Görög Demeter

Pirigyi István

 

GÖRÖG DEMETER (1760-1833)

 


Szülővárosában, Hajdúdorogon kultúrházat és utcát neveztek el róla, mellszobrot és emléktáblát állítottak tiszteletére. Tanulmányunkban bemutatjuk a magyar görögkatolikusok talán leghíresebb, legünnepeltebb személyiségének különleges életútját és tevékenységét.

 

Élettörténete

 

Ősei Erdélyből telepedtek át Hajdúdorogra a XVII. század második felében. Eredeti nevük Zilahy, vagy Ternovay volt. Ezen a néven kaptak nemeslevelet II. Rákóczi Györgytől 1650-ben. Születésének pontos idejét nem ismerjük. Az biztos, hogy 1760-ban született, egyes adatok szerint február 1-én, mások szerint november 4-én.

Bacsinszky András hajdúdorogi főesperes-lelkész, későbbi munkácsi püspök már gyermekkorában felismerte különleges tehetségét, ezért rávette szüleit, hogy taníttassák tovább, így került a debreceni Református Kollégiumba. Amikor Bacsinszky András püspök lett, magával vitte őt székhelyére, Ungvárra, és ott fejezte be középiskolai tanulmányait 1779-ben. Papi pályára készült, de Bacsinszky tanácsára világi pályát választott. A püspök felismerte, hogy a görögkatolikusok azért is vannak hátrányos helyzetben, mert az ország vezetésében, a királyi udvarban nincs egyetlen jelentős görögkatolikus tisztviselő sem. Joggal tételezte fel, hogy a kiváló képességű Görög Demeter a királyi kancellária hivatalnoka lesz.

Görög Demeter 1779-83 között Nagyváradon, 1783-87 között pedig Bécsben folytatott jogi tanulmányokat. Miután tanulmányait befejezte, írnoknak pályázott a magyar királyi kancelláriához. Kérését azonban elutasították. Arra hivatkoztak, hogy írása nehezen olvasható. Erre gyakorolni kezdte a szépírást és a rajzolást, s ezekben kimagasló eredményt ért el, aminek később igen nagy hasznát vette.

Bár a kancelláriánál nem sikerült elhelyezkednie, továbbra is Bécsben maradt. Bacsinszky ugyan anyagilag is támogatta, de ez nem volt elegendő a fővárosi élethez, ezért házitanítóságot vállalt. 37 éven át (1787-1824) folytatta nevelői munkásságát.

Időközben számos, más irányú tevékenységét is végzett. Újságot adott ki és szerkesztett, elkészítette Magyarország megyéinek térképét, írásaival és intézkedéseivel elősegítette a magyar mezőgazdaság, erdőgazdálkodás és szőlőművelés fejlődését, bőkezűen támogatta a magyar írókat, tudományos és irodalmi műveket adott ki. Lakása a Bécsben élő magyar írók otthona volt.

Idős korában kötött házasságot - a bécsi udvar kívánságára - báró Hiller Jozefinnel. Amikor meghalt (Bécs, 1833. szeptember 5.), szellemi életünk kiváló személyiségei gyászolták. A Magyar Tudós Társaságban, vagyis a Tudományos Akadémián 1834. november 5-én Kállay Ferenc mondott róla emlékbeszédet. Ugyanebben az évben jelent meg Bécsben első „életleírása", melyet hűséges tanítványa, Márton József professzor készített el. A szerző Görög Demeter születésére, gyermek-és ifjúkorára, családi körülményeire és tanulmányaira vonatkozó adatokat Szilágyi János hajdúhadházi református prédikátor közvetítésével Kerekes Demeter hajdúdorogi görögkatolikus parókustól kapta meg. (Szilágyi János prédikátor levele Kerekes Demeterhez a hajdúdorogi parókia levéltárában található meg.) A továbbiakban bemutatjuk Görög Demeter munkásságát.

 

 

Nevelői tevékenysége

 

 

Görög Demeter Bécsben házitanítóságot vállalt, ezzel biztosította megélhetését. A Bécsben élő magyar arisztokrata családok gyermekeit tanította magyar nyelvre. Itt is Bacsinszky András volt a segítségére. A püspök ajánlására rábízták az ifjú gróf Kolonics László nevelését. Műveltségének és kitűnő nevelési módszerének híre ment az osztrák fővárosban, így, amikor nyolc évi munka után (l787-1795) befejezte Kolonics nevelését, Esterházy Miklós, a testőrség főkapitánya - a róla elnevezett Képtár megalapítója - fia, Pál nevelőjévé választotta.

Esterházy Pál (1786-1866) 1848-ban az első felelős magyar kormányban külügyminiszter volt. Naplójában a Görög Demeterrel töltött időről (1796-1803) azt írja, hogy „...oly korszak virradt rám, mely mindig felejthetetlen lesz előttem, amikor tudniillik addigi nevelőm eltávozott, és Görög jött hozzám. Ezt az időpontot valósággal második újjászületésemnek nevezhetem... Görög a becsület embere volt, eltelve a vágytól, hogy jót alkothasson. Nemes szív, tele hazafisággal... Örök hála legyen neki szívemben."

Görög nevelői munkásságát a gróf Kolonics és a herceg Esterházy család bőkezűen meghálálta. A két főúri családnál végzett nevelői tevékenységnek oly nagy lett a híre, hogy I. Ferenc király udvari nevelőnek nevezte ki. Rábízta fiainak, így a trónörökösnek is a tanítását és a nevelését is (l803). A magyar nemesek kitörő lelkesedéssel fogadták Görög kinevezésének hírét. Berzsenyi Dániel ódát írt: "GÖRÖG DEMETERHEZ, midőn a koronaherceg nevelőjének választatott" címmel:

 

Mennyi országok s koronák reményét Vetted, oh boldog nevelő, kezedre! Mennyi népnek nyújt bizodalmat a te

Chíroni lelked! A nagy álláspont köre nem telik meg Áldozat nélkül; de ki honja híve, Mint Görög, mindent mosolyogva áldoz Honja javának. Róma undokját s Senecát felejtsd el!

A Nemes legszebb diadalmi bérje Minden ádáznak s alacsony tyránnak Kénye felett van. Konnidas márványt nyere Parthenonban. Adj Trajánt nékünk s kegyes Antoninust, Véreid hálás kebelébe' márványt Nyersz te s örök fényt. A te munkádnak gyönyörű gyümölcsét

Századok várják, diadalmi paeant Századok zengnek, s maradékainknak

Áld maradéka. Hajdan, oh bús sors! nemesült atyáink Mennyi belső tüz s fene üldözések Ostorát nyögték! de az égbe ért már

Ábeli vérök. Már ma nem félek. Sem idők zavarja, Sem gonosz vádak soha fel nem oldják A magyar szívnek kötelit: királyunk Ismeri népét!

 

Úgy tűnik, a kortársak csodát reméltek Görög Demeter nevelői tevékenységétől. Talán azt hitték, hogy a főhercegeket magyaroknak neveli. Görögöt 1807-ben főnevelőnek nevezték ki. 1824-ben - miután egyik növendéke meghalt, a másik főherceg felnőtt és megnősült - 8000 ezüst forint évi nyugdíjjal nyugalomba vonult. A király érdemeinek elismeréseképpen Szent István apostoli király rendjének középkeresztjével tüntette ki tisztelőinek igen nagy örömére. Az eseményről minden korabeli újság beszámolt.

 

A magyar újságírás úttörője

 

Görög Demeter, amint Bécsbe érkezett, felvette a kapcsolatot az ott élő magyar értelmiségiekkel, akik a felvilágosodás lelkes hívei voltak. Ebben az időben Bécs volt a magyar irodalom egyik legjelentősebb központja. Azonnal felismerte, hogy a magyar szellemi élet kiválóságai az országban egymástól elszigetelten élnek, alig tudnak egymásról, mert nincsenek újságok, folyóiratok, melyekben munkásságukról hírt adhatnának. Bár igaz, hogy Pozsonyban egymás után két magyar újságot is indítottak, az egyik a Magyar Hírmondó volt (1780), a másik a Magyar Kurír (l786) volt, de Görög Demeter arra gondolt, hogy olyan új hírlapot kell alapítani, amely nemcsak tájékoztatja, hanem neveli is a magyar közvéleményt, ébren tartja a népben a magyar azonosságtudatot, egyben lehetőséget teremt a magyar íróknak és költőknek, hogy alkotásaikat abban megjelentethessék.

Görög Demeter megismerkedett a Bécsben nevelősködő Kerekes Sámuellel, s II. József király engedélyével beindították a Hadi és Más Nevezetes történetek című hírlapot. E különösnek hangzó címválasztásnak az a magyarázata, hogy kitört a török háború, s az újságírók elsősorban a hadi eseményekről akartak tájékoztatást adni.

A lap első száma 1789 júliusában jelent meg. Eleinte hetente egyszer, de az év novemberétől már kétszer adták ki. Ez volt egyébként az első képes magyar újság: kézzel színezett rézmetszetek is megjelentek benne. 1300 előfizetője volt, ami abban a korban népes előfizetői tábort jelentett.

Az újság valóban rendszeres tájékoztatást adott a háborús eseményekről, még térképeket is mellékelt hozzá, híreket közölt Európa valamennyi országában lezajlott eseményekről, így elsősorban a francia forradalomról. Sőt, még az USA-val kapcsolatos híradások is napvilágot láttak benne.

A hírek között a magyarországi események központi helyet foglalnak el. Az újság beszámol II. József haláláról és II. Lipót megkoronázásáról, főleg azokról az ünnepségekről, melyeket a koronázás alkalmával rendeztek. így a többi között a hajdúdorogi ünnepséggel kapcsolatban elmondja, hogy 1790. december 17-én (A Julián naptár akkori számítása szerint Szent Miklós ünnepén, jelenleg ez az ünnep már két nappal később van) Koptsay János parókus ünnepi misét végzett, magyar nyelvű prédikációt mondott, a mise végén a nép magyarul elénekelte a 20. zsoltárt. (Uram, a te erődben vigad a király...) A szentmisén részt vett a hajdúnánásiak küldöttsége, melynek tagjai valamennyien reformátusok voltak. Két nappal később, december 19-én viszont Hajdúnánáson volt ünnepi istentisztelet, amin igen sok dorogi görögkatolikus vett részt. Az újság hozzáteszi: ez igen szép példája volt a toleranciának, ami a két szomszédos város egyházi és világi elöljáróinak köszönhető.

Azonban az újság írói és szerkesztői a legnagyobb lelkesedéssel arról számolnak be, hogy hazánkban megindult a magyar újjászületés. Ennek rendkívül örömteljes jelei vannak. így terjed és általánossá válik a magyar nyelv (korábban a városokban alig lehetett magyar szót hallani), terjed a magyar öltözet, a magyar tánc, az újszülött gyermekeknek magyar nevet adnak.

Az alapítók célkitűzésének megfelelően szívesen leközlik a korabeli irodalmárok műveit, felhívják olvasóik figyelmét az újonnan megjelent művekre, sőt a külföldön kiadott magyar vonatkozású könyvekre is.

Az újság a törökök elleni háború kitörésekor indult. A háború befejeztével a "Hadi és Más Történetek" elnevezés már nem volt időszerű, ezért az újság 1792. január 1-ével "Magyar Hírmondó" címmel jelent meg. A két főszerkesztő továbbra is Görög és Kerekes volt. Az utóbbi azonban 1800. augusztus 27-én meghalt. Görögnek sikerült ugyan új, kiváló munkatársakat szerezni, de amikor a királyi családhoz került nevelőnek, a szerkesztés munkáját tovább nem folytathatta, s az újság 1803. június végén megszűnt.

 

Az első magyar térképkészítő

 

Görög Demeter felismerte, hogy Magyarország hátrányos helyzetéhez az is hozzájárult, hogy az országnak nincs megfelelő térképe. Ezért már az első hírlap elindításakor Kerekes Sámuellel együtt elhatározták, hogy olvasóik számára elkészítik nem csak hazánk, hanem az egész Európa térképét. Mint említettem, az újságban már jelentek meg képek és kis térképek. Ezek a korabeli magyar rézmetszés és térképkészítés rendkívül komoly színvonaláról tanúskodnak. Ez érthető is, mert Görög, amint elhatározta a térképek elkészítését, a szerkesztőség mellett rajzoló, metsző, festő és könyvnyomtató mestereket képezett ki. Ezeket részben ő maga tanította Kerekessel együtt, részben taníttatásukhoz anyagi segítséget nyújtott. 1789-93 között több mint 20 kiváló mestert - főleg rézmetszőt - képeztek ki.

Európa térképe már 1790-ben megjelent „Európának közönséges Táblája" címmel. Hosszas és igen alapos munkával elkészült az ország és a megyék térképe is. Ennek címe: „Magyar Atlas az az Magyar-Horvát és Tótország vármegyéi, szabad kerületei és a határőrző katonaság vidékinek közönséges és különös táblái, Bécs, 1802-1811." A térképeket egyetlen kötetben adták ki. A kötet 60 térképet és 18 oldalnyi szöveget tartalmaz. Görög a térképek terjesztéséről is gondoskodott: a Magyar Hírmondó előfizetőinek évente négy megye térképét ingyen küldte meg. S ez igen nagy áldozat volt részéről, mert a térképek elkészítése rendkívül költséges munka volt. Ezt Görög azért vállalta, mert ezzel is a magyar nép művelődését akarta elősegíteni.

Görög térképét 1817-ben és 1848-ban is kiadták. Csak a XIX. század második felében készültek újabb és némileg pontosabb térképek az ország megyéiről.

 

A mezőgazdaság fejlesztésére irányuló munkássága

 

Görög Demeter egész életében melegen érdeklődött a me-zőgazdaság iránt. Azzal is tisztában volt, hogy a mezőgazdaság milyen meghatározó szerepet játszik népünk életében. Éppen ezért igyekezett annak fejlődését is elősegíteni.

Hírlapjában felhívta az olvasók figyelmét a korabeli mező¬gazdasági szakkönyvekre. Ismertette Tessedik Sámuel szarvasi evangélikus lelkész és Nagyváthy János, a Festetich uradalom fő intézőjének műveit. A korszerű földművelésben mindketten úttörő tevékenységet fejtettek ki. Az előbbi Szarvason gazdasági szakiskolát alapított, az utóbbinak fontos szerepe volt a keszthelyi Georgicon megalapításában. Műveik bemutatásával Görög igen nagy szolgálatot tett a magyar mezőgazdaságnak.

Azt is észrevette, hogy az ausztriai gazdák milyen jelentős eredményeket érnek el a Magyarországon még ismeretlen lóhere termesztésével. Ez a növény javítja a réti szénát, elősegíti a jószágok táplálását. A lóheretermesztés magyarországi meghonosítására eredeti módszert talált ki: lapjának előfizetői részére az újság mellékleteként használati utasítással együtt megküldte a lóhere vetőmagját. A növény termesztése igen gyorsan elterjedt az országban.

Görögöt azonban leginkább a szőlőtermesztés érdekelte. Borvidékeink már századokkal korábban kialakultak. II. József király 1786-ban elrendelte, hogy fel kell mérni Magyarország birtokviszonyait. A felmérésből kiderült, hogy a szőlőterület Erdély nélkül csaknem egymillió kataszteri hold, ami 3,2%-a az ország megművelhető területének. A szőlőtermelők azonban csak a mennyiségre voltak tekintettel, nem törődtek a minőséggel. Ennek az lett az eredménye, hogy a 19. század elején a magyar borok az európai borpiacról szinte teljesen kiszorultak. A termelők legnagyobb része nem is ismerte a szőlőfajtákat.

Görög jól tudta, hogy hazánk földrajzi fekvése és éghajlata kiválóan alkalmas szőlőtermesztésre, s egyúttal felismerte az abban rejlő gazdasági előnyöket is. Ezért a császár felhatalmazásával a Habsburg birodalom külföldi képviselőinek közvetítésével sikerült a legnemesebb fajták szőlővesszőit beszereznie, s az ország különböző vidékeire eljuttatnia. Ő maga is foglalkozott szőlőtermeléssel: Grinzingben három szőlőt vásárolt, s abban sok száz szőlőfajtát telepített. Könyvet is írt a szőlőművelésről, mely Bécsben jelent meg 1829-ben. Címe: „Sokféle szőlőfajok lajstroma, melyeket Európának, majd minden nevezetesebb szőlőhegyeiről meghozatott Görög Demeter."

A mű két részre oszlik. Az első fejezet felsorolja az „Asztalra s tartani való szőlőfajok"-at, a második a „Bornak való szőlő-fajok"-at. Ez utóbbi fejezet a hosszabb, ami arra vall, hogy a szőlőfajták túlnyomó része inkább borok készítésére alkalmas. E könyv a szakmai ismeretek nyújtása mellett szőlőtörténeti, forrásértékű tanulmány, mert felsorolja azokat a helységeket és hegyeket, melyekről borokat neveztek el, - ezek száma hetven körül volt a múlt század elején - és bemutatja az egyes bortermő vidékek jellegzetes sajátosságait is.

 

A magyar irodalom támogatója

 

Amikor Bacsinszky András Görög Demetert világi pályára irányította, - mint említettem - arra gondolt, hogy ez a tehetséges ifjú a királyi kancelláriához fog kerülni, s ott majd képviselni fogja a görögkatolikusok érdekeit. Erre azonban nem volt szükség, mert Mária Terézia királynő a Munkácsi Egyházmegye székhelyét áttette Ungvárra, és itt maradéktalanul kiépítette az egyházmegyei központot. Az 1773-ban feloszlatott jezsuita rend temploma lett a székesegyház, az egykori jezsuita kollégiumban telepedett le a püspök és az egyházmegyei hivatal, a papnevelő intézet pedig a Drugeth várban kapott otthont. Bacsinszkyt, akinek Bécsben igen nagy volt a tekintélye - a királynő valóságos belső titkos tanácsossá és a főrendiház tagjává nevezte ki. így tehát a görögkatolikus munkácsi egyházmegye képviselete Bécsben megnyugtatóan megoldódott.

Annál nagyobb szükség volt Görögnek a magyar nyelv és irodalom fejlesztésére irányuló munkásságára. Görög Demeter ezt a munkát Kerekes Sámuellel együtt odaadó lelkesedéssel vállalta és végezte. Már említettem, hogy Görög mindkét lapjában szívesen leközölte a korabeli költők és írók alkotásait, illetve felhívta az olvasók figyelmét munkáikra. Ezek közé tartozik a többi között: Batsányi János, Baróti Szabó Dávid, Csokonai Vitéz Mihály, Berzsenyi Dániel, Dugonics András, Fazekas Mihály, Gvadányi József, Kármán József, Kazinczy Ferenc, Kisfaludy Sándor, Kempelen Farkas, Orczy Lőrinc, Pálóczi Horváth Ádám, Szentjóbi Szabó László, Verseghy Ferenc, Virágh Benedek, Vitkovics Mihály és Pray György.

Mindamellett Görög számos más irányú tevékenységet is folytatott, melyekkel elősegítette a magyar nyelv és irodalom fejlődését, így:

Megjelentette számos magyar író munkáját. Kinyomtatta a többi között Bessenyei György: „Egy Magyar Tudós Társaság iránt való jámbor szándék" című füzetét (1790), melyben a nagy költő egy magyar tudományos társulat megalapítását sürgette. Kiadta Földi János debreceni tudós orvos: „Rövid kritika és rajzolat a magyar művésztudományról c. könyvecskéjét, Mikes Kelemen törökországi leveleit Kulcsár István szombathelyi tanár szerkesztésében, Ányos Pál, Péteri Takács József és Virág Benedek költeményeit, Pápay Sámuel és Ruszék József tudományos műveit, stb.

A Hadi és más nevezetes Történetek legelső számában pályázatot hirdetett egy magyar nyelvű pszichológia és grammatika elkészítésére. Az előbbi pályázatot Bárány Péter, az utóbbit Földi János nyerte el. Minkét pályázó igen magas pénzjutalomban részesült.

Bárány Péter Pszichológiája az első magyar lélektani szakkönyv. A legtalálóbb magyar szakkifejezések megállapítására Görög még a lap olvasóinak is kérte a segítségét. Földi János „Debreceni Grammatika" néven ismert műve az első magyar nyelvtankönyv.

Görög nagylelkűen támogatta a segítségre szoruló magyar írókat és tudósokat. Összeköttetései révén még azt is el tudta érni, hogy felkészültségüknek megfelelő álláshoz jussanak, így kapott tanári állást a Hírmondó megszűnése után munkatársa, Márton József, így lett a bécsi elmegyógyintézet első orvosa Viszanik Mihály magyar orvos-szakíró.

Joggal merülhet fel a kérdés: honnan teremtette elő Görög e széleskörű vállalkozásainak anyagi fedezetét? Hiszen nyilvánvaló, hogy bármilyen magas is volt jövedelme nevelői munkássága után, ennyi térkép és könyve kiadására távolról sem volt elegendő.

Görög azonban nemcsak a korabeli költőkkel, írókkal és tudósokkal volt kapcsolatban, hanem az ország leggazdagabb embereivel is, azokkal, akik vele együtt szívügyüknek tekintették a magyar haza és nép haladásának ügyét. Már az Európa-térkép megjelenését gróf Koháry Ferenc, Hont megye főispánja, a gazdag földbirtokos tette lehetővé. A további vállalkozásaiban, így a pályadíjak fedezésében Széchényi Ferenc, Festetich György, Nunkovics György (pécsi vikárius), Eszterházy Antal és Pálffy Károly igen nagylelkű pénzbeli adományokkal voltak segítségére.

 

Utóélete

 

Mint említettük, Görög Demeter 1833. szeptember 5-én meghalt. Felkészültsége, polihisztori tudása, a haza iránti lángoló szeretete, becsületessége, nemes embersége és segítőkészsége miatt azonban elevenen élt kortársai szívében. Alig néhány hónappal halála után már megjelent Márton József - már említett - róla szóló „Életleírása", de megemlékezett róla minden korabeli magyar hírlap is.

De nemcsak kortársai emlékében élt. Később is számos tanulmány jelent meg áldozatos munkásságáról, a magyar kulturális életben betöltött szerepéről, a kortárs írókkal, költőkkel, tudósokkal kialakított kapcsolatairól. Részletes életrajzot közöl róla Szinyei József: "Magyar írók élete és munkássága" c. hatalmas műve, a Pallas Nagy Lexikon, a Magyar Irodalmi Lexikon, az Új Magyar Lexikon, a korunkban megjelent lexikonok és irodalomtörténeti szakkönyvek. 1975-ben jelent meg a Déri Múzeum kiadásában Molnár József: "Görög Demeter" c. forrásértékű könyve. Ugyanebben az évben írt szakdolgozatot Mezei Lászlóné hajdúdorogi könyvtárosnő "Görög Demeter szerepe a magyar felvilágosodás kultúrájában" címmel.

Hajdúdorogon a tiszteletére állított emléktáblát 1973. őszén avatták fel. Ugyanekkor Dankó Imrének a Déri Múzeum igazgatójának szervezésében tudományos konferenciát rendeztek emlékére, amelyen Dankó Imre, Kilián István és a hajdúdorogi születésű B. Papp János méltatta Görög Demeter érdemeit. A Hajdú-Bihari Napló azóta is számos tanulmányt közölt róla, aki nekünk, mai hittestvéreinek az igaz hazaszeretetre ad példát. Hajdúdorog és minden magyar görögkatolikus méltán lehet rá büszke.

 

 

 

 

 

 


Mikó Marianne: Un précepteur hongrois à la cour de Vienne: Demeter Görög

Les Lumières en Hongrie, en Europe centrale et en Europe orientale : Actes du cinquième Colloque de Mátrafüred, 24-28 octobre 1981 / [publ. par Ilona Kovács] ; [publ. par la Société hongroise d'étude du XVIIIe siecle]. – Bp. : Akad. K. ; Paris : CNRS, 1984, p. 383-391.

 

 

 vissza