A feliratok eredménye

A feliratok eredménye

 

Ezen feliratunktól méltán reménylettünk sikert, biztosan hivén azt, hogy vagy egyik, vagy másik helyen meghallgattatunk s sérelmeink orvosolva, kívánalmaink teljesítve lesznek, annyival inkább, mivel ügyünk iránti érdekeltség az egész hazában kezdett emelkedni, úgy hogy az országgyűlés is kérelmünk előadása alkalmával tetszésének hangos jelét adta. Fájdalom, ismét hiába vártunk, hittünk és reméltünk, mert újólag nagyot csalódtunk, s nemcsak hogy már népszerűvé is vált kérelmünk nem teljesíttetett, hanem még folyamodásaink el vagy nem intézéséről sem értesíttettünk. Mi dorogiak csak tűrhettünk, mivel mi egyházi patronátusi joggal is birva, mindig igyekeztünk lelkészeink választásánál arra, hogy oly lelkészekkel birjunk, kik elveinket osztva, velünk egyetértve, intézkedéseinknek sikert eszközölve, ez által azt értük el, hogy lelkészeink hazafiui közreműködésével egyházunkban nemzeti nyelvünk mindinkább nagyobb tért foglalt el, s érszrevétlenűl annyira haladtunk, hogy az isteni tiszteletnél a magyar nyelv már túlnyomóvá lett. Kívül az egyházon pedig, mint temetkezéseknél, egyházi meneteknél, kereszteléseknél, esketéseknél a magyar nyelv van rendesen használatban, s az orosz már csak mint a halálos beteg tengődik, várja minden perczben végkimulását, tulajdonképen reánk nézve már meghaltnak tekinthető, végkimulásánál nem maradunk háládatlanul, mert biztosíthatom a tisztelt olvasót, miként a nagyszerű requiemet s utánna még nagyobbszerű tort megülni el nem mulasztandjuk, s ha még akkor élünk, áldomásivásra a nagyérdemű olvasót is szívesen elvárom. Azonban fájlaltuk, hogy azon községekben lakó atyánkfiai, kik sem anyagi, sem szellemi erővel rendelkezni s így az ügy mellett saját maguk felszólalni nem birtak, önerejökből rendelkezni képesítve nem voltak, azok csakis igen kevés engedményben részesülnek, egyedül lelkészeik hazafiságára és jóakaratára vannak utalva. Itt örömmel tudathatom azt, hogy lelkészeink az egész magyarság közt kiváló buzgalmat s igyekezetet tanusítanak a szent ügy iránt, öregje és ifjúja, s bátran merem állítani, miszerint azok hazafiság tekintetében az elsők közt állanak s magukat senki által felűlmúlatni nem engedik, bátran kiállják a versenyt bármely más vallású papsággal, sőt nem túlzok, ha mondom, hogy némi tekintetben azokat felül is múlják. Igaz, hogy akad egy-kettő, kik részint koruknál vagy a hosszas idő óta megszokottságnál fogva, már nehezen tudnak megválni az orosz nyelvtől, s úgy nagyon ritkán, vagy épen nem is használják egyházukban a magyar nyelvet, de ezek oly kevesek s annyira feltűnés nélkül teszik ezt, hogy a legrosszabb akarat sem gyanusíthatja őket hazafiatlansággal vagy épen a magyar nyelv iránti gyűlölséggel. Általában papjaink még a felföldön is nagy részben igaz magyar szelleműek, hiszen a Krajnán a magyar nemzetiséget csaknem kizárólag ők képviselik, ők tartanak, magyar házat s ők a magyar irodalom egyedüli pártolói, s ott a békés szellemű ájtatos ruthén hitsorsosink közepette épen oly szívósan megtartják becsületes magyar érzelmüket, mint az Alföld bármely magyar községében működő paptársaik. Volt szerencsém tapasztalni nem egyszer, a szabadságharcz utáni menekülésem alkalmával, mert fél évet éppen a Krajna különböző helyein töltöttem el, hogy társaságban azon paptársaik iránt, kik gyanusak voltak ruthénzmusi apostoloskodásukról, mily hidegséget s bizalmatlanságot tanusítottak s engem s hasonló sorsban ott tartozkodó menekült társaimat óvakodásra s azoktóli tartózkodásra figyelmeztetni, soha el nem, mulasztották. No de nem szorult az ő hazafiságuk az én védelmemre, én csak azt mondom, hogy adjon. Isten e hazának sok oly jó és hü polgárokat, minő az úgynevezett orosz-papok nagy többsége. Konkoly a legszebb tiszta búzában is van, irtani kell.

 

De térjünk vissza felvett tárgyunkhoz. Mint említém, folyamodásunknak nem lett semmi sikere s várakozásunk ismét csak eredménytelenül telt el, türelmünk kezdett fogyni, ingerültségünk pedig fokozódni s csaknem a tetőpontra hágott, midőn a makói esemény, hol magyar ajkú hitsorsosinkat saját egyházukban, az eddigi gyakorlat ellenére, püspöki rendeletnél fogva, magyar nyelven énekelni nem engedték, tudomásomra jutott, az abból következett botrány köztudomásúvá vált, sok hírlapi czikkekre nyújtott alkalmat s mint tudom, még vizsgálat tárgyává is tétetett, általában az akkori n.-váradi püspök: Pap-Szilágyi ellenében közfölháborodást okozott. Ekkor a makóiak is felszólaltak s Dorogra boldog emlékű bátyám Farkas Istvánhoz, ki a magyar ügynek holta napjáig hatalmas és tekintélyes előmozdítója s a ruthénizmusnak valódi ostorozója volt, levelet intéztek, hogy a magyar püspökség felállítása s a magyar nyelvnek oltári nyelvvé emelése iránt megkezdett működésünket ne hagynánk félbe s a további lépések tételénél az összes magyar ajkú g.-katholikusok érdekében az összes magyar egyházakat vonnánk körünkbe. Bátyám ezen megkeresést hozzám hozta s nekem, ki már akkor ezen ügynek mintegy vezetője s a további teendőknek irányadója voltam, átadta. Kölcsönös értekezés után megállapodtunk abban, hogy oda kell törekednünk legelőször is, miként egy egyetemes gyűlést tarthassunk s az ott hozandó határozat értelmében járjunk el tovább. Az idő kedvezőbbre fordult, a nemzet s a fejedelem között a béke helyreállt, a felelős miniszterium kineveztetett, a társadalmi élet szabadon mozgott, a gyűlésezési jog nem akadályoztatott. Csekély személyem Dorog város kormányzatának élére választatott. Ily körülmények között természetesen nagyobb kedvvel, ujult erővel s biztosabb reménnyel léphettünk ismét a küzdőtérre, erős hitünk lévén, hogy most már biztosan pályanyertesek leszünk. Minthogy magam is azon meggyőződést kezdettem táplálni, hogy kérelmünknek csak azért nincs sikere, mivel az ügyet csak magunk mozgatjuk s időközileg értesültem, hogy Szabolcsból, a Nyirből és Zemplénből a Bodrogközről s Makóról is intéztettek az országgyűléshez feliratok, igyekeztem egy Dorogon tartandó nagy gyűlésnek útját egyengetni. Itt felemlítendő a h.-dorogi segédlelkész t. Görög Pál, ki szép tehetséggel, józan haladású eszmékkel, fiatal erővel s a mellett lelkes magyar érzelemmel felruházva, mindenütt velem működve, egyik nagy harczosa lett az ügynek, s hogy Szabó György főesperes úr is oly hatalmas támogatójává és személyes részvétével oly buzgó előmozdítójává vált annak, őszintén kimondva, csakis ezen segédlelkész úrnak s az ő meggyőző buzgó törekvésének lehet köszönni. Ily támogatás és közreműködés mellett ezen nézetem Dorog város lelkes közönsége által nemcsak elfogadtatott, hanem a szükséges költségek viselése is elrendeltetett, valamint elhatároztatott, hogy a megjelenendő küldöttek, mint a város vendégei, a gyűlés napján nagyszerű lakomával tiszteltessenek meg. Úgy ennek, mint a meghívásoknak eszközlésére elnökletem alatt egy bizottság alakíttatott. A bizottság munkálkodását megkezdte s azon községeket, melyeket köztudomás és egyházi névtár szerint magyar ajkúaknak hittünk és megállapíttatott, külön kijegyezvén, az 1868. évi ápril hó 16-ára kitűzött egyetemes gyűlésre meghívni nem késett, de ezeken kívül meghívást intézett még sz. ki. Pest városához, mennyiben tudta, hogy Pesten többen az értelmiséghez tartozó magyar ajkú hívek tartózkodnak, sz. kir. Debreczen városához, hol mintegy 500 magyar ajkú g.-katholikus lakik, sz. kir. Kassa városához, Szatmár-Németi és Nagy-Bánya kir. városokhoz; hol szintén magyar ajkú hívek s tekintélyes egyházak vannak, meghívott még ezeken kívül több nagyobb rendezett tanácsú városokat is, melyeknek ügyünk iránti érdeklődéséről meg volt győződve. Hogy minő lelkesedéssel fogadták meghívásunkat általában annak bizonyságáúl e munka hátulján levő függelékben többeknek válaszát s egyeseknek a nyilatkozatát becsatolni czélszerűnek tartottam. A gyűlést megelőző napon már megérkeztek az ország különböző vidékeiről az egyházak képviselői, sok egyházi férfiak s más vallásfelekezetű rokonaink, kik a szent ügy iránt érdekelték magukat, szóval, oly számosan érkeztek, hogy a különben csendes, igénytelen kis városunk egyszerre zajossá vált, s mint egy nagyvárosi színt öltött magára. A vendégek tiszteletére, kik mind el voltak szállásolva, a városházán, a tornyon, kaszinón, iskolán s több más helyeken nemzeti zászlók lobogtak. Hogy fogadásuk mindenütt igazi magyar szívességgel találkozott, kétséget nem szenved, városunk lakosainak e tekintetben különben is ismert vendégszeretete arról kezeskedik. Volt sütés, főzés, kínálás, mindenki igyekezett vendégeit lehető legjobban ellátni s nem is hiszszük, hogy az ellen valakinek kifogása lett volna. Azután megtelt a kaszinó, városháza, egyházi lak sok idegen arczú, de szerető testvérként, jött és fogadott vendégekkel, kik kevés ismerkedés s eszmecserélés után siettek szállásaikra uti fáradalmaikat kipihenendők. Elérkezett végre a nagy nap, reggeli 8 órakor megszólalt a hazánkban csaknem páratlan gyönyörű hangú harang (ezen harangokat nagy Szécsényink is megnézvén és meghallgatván, kitűnő dicsérettel halmozta el, Pozdech Ferencz szakértő pedig a három harang harmóniáját páratlannak mondotta) összehívni a hivőket, kik a városházánál összegyűlvén, onnan testületileg, temérdek nép kíséretében, vonultunk az épen kijavítás és nagyobbítás alatt álló templomunkba, hol számos segédlet mellett fényes isteni tisztelet tartatott magyar nyelven, nem kis meglepetésére vidéki hitrokonainknak s más vallásfelekezetű vendégeinknek, s nem kevésbbé volt meglepő azon gyönyörű összhangzó éneklés sem, mely fáradhatatlan éneklészünk: Lázár József által betanított iskolásgyerekek s iparosokból alakult énekkar működésével, adatott elő, természetesen Kölcsey hymnus sem maradván el. Az isteni tisztelet végeztével a városházához tértünk vissza s miután a különben elég tágas gyűlésterem a megjelent küldötteket és a nép ezreit befogadni nem volt elégséges, közóhaj szerint az ülés a városház udvarán, Isten szabad ege alatt, harsogó éljenek közt, e sorok írója által nyittatott meg. Az Isten is kedvezni látszott buzgó törekvésünknek, mert szép derült tavaszi nappal ajándékozott meg bennünket. Mindenekelőtt a megbízólevelek vétettek tárgyalás és igazolás alá, ezekből kitűnt, miszerint személyesen 220 képviselővel és 20 lelkészszel megjelent 33 anyaegyház, továbbá 19 község és egy egész esperesi kerület 11 lelkészszel a gyűléshez intézett megbizással s így összesen 52 község 31 pappal vett részt az alkotó gyűlésben (maga egy tekintélyes püspöki megyét képez). Képviselve volt pedig Szabolcsmegye, Hajdúkerület, Bihar, Zemplén, Bereg, Máramaros, Abauj-Torna, Szatmár és Csanád vármegye, továbbá sz. kir Debreczen városa s több ezer részint helybeli, részint vidéki hallgató nép. A gyűlés folyamáról legbizonyosabb adatot nyújt a jegyzőkönyv, annálfogva azt itt egész terjedelmében vezetem be, részint azért, mert az soha se volt közrebocsátva, részint azért is, hogy az összes létező adatok egybegyűjtve adassanak át az utókornak, s az olvasóközönség is együtt találhasson fel mindent, mi ezen ügyre vonatkozik.

 

 

 

A magyarországi magyarajku görög katholikusok egyetemes országos ülésének jegyzőkönyve.

 

Az 1868-ik év ápril hó 16-ikán, Sz.-H.-Dorog város közönségének fölhívása nyomán, a magyarajkú görög katholikus hívek számos egyházközségeinek küldöttei s lelkészei, az előzőleg tartott szent mise meghallgatása után, nevezett Dorog városházánál, hatósági engedély mellett, egybegyűlvén, városi főhadnagy, tekintetes Farkas Lajos úr által vallási és hazafiúi buzgalommal áradozó meleg szavakkal üdvözöltettek, s egyszersmind fölhívattak, hogy a gyűlés és tanácskozás vezetésére elnököt és jegyzőt válaszszanak.

 

Minek következtében elnökül Farkas Lajos H.-Dorog város főhadnagya, jegyzőül pedig Szilvásy István, a makói gör katholikus egyház egyik küldötte és Csanádmegye főjegyzője, közfelkiáltással megválasztatván, a gyűlés - mint az összes magyarajkú görög katholikus hívek népgyűlése - magát alakultnak nyilvánító.

 

Jelen voltak: H: Dorog, Debreczen, Makó, Ó-Pályi, Tas, Tornyospácsa, Parasznya, Hodász, Kántor-Jánosi, Nagy-Léta, Pilis, Bököny, H.-Böszörmény, N.-Kálló, Szerencs, Zombor, Bács-Aranyos, Hugyaj, Tolcsva, Új-Fehértó, Tokaj, Fábiánháza, Gyulaj, Kotaj, Pázony, Tiszabűd, N-Károly, Kállósemjén, Biri, Szakoly, Buj, Szárazberek, Karász, Bese városok, illetőleg községek képviseletében és pedig: Dorogról főesperes és helybeli lelkész,Szabó T. Görög Pál, Komsza István segédlelkészek, Farkas Lajos h. ügyvéd és elnök, Farkas Pál, Dállyai Papp József, Volosinovszky József h. ü., Görög István, Kozák György, Ancsán János városi tanácsnokok, Magyar Antal fő-, Fejér György aljegyzők, Farkas István h. ü., Mocz András h. ü., Farkas András, Magyar Lajos h. ü., Kiss Ferencz, Szakál Antal, Pogácsás Mihály, Pál György, Nagy János, Bencze István, Magyar György, Combos István, Szilágyi András, Pál János, Czifra Ferencz, Petrus Sándor, Molnár György, P Szűts János, Farkas Sándor, Szabó Mihály, Görög Imre, Bába György, Tóth Bálint, Csonka János, Czifra Mihály, Gyúró István, Tóth János, Papp Ferencz, Csata Mihály, Orosz Mihály, Kovács János h. ü., Balsai Gábor, Oláh István, Görög Péter, Jeles Mihály, Balogh Antal, Pogácsás István, Tóth Péter, Gurbán János, Fodor János, Eötvös Pál, Kiss János, Papp József, Szabó Mihály, Szilágyi Péter, Zsadányi Mihály, Brán Péter, Percze István, Fejésvári Mihály közbirtokosok, városi képviselők s illetőleg egyházi tanácsosok. - Debreczenből: Ketskés János h. ü., Mertse Antal, Nozdrovitzky István polgárok. Makóról: Szilvást' István h. ü., csanádmegyei főjegyző, Fejésvári Imre közbirtokos, Sonkovits István egyházi főgondnok. Ó-Pályiból: Molnár Ferencz főbíró, Margitits Mihály birtokos polgár - Tasról: Lucza Mihály, Fekete József, Plesitzki György Lucza Antal egyházközségi tagok. - Tornyospácsáró: Iványi János lelkész, szentszéki ülnök, Lengyel István egyházi gondnok. - Parasznyáról: Nagy Miklós. Vajda János h. ü. közbirtokosok. - Hodászról: Rátz György Kritsfalusy Sándor, Kutka György és Makár László birtokosok. - Kántor-Jánosiból: Szender János, Balugyánszky András birtokosok. – Nagy-Létáról: Kába János, Lengyel Mihály, Popovits Sándor egyházi tanácsosok. - Pilisről: Roskovits Ignácz lelkész, Roskovits Manó egyházi tag. - Bökönyből: Jámbor Antal lelkész, Bátskay Mihály tanító, Pák Antal éneklész, Lakatos Mihály Mikli Mihály, Vasas János, Maiszán Péter, Hornyák András egyháztagok. - N.-Kállóból: Appel Sándor adóhivatali ellenőr, Nagy János h. ü., Blajer Miklós orvos, Molnár Pál h. ü., Béres Ferencz egyházi gondnok. - H: Böszörményből: Orosz Gyula lelkész, Székely Demeter városi tanácsnok, Molnár Ferencz, Molnár Lázár éneklészek, Móritz Mihály, O. Varga András, Kelemen Bálint, B. Varga Péter, I. Varga János, Székely János, idősb Kelemen György, Panyi János, Varga Miklós, B. Varga István, Szilágyi Demeter, G. Varga György, Lázár Ferencz, K. Nagy István, Kopcsa István, ifj. G. Varga Mihály, Fülöp János, Varga Illés, Szilágyi György, Kiss Sándor kisbirtokosok és egyházi tagok. - Szerencsről: Bányai János lelkész, Tóth György, Tóth Mihály, Dankó Mihály egyházi tagok. - Zomborból: Bukovszky János, Leskó János, Korpos Mihály egyházi tagok. - Bács-Aranyosról: Tivadar András lelkész, Orosz János, Miskolczi András egyházi gondnokok. Hugyajról; Sípos Bazil lelkész, Lakatos Miklós, Nagy András. Orha György, Papp Miklós, Nagy János, Lakatos Miklós Lencsés András, Nagy Sándor egyházi és községi elöljárók. Tolcsváról: Ménesy László h. ü., közbirtokos, Takáts János egyházi gondnok. - Új-Fehértóról: Orosz János lelkész, Novák János főbíró, Mosolygó József, Mosolygó Miklós, Mosolygó Ferencz, Szilágyi Miklós; Papp József, ifj. Orosz János. Kuk András, Mosolygó István egyházi tanácsosok és birtokosok. Tokajból: Kovács József egyházi gondnok. - Fábiánházáról: Farkas Ferencz lelkész, Gólya András, Kotán Mihály, Huszti Mihály egyházi előljárók. - Gyulajról: Lasa László, Papik György, Kiss György, Kiss János egyházi tagok. - Kotajból: Orosz Mihály, Dobránszky Pál, Dobránszky János kisbirtokosok, Dobracsik Mihály egyházi gondnok. - Pázonyból: Lázái Mihály lelkész, Botka János, Béres János, Hajdu István egyházi tagok. - Tiszabűdröl: Tóth József, Szabó János, Csungovits Bazil, Zajácz Mihály, Román László, Csoma György egyházi tagok. – N.-Károlyból: Hajdú Manó h. ü., Papp János, Tanácskovits József egyházi tagok. - Kállósemjénből: Fekete István lelkész, Pál Ferencz. Fülöp Gábor, Bucsuj Demeter egyházi tagok. - Biriből: Gyiraszin Ferencz egyházi gondnok. - Szakolyból: Harczi Sándor, Pál János, Kapitány Mihály, Rácz Miklós egyházi tagok. - Szárazberekről: ifj. Papp János és Rádai János egyházi tagok. - Karászból: id. Vályi János lelkész. - Bojról: id. Lámfalusy János lelkész mint küldöttek.

 

I. Mindenekelőtt fölvétettek Gebe. Leleszpolyán, Sárköz-Ujlak. Kis-Várda, Falutska, Levelek, Visk, Damots, Jánk, Dobra, Mária-Pócs, Szántó, Pere, Érkenéz, Szatmár-Németi, Porcsalma, Kokad, Ajak, Görönböly községek, illetve városok meghatalmazásai, melyek szerint a népgyűlésnek határozatát magokra nézve kötelezőnek kérik tekintetni, továbbá fölolvastattak a nyírvasvári, szentmiklósi lelkészek s a kassai esperesség lelkészeinek lelkes levelei, melyben az ügyet magokévá tévén, a gyűlésnek további intézkedéseiben megnyugosznak. Sz. kir. Debreczen város közönsége pedig megküldi azon lelkes határozatát, miszerint ezen ügynek közhatósági pártolás útján leendő előmozdítását ígéri.

 

Örvendetes tudomásul vétetvén, a fölolvasott iratok jegyzőköny épségeül ahhoz csatoltatni s megtartatni rendeltetnék.

 

II. Elnöklő főhadnagy úr köztetszésben részesült velős beszédében előterjeszti: miszerint Sz. H.-Dorog város közönsége, a magyarajkú görög szertartású katholikusok számára külön püspökség fölállításának s a magyar liturgia behozatala s alkalmazásának szükségességétől áthatva, az érdekben a jelenlegi országgyűléshez kérelemmel járult, sőt mint köztudomásra is van, ugyanezen ügyben más egyházi községek is tettek kérelmi lépéseket, a miben mindezekre válasz mai napig sem érkezvén, az ügy függőben van. Czélszerűnek tartotta tehát Dorog város közönsége a magyarajkú görög katholikus egyházközségeket, a mennyiben ezekről a különben annyira kívánatos statisztikai adatok hiányában tudomással bírt, külön megkeresés utján fölhívni, hogy e mai napon itten küldöttségeik által magokat képviseltetvén, ez ügyet ujabban s közösen tárgyalás alá vegyék, s azt egyetemleg felkarolva, hová előbb biztos és teljes sikerre emeljék. Azon mély érdekeltség, és fokozott készség, melyet az illető egyházközségek, még a legtávolabb vidékekről is, számos képviselőiknek kiküldetésével tanúsítottak, Dorog város közönségének ebbeli lépését, fölhívását, teljesen igazolja, másrészről pedig azt legmelegebb örömre gerjeszti, hogy ezen közérdekű ügy alkalmából a hitsorsos egyházközségek tisztelt képviselőit kebelében fogadhatja. Az összes görög katholikus hívek népgyűlésének, illetőleg tanácskozásának tárgyát tehát, egy magyarajkú görög katholikus püspökség létesítése, és az egyházakban divatozó orosz és oláh nyelvü liturgiák helyett a magyar liturgiának alkalmazása képezi, mire nézve a népgyűlés figyelmét és higgadtságát fölkéri.

 

A minden oldalról kifejlett élénk tanácskozás folytán kétségtelenné vált

 

Hogy hazánkban ma már nemcsak a görög keleti hitvallásúak, saját nemzetiségű oláh és szerb püspökségekkel ellátva, de a legközelebbi múltban létesített szamosujvári és lugosi görög szertartású katholikus püspökségek területének kikerekítését is főleg, sőt egyedül a hívek nemzetisége határozza.

 

Hogy ámbár a magyarajkú görög szertartású katholikus hívek száma is a kétszázezert megközelíti, mégis ezekre, mi reánk eddig semmi tekintet sem volt, s így elszórtan különböző püspökségek alatt állunk.

 

Hogy különösen a munkácsi görög szertartású katholikus püspökségben még mai napig is oly nagy a parochiák száma, miszerint azoknak püspöki kánon szerinti administratiója, a püspökség minden buzgalma ellenére is, csaknem lehetetlenséggel határos.

 

Hogy a görög szertartású katholikus püspökségeknek a túlnyomó többségben levő orosz és oláhajkú hitfeleink nemzetisége szerinti kikerekítésével, mi magyarajkúak, nemzetiségünkre nézve valóban, sőt, mint a legközelebb létezett absolut korszak alatt fölmerült számos körülmény s még több esetek igazolják, tettleg veszélyeztetve vagyunk.

 

Hogy a fentebbiek nyomán egyrészről számunknál fogva méltán jogosítva, másrészről pedig úgy a vallási, mint nemzetiségi szempontból kényszerítve vagyunk egy külön, önálló, magyar, görög szertartású katholikus püspökség fölállítását kérelmezni.

 

Kétségtelenné vált továbbá a magyar liturgiát illetőleg, miszerint görög katholikus egyházunk tanai s törvényei egy nép nyelvét sem zárják ki, hogy liturgikus nyelvül használtassék, sőt követelik, hogy a liturgia a nép nyelvén tartassék; mellőzve e szempontot, mely nemzetiségünk érdekében a magyar liturgiát méltán és jogosan követeli, egyedül annak konstatálására szorítkozik e népgyűlés, miszerint a magyarajkú görög szertartású katholikus híveknek a magyar liturgia vallási s teljes lelki szükségét képezi, mely évszázadok óta várja kielégítését.

 

Mert nem szenved kétséget, hogy a jelenleg egyházunkban használt orosz és oláh liturgia vallásos buzgóságunk s népünk erkölcsiségének kifejlését teljesen akadályozza, mert a nép az iskolában reá erőszakolt idegen liturgiális nyelvből mitsem értvén nélkülözi azon magasztos tanok s énekek jótékony hatását, mely az embert teremtője s megváltója körébe emeli, sőt épen az idegen nyelvű liturgia képezi forrását azon vallási közönynek, mely napjainkban s körünkben mindinkább tért foglalni látszik.

 

De ha igaz, hogy az erkölcsiség a polgári erények forrását képezi, ha igaz, hogy a vallásosság azon erkölcsiség kútfeje s alapja, úgy igaznak kell lenni, hogy a vallásosság fejlesztése, a társadalomnak első szüksége, a közkormányzat legfelsőbb hivatása, kötelessége.

 

S miután magyarajkú hitfeleink azon szerencsésebb egyház községei, melyekben egyes lelkészek dicséretes buzgalma és különösen a legközelebb elhalt munkácsi püspök kegyelméből a kántorális énekek magyar nyelven zengedeztetnek, önmagukon tapasztalják és érzik, hogy a vallásosságban és erkölcsiségben öregbedtek, és így a magyar liturgia közhasznúsága s szükségességéről Isten és világ előtt bizonyságot tenni képesek és készek; ennélfogva magyar nyelvünknek oltárainkra leendő fölemeltetésére nézve bővebb bizonyítékok fölsorolása teljesen feleslegessé válik.

 

A magyar liturgia behozatalát, szerény nézetünk, tudomásunk szerint, nem is gátolja más, mint hogy a liturgikus könyvek még ez ideig elfogadhatólag magyar nyelvre áttéve s közrebocsátva nincsenek.

 

Mindezeknél fogva egyhangúlag elhatároztatott, hogy a kétszázezernyi magyar görög szertartású katholikus hívek számára egy külön magyar püspökségnek fölállítása és a liturgiális könyveknek, tehetetlen szegénységünk méltatása mellett, országunk, jelesen a vallási s tanulmányi alap költségén magyar nyelvre leendő áttétele és magyar nyelvünknek a görög szertartású katholikus egyházban liturgikus nyelvül leendő szentesítésének illető helyen - ha csakugyan szükséges lenne - kieszközlésére urunk apostoli királyunk ő császári felségéhez jobbágyi hódolattal legalázatosabb kérelmünket benyujtani, valamint országgyűlésünk, mélyen tisztelt képviselőházunkhoz ez érdekben ismételten kérelemmel járulni.

 

Továbbá határoztatott, hogy mind az ország prímása, az esztergomi érsek ő főméltósága, mind a munkácsi püspök ő méltósága fölkéressék, hogy ezen kérelmünket bölcs és magas egyházi befolyásukkal az illető helyen támogatni, sőt azt igaz katholikus híveik érdekében magukévá tenni és hova-előbb sikerre emelni kegyeskedjenek; egyszersmind H.-Dorog város közönsége megkerestetik, hogy a képviselőházhoz intézendő kérvényt maga utján az ország valamennyi törvényhatóságaival közölni s ezek pártolását az ügynek megnyerni szíveskedjék.

 

Nehogy pedig jelen kérvényünk bármi okból is az előbbiekhez képest háttérbe szoruljon, Hajdú-Dorog város közönsége kedvesen tapasztalt és mélyen érzett ügybuzgóságának kikérése mellett, elnöklő főhadnagy Farkas Lajos úr elnöklete alatt, főtisztelendő Szabó György dorogi lelkész s szabolcsi főesperes, Farkas István közbirtokos és képviselő h. ü., Roskovits Ignácz pilisi lelkész, Farkas Sándor képviselő, Ketskés János h. ü. debreczeni polgár, Jámbor Antal bökönyi, Orosz Gyula h.-böszörményi lelkészek, Molnár Pál h. ü. nagykállói képviselő, Komsza István, Görög Pál h.-dorogi s. lelkészek, Lázár Mihály pazonyi lelkész, Kovács János Hajdu-kerületi táblabíró, Fejér György Dorog városi aljegyző, Béres Ferencz nagykállói egyházi gondnok, makói küldöttek: Szilvásy István Csanádmegye főjegyzője, Fejérvári Imre közbirtokos, Sonkovits István odavaló egyházi gondnok, Hajdú Manó nagykárolyi h. ügyvéd, Iványi János tornyospácsai, Fekete István kállósemjéni lelkészek, Székely Demeter H.-Böszörmény városi tanácsnok, Mertse Antal debreczeni polgár, Farkas Ferencz fábiánházi lelkész, Kaba Sándor nagylétai egyházi gondnok Novák János fehértói egyházi gondnok, Tivadar András bács-aranyosi lelkész, Benyitzky Elek szentmiklósi lelkész, Mészáros Károly ngyári h. ü., Mezősy László tolcsvai közbirtokos és a h.-dorogi egyházi tanács tagjaiból ezennel egy állandó bizottság alakíttatik s megbizatik, hogy jelen határozat értelmében szükséges folyamodványok szerkesztését s azoknak az illető helyeken, különösen pedig ő felségéhez személyesen, és a munkácsi püspöknek szintén személyesen kikérendő vezérlete mellett leendő átnyújtását, a mennyire lehet, jövő május hó végéig eszközöljék s az eredményről, illetőleg a felmerülendő nevezetesebb mozzanatokról a magyarajkú egyházközségeket értesítse.

 

Meg levén győződve ezen népgyűlés, miszerint a fentebbi bizottság, az ügy szentségétől áthatva, annak előmozdítására, sikeresítésére teljes lelkéből s minden erejéből készséges leend.

 

III. Indítványoztatott, hogy miután Hajdu-Dorog város a magyarajkú g. katholikus hívek legnépesebb egyházközségét s egyszersmind ugyanazon hívek lakta vidékének központját képezi, ennélfogva a kért püspökség székhelyéül kéressék kijelöltetni.

 

A népgyűlés ezen előterjesztett indítványt mind indokaira nézve helyesnek, mind pedig saját érzelme, valamint a czélba vett püspökség fénye s érdekei igényeihez képest teljesen megfelelőnek s minden tekintetben kielégítőnek találván, azt egész terjedelmében magáévá teszi, elfogadja, s ezennel határozattá emeli, s egyszersmind ezen ügy előmozdítására kiküldött bizottságot oda utasítja, hogy a felterjesztendő kérvényben a püspökség székhelyéül Sz. H.-Dorog városát befoglalja.

 

IV. Végre H.-Dorog város nagyérdemű közönsége ezen közérdekű ügy fölkarolásával

 

az összes magyarajkú g. sz. katholikus híveket legbensőbb hálára s legmélyebb tisztelet és köszönetre kötelezvén, midőn jelen népgyűlés a nagyérdemű közönségek eme lekötelező ügybuzgóságáért szíve mélyéböl fakadt hálás érzetét kifejezné, egyszersmind fölkéri, hogy nemes keblének magasztos sugallatát követvén, az ügyet továbbra is ismert s oly kedvesen tapasztalt ügyszeretetével ápolni és erélyével támogatni szíveskedjék, s hogy ezen jegyzőkönyvet, az összes ügyiratokkal együtt, városi levéltárában a késő utókor számára elhelyezni, tekintőleg elfogadni méltóztassék.

 

Ezek után a jegyzőkönyv hitelesítésére a gyűlés továbbfolytatását holnap reggeli 8 órára elnök úr kitűzvén, az ülés eloszlott. Jegyzette: Szilvásy István, gyűlési jegyző.

 

Az 1868. év április hó 17-én folytatva tartott népgyűlés jegyzőkönyve:

 

V A tegnapi ülés jegyzőkönyve egész terjedelmében fölolvastatván

 

hitelesíttetett.

 

VI. Ugyanekkor fölolvastattak Gelse, Kökényesd községek most érkezett levelei, mely szerint a népgyűlés határozatábani belenyugvásukat örömmel tudatják, továbbá Szatmár kir. város g. katholikus híveinek újból érkezett nyilatkozata, melyben a magyar püspökség és liturgia iránt teendő lépésekre nézve Dorog város közönségét fölhatalmazzák.

 

Örvendetes tudomásul vétetvén, használatul bejegyeztetnek.

 

VII. Olvastatott Hutskó Mihály görömbölyi g. k. lelkész szintén most érkezett levele, melyben kijelenti, hogy a gyűlésen megjelenendő többség határozatába eleve is beleegyezik.

 

Örvendetes tudomásul szolgál.

 

VIII. Fölolvastatott ugyancsak a gyűlés folyama alatt Sajó-Petri állítólag szláv görög-katholikus hitközség nevébe Veres Pál biró, Juhász József, Gerely György Hegedűs János s több teljesen magyar hangzású nevekkel biró egyének által aláírt levél, mely szerint nevezett hitközség, mint szláv ajkú, a magyar püspökség fölállítását örömmel üdvözlendi ugyan, de a nyelvnek oltári nyelvvé leendő emelésének kérelmezéséhez; mint szláv ajkú, nem járulhat.

 

Ezen sorok azon szomorú körülményről tesznek tanúbizonyságot, hogy a neveik után kétségtelenül teljesen magyaroknak tartott egyének s családjaik, éppen a templomi szláv nyelv hatása következtében, nemzetiségükből telesen kivetkőztettek, minek rövid megjegyzése mellett e nyilatkozat egyszerű tudomásul vétetett.

 

IX. A fentebb fölsorolt leveleknek mai napon történt beérkezése alkalmából,

 

az ügykezeléssel megbízott bizottság fölhivatik, hogy az utólag netán érkezendő hasonló leveleket átvenni és az ügyiratokhoz csatolni el ne mulaszsza.

 

Végül elnök úr a jelenlevő s különösen a vidékiek fáradozásáért és ügybuzgóságukért az összes magyarajkú g. katholikus nép s kiválólag H.-Dorog város közönsége nevében köszönetét hő testvéri szavakban kifejezvén, az elnökség iránt viszont kifejezett szives köszönet meghallgatása után, a magyar korona összes magyarajkú görög katholikus polgárainak első népgyűlését befejezettnek nyilvánítván, azt föloszlatta.

 

Szilvásy István m. p., gyűlési jegyző.

 

 

 

A jegyzökönyvet egész terjedelmében közölvén, a hozott higgadt, lojális, de komoly határozatból a szives olvasók részrehajlatlanul megitélhetik a magyar ajkú g.-katholikus nép egyhangu lelkesült buzgalmát, megitélhetik egyúttal kérelmök jogos és méltányos voltát, megtudhatják belőle, hogy egyhangulag határozták el a külön püspökség felállításának s a magyar nyelvnek oltári nyelvvé leendő emelése iránti kérelmezést, nem lehet tehát tovább ignorálni, hogy az összes nép buzgó óhaja és kivánalma, nem pedig egyes rajongók ábrándozása, mint némelyek szerették keresztelni. - Sajnálatos, hogy gyorsírónk nem volt, ki feljegyezhette volna azon szép és erős egyházi érvekkel tündöklő beszédeket, melyeket különösen egyházi férfiaink a magyar nyelv jogossága mellett, egymást felváltva, ritka lelkesült hazafisággal elmondottak. Hogy mennyire az összes nép valódi óhaja, ezt igazolja azon kiváló érdekeltség, mellyel e gyűlés iránt viseltettek. Voltak községek, kiknek küldöttei a legtávolabb vidékről gyalog eljönni nem tartották áldozatnak, csakhogy kimondhassák és kimutathassák a kebelökben már rég táplált ezen szent ügy iránti forró érzelmöket s megmutatassák az utódkornak, miszerint ők nem korcs, de hű igaz magyarok, s minden körülmények között azok akarnak maradni. Isten sokáig tartsa meg őket.

 

Mielőtt az ügy további menetének előadására térnék át, nem tartom feleslegesnek megemlíteni, miszerint a gyülés első napján H.-Dorog város közönsége, mintegy 400 terítékű ebédet adván, arra nemcsak a gyűlésre megjelent küldötteket, hanem más vallásfelekezetű rokonainkat is, kik az ügy iránt érdeklődve, városunkban megjelenni s bennünket szerencséltetni szívesek voltak, meghívta. A kaszinó termeiben Boka Samu jeles zenekarának szívreható, gondot űző játéka mellett folyt a legkedélyesebb társalgás, volt lelkesedés s nem hiányoztak a pohárköszöntések sem, elsőt, mint házigazda, én voltam szerencsés Ő Felségéért, mint a legelső magyar emberért üríteni, azután főtisztelendő Szabó György, főesperes úr emelte poharát a haza anyja, a dicső királynéra s így tovább, csaknem késő estig ürítgettük a poharakat, hol egyikünk, hol másikunk egészségére. Különös zajos óváczióban részesült Szárazberek község két ifjú képviselője, kik a nemzeti nyelv iránti tántoríthatatlan szeretetök, ragaszkodásuk kimutatása tekintetéből az ügy iránt, mély érzelmektől vezéreltetve, Dorogig a hosszú utat gyalog megtenni nem tartották fárasztónak. Igyekezett velök mindenki pár szót váltani s kezet szorítani. Megható volt hallani azt is, midőn ők kérték, hogy ha szegénységök miatt mindenkor meg nem jelenhetnek, ezért ne hagyjuk őket ki a magyar községek közül, ők e tekintetben minden bizalmukat a H.-Dorog város közönségébe fektetik. Az ebéd végével egy része a vendégeknek szétoszlott, látogatásokat teendők, másik, nagyobb része azonban helyben maradt, a kedélyes társalgást tovább fűzendők. A kedv annyira fokozódott, hogy a 70 éves, de ép, erős, szép testalkatú Mercse Antal, debrenyi polgár s nekem kedves komám, felkérésemre a magyar magán-tánczot úgy eljárta, mint egy 16 éves nyalka legény, azóta ő is az örök álmot alussza és nem volt szerencséje megérni közreműködésének sikerét. Isten nyugtassa öt. Mint mindennek, ennek is vége lett s kiki távozott csendes otthonába, reményteljesen várván óhajuk valósulását. Az 1868-ik év május hó 14-én városi közgyűlés lévén, mint annak elnöke, úgy is, mint már az összes magyar ajkú görögszertartású katholikusok megválasztott elnöke, az egyetemes gyűlés határozatához képest, annak jegyzőkönyvét csatolmányaival tudomás, levéltárbani megőrzés s a további teendők iránti intézkedés végett bemutattam. Ez lelkesedéssel fogadtatván, a további teendők intézkedése iránti megbízást a közönség szíves készséggel magára vállalta s azonnal rendelkezett, hogy a megállapított kérvények azonnal készíttessenek el, a szükséges nyomtatások a város költségén eszközöltessenek s pártolás végett az ország összes törvényhatóságai kerestessenek meg, a végrehajtás az elnökre s az általa összehívandó, az egyetemes gyűlés által választott állandó bizottság tagjaiból alakítandó kisebb bizottságra ruháztatott. Ugyanekkor az újonnan kinevezett ungvári püspök, a hazafias szelleméről ismert Pánkovics István üdvözletére - ki ez alkalommal városi tiszteletbeli képviselőnek is megválasztatván, az egyetemes gyűlés küldöttségében kinevezett h.-dorogi tagok bizattak meg.

 

Az elnökség a kisebb választmányt csakhamar megalakítván, azt összehívta, a megrendelt feliratok szövegeit megállapítván, elkészítették »az egyetemes gyűlés határozatait és az országgyűléshez szóló felírást« kellő számban kinyomatván, az ország összes törvényhatóságaihoz pártolás végett szétküldötték. Azután az egyetemes gyülés határozatának eleget teendő, a nagy számu vidékiekből és dorogiakból álló küldöttséggel Ungvárra utaztam. A fogadás ő méltóságánál ünnepélyes és díszes volt, s az egész káptalan jelenlétében történt. Midőn küldetésünk czélját gyenge tehetségem szerint elmondám s felkértem, hogy az ő Felségéhez menesztett küldöttség vezetését elfogadni kegyeskednék, a szép, deli alaku főpap meghatva köszönte meg a magyar ajkú hívek üdvözletét, s mint testben-lélekben magyar, óhajaink és jogos kívánalmaink keresztülvitelére mindenben segédkezni, s azt sikerre vezetni szent és hazafias kötelességének ismeré. Azonban ami azon kérelmünket illeti, hogy az ő Felségéhez menesztett küldöttség vezetését fogadná el, sajnálattal bár, de kénytelen kijelenteni, miként azt tőle nem függő akadályok miatt el nem fogadhatja. A küldöttség tagjai egyenként bemutattatván, azokkal mindenikkel pár szíves szót váltani kegyeskedett s az egész nagyszámú küldöttséget ebédre meghíván, igazi magyar vendégszeretetében részesíteni szíves volt, ebéd után gyönyörű fekvésű kertjébe, mely a püspöki lakkal közvetlen össze van kapcsolva, vezetvén bennünket, az ügy állásáról értekeztünk, másnap éppen vasárnap lévén, meghivott bennünket a templomba és pedig saját házi kápolnájába, honnan az énekkart legjobban meghallgathatjuk s egyuttal az istenitiszteletben is részt vehetünk, mennyiben a kápolna a templommal nyilt karzattal van kapcsolatban. Farkas István küldöttségi tag úrnak azon eszméje támadt, miszerint püspök őmtósága kéressék fel, hogy engedné meg, miként a szentszolgálat alatt magyarul legalább a miatyánkot énekelhetné el a küldöttség, azonban, nagy meglepetésünkre, arra határozott tagadó választ kaptunk. Másnap tehát kedvetlenül jelentünk meg nem a kápolnában, hol pedig reánk őmtósága várt, hanem a templomban, s végighallgattuk a nagymisét, s figyelemmel kísértük az énekkart. Igaz, hogy jól iskolázva, jó összhangzással kifogástalanul énekeltek, de reánk nézve semmi benyomást vagy hatást nem tett, mennyiben nem értettük, de a melódiák is olyan szentpétervári bűzzel bírtak. Istenitisztelet után szűkebb számban, mindössze öten, ismét őmtóságához mentünk, az ügy felett tovább értekezendők, ekkor csaknem komoly szóváltás történt közötte és Farkas István úr között, ki csodálkozását fejezte ki azon, hogy egy magyar g.-katholikus püspök, kinek ruthén, román s nagy számu magyar hívei is vannak, saját székes s így közös templomában a magyar éneklést meg nem engedi, s ebből azon következtetést vonta, hogy ily tapasztalatok után az egyházi kormányzat támogatásába kevés bizalmat fektethetünk s ő, ha ügyünk sikeres elintézést nem nyer, oda fog törekedni, hogy Dorogon a paptól a fizetés vonattassék meg s mindaddig a templom zárattassék be, míg az ki nem jelenti, hogy az egész istenitiszteletet kész magyar nyelven tartani. A püspök megütődést tanusítva, megnyugtató biztosításokat tett s engem karon ragadva, egy másik szobába vezetett, hol némi felvilágosítások adása után megengedte, hogy azokat bátyámnak négyszem között elmondhassam, kért, hogy hassak oda, miszerint legyenek türelemmel, ő a magyarok érdekében mindent megtesz, mik czélra vezetnének és mit jónak találand s bizton hiszi, hogy az ő fellépésének lesz is sikere, csak mi komolyan és kellő nyugalommal támogassuk. Ekkor tudván meg tőlem azt, hogy a folyamodásaink mindenesetre véleményadás végett hozzá fognak áttétetni s ő akkor Dorogon egyházi látogatást teend s a nép meghallgatása után javaslatát a magas kormányhoz és ő Felségéhez beterjesztendi, - ennek ekként történte után visszamentünk a többiekhez, hol ujolag szives biztatásokat mondva, a beszélgetést más tárgyra terelte. Mi kevés idő mulva távozván, ő még ama óhajának adott kifejezést, hogy velünk Pesten találkozni kíván, minden jókat ígérve s áldását adva, bocsájtott el bennünket. Ungváron töltendő fél napunkat még arra használtuk, hogy a kanonok urakat sorba látogattuk s ügyünk iránti jóindulatra s támogatásra felkértük, mindenütt kivétel nélkül legszívesebb fogadtatásban részesülve, kérelmünk igazságát beismerni s annak pártfogását megigérni ők nem is késtek, este meg a papnöveldében tiszteletünkre rendezett lakomán volt szerencsénk igen kedélyesen pár óráig az időt eltölteni, hol az énnekkar pár gyönyörű magyar darab előadásával is meglepni szíves volt. Ezek szerint Ungváron dolgunkat végezve, hazautaztunk. Megemlítendőnek tartom, hogy utunkban, úgy menet, mint jövet, Pazonyban nt. Lázár Mihály, Tornyos-Pocsán főt. Iványi János és Leleszpolyanba nt. Antalossy Imre lelkész uraknál az egész küldöttség legmelegebb és szívesebb magyar vendégszeretettel láttatott és fogadtatott.

 

Hazaérkezésünk után az állandó választmány hamar összehívható tagjaival eljárásunk eredményét tudattam, s miután a méltóságos püspök úr a Pestre menendő küldöttség vezetését el nem fogadta, azt az utasítást vettem főtisztelendő, főesperes dorogi lelkész úrtól, hogy a küldöttségbeni részvétre illetve annak vezetésére kérjük föl Szabolcsmegye Hispániát, báró Vécsey József ő mtóságát és Sillye Gábor hajdukerületi főkapitány urat, mint kiknek kormányzata alatt élnek csaknem a legtöbb magyar ajkú ó-hitűek. Ennek eleget teendők, mi azonnal N.-Kállóba utaztunk a főispán úrhoz, azonban ott nem volt szerencsénk, mert a vett értesítés szerint, ő méltósága éppen előtte való nap hosszabb időre elutazott családi ügyekben. Innen tehát H.-Böszörménybe mentünk. Főkapitány Sillye Gábor úr, megértvén kérelmünket, a küldöttség vezetését az egyetemes gyűlés által megválasztott elnökkel azonnal szíves készséggel elvállalta s bár ő más vallásfelekezethez tartozik is ezen nemzeti ügy iránti érdekből annak előmozdításában részt venni kedves és hazafiúi kötelességének nyilvánítá. A Pestre menendő küldöttség tehát következőleg alakult: Sillye Gábor hajdukerületi főkapitány, e sorok írója, mint Dorog város főhadnagya s az összes magyar ajku g.-katholikusok választott elnöke vezérletök mellett, főtisztelendő Szabó György, szabolcsi főesperes és dorogi lelkész, főtisztelendő Iványi János szentszéki ülnök s tornyospálczai lelkész, ntiszt. Roskovits Ignácz pilisi, Jámbor Antal bökönyi, Orosz Gyula h.-böszörményi, Lázár Mihály pozsonyi, Tivadar András bácsaranyosi, Kabai Sándor makói lelkészek és Görög Pál h.-dorogi segédlelkész, Farkas Sándor h.-dorogi kisbirtokos s városi képviselő, Ketskés János debreczeni h. ü., Szilvásy István Csanádmegye főjegyzője, Béres Ferencz n.-kállói kisbirtokos és egyházi gondnok, Székely Döme H.- Böszörmény városi tanácsnok, Novák János újfehértói kisbirtokos és főbíró, Mosolygó Mihály szintén fehértói kisbirtokos, Tóth János, Kozák György H.-Dorog városi tanácsnokok s birtokosok, Görög Péter, Tóth Mihály, Görög Imre, Sütő János dorogi kisbirtokosok és városi képviselők, Fejér György városi aljegyző. Ezen küldöttség időhalasztás nélkül azonnal útra indult. Pestre lett megérkezésünk után való nap azonnal hozzáfogtak a küldetésökbeni eljáráshoz, hol és kikkel voltak, miként fogadtattak, alább egész terjedelmében bevezetett jelentésem részletesen előadja, elég legyen itt annyit felemlítenem, miszerint mindenütt kiváló lelkesedéssel fogadtattunk s mindenütt a legjobb reményekkel kecsegtető biztatásokat vettük s ezek után, mint aki dolgát jól végezte, telve örömmel indultunk és érkeztünk haza. Azt, hogy ügyünk azonnal el fog intéztetni a legvérmesebb reményüek sem hitték, de hogy esztendőkig fog az ismét a feledés tengerébe merülni, arra távolról sem voltunk elkészülve, ami pedig megtörtént, bár időközileg H.-Dorog város közönsége újólag szinte tekintélyes s általam vezetett szép számú küldöttség által szorgalmazni nem mulasztott el s azt feleleveniteni nyilvánosságbani tartás végett különböző lapokban írt czikkeimmel sajtó útján én sem mulasztottam el, de hosszas és türelmes várakozásunknak sehonnan se mutatkozott sikere. Igy kényszerülve voltam 1871-ik év márczius 15-én az állandó választmány tagjait következő felszólítással összehívni.