Az új összehivás

Az új összehivás

 

 

»Midőn ős-magvar hitfelekezetünk egyetemes gyűlésének azon határozata, melyben magyar ajku püspökség felállítását s az isteni tiszteletnél általában a magyar nyelvnek behozatalát kérelmeztük, az egész haza meleg pártfogásában s ügyünk előmozdításával megbízott küldöttségünk legfensőbb helyeken is szíves fogadtatásban s minden oldalról kedvező biztatásokban részesült, azon reménynyel kecsegtettük magunkat, hogy szent és igaz ügyünk valahára kiérdemelt diadalát ülendi s annyi századokon keresztül folytonosan táplált óhajtásunk rövid idő alatt teljesülésnek örvendhet.

 

Fájdalom, csalatkoztunk!

 

Mert, bár minden illetékes helyeken hazafias és jogos kívánalmunkat a mai napig is szorgalmazni meg nem szűntünk, nem érheténk czélt s annyi százezer hű polgár vallásos nyugalma most is csak a kétes jövő játékának, az általunk soha sem helyeselhető, elodázó politikának van fentartva.

 

De éppen azért, mivel ügyünk a hazaszeretet legtisztább forrásából ered s mivel hazai törvényeinkbe nem ütközik és így polgári szempontból is éppen olyan jogos, szent és igaz, mint azon vallásos tekintetben, hogy édes anyai nyelvünkön, nem pedig idegen nyelven, melyet nem értünk, bocsássuk imánkat Istenünkhöz; azt hiszem, hogy buzgó törekvésünk sikere felett nem szabad kétségbeesnünk, nem szabad csüggednünk, hanem türelemmel, egyszersmind ernyedetlen kitartással s egyetértve kell továbbra is működnünk, hogy lássa és meggyőződhessék egész hazánk, miszerint törekvésünk nem pillanatnyi felhevülés eredménye, nem hiú ábránd, nem vallásos rajongás, hanem lelkünkben kiirthatatlan gyökeret vert, szilárd és rendíthetetlen meggyőződésünk kifolyása, melyet az ész és okszerűség, a vallásos ismeretnek, a hitnek, az Isten iránti tiszteletnek, buzgóságnak s az értelem és felvilágosodás alapján nyugvó erkölcsiségnek szent czélja vezérel.

 

És azt hiszem, éppen azért ki kell jelentenünk ünnepélyesen a haza színe előtt, miszerint mi nyugodtak nem leszünk, nem lehetünk mindaddig, míg saját egyházi kormányunk igazgatása alá nem helyeztetünk, míg Istenünket édes magyar, anyai nyelvünkön imádni szabadságot nem nyerendünk.

 

Hogy ily lelkiismeretes meggyőződésünknek ismét kifejezést adhassunk s a jelenleg együtt ülő katholikus autonomikus gyűlés előtt is törekvésünk jogosságát felmutassuk, szükségét láttam annak, hogy a tisztelt állandó választmány tisztelt tagjait folyó év április hó 27-ik napján, délelőtt 10 órakor H.-Dorog városháza tanácstermében tartandó ülésre összehívjam. Annálfogva hazafiui bizalommal kérem föl czimzett uraságodat, hogy a kijelölt helyen és időben megjelenni, a tanácskozásban résztvenni és hatályos közreműködése által ezen, a természet és örök igazság szent törvényein alapuló, vallásos és erkölcsi szent igaz ügyünknek óhajtott sikert eszközölni sziveskedjék.

 

Ha egyetértők, kitartók és rendületlenek leszünk, Istennek gyámolító, kegyelme velünk lesz s buzgó törekvésünket siker fogja koronázni.

 

Egyébiránt fogadja tiszteletem őszinte nyilvánítását, kelt H: Dorog stb.«

 

Elérkezvén ápril hó 27-ke, a választmányi ülésre kitűzött határnap, felhívásom nem hangzott el pusztában, mert az ország különböző vidékeiről kinevezett választmányi tagok szép számmal megérkeztek; bár egyrészről szomorú nap volt ez reánk nézve, mert éppen ezen a napon tartottuk boldog emlékű báró Eötvös József, vallás- és közoktatási miniszter úrért, mint egyik buzgó pártfogónkért, a gyász istenitiszteletet, másrészről nem titkolhattuk el örömünket a felett, hogy a magyar ajkú hiveknek azon férfiai, kik szent ügyünk előmozdítására oly önzetlenül, oly buzgósággal és odaadólag, hazafiui készséggel vállalkoztak, nem tekintve hosszas utazási fáradalmaikra s tetemes költekezéseikre, nem remélve semmi anyagi kárpótlást vagy jutalmazást, megelégedve azon öntudattal, hogy hazafiui kötelességüket híven teljesítették, csaknem teljes számmal jelentek meg. Vajjon lesz-e valaha elismerésük? - Kétlem.

 

A gyűlést megelőzőleg mintegy 80 tagból álló választmány, tömérdek nép kíséretében, a már készen levő ujabban nagyobbított, fényesen díszesített s gazdagon ékített ritka szépségü templomba vonult, hol karászi lelkész, ntiszt. Vályi János fényes segédlet mellett mutatta be a vérnélküli áldozatot boldog emlékű nagy hazánkfiáért. Megható volt, midőn a már hajlott koru tisztes pap a szent misét egészen magyar nyelven mély lelkesedéssel mondotta. Megható volt hallani, midőn a megboldogult emlékére jeles képzettségű éneklészünk által szerzett s általa betanított gyászéneket zengedezték, s az egész mise alatt szebbnél-szebb énekeket kizárólag magyar nyelven adtak elő iskolás gyerekek. - Higyjék el, olvasóim, óhajtottam volna, hogy az egész ország jelen legyen, lássa és hallja, miként éreznek s miként imádkoznak ezen szegény, még most is sokak által bosznyáknak, muszkának csufolt magyar ajku katholikus hívek, s azok, kik még most is jónak látják oktalan gúnyolódásukat hangoztatni, szégyelnék el magukat, és szünnének meg már egyszer méltatlan és saját műveletlenségüket eláruló, nemtelen csufolódásaikkal s a jobb érzésűeket ne botránkoztatnák. Na de majd ez is megszűnik a közművelődés előhaladásával, megjő mindennek az ideje. Bevégeztetvén a gyászmise, kezdetét vette, ismét díszes segédlet mellett, helybeli lelkész s főesperes Szabó Gy úr által az ugyancsak magyar nyelven tartott szentlélek segítségül hívását tárgyazó szertartás. - Ezen, még ily nagy mérvben magyar nyelven nem tartott istenitisztelet a nép buzgalmát és lelkesedését a felső fokra emelte, minek kifejezést is adott, midőn a városházához visszamenő választmányi tagokat hatalmas éljenekkel üdvözölte és kísérte.

 

A gyűlést én, ősi szokás szerint, szíves üdvözlettel nyitván meg, annak viszonzása után következő jelentést terjesztettem elő.

 

»Mielőtt a tanácskozás tárgyaira mennénk át, szükségesnek látom, hogy a nagy gyűlés határozatainak végrehajtásáról s eddigi eljárásunkról, ha csak rövid vázlatban is, de kötelességszerü hű jelentést tegyek, s kimutassam azt, hogy működésünk fonala még mai napig sem szakadt meg.

 

Méltóztatnak emlékezni, miként egyetemes gyűlésünk határozatában, ügyünk előmozdítása czéljából, feliratot rendelt intéztetni ő Felségéhez, apostoli királyunkhoz, a nemzetgyűléshez, vallás és közoktatási miniszter úrhoz és az ország herczegprimásához, s hogy ezen feliratainak biztosabb sikert eszközölhessen, azt is elhatározta, hogy azokat egy ünnepélyes nagy számu küldöttség kézbesítse, ez alkalommal belátván azt, hogy az ügy elővitelére mily nagy befolyása lenne annak, ha a küldöttségben magasabb állásu egyének s pártfogók is résztvennének, intézkedett az iránt is, hogy a küldöttség vezetésére a köztiszteletben álló munkácsi püspök: Pánkovits István úr ő méltósága egy külön küldöttség által, a küldöttségbeni részvétre pedig az elnök és főesperes, Szabó György lelkész úr által méltóságos báró Vécsey József, Szabolcsmegye főispánja és a Hajdu-kerület főkapitánya, Sillye Gábor úr ő nagysága felkéressenek, amennyiben az ő hatóságuk területen s az ő kormányzatuk alatt élnek a legtöbb magyar ajku hívek. Ezen határozatnak teljesítését szívünkön viselvén, alkalmas időben egy szép számu és sok vidéki tagból álló küldöttséggel legelébb is Ungváron jelentünk meg. - A fogadás itt csaknem az egész főtisztelendő káptalan tagjai jelenlétében ünnepélyes volt. Tisztelkedésünk alkalmával elmondottuk a nagy gyűlés üdvözletét, örömünket fejeztük ki az iránt, hogy ő Felsége, legkegyelmesebb urunk királyunk egyházi megyénk kormányzatára oly férfiut érdemesített, ki a tudományoknak, közművelődésnek, a népnevelés szent ügyének nemcsak buzgó pártfogója, hanem annak erős bajnoka is, ki vallásossága és hazafiui lelkületénél fogva hivatva van a megyét nagygyá és dicsővé emelni, s kértük, hogy szent ügyünket vegye oltalmába, s főpásztori hatalmánál fogva legyen ő az a dicső, ki népét, buzgó magyar híveit az ígéret földére bevezetendi, felkértük egyuttal, hogy az ő Felségéhez menesztett küldöttség vezetését elvállalni kegyeskedjék. - A nagyérdemű főpap üdvözletünket meghatottan, szíves köszönettel fogadván, küldőink részére viszonti szíves lelkéből származó üdvözletét küldötte, s nagyszabásu szónoklatában megígérte, hogy, miután ő testben-lélekben magyar, régi óhajtásunk és törvényes kívánatunk teljesítésére egész lélekkel s erővel közreműködni fog, azonban a küldöttség vezetését, tőle nem függő akadályoknál fogva, fel nem vállalhatja. Ezen alkalommal tisztelegtünk a főtisztelendő káptalan egyes tagjainál is s mindenütt szíves fogadtatásban, ügyünk iránti mély részvéttel találkoztunk. Egyházi férfiaink által adott nyilatkozatokból kérésünk igazsága és teljesíthetősége felől még jobban meggyőződve, bucsut vettünk Ungvártól, s teljes örömmel és reménynyel tértünk haza, készültünk a másik nagyobb utra. Ezt megelőzőleg főesperes úr küldött társammal N.-Kállóba, méltóságos báró Vécsey főispán úrhoz rándultunk, őt felkérendő most már a küldöttség vezetésére, azonban szerencsénk nem volt, mert ő méltósága megelőző nap családi ügyekben hazulról hosszasabb időre eltávozott. Böszörménybe mentünk tehát, hajdu-kerületi főkapitány úr ő nagyságának felkérésére, aki szives volt azonnal nyilatkozni s a küldöttség vezetését elvállalni. - Itt kedves kötelességemnek ismerem felemliteni, miszerint ő nagysága iránt sok köszönettel tartozunk, mert mindenütt hű vezére és hű tolmácsa volt érzelmeinknek, s fáradhatatlan volt a küldöttség kötelességeinek teljesítésében, s leginkább neki köszönhetjük, hogy a sajtó, a nagy napilapok eljárásainkról azonnal tudomást vettek s ügyünket pártolólag-kedvezőleg terjesztették is. - Méltóztatnak visszaemlékezni, hogy az országgyűléshez intézett feliratunkat, az egyetemes gyűlés határozatához képest, az ország törvényhatóságaihoz is pártolás végett megküldenünk kellett; ennek azon örvendetes következése lett, hogy azok kivétel nélkül pártolásukat lelkes válaszokban megigérték nemcsak, hanem bennünket buzdítva, dicséretekkel halmoztak el; igazolják ezt Sz: Hajdu-Dorog város közönségéhez s a tekintetes Hajdu-kerület törvényhatóságához intézett válasziratok, melyek a nevezett levéltárakban gondosan megőriztetnek s az utókornak fentartatnak. - Az egész ország támogatásától lelkesülve indultunk Pestre. Megérkezésünk után való nap először is az ő Felségéhez intézett kérvényt kívántuk átadni, azonban, fájdalom, arról értesültünk, hogy ő Felsége már elutazott s hogy Bécsben sem lesz vele szerencsénk találkozhatni, mivel onnan is a fürdőkre távozott. Ily körülmények között azon legalkalmasabbnak és legilledelmesebb eljárásnak tartott módhoz folyamodtunk, hogy a kérvényt gróf Andrássy Gyula. miniszter úrnak adjuk be, ezt foganatosítandók, a miniszterelnöki palotába vonultunk, hol azonnal kihallgatást nyerve, igazán nemcsak nagy úri módon, hanem igaz magyar szívességgel is fogadtattunk, megkérvén őt, hogy alázatos felterjesztésünket, minthogy személyesen átnyujtani szerencsések nem lehetünk, azt helyettünk, alázatos, jobbágyi hódolatunk kijelentése mellett, az első alkalommal benyujtani kegyeskedjék; egyuttal alkalmat vettünk magas pártfogását s ügyünknek ő Felsége előtti hathatós támogatását kikérni; midőn ezt szíves készséggel megigérte, a küldöttség egyes tagjaival az ügy felől kegyes volt értekezni; e lépésünk a legszebb reményekre jogosított fel bennünket, mert távozásunk elött ő exczellencziája egész határozottsággal kijelenté, miként ezen ügyet úgy tekinti, mint a nemzetét, s egész meggyőződéssel magáévá tette, s megigéré, hogy az oly hosszu évek során sikertelenül kért sérelmünk orvoslását s igaz és méltányos kérelmünknek teljesülését eszközölni fogja.

 

Innen teljes reménynyél és örömmel az országházhoz menénk, az országgyűléshez szóló kérvényünk átnyujtása végett. Az elnök úr bennünket az országház nagy termében nagy hazánkfia: Deák Ferencz, jelenlétében fogadott. Czélunkat megértvén, kérvényünket átvette, s a maga részérőli támogatást szives készséggel megigéré. Nagy hazánkfia: Deák Ferencz pedig be sem várva a felszólalást s azt, hogy őt felkérhettük volna, az elől állókkal kezet fogva, meghatottan mindnyájunk örömkönyhullatása között ügyünket igazságosnak, méltányosnak, a nemzetiség szent ügyének nevezvén, azt pártolni hazafiui kötelesség, ő reá minden esetben számíthatunk; még nehány szót váltva a küldöttség különösen pap-tagjaival, ujabban is tett ígérete után bennünket elbocsátottak. Másnap a vallás- és közoktatási miniszter úr által hasonló szívességgel fogadtatánk, ki velünk hosszasabban értekezvén, saját pártfogását egész lelkéből megígérte, s Dorogra emlékezve, Farkas István bátyámról kérdezősködött, ki iskolatársa lévén, az iránti különös jó emlékét mindig fenntartotta. Nem késtünk belügymiruszter úrnál is zörgetni s őt is a támogatásra felkérni; itt is biztatást nyerni voltunk szerencsések. Megkerestük pénzügyminiszter úr ő exczellencziáját is, ki által valódi alföldies magyar szívességgel fogadtatónk, s miután a küldöttségben több ismerőse volt, hosszasabb beszélgetésbe bocsátkozott. Ügyünkre vonatkozólag kijelenté, hogy az valódi nemzeti ügy s így azt pártolni hazafiui kötelesség, maga részéről még az ügy pénzbeli oldalát tekintve is szíves közreműködését felajánló. Ezek után hátra volt még a prímás ő herczegségéhez intézett kérvény átadása. Ő herczegsége ekkor épen Budán tartózkodván, táviratilag kértem föl az érseki titkár urat, hogy részünkre kihallgatást kérni s arra rövid határidőt kitüzetni szíveskedjék. Megkeresésemre a válasz csak másnap érkezvén meg, mennyiben ő herczegsége Komáromban épen akkor osztó a bérmálás szentségét, nem volt hon, azonban értesíttettünk, hogy haza érkezésével azonnal, s így folyó hó ... napján Esztergomban elfogadni fog. Miután az elfogadásra kitűzött napig még pár napunk volt, azt haszontalanul eltölteni nem akartuk, felkerestük tehát Ghiczy, Somssich, Tisza, Nyári, Bónis nagybefolyásn képviselő urakat, kik Tisza kivételével szíves fogadásunk mellett támogatásukat egész készséggel megigérték. Tisza Kálmán úr, épen nemzetiségi szempontból, az elkülönítést s így a külön püspökség felállitását czélszerünek nem tartván, azt pártolni hajlandónak nem mutatkozott; felkerestük még egyik jó barátunkat, Thury Sámuel, h: szoboszlói kerület képviselőjét, ki megigéré, hogy az ügy támogatására társai körében mindent elkövetend s minden e tárgybani mozzanatokat figyelemmel kisérend, szóval maga részéről, ami csak lehetséges, megteend mindent, hogy hazafias lépéseink sikert nyerhessenek. Őszintén kiérdemli szíves köszönetünket, mert egész buzgósággal müködött és müködik jelenleg is ügyünk diadalra juttatásán. Elérkezvén a herczegprimás által kitűzött fogadási határnap, a küldöttség egy része - mert többen, kiknek odahaza elfoglaltatásuk a hosszasabb időtöltést s távollétet meg nem engedték, haza távoztak - Esztergomba hajózott. Este későn érkezvén meg, mindnyájan az úgynevezett »Fürdő« czimü fogadóba szállottunk, s az estét az ország főpapjának székvárosában kedélyes társalgás közt töltöttük el. Másnap délelőtt 10 órakor, az eső csendes permetezése mellett, alig kapható, két kiszolgált bérkocsin siettünk a fogadásra. Az meglepő valódi magyar szívességű volt. Ő eminencziája meghallgatván küldetésünknek czélját, átvévén a folyamodást, nyájas leereszkedéssel, egész nyiltsággal tudató velünk, hogy a püspökség felállítására nézve semmi nehézség sem áll fenn s annak sikerét biztos kilátásba helyezé, de a nyelv kérdésére nézve Rómába utalt, egyébiránt annak előmozdítását még ott is megigéré, azonban az ügy tárgyalására hosszasabb idő szükségességét hangsúlyozá, ezután a küldöttség tagjaival mintegy fél óráig az ügy mostani állásáról értekezett, s midőn megértette tőlük, hogy mi dorogiak már százados uzusból istenitiszteletünknél nagy részben a magyar nyelvet használjuk, s több községek is kisebb s nagyobb mérvben szintén azt használja, meglepetést mutatott ugyan, de az ellen mitsem szólva, hallgatólag helybenhagyta. Szerencsések valánk ezuttal ő eminencziájának vendégszeretét tapasztalni s ebédre asztalához meghivatni; hogy annak elérkeztéig az idő hosszu ne legyen, az esztergomi főkáptalan kincs- és régiségtárának, a gyönyörű bazilikának megszemlélésére, ő főmagasságu kegyességéböl, saját ajánlata nyomán, szabadságot nyervén, Szabó György czimzetes püspök ő méltóságának vidám, kedélyes és igazi magyar humorral teljes társalgása és magyarázása mellett azt meg is szemléltük; a ritka régiségeken, az összehalmozott s gyönyörű elrendezésben tartott egyházi drágaságokon csak bámultunk, de örömünk határtalan volt, hogy azokat láthattuk, a tisztelt magyarázó püspök úr pedig mesterkéletlen, igaz valódi magyar, talpra esett nyilatkozataival annyira megnyerte közszeretetünket és bizalmunkat, hogy akik élünk még azok közül, kik jelen voltak, mindig örömteljesen emlékezünk a körében töltött kevés időre; elérkezvén az ebéd ideje, a primatiális palotába visszavonultunk. Az ebéd fesztelen és kedélyesen telt el, elköltése után ő herczegsége még pár óranegyedig a küldöttségi tagokkal s különösen főt. Szabó György úrral s velem értekezett, s annak kijelentése mellett, hogy, ha a magyar ajku püspökség felállítva lesz is, ő a szeretett magyar híveket felügyelete alól ki nem bocsátandja, főpásztori áldásának kíséretében utnak bocsátott. Mi pedig siettünk szállásunkra podgyászainkat összeszedni, és még azon nap hajóra szállva, Pestre visszautazni. Itt még ez idő alatt, míg mi Esztergomban voltunk, megérkezett megyei püspök urat kerestük fel, kinek eljárásunk eredményét elbeszélvén, ismételve kértük, hogy miután mindenütt megtettük a szükséges lépéseket, méltóztassék most már magas befolyásával az ügy eldöntésére hatni. Ő megigérte, hogy amit ember megtehet, ő megteszen mindent, hanem azért mi se elégedjünk meg az eddigi működésekkel, hanem szilárdul, ernyedetlenül törekedjünk továbbra, még a sajtó utján is, mindaddig, míg czélt nem érünk. Ennyi helyütt a döntő körökből vett, javunkra szolgáló biztatások után, semmi sem természetesebb, mint hogy mi mindnyájan elégedett képpel s teljes reményekkel tértünk haza. Ez időközre esik, hogy az ország hatóságai ügyünk támogatására pártoló feliratunkat az országgyűlésre szintén beterjesztették, hittük tehát, hogy abban gyors intézkedés leend, mit hinni annyival inkább jogosítva tartottuk magunkat, mert az országgyűlési kérvényi bizottmány elnöke, nála történt tisztelkedésünk alkalmával, nemcsak annak pártolását, hanem még soron kívüli előterjesztését is megigérte, vártunk tehát, s különösen én is vártam, hogy valamelyik személyes barátomtól tudósítást veszek, s mi lett a nagy várakozásnak eredménye? Az országgyülés nagy lelkesült éljenzések között a kérvényt kultuszminiszterhez áttette, ez pedig, szokás szerint, az osztálytanácshoz, hol azután szépen pihenhetett, s midőn megint szép csendesen a halogatással annyira mentek, hogy már ismét meguntuk a várakozást, akkor ismét felszólaltam a sajtó útján, az pártolt, támogatott de azért semmi eredmény, úgy hogy Dorog város képviselő testülete, mint az összes magyar óhitűek megbízottja, ismét küldöttségileg járult az ügy elintézésének szorgalmazására, kérvényünket ujólag Thury Sámuel képviselő úr által beadtuk az országgyűléshez. Bejártuk a magas miniszterium tagjait, értekeztünk épen fent levő megyés püspök ő exczellencziájával, ki bennünket az István főherczeg szállodában nagyszerűen megvendégelni szíves volt. Ez alkalommal négyszem között és hosszasabban értekezvén saját felhívása folytán vele, ez alkalommal is megigért mindent, buzdított a tevékenységre s több egyházi ügyek elintézésére még véleményemet is kikérni s meghallgatni szives volt. Elmentünk mindenüvé, hol csak szikráját is reméltük az ügyünk iránti érdekeltségnek, mindennek megint csak az lett a vége, hogy nagy énekszóval a miniszteriumhoz tétetett át, s ott megtevén a maga szokásos útját ismét a halogatás néma csend örvényében feneklett meg. Megtörtént, igen tisztelt választmány, hogy egy bizonyos más ügyben a hatóság részéről Pesten járván, időt vettem magamnak arra, hogy megtudjam, hol és kinél van folyamodásunk, kit kell leginkább szorgalmaznunk az ügy ellátása végett. Elmentem tehát a kultuszminiszteri igtatóba, azonban hosszas keresés után sem voltak képesek megtalálni, hogy mikor érkezett a folyamodásunk azon miniszteriumhoz és kinél vannak jelenleg. Egy vett tanácsadás következtében tehát elmentem Lipovniczky czímzetes püspök s osztályfőnök vagy tanácsos ő méltóságához, magam sem tudom már biztosan, mi volt akkor, megtudandó, hogy miben van már ügyünk, mert mint az egyházi ügyek előadójától, leghitelesebben hittem tőle felvilágosítást nyerhetni. Ő hosszasan meggyőzni akart engem legalább is a felől , hogy ezen nagyhorderejű dolgot nem könnyű elintézni, nem kevés idő kell arra, mert az minden oldalról behatóan megfontolandó, s kár azt oly nyakra-főre erőszakolni, miután nagy kérdés az, hogy megadható lesz vagy sem? Mert hát ki áll jót arról, hogy ha ma nekünk megengedik a magyar nyelvű isteni tiszteletet, holnap nem a komáromi magyar ajkú latin szertartásúak fogják-e épen azt követelni? már pedig ez teljesíthetetlen. Saját szavait ő méltóságának jól emlékemben igyekeztem tartani. Midőn ezekre, saját nézetem szerint, azt felelem, hogy más tekintet alá esünk mi g. szert. katholikusok, mint a latinok, mert a latinoknál általános dogmatikális nyelv a latin nyelv az isteni tiszteleteknél, midőn nálunk a hit alapelveinél, de az uniónál fogva fentartott jogaink szabadságánál fogva egyházi nyelv a nép nyelve az, a mit a nép ért és beszél, hogy nálunk most az orosz-szláv nyelv használtatik, ezt ellenünk indokul felhozni nem lehet, mivel mi azt soha el nem fogadtuk egyházi nyelvül, hanem csak tűrtük az első keresztség átvételétől, mint a többi, hitsorsosink, kik a keleti szertartást vallották és így mi jogosan kívánhatjuk egyházunkba a magunk anyai magyar nyelvét, épen úgy, mint más nyelvű hitrokonaink, a románok és ruthének, kik századok óta használják saját nyelvöket az egyházban, így az oltárnál is. Többoldalú megjegyzések után egyébiránt ő mtósága dicséri bennünk a szertartásunkhoz és nemzetiségünkhözi szilárd, kitartó szívós ragaszkodást, kijelenté, hogy a kérvények nála vannak s azok lenközelebb az újonnan kinevezett munkácsi püspökhöz lesznek áttéve, forduljunk ahhoz, az igen derék jeles magyar ember s az önök érdekében bizonyosan mindent meg fog tenni, csak legyünk türelemmel és bizalommal, s a hol szüksége mutatkozik, támogassuk őt. Hogy a tisztelt állandó választmányt mind ez ideig össze nem hívtam, oka abban található fel, mert mindig vártam. hogy ennyi küzdelmek után, valahára valami örvendetes hírrel lephetem meg a tisztelt választmányt, s mert Dorog város közönsége nem szünt meg e tekintetben szükségesnek mutatkozó minden lépéseket megtenni, s a tisztelt állandó választmány helyét méltóan betölteni, de miután beláttam, hogy nincs tovább mit várni, hogy az eddig történtekről jelentésemet megtehessem, s a mennyiben azóta a katholikus authonomikus gyűlés is megalakult, s ha a tisztelt választmány jónak látja és reménynyel is bir, hogy ott is valamit képviselőnk által kieszközölhet, a szükséges lépéseket maga részéről szinte megtehesse, múlhatatlannak tartottam a választmány összehivását. Felkérem annálfogva a gyűlés minden tagját, hogy a felett: mint további lépések volnának még megteendők, méltó komolysággal, őszinte hazafiui buzgósággal, törhetetlen erős akarattal, egymás véleményének türelemmel leendő kihallgatásával tanácskozni s az eddigi hazafiui érzelmünkkel megegyező hathatós határozatot hozni méltóztassanak. Én magam részéről kijelentem, ha szabad ezt tennem, hogy míg bennem lélek lesz, míg szavamat vagy pennámat felemelni tudom, ezen szent nemzeti ügy szorgalmazásával fel nem hagyok és annak jogos keresztülvitelére, minden körülmények között., a törvény által engedett korlátok figyelemben tartásával, minden lépéseket újból és újból mindaddig, míg czélt nem érünk, megtenni soha el nem mulasztandom. Bízván hitsorsosim s a tisztelt választmány lelkes támogatásában, erősen hiszen, hogy igazságos kérésünk teljesítését már sokáig elodázni nem lehet.

 

Nem mulaszthatom el, hogy itt ujólag a hajdú-kerületi főkapitány, Sillye Gábor úr ő nagyságának ünnepélyesen köszönetet ne mondjak, a miért oly hazafiai buzgalommal sajátjává téve ügyünket, nem tekintve a hosszas utazással járó fáradságot és költséget, a küldöttséget mindenütt vezetni s ismert tapintatos eljárási tehetségénél fogva, vezérelni szíves volt. Nem hogy Thury Sámuel képviselő úrnak szinte köszönetet ne szavazzak, ki folyamodásunkat benyújtani s ügyünknek oly meleg szószólója lenni kegyeskedett. Nem hogy a küldöttségi tagoknak, kik saját zsebök terhén a fáradságos utat oly hazafiui odaadással megtenni s az ügy szentségétől áthatva, annak diadalra juttatására minden lehetőt megtenni készek voltak. Nem végre, hogy H.-Dorog város nemes közönsége iránt is hálás köszönetemet ki ne fejezzem, mely közönség lelkes pártfogása által, saját pénztárának igénybe vételével, már több ízben módot és alkalmat nyújtott arra, hogy a szükséges költségek fedeztessenek s ez által az ügy előmozdítására, szellemi tevékenysége mellett, anyagilag is legnagyobb rugóul szolgált. Midőn ezeket a történteket híven és igazán a tisztelt választmányi gyűlés előtt előadni szerencsés voltam, kérem hogy jelentésemet tudomásúl venni s ha szükségét találja, nézetét arra jegyzőkönyvi határozatban is kimondani kegyeskedjék.«

 

Nem lehet azon levertséget leírni, mit okozott jelentésemnek azon része, hogy hosszas hazafiui fáradalmainknak még mai napig sincs sikere s méltó indignáczióval keltek ki egyesek az intéző körök ellen, kik annyi biztatások után is ez ügyet előrevevezetni nem tudták vagy nem akarták, s nem hiányzottak a keserű kifakadások azok ellen, kiket, kiki saját meggyőződése szerint, ezen ügyben mint egy gátló akadályt állított maga elibe s megbotránkozását fejezte ki azon, fogy ezen szent ügy, az egész ország meleg pártfogása daczára, még mindig ott van, a hol volt, a kezdeményezésnél; azonban csakhamar az egyetértés szelleme szállván meg a testületet, egy szívvel és lélekkel elhatározta, annak kijelentése mellett, hogy az elnök jelentését, a küldöttség buzgó eljárását, helyeslő tudomásul veszi s az illető közreműködőknek köszönetet szavaz, s ezt hajdú-kerületi főkapitány ő nagysága s J. Thury Sámuel országos képviselő urak, valamint Sz. H.-Dorog város nemes közönségének irásilag is tolmácsolni kívánja. Az elnökséget felhatalmazza s teljes joggal felruházza, miszerint a H.-Dorog városból kinevezett választmányi tagokkal az ügy végleges elintézésének szorgalmazására, felhasználva minden törvényes, czélra vezető módot, alkalmas időt, továbbra is oly hazafiui buzgalommal eljárni, mint eddig, feladatának tekintse, s minden lépéseket, akár írásilag, akár személyes megjelenés által, melyeket saját belátása szerint szükségeseknek találand, tegye meg. A teljes igazgató-választmányt, a fárasztó utazások s költségek kímélése tekintetéből, csak akkor hívja össze, ha valami, már érdembe vágó intézkedés tételének szükségét látná be, s a felett hozandó határozat kimondására a teljes választmány hozzájárulása nélkülözhetetlennek látszanék.

 

A katholikus authonómikus gyűlésre megválasztott képviselő urak ezen ügynek ottan is pártolókat szerezni s az ügynek, ha jónak látja, felemlítésével óhajtott megoldást szerezni, felkéretni határoztatott.

 

Bár ezen határozat némileg csüggedésre mutat, mennyiben a további intézkedések tétele ismét szűkebb körre utaltatott: azonban, ki helyzetünket ismeri, nem lehet, hogy annak méltányosságát megtagadhassa, mert bár a szükséges nyomtatási költségeket s egyéb aprólékos kiadásokat H.-Dorog város pénztára teljesítette is, de a vidéki tagok utazási s egyéb költségeiket saját zsebükből fedezték, a gyakori utazással együtt járó költséges terhek tehát, mint különben is csekély anyagi erővel biró családapák terhéül maradván, a kiket ettől, a mennyire lehetséges, kímélni s megóvni nemcsak ildomos, de szükséges is volt. Elhatározta még az állandó választmány, hogy a mennyiben már tudjuk, hogy folyamodásunk a megyés püspökünk kezéhez jutott s azt is tudjuk, hogy ő Dorogra nem sok idő múlva kánonszerű látogatást teend, az alkalommal az állandó választmány testületileg tisztelkedend nála s felkérendi, hogy amennyiben megígéri, miszerint a népnek kánonszerű látogatása alkalmávali meghallgatása után cselekedni és tenni fog, a magyar hívek javára miként váltsa be ígéretét, s azoknak oly sovárogva várt buzgó óhajtásukat, minden halogatás nélkül, sikerre vezetni kegyeskedjék.

 

Most már minden reményünk a püspök látogatásához volt csatolva, tudja Isten mi, de valami ösztön s lelkünkben támadt érzelem azon meggyőződésre nyújtott tápot, hogy bizalommal legyenek ezen fontos s városunkban századok óta nem történt hivatalos püspöki látogatás iránt, ezért ez vigasztalást hozand nekünk. Meg is tett Dorog mindent, nem kímélve költséget, fáradságot, hogy a fogadás fényes, tekintélyes s azon férfiuhoz, kitől oly sokat reméltünk, méltó legyen. Volt készülődés, épültek a diadalkapuk, gyakorolták magukat a csinosan felszerelt banderialisták, fáklyászenére, nagy díszebédre megtétettek a kellő intézkedések, még csak zenéről és bérkocsikról is volt gondoskodva, a Hajdú kerület is érdeklődve, a határszéli fogadásra főkapitány úr ö nagyságát kérte fel, a kanonikális vizitácziónál jelen lenni szükséges legale testimoniumot t. Oláh Jakab másodalkapitány s csekély személyemben kinevezte. Szóval nem maradt el semmi, mi a fogadás nagyszerűségéhez megkivántató volt.

 

Elérkezvén a nap, a kerületi főkapitány úr, a legale testimonium tagjai s a városi közbirtokosság küldöttei élén, Farkas Pál úr vezénylete alatt, 100 főből álló bandérium előlovaglása mellett, a kocsik hosszú sorával a határra indult, ott bevárandó ő nméltóságát. - Nem soká kellett várakozni, mert ő Nyíregyháza város tisztelt küldöttsége kiséretében csakhamar megérkezett s az ott felállított diadalkapunál taraczk-durrogások között, először főkapitány úr, utóbb a városi közbirtokosság küldöttsége által kitűnő szívélyességgel üdvözöltetett. Ő nméltósága mindkét üdvözletet legszívesebb köszönettel fogadván, örömét fejezé ki azon, hogy a szabad Hajduk földére teheti lábát, s hogy kedves magyar ajku híveit saját tűzhelyükön részesítheti püspöki áldásában. »Bizalommal jöttem közétek, úgymond, bizalmat várok tőletek és lelkem legmélyebb szeretetével eltelve érkeztem ide, hiszem, hogy jóakaratú müködésem viszontszeretetet biztosítand részemre. Legyenek meggyőződve, hogy minden törekvésem oda irányul, miként buzgó magyar híveimnek javát, boldogságát s megelégedését eszközölhessem s meghallgatandó kívánalmait teljesíthessem.« Ekkor Nyiregyháza város küldöttségétől pár napra búcsút véve, szivességöket megköszönve, főkapitány ur kocsiján foglalt helyet s robogva haladtunk a város felé. A város bejárátánál ismét egy diadalkapu zászlókkal feldíszítve emelkedett, hol ö nméltóságát a városi tanács küldöttsége fogadta, - tovább haladva már a nép ezreinek szűnni nem akaró éljenzései között, megérkeztünk az egyháztérre, hol már a temérdek vidéki és helybeli nép várakozott, ott vártak még ő nméltóságára több vidéki községek s a helybeli más vallásfelekezetű hívek küldöttei. Az egyetemes gyűlés által kinevezett állandó választmány, a városi tanács és képviselőtestület, e helyen egy mesterileg készült és ékített, sok nemzeti zászlókkal és felírásokkal ellátott hármas kapuivből alakított nagyszerű diadalkapu, itt a város részéről annak aljegyzője: Fejér György úr által szép és meleg szavakban kikerekített beszéddel fogadtatott, mire hasonló szivességgel válaszolt, honnan gyalog a templomba vette útját. Az ajtóban az összes, már díszes egyházi öltözetben várakozó klérus által fogadtatott, ő nméltósága szinte fényes egyházi öltönyt véve fel, nagy éneklés között a templomba bevonult, hol a szokásos imákat elmondva, egy hatalmas beszédet tartott, melyben látogatásának okát elmondván, az összes papság és hívek kíséretében és már baldachiummal a templom ajtajánál várakozó latin szertartású lelkész s hívei kíséretében a latin egyházba ment, mindenütt áldást osztva. - Valóban megható volt, midőn ajtóhoz érve, a templomot megrezegtető hatalmas hangján elkezdett énekelni, a nép ezreitől kisérve Szent vagy uram, szent vagy! itt csendes imát végezve, azon módon a g.-kath. templomba s onnan az út fáradalmait kipihenendő, szállására, a papilakba vonult, hol tiszteletére este díszes lakoma volt, melyben leginkább csak a vidéki papság vett részt. Ő nméltóságának fényes és nagy kísérete volt: négy kanonok s több egyházi hivatalnokokon kivül az ungvári énekkar is teles személyzetével megjelent. Hogy Dorog város közönségének az orosz nyelv mennyire nem kedves volt, igazolta azon körülmény is, hogy értesülvén arról, miszerint az énekkart ő exczellencziáia azért hozta, hogy Dorognak bemutassa annak szakszerű képzettségét a tartandó dísz-misén - de értesülvén egyuttal arról is, hogy azon énekkar csakis oroszul énekelhet, mert magyar énekekre nincs képezve, - azonnal, még a megérkezés estéjén egy számos tagu küldöttséget menesztett a papilakra ő exczellenciájához, azon határozott kérelemmel, hogy amennyiben a dorogi énekkar mindent elvégez magyar nyelven, azt hiszik közmegelégedésre, - annál fogva orosz nyelven az ungvári énekkar által annyival inkább ne énekeltessék, mivel az Dorognak igen rosszul esnék, ha már az eddigi gyakorlat ellenére, éppen akkor, midőn azon férfiu van jelen egyházunkban, kitől a magyarok biztosan remélik nyelvöknek a maga illetőségi helyén leendő bevezetését, újólag az orosz éneklés kísértetnék még s amitől alig menekültünk, ismét templomunkban helyet foglalna. Az éppen vacsoránál ült püspök ő nméltósága, ezen egyenes, nyilt kérelemre kevéssé megdöbbent s némi kedvetlenséggel nyilvánitá, hogy ő ezzel Dorognak akart kedveskedni s be akarta mutatni a szépen betanult és begyakorolt székesegyházi énekkart, miután azonban Dorognak kedvetlenséget okozna, ő megelégszik, ha a dorogiakkal felváltva énekelnek is. De midőn látta, hogy a küldöttség általában szorosan ragaszkodik a magyar énekléshez, elállott ezen kivánatától is s megnyugodott abban, hogy az ungvári énekkar csak pár darabot énekelhessen. Másnap díszes nagymise tartatott s itt vette már kezdetét a kanonszerü vizsgálatba tartozó azon aktus, hogy ő nméltósága az egyház felszerelését: könyveket, ruhákat, zászlókat s egyéb ékítményeket megtekintette s megelégedésének kifejezést adva, áldás adás között a paplakba visszatért, hol fogadta a városi küldöttséget, az összes magyar ajku ó-hitűek állandó választmányát, a vidéki községek, valamint a helybeli latin és református egyházak küldötteit, a városban állomásozó katonaságot és számos más testületeket s egyeseket. Ezen nap volt H.-Dorog város közönsége által a kaszinó-, városház- és vendéglő termeiben mintegy 400 terítékű díszebéd, a kaszinóban mintegy 120-an, nagyobbrészt vidéki vendégek, debreczeni jó konyháról s jó borairól előnyösen ismert Fejér Herman fogadós veje: Haszelmayer úr által díszes és pontos kiszolgálattal láttattak el, a városházán és vendéglőben, a helybeli vendégfogadós szintén közmegelégedésre szolgált ki. A főasztalnál a kaszinóteremben Oláh Józsi, debreczeni jeles zenetársasága működött az ebéd alatt és pedig oly kitünőleg, hogy ő exczellencziájának megelégedését is kinyerni szerencsés volt. A pohárköszöntéseket a püspök ő nagyméltósága, urunk királyunk, szeretett királynénk s az uralkodó családért ürítve, gyönyörű beszéddel kezdé meg, ezután megeredt a szebbnél-szebb kívánatok sora, ő exczellencziájáért, a hazáért, Dorog városáért, a vidéki vendégekért és számos másokért. A toasztmondásokban kitűntek különösen Támán n.-kállói latin és Mondok János ungvári g.-szertartásu katholikus lelkész urak, kik versenyezve egymással, a legszebb találó s mindannyi érdekünket támogató pohárköszöntéseket mondottak. Nagyon kár, hogy azokat, miután gyorsírónk nem volt, a nyilvánosságnak itt nem adhatjuk. Megemlítendő még szoboszlai Papp József fehértói kisbirtokos úrnak a magyar ajku g.-katholikusok hazafias ügyéért s a különböző vallásfelekezetek közötti egyetértésért ürített pohara, Roskovits Ignácz úrnak a magyar ó-hitűek elnökére mondott szíves és lélekbo fakadó elismerő köszöntése. lttunk még sokakért. Kossuthért s még a leendő magyar püspökért is. - A kedv fokozódott, úgyannyira, hogy ő nméltósága is az ebédről már csaknem hat óra felé távozott, Dorogon néhány látogatást teendő; a többiek azonban együtt maradva., folytatták a jó zene mellett további pohárürítéseiket, mígnem elérkezett az idő a fáklyásmenet megtartására. 100 fáklya lobogása mellett már mind a három ebédlő helyiségből összejött impozáns testület a parochiára vonult, hol Magyar Lajos h.-dorogi ügyvéd úr, hatalmas hangjáról ismert szónok, üdvözlé ő nméltóságát, ki a nép közé kijővén, szinte hatalmas, csengő, érczhangjával, úgy, hogy azt a legtávolabb álló is teljesen meghallható, nagyszabásu beszédet tartott, melyben a magyar híveket a vallás, a hazafiság iránti, az eddig tapasztalt kitűnő ragaszkodásra buzdítva, nem késett kijelenteni, miszerint jogos kívánalmainknak teljesülése már nem messze van, legyenek tehát türelemmel s iránta bizalommal, ő magyar ajku hívei várakozásának megfelelni legszebb hazafiui kötelességének ismeri. Ezek után az összes nép hangos éljenzései és zenekíséretében gyalog a piaczi kivilágítást megtekinteni s azzali megelégedését kifejezni szíves volt s a nép szűnni nem akaró ovácziói között, ismét a nap fáradalmait kipihenendő, szállására visszavonult. A nagy többség egyes csapatokra oszolva, egyik-másik háznál folytatták illetve folytattuk kedélyesen késő éjszakáig a pohárköszöntéseket. Másnap a városház nagytermében tartatott meg a nyilvános vizsgálati ülés, - mindenekelőtt ő exczellencziája előadta ezen vizsgálatnak czélját. - A h.-dorogi egyházi számadások és pénztár megvizsgálására, főtisztelendő Medvetzky, székesegyházi kanonok úr elnöklete alatt, egy vizsgálóbizottságot, a temetőknek minő karbani állásáról meggyőződést venni pedig főt. Mikita, közszeretetü s nagy tiszteletnek és becsülésnek örvendő Basilita rend tartományi főnökének elnöksége alatt küldöttséget nevezett ki. Míg ezek küldetéseikben eljártak, ő nméltósága az összegyült néphez kérdést intézett, ha nincs-e észrevételük, panaszuk lelkészeik ellen s azoknak működésével meg vannak-e elégedve? Mire a nép hangos helyeslése között Farkas István úr válaszul adá, hogy nemcsak megelégedve vannak azokkal, hanem működéseiket kitűnő dicsérettel is halmozá s különösen segédlelkészt, Görög Pált, de társát, Ramza István urat is ő nagyméltóságának kiváló figyelmébe s pártfogásába ajánlotta. - Kérdés intéztetvén a tanítókra nézve is, fájdalom, itt egy ellenében oly panaszok hangsulyoztattak, melyek az illetőnek elmozdítását vonnák maguk után. Ezen idő alatt a kirendelt küldöttség visszaérkezvén, jelentéseiket megtevék s miután azok nyomán intézkedések tételének szüksége fenn nem forgott, azok örvendetes tudomásul vétettek, egyedül azon megjegyzés tételével, hogy jövőre nézve az egyházi számadások az év utolsó napjával lezárattassanak s már a következő hó végével illető helyeikre felülvizsgálás végett beterjesztessenek. Végezetre ő nagyméltósága felhívá a népet, ha vajjon vannak-e valami óhajai, kívánalmai? ha igen, terjesszék azt elő. Erre vonatkozólak ismét a nép hangos helyeslése között Farkas István úr válaszolt, erélyesen követelvén a magvar nyelvnek az oltárra tételéi s a kalendárium egyesítését, nemkülönben hangsúlyozá a külön magyar ajkú püspökség felállitásának szükségességét is s midőn ezen kivánatok teljesülése iránt a nép szűnni nem akaró éljen kiáltásokkal forró vágyát kimutatá, ő nagyméltósága azoknak keresztülvitelére, maga, részéről, minden lehető lépéseknek megtételét nemcsak ígéri, hanem azoknak valósulását közel jövőben kilátásba is helyezi, a kalendárium egyesítésére nézve kijelenti, hogy ha az más egyházi megyéknél akadályra találna is, ő el van határozva, saját megyéjére nézve azt foganatosítani. E közben az idő eltelvén, az ülés folytatása s a jegyzőkönyvek aláírása következő napra halasztatott. Ezen a napon Farkas István úr vendégszerető házánál volt díszes nagy ebéd, hol ő nagyméltóságának kísérete s a városban lévő vidékiek nagy számmal vettek részt, a pohárköszöntéseknek itt is volt menete s a sok jókivánatok nem hiányoztak, ő nagyméltósága a szíves háziasszonyért, az árvák anyjáért emelt poharat s gyönyörü szónoklatával meglepő érzékenységgel élteté azt, Görög Pál s. lelkész, talpra esett, csinos nyelven mondott beszédében ő exczellencziájáért s a szíves házigazdáért, mint az egyház buzgó hívéért s a magyar hívek ügyének tántoríthatatlan bajnokáért, főtisztelendö Danilovits János kanonok, a Hajdu kerület által kiküldött hiteles bizonyság tagjaiért, végre még csekély személyemért, főtisztelendő Mikita tisztes, őszbe vegyült Bazilita tartományi főnök úr találó szavakban mondottak pohárköszöntéseket. A jókedv itt is fokozódván, a sok pohárkoczczintásoknak alig volt vége. No de, mint mindeneknek vége szokott lenni, ennek is vége lett s nap lementkor mindenki szállására, a vidékiek pedig vissza haza távoztak.

 

Megemlítendő itt, hogy ő exczellencziája a helyben állomásozó katonaságot fejenként egy itcze borral és egy font hússal megvendégelni szíves volt; dicséretére legyen mondva a helybeli katonaság parancsnokának, az maga részéről is mindent elkövetett, hogy ő exczellencziája iránt tiszteletét kimutathassa. Harmadnap a vizsgálat folytattatott s az a parochián befejeztetvén, a jegyzőkönyv aláíratott, és a bucsu-ebéd kedélyesen ugyancsak a parochián, főtisztelendő Szabó György lelkész főesperes úr vendégszeretetéből költetett el. Estefelé, a gyönyörű bandérium előlovalása mellett, temérdek kocsin helybeliek és vidékiek által kísértetve, ő exczellencziája távozott s a határnál érzékeny bucsut véve áldás adása után, a dorogiak vissza, ő pedig Nyíregyháza felé vevé útját, a bandériumot szép ajándékban részesítvén. - Én, Kovács János kerületi táblabíró és Ketskés János debreczeni h. ügyvéd úrral, ő nagyméltóságát tovább Nyíregyházáig kísértük. A határnál ismét a nyíregyházi városi küldöttség várakozott, s annak előlmenetele mellett, késő sötét este, nagy harangzúgások között Nyíregyházára beérkeztünk. Ő nagyméltósága a latin sz. katholikus templomban rövid csendes imát végezve, az egész kísérettel szállására, a plébániára ment, hol is mi mindnyájan és sok helybeliek szíves fogadásban részesíttetvén, igen díszes vacsora elköltésére hivattunk meg. Itt ismétlődött a sok szép pohárköszöntés, azonban azok közül kimagaslott az, melyet ő exczellencziája a házigazda plébános úrra, mint szeretett barátjára, kivel hosszú éveken keresztül egy pályán küzdve, jót és rosszat megosztva, a legbensőbb barátságban átélni szerencsés volt. (Megjegyzendő, hogy ő exczellencziája gróf Nákóéknál, Simon plébános úr pedig gróf Dessewffyéknél nevelősködvén, a külföldön is együtt utazgattak. Itt szerencsénk volt Firczák ungvári kanonok úr művészi zongorajátékában s a házigazdának hegedükiséret mellett fiszharmónikán igazán meglepő jártassággal előadott gyönyörű magyar darabjaikban gyönyörködhetni. Később ő exczelleneziájától sok ígéretek és áldás-adás mellett, nem különben szíves házigazdánktól elbucsuzva, szállásunkra, t. Kralovánszky Gyula városi kapitány urhoz távoztunk, hol meg nem tagadva igaz hajdú természetünket, a gazda szíves kínálására még pár butélia tokaji bor kiürítése mellett darab ideig fenn mulatánk, mígnem reményekkel teli fejünket nyugalomra hajtánk. Másnap reggel, szép csendes eső hullása között, a szíves reggeli elköltése után, művelt magyarlelkű háziasszonyunktól és barátainktól bucsut véve, Dorogra hazahajtatánk.

 

Ezen püspöki látogatást és fogadást azért írtam le ily hosszasan és részletesen, mivel szükségét láttam annak, hogy kimutassam azt, minő szives ragaszkodással volt a magyarajkú nép Pankovits püspök úrért, kitől remélt és várt mindent, kiben bizott mint megváltójában, kiben hitt, hogy ő az, ki hivatva van bennünket az ígéret földére bevezetni. Hogy azonban ő is teljesen meg volt elégedve Dorog fogadásával, kitetszik onnan, hogy ohaját fejezte ki, bár csak ő lehetne az első magyar püspök. Kitetszik onnan is, hogy a kisdedóvó intézet alapjára 400 frtot adományozott, s a várost saját életnagyságú olajban festett gyönyörű és drága kiállitású kerettel biró nagy képével örök emlékül megajándékozá, mely most, a város tanácstermét díszesíti.

 

Ezen püspöki látogatástól mi sokat vártunk, mert hittük, hogy a bizalmunkat teljesen bíró nagybefolyású főpapunk, saját maga meggyőződvén a magyarajkú hívek osztatlan kivánalmának jogosságáról, felsőbb helyen a tapasztaltakhoz képest teszi meg jelentését s annak következtében ránk csak jó háramolhat. Kezdetben mutatkozott is némi siker, a mennyiben ő exczellencziája kormányzati nyelvül a magyar egyházakra nézve a magyar nyelvet ismét visszaállítá, többire nézve azonban ismét mély csend és hallgatás állott be.

 

E közben én más hivatalba lépvén, hivatalos állásomnál fogva lakásomat Dorogról át kellett tennem; helyemet. mint utódom Dorog városánál a főhadnagyságban, Farkas Sándor öcsém foglalta, el, ki a katholikus autonomikus gyűlésre is mint képviselő megválasztva lett. Ügyünk előmozdítását ott is megkísértvén, hihető, hogy midőn az egyetemes gyűlés határozatának foganatot szerezni belátása szerint nem lehetett, hihetőleg a püspök és több nagyobb befolyású főpap tanácsa folytán, mellőzve most már az egyetemes gyűlés által megbízott állandó választmányt, Dorog város közönsége a maga részéről menesztett küldöttséget az ügy szorgalmazása végett Pestre, hol a püspökkel értekezve, úgy látszik, az egyetemes gyűlés határozatától eltértek és a Dorog város által előzőleg beterjesztett folyamodásban előadott kérelem alapjára állva, a püspöki helynökség fölállításával is megelégedni készek lettek. Megengedi Dorog város közönsége, hogy ezt őszinte leplezetlenséggel adom elő, teszem azért, mert a történteket irom meg, s így az igazságot kell a jövő kornak átadnom. Hogy e tekintetbeni hiedelmemben nem csalatkoztam, igazolom a következményekkel s azzal, hogy én, mint az összes magyarajkú hívek elnöke, élve a gyanúperrel, a pápás-dorogi kerület képviselőjét, Oláh Miklós barátomat fölkértem, hogy intézzen egy interpellácziót a kultuszminiszterhez ügyünk mibenlétéről, ki azt szívesen megtette. A miniszter úr adott válaszából azonnal megértettem, hogy jól gyanítottam. A miniszter úr azt adta tudtul, hogy egy Hajdú-Dorogon fölállítandó vikáriátusság iránt a munkácsi püspökkel tárgyalás folytattatik. Én azonnal a sajtó útján kifejtém véleményemet és kimondám, hogy bár igaz az, miszerint Dorog város első alapfolyamodásában, ha a püspökség fölállítása az ország nehéz pénzviszonyai között most lehetséges nem volna, a püspöki helynökséggeli megelégedését is kimondá, azonban azon ohajtásának is kifejezést adott, hogy az összes magyarajkú hívek annak kormányzata alá adassanak. De az egyetemes gyűlés határozata által, melynek hozatalához Dorog város közönsége nem kis mértéken járult, ami kérelem elenyésztetett s az egyetemes gyűlés határozata lett az összes magyarajkú hívekre kötelező, és így nem Dorog város első vagylagos kérelme, hanem az összes magyarajkú hívek kérelme veendő figyelembe és intézendő el. Mert azon testvérek, kik más megyékben az oláhok és oroszok közepette szétszórva vannak, kik magukon segíteni nem képesek, s kik leginkább vannak kitéve az idegen nyelvek elnyomásának, az egyetemes gyűlés határozatába bizalmat fektetve, annak kérelme elintézésétől várják üdvöket és boldogságukat, el nem hagyhatók.

 

Mi nem egyes községek vagy nemcsak a munkácsi megyében fekvő némely egyházak szabadalmas állásáért, hanem az összes magyarországi magyar óhitűek érdekeiért és jogaiért küzdöttünk s fogunk küzdeni, míg bennünk lélek lesz.

 

Azonban ez is sikertelenül hangzott el. A sok igéret, biztatás, remény, várakozás, türelem, fáradság s a sok lelki küzdelem mind, mind hiábavaló volt. A nagy hegy egeret szült s Dorog város vagylagos kérelmének azon elintézésével, hogy ott egy püspöki helynökség szerveztetik, az ügy végleges és méltányos elintézése ismét és ismét - Isten tudja mennyi dőre - a halogatás örvényébe temettetett.