgalomból sajátította el. Sokirányú érdeklődése később újabb és újabb tudományágakkal bővült, így vált később valóságos polihisztorrá.

Már a tanév kezdetén irodalmi társulatot alapított az egyetemen, amelynek tagja volt Madách Imre is. Közben számtalan verse jelent meg a Nemzeti Újságban. Költeményeit Vörösmarty Mihály megdicsérte, de figyelmeztette, hogy válasszon magának valamilyen kenyérkereső pályát, mert Magyarországon az irodalomból nem lehet megélni.

Bár az első két félévet az egyetemen kitűnő eredménnyel végezte, az intézmény legelső növendékei közé küzdötte fel magát, a vakációra Ungvárról stipendiumot nem kapott, magántanítványai sem voltak, a szünidőben Pesten a megélhetése nem volt biztosítva. Ezért úgy határozott, hogy a nyarat Pécsett tölti. Azért választotta ezt a várost, mert munkatársa volt a Pécsi Aurora című lapnak és barátja a főszerkesztőnek, Balogh Károly pécsi írónak. Balogh Károly több pécsi családnál volt házitanító. Amikor Mészáros Pécsre érkezett, tanítványait átadta neki. A tanév kezdetére Mészárosnak már 35-40 növendéke volt, köztük Xantus János, a későbbi kiváló tudós.

Mészáros Károly a pécsi püspöki líceumban elvégezte ugyan a filozófiai tanfolyam második évét, de úgy döntött, hogy a papi pályát a jogászi pályával cseréli fel. Jogi tanulmányait Pécsett kezdte el, és a kecskeméti református jogakadémián fejezte be (1843). Szép számmal voltak állandóan magántanítványai, s mindvégig házitanítóskodásból tartotta fenn magát. Szerette volna letenni az ügyvédi vizsgát, ehhez azonban két évi gyakorlat kellett. Ezért Pestre költözött, ahol azonban nemcsak magántanítványokkal, hanem újságírással is foglalkozott. Előbb a Merkúr c. kereskedelmi hírlapot szerkesztette, majd a Jelenkor, a Divatlap és a Nemzeti Újság munkatársa lett.

Lakása a megyeházával szemben a régi „Komló" kert épületének első emeletén volt. Itt találkozott egymással az a néhány görögkatolikus ifjú is, aki a pesti egyetemen tanult. Popovics Jenő kúriai bíró a budapesti görögkatolikus egyházközség első elnöke, az egyháztanács 1895. január 6-i gyűlésén elmondta, hogy az 1845/46-os tanévben az egyetemen négy görögkatolikus növendék volt: egy bölcsész és három jogász; az egyik közülük Fejér Pál, későbbi nevén: Vasvári Pál, a szabadságharc egyik kimagasló vezéregyénisége. 1846 húsvét ünnepére nem mehettek haza (a Julián naptár szerinti ünnepeken az egyetemen nem volt tanítási szünet). Az ünnepet Mészáros Károlynál töltötték el. „Sajnáltuk, - mondta - hogy nem hallhatjuk a feltámadási énekek megható dallamát, kárpótlásul elénekeltük azokat, és könnybe lábadt szemmel ölelkeztünk össze." (Idézet a gyűlésen felvett jegyzőkönyvből.)

Ugyanebben az időben Pest már a politika lázában égett. Különféle szervezetek alakultak, melyek összejövetelein Kossuth, Széchenyi, Deák és mások szónokoltak.

A forradalmi hangulatot tükröző politikai életbe bekapcsolódtak az egyetemisták is, főleg a jogászok.

Mészárosnak ekkor kialakult politikai nézetei még nem voltak. így előbb a szélsőséges nézeteket valló fiatalok összejöveteleit kezdte látogatni, melyeket a „Privolszky" - későbbi nevén „Pilvax" kávéházban tartottak. írásaiból nevét már jól ismerték, érthető, hogy látogatásait igen nagy örömmel fogadták. Ő azonban nem mindenben értett velük egyet, ők viszont egyik cikkét, mely a Nemzeti Újságban jelent meg, politikai árulásnak minősítették. Ő ekkor a konzervatívok „Gyüldé-nek" nevezett táborához csatlakozott.

Közben letette az ügyvédi vizsgát, de továbbra is újságírásból élt, mert Pesten a már befutott ügyvédek mellett aligha tudott volna érvényesülni. Már azon gondolkodott, hogy Dorogon nyit ügyvédi irodát, amikor gróf Zichy Henrik, Mosony vármegye főispánja, a megye tiszti alügyészévé nevezte ki (1846). Ezt a Gyüldéhez fűződő kapcsolatainak köszönhette. A Gyülde kormánypárti volt, s Mosonyban neki is a kormány politikáját kellett támogatnia. Ám az 1848-as választások alkalmával országszerte, így Mosonyban is az ellenzék győzött, ezért tisztségéről kénytelen volt lemondani. Visszament Pestre, ahol a fiatalok között már forradalmi hangulat uralkodott. Igen nagy meglepetésére azok, akik a Gyüldebeli szerepvállalásáért csaknem meggyűlölték, most testvéri szeretettel fogadták. „Felejtsünk el a múltból mindent barátom, - mondták - a forradalom elmos minden régi visszaemlékezést, mint az özönvíz; a jövő a forradalomé, s reád a mi forradalmunknak szüksége van. Szádat és tolladat egyképpen igénybe veendjük."(Önéletrajz, 47. o.) Igaz, ekkor a fővárosi ifjúság vezérszónoka és kedvence Vasvári Pál volt, az ő régi jó barátja és hittestvére.

Munkát azonban csak a konzervatív irányzatú Budapesti Híradóban és a Figyelmezőben kapott. Viszont csakis politikamentes cikkek megírására vállalkozott, így nem került ismét szembe régi-új barátaival.

A forradalom kitörése után a pesti fiatalok igen jelentős csoportja egy olyan szervezetet akart alapítani , mely az új Magyarország állami és társadalmi rendjének teljes megváltoztatását tűzte ki célul. Összejöveteleiket Mészáros lakásának a szomszédságában tartották. Éppen az alapszabályok kidolgozásáról vitatkoztak, amikor Mészáros megjelent közöttük. Javaslatára az új szervezet az „Egyenlőségi Társulat" nevet vette fel; ugyanakkor a tagok megbízták őt, hogy dolgozza ki a társulat alapszabályait. Mészáros az alapszabályokat az utópista szocialisták eszméi alapján állította össze. Az Egyenlőségi Társulat 1848. július 1-én alakult meg, s annak ő lett a titkára. Elnöke előbb Madarász László, majd később Perczel Mór volt. Tagjainak létszáma háromezerre emelkedett. Hetente jöttek össze, vitatkoztak, kérvényeket, nyilatkozatokat fogalmaztak meg. Mészáros itt is kitűnt szónoklataival. Ennek köszönhette, hogy hivatalt kapott a kormánynál: számvevő lett a postaügyi osztályon.

1848 végén a nemzeti kormány Debrecenbe tette át székhelyét. Ő is követte a kormányt. Itt újabb megbízatást kapott: hadi történetjegyzőnek (mai szóval: haditudósítónak) nevezték ki. Gyenge egészségi állapota miatt harctéri, katonai szolgálatra alkalmatlan volt. Előbb a bács-bánáti, majd a tiszai hadsereg táborában teljesített szolgálatot. Élményeit írásaiban meg is örökítette, írásai rendkívül éles megfigyelőkészségéről és tárgyilagosságáról tanúskodnak.

A világosi fegyverletételkor már Aradon tartózkodott. Innen Pestre menekült, majd Hajdúdorogon bujkált, miközben - ahogy írja - „Európa közönnyel nézte, hogy azon nemzet, mely a mongol és mozlim csordák berohanásai ellen őt több századon át hősileg oltalmazta, jogtalan elnyomói hóhérkeze alatt pusztuljon ki. Olvastam az angol parlamenti tárgyalásokat, melyek alatt Palmerson azt nyilvánítá: Magyarország veszhet, de Ausztria nélkülözhetetlenül szükséges Európára nézve." (Önéletrajz, 57. o.)

A szabadságharc leverése után a kormány újjászervezte a közigazgatást. Ez azonban nem ment könnyen, régi tisztviselők közül sokan nem vállaltak állást az új rendszerben, s kevés oly szakember volt, aki egy-egy hivatal betöltésére alkalmas lett volna. Mészáros sem pályázott állami, vagy megyei hivatalra. Ezért nagyon meglepte, amikor 1849 decemberében Willecz Ignác, Ung, Bereg, Ugocsa, Máramaros és Zemplén megyék főispánja törvényszéki ülnökké nevezte ki.

Eleinte nem értette, hogy forradalmi múltja ellenére minek tulajdonítsa ezt a kinevezést. Azon is tusakodott, hogy egyáltalán elfogadja-e? Azonban csakhamar rájött arra, hogy a felvidéki megyékben a görögkatolikus papoknak az állások betöltésénél jelentős befolyásuk van. A papok ajánlották őt a tisztségre. Azt is felismerté, hogy az Ung megyei magyaroknak akkor tud a legtöbbet segíteni, ha a kinevezést elfogadja. Egyébként erre biztatta Szabó György hajdúdorogi esperes is. Ilyen előzmények után utazott Ungvárra. 1850. január 2-án letette a hivatali esküt, és azonnal megkezdte a szolgálatot. A hónap közepén az adókivetési bizottság elnökévé is kinevezték. Szabad idejét írással töltötte, egymás után két könyve is megjelent. 1851. április 21-én házasságot kötött Kollár Amáliával, egy zavatkai birtokos lányával.

A tehetséges és szorgalmas Mészáros kötelességét becsületesen teljesítette, úgy tűnt, hogy most már megtalálta a helyét az életben. Azonban szembekerült főnökével, Győröcskey Mihály alispánnal, aki egyben a törvényszék elnöke is volt. A tudatlan, hanyag Győröcskey nem bírta elviselni Mészáros sikereit, s ismételten megvádolta a felettes hatóságoknál, hogy ő Kossuth visszatérését várja. A feljelentéseket a kormányszék nem vette figyelembe, sőt az alispán-elnök ellen indított vizsgálatot a hivatali hanyagságai miatt. A koronatanú Mészáros volt, aki lelkiismeret szavát követve oly súlyos vádakkal illette főnökét, hogy azonnal felmentették tisztségéből. Ő viszont bosszúból Mészáros forradalmi múltját, írásait hozta elő, a többi között azt is, hogy a „Jövő" című hírlap munkatársa volt. Most már ellene indítottak fegyelmi vizsgálatot, s ennek eredményeképpen az eperjesi főtörvényszék 1853. január 17-én elbocsátotta állásából.

Ekkor Mészáros Ungváron ügyvédi irodát nyitott. Vállalkozását teljes siker koronázta: keresett ügyvéd lett, jövedelméből a városban házat épített. Csakhogy ezzel újra kihívta egyes pályatársai irigységét és szakmai féltékenységét. Egyik ügyvédtársa Markos György - aki évek óta a legjobb barátjának mutatta magát - feljelentette a forradalom idején tanúsított magatartása miatt. Erre a hatóságok az ügyvédi tevékenységtől is eltiltották (1856)

Ilyen - teljesen kilátástalan - helyzetben érkezett meg Török János bécsi újságíró levele: meghívta őt Bécsbe, hogy az általa szerkesztett Magyar Sajtó című lapnál vállaljon munkát. A hírneves újságíró a kitűnő tollú Mészárost társszerkesztőként akarta alkalmazni. Mészáros örömmel vállalta volna el ezt a munkát. Családjával együtt el is indult Bécsbe. Azonban a Magyar Sajtó pesti irodájában már várta Török János értesítése: maradjon Pesten, onnan küldje el Bécsbe minden nap a cikkeit, mert a bécsi rendőrség közölte vele, hogy nem nézné jó szemmel, ha ő a városban telepedne le.

Mészáros Pesten maradt, innen küldte vezércikkeit a Magyar Sajtónak. Ám csakhamar más lapok is megkeresték. Munkatársa lett a Pesti Napló, a Budapesti Hírlap, a Törvénykezési Lapok, a temesvári Delejtű, a Gazdasági Lapok, a Kelet Népe, a Hazánk, az Album, a Borászati Lapok, a Magyar Évlapok című újságoknak ill. folyóiratoknak. E kiadványokat a kor magyar szellemi életének legkiválóbb személyiségei (Vajda János, báró Kemény Zsigmond, Pesty Frigyes, stb.) szerkesztették. Ebben az időben jelent meg a Szent István Társulat nagy Enciklopédiája, melyben Mészáros több mint nyolcszáz történelmi és politikai cikket írt. Mindezeken kívül Pesten sorra jelentek meg könyvei is. Ahogy ő maga írja:

„Ezekből látható, hogy Pesten éppen nem minden foglalkozás nélkül töltöttem időmet, s hogy csakugyan a legkeresettebb írók közé tartoztam. Ez jól esett önbecsérzetemnek, annál inkább, mivel a mindennapi falatom is megvolt... írtam mindenféle napi kérdésről, s forgalomban lévő tárgyról, mely kenyeret ígért; de bár igen kapós irodalmárrá váltam is - talán ép ez ok miatt, - nem juthattam be a magyar tudósok akadémiájába. Egyébiránt ezt nem is kerestem soha..."(Önéletrajz, 66. o.)

Bár Pesten ily egészen rendkívüli sikereket ért el, 1859 végén mégis úgy döntött, hogy visszatér Ungvárra. Ennek több oka is volt. így: az osztrákok háborús vereségek után hajlandóknak mutatkoztak a magyar alkotmányos élet helyreállítására, joggal gondolhatott arra, hogy Ungváron a megye életében jelentős szerepet játszhat; a sok írástól látása meggyengült; felesége falusi származású volt, Pestet sohasem tudta megszokni. Mindezeken kívül feltételezhető, Mészáros arra is gondolt, hogy Ungváron eredményesebben segítheti elő a magyar görögkatolikusok problémáinak megoldását.

Mészáros elhatározását meg is valósította. Az Ungvár melletti Minaj községben egy kis birtokot vásárolt, itt gazdálkodott addig, míg végül is engedélyt kapott az ügyvédi munka folytatásához (1860). Sőt Bereg megyében országgyűlési képviselőnek jelöltette magát, s bár megválasztását Popovics Vazul püspök és papjai is támogatták, ellenfelei eszközeikben nem válogatva, megbuktatták.

Hazánkban 1861-ben felélénkültek a nemzetiségi mozgalmak. A nemzetiségek kongresszusokat rendeztek, s ezeken fogalmazták meg követeléseiket. A magyar közvélemény a szerb, román és szlovák követelésekben a magyar állam elleni támadásokat látott, viszont a ruszinok ez irányú megnyilatkozásait mintha nem vették volna komolyan. Ezzel szemben Mészáros a ruszinok kívánságaiban és reform-elképzeléseikben - az orosz birodalom közelsége miatt - a legsúlyosabb veszedelem lehetőségeit tételezte fel. Erre akarta a magyarság figyelmét felhívni az általa alapított „Kárpáti Hírnök" c. újságban (1861-62).

Irodalmi tevékenységét Ungváron is folytatta. Rövid életű újságokat alapított. A Kárpáti Hírnökön kívül ő alapította az „Ungvár" és az „Ungvári Hírlap" (1867), majd a „Magyar

Néplap" (1868) című újságokat. Szerkesztette a „Község Lapja" (1875-78), valamint a „Magyar Közjegyző" (1876-77) c. lapokat. Megírta Ungvár történetét, és számos jogi, valamint közigazgatási tanulmánya jelent meg pesti újságokban.

Mészáros az Ungváron megjelenő újságokban nemcsak politikai kérdésekkel, hanem a görögkatolikus magyarság problémáival is foglalkozott.

Véleménye szerint a görögkatolikus magyarokat a szláv és román nyelven végzett liturgia miatt a nemzetiségekbe való beolvadás veszélye fenyegeti. Nincs egyetlen liturgikus könyvük, imádságos könyvük, imádságos kézikönyvük, iskolai kézikönyvük; észre sem veszik, midőn már oroszokká, vagy románokká válnak. Szerinte őket csak a magyar görögkatolikus püspökség felállításával lehetne megmenteni. (Nemzetiségünk hanyatlásának okai, előmozdításának eszközei. In: Kárpáti Hírnök, 1861. 1. és 2. szám.)

Sajátos módon akarta megoldani a magyar szertartási könyvek problémáját is. A hajdúdorogiak már 1843-ban kérték az országgyűléstől e könyvek állami költségen történő lefordítását és kiadását. Ezt azonban az országgyűlés az ország nehéz anyagi helyzetére hivatkozva nem teljesítette. Mészáros belátva, hogy külső segítségre nem lehet számítani, azt indítványozta, hogy görögkatolikus magyarok alapítsanak egy magyar irodalmi társulatot magyar liturgikus könyvek kiadására és terjesztésére. Ennek érdekében Hajdúdorogon értekezletet tartott; tervét azonban nem sikerült valóra váltania. Pedig a magyar liturgia gyors elterjedésének éppen a magyar szertartási könyvek hiánya volt az akadálya.

 

Tudományos munkássága

 

Mészáros Károly rendkívül sokoldalú tudományos tevékenységet folytatott. 26 könyvet és több, mint 800 tanulmányt írt. Igazi polihisztor volt: írásaiban pszichológiai, szociológiai, történelmi, egyháztörténeti, kultúrtörténeti, mezőgazdasági, erdőgazdasági, jogi, jogtörténeti, pénzügyi, közigazgatási, politikai és egyházpolitikai kérdésekkel foglalkozott. írói álneve: Polydorus.

Hogy művei ne menjenek teljesen feledésbe és legalább mi görögkatolikusok tartsuk számon azokat, itt felsoroljuk műveinek és jelentősebb tanulmányainak címét.

 

Könyvei

 

Eszmék az élet céljáról Pécs, 1842.

Az emberismeret elemei Pest, 1845. Tanulótársai nyomtatták ki. Országgyűlési teendőink Magyar-Óvár, 1848. Európa legújabb alkotmányai Pest, 1848. A magyarországi oroszok története Pest, 1850. Magyarország népei Pest, 1852. Ezt a könyvét az osztrák hatóságok betiltották; ez is közrejátszott abban, hogy ungvári állásától megfosztották. A műveltség ősképe Kassa, 1853.

Az országos jövedelmekből nyújtandó úrbéri kárpótlás Pest, 1854.

A földtehermentesítési rendszer Pest, 1854. E könyvét ifj.

Majláth György, Baranya megye alispánja adta ki.

Az új házassági törvény Pest, 1857.

Telekkönyvi törvények Pest, 1857.

Az új erdőtörvény Pest, 1857.

Községi törvények Pest, 1858.

Az úrbéri hátralékok körüli törvényes eljárás Pest, 1858.

A magyar úrbéri viszonyok története Pest, 1858. Tartományi zsinat Esztergomban, 1859. szept. 19 Pest, 1859. Ungvár története Ungvár, 1861.

Kossuth Lajos levelezése a magyar szabadságharc vezéreivel 1848-1849. Ungvár, 1862.

A magyar szabadságharc előjátéka Ungvár, 1862.

Az ungmegyei takarékpénztár szervezete Ungvár, 1865.

Ungmegye szabályrendeletei Ungvár, 1868.

Ungmegye tankerületének Évkönyve Ungvár, 1871.

A gör. kat. egyház jogosultsága az egyházi alapítványokban

Ungvár, 1872.

A magyar földadókataszter Pest, 1875.

A magyarországi kör-és közjegyzők 1876. aug. 21-én tartott országos kongresszusának évkönyve Budapest, 1876. A magyar igazságügyminiszteri kormányzat Budapest, 1880.

 

Legjelentősebb tanulmányai

 

Mint említettük, Mészáros Károly több mint 800 tanulmányt írt. Ezek legnagyobb része a Nemzeti Újság, a Pécsi Aurora, a Jelenkor, a Divatlap, a Pesti Hírlap, a Radical Lap, a bécsi Magyar Sajtó, a Pesti Napló, a Budapesti Hírlap, a Törvénykezési Lapok, a temesvári Delejtű, a Gazdasági Lapok, a Kelet Népe, a Hazánk, a Borászati Lapok, a Magyar Évlapok, a Napkelet, a Jogtudományi Közlöny, az Idők Tanúja, az Ung, a Magyar Jogász, a Regélő, az Életképek, a Hölgyfutár, a Falusi Gazda, a Községek és Jegyzők Lapja, az általa alapított Kárpáti Hírnök, a Felvidék, az Ungvári Hírlap, a Magyar Néplap, a Község Lapja, a Magyar Közjegyző c. újságokban, ill. folyóiratokban jelent meg.

E tanulmányok közül legfontosabbak: Gondolatok a barátság és szeretetről (Regélő, 1843.), Emberismeret (Életképek, 1845), A tudomány és műveltség becse (u.o. 1846.), A társadalmi állapot fejlődése (u.o. 1847.), Árpád és a magyar honszerzés (Hazánk, 1858.), Nemzetiségünk hanyatlásának okai, előmozdításának eszközei (Kárpáti Hírnök, 1861.), Martinovics összeesküvése (u.o.), A birtokrendezés fő mozzanatai (Magyar Sajtó, 1856.), A telekkönyvi közigazgatás (u.o.), Jobbágyi örökösödés (u.o.), Pénz, vagy földbirtok (u.o.), Csődök és vagyoni bukások hazánkban (u.o. 1857.) Az új erdőtörvény (u.o.), A magyar földbirtok és hiteltörvény (u.o.), Nemzetünk társadalmi feladata (Magyar Évlapok, 1857.), Polgári törvénykezésünk reformjai (Jogtudományi Közlöny, 1875), Sajtóügyi viszonyok és hírlapok Ungmegyében (Ung, 1865).

A felsorolt tanulmányok némi ízelítőt adnak Mészáros sokoldalú felkészültségéről és érdeklődéséről. Emberileg alkotásainak értékét még az is nagyban növeli, hogy munkássága során számos, csaknem tragikus csalódás érte, szembe kellett néznie ellenséges megnyilatkozásokkal, féltékenységgel, álnoksággal, sőt megélhetési gondokkal.

 

Halála és utóélete

 

Mészáros Károly az 1880-as években visszavonult zavatkai kis birtokára. Felhagyott a közéleti tevékenységgel és ezzel együtt az írással is.

Zavatkán halt meg 1890. február 2-án. Haláláról csak a Budapesti Hírlap 1890. évi 49. - februári - száma emlékezett meg: elhunyt „Hajdúdorogi Mészáros Károly ügyvéd, iskolaszéki volt elnök, Ung megye tiszteletbeli főjegyzője, e hó 2-án, Zavatkán végelgyengülése következtében. A megboldogult 1861-ben megírta Ungvár város monográfiáját, Ung megyének szintén általa írt monográfiáját pedig most adja ki a megye. Megalapította az Ung című hetilapot, melynek későbben is főmunkatársa volt. A hatvanas években sűrűn írt történeti és publicisztikai cikkeket a fővárosi lapokba is."

Ez az egyetlen és rövid gyászjelentés egymagában is bizonyítja, hogy Mészáros Károly személye és életműve mily gyorsan feledésbe merült. A szabadságharc történetével foglalkozó kutatók és írók nevét meg sem említik, még azt is elhallgatják, hogy az Egyenlőségi Társulat alapszabályait ő dolgozta ki.

Viszont irodalmi munkásságát két forrásértékű kiadvány is megörökítette.

Az első még életében megjelent. írója: Danielik József. Címe: Magyar írók. Életrajz gyűjtemény (Pest, 1858. II. kötet, 198-199.0.)

A másik kiadvány sokkal ismertebb, az elmúlt években újra megjelent. Szerzője: Szinyei József. Címe: Magyar írók élete és munkái (Budapest, 1902. VIII. 1163-1168. o.) Felsorolja Mészáros Károly valamennyi önálló könyvének és legjelentősebb tanulmányainak címét, megjelenésének helyét, idejét.

Korunkban emlékét dédunokájának férje, a már említett Volodimir Fedinisinec elevenítette fel. Születésének 150. évfordulóján cikket írt róla a Kárpáti Kalendáriumban (1971. 74-75. o.) E cikk nyomán Csorba Csaba felhívta a figyelmet Mészáros Károlyra (Hajdú-Bihari Napló, 1971. július 20.). Neki köszönhető, hogy Hajdúdorog és a Déri Múzeum vezetősége egyaránt felfigyelt az évfordulóra. Dankó Imrének, a Déri Múzeum országos hírű igazgatójának kezdeményezésére 1971 októberében, a múzeumi hónap rendezvényeinek keretében Mészáros Károly emléktáblát avattak Hajdúdorogon, és emlékülést rendeztek tiszteletére, melyen Csorba Csaba tartotta az ünnepi előadást. Ugyanő rendezte sajtó alá és látta el jegyzetekkel, magyarázatokkal Mészáros Károly Önéletrajzát is. A hajdúdorogi Városi Könyvárat a városhoz mindig hű Mészáros Károlyról nevezték el.

Nekünk Mészáros Károly, a magyar szellemi élet e kimagasló egyénisége a keleti szertartásunkhoz való hűséges ragaszkodásra, áldozatos gyakorlására mutat örökérvényű példát.

 

 

vissza